Pesti Hírlap, 1897. február (19. évfolyam, 32-59. szám)

1897-02-21 / 52. szám

1897. február 21 PESTI HÍRLAP ________7 a képviselőházban Firczák munkácsi püspök elnök­lete alatt értekezletet tartott. Az értekezleten Barta Ödön beterjesztette és fölolvasta az egyes memoran­dumokat, melyeket a kereskedelemügyi-, a pénzügyi-, a kultusz-, a földmivelésügyi- és a belügyi miniszte­rekhez terjesztenek föl. Az egyes memorandumok eszmemenete teljesen megegyezik a múlt alkalommal megállapított eszmékkel és fölhozott indokokkal, csak az egyes pontok és javaslatok, amelyek az értekez­leteken létettek, nyertek bővebb magyarázatokat a memorandumokban. A beterjesztendő emlékiratok fö­lött azután élénk eszmecsere keletkezett, melyben a megjelentek mind résztvevők. A legközelebbi­ nagy­gyűlés március 7-én d. e. 11 órakor fog a képviselő­házi. oszt. termében megtartatni. SZÍNHÁZ és zene. A Kisfaludy-színház megnyitása. Ó-Budán ma este új múzsacsarnokot avattak föl, neve Kisfaludy-színház ; intézői Kisfaludy nyelvét és szellemét akarják terjeszteni az Aquincum romjain fölépült városrész magyar érzelmű, de vegyes nyelvű lakossága közt. Szép, ideális törekvés, mely remélhe­tőleg nagyobb sikerrel jár, mint az eddigi kísérletezé­sek, melyek az ó­budai állandó színészet meghonosí­tása érdekében történtek. Ahol eddig Rakodczay Shakespeare-előadásai­­val és Kövessi Albert az ő Goldstein Számijával mu­lattatta a közönséget, ott most Serly Lajos, ez a fá­radhatatlan idealista, színházat épített, hogy a har­madik kerületben is állandó hajlékot nyerjen a magyar színművészet. Amit a nyáron Ős-Budavárá­­ban szerzett, mind föláldozta most Ó-Budának. Nem is keres ő ezért hálát, anyagi jutalmat, beéri azzal a tudattal, hogy a hazai kultúra, a nemzeti közmű­velődés érdekében áldozott és őt már ez a tudat is boldogítja. De remélhetőleg nem marad el azonfölül az anyagi jutalom sem; mi legalább azt kívánjuk a bátor, vállalkozó szellemű igazgatónak, hogy teljes művészi és anyagi sikert arasson vállalatával, hogy a székes­fővárosnak ma este fölavatott ötödik állandó színháza csakugyan állandó is maradjon és virágoz­zék, fejlődjék minél szélesebb alapon . .. Az új színház homlokzata mintegy két emelet magasságú, a Dunára néz, épen szemben van a Margitsziget fürdőépületével. A homlokzatot Kisfaludy Károly mellszobra ékesíti, fönn az épület ormán a színészetet jelképző allegorikus szobormű van. A nézőtér aránylag szűk, de a színház igen magas, van tizenkét páholy, 280 ülőhely és vagy 120 álló­hely. A színpad előtt a zenekar mély sülyedésben van elhelyezve. A színház belseje igen csinos , fehér aranyozott rokokóstílusú díszítésekkel, kék plüs dra­periákkal, az ülések karos tölgyfaszékek vörös plüs bársonynyal bevonva. A színház villamos világítással bír. A színházat maga Serly Lajos építtette Bern­­thaler és Bayer fővárosi építőmesterek tervei szerint. A mai bemutató előadáson egészen megtelt a csinos, kedves méretű nézőtér előkelő, meghívott kö­zönséggel. Ott voltak Perczel Dezső belügyminiszter, Wlassics Gyula kultuszminiszter és neje, báró Dániel Ernőné, a kereskedelmi miniszter neje, Rudnay Béla főkapitány és neje, Festetics Andor gróf, a nemzeti színház igazgatója és neje, Szász Károly ref. püspök és családja stb. — A földszinten az irodalom és a fővárosi színészvilág számos képviselője foglalt he­lyet. Öt perccel nyolc óra előtt megjelent Serly La­jos a zenekarban, és a karnagyi székben foglalt he­lyet. A műsoron jelzett Lavotta-féle Pannonia-nyitány helyett egy saját szerzeményű pot-pourrit dirigált, és a közönség szívesen fogadta a cserét, zajos tapsokkal jutalmazta a karmestert és az előadó zenészeket. Az­után Salamon Katinka k. a. igen hatásosan szavalta el Prémy Józsefnek ez alkalomra írt prológusát, mely­nek befejező része különösen tetszett: Csak biztatás lesz, amig küzdve küzdünk, A célt, mit bátran oly magasra tűztünk, Elérjük bizton — ám csak vétetek ! Művész és néző fogjon itt kezet Ez ötödik színházban, hol magyar szó És magyar nóta cseng... Mi egybehangzó, Mi lelkes, mi magasztos verseny ez ! Szivünk fölujjong, örömtől repes . .. Ó, Kisfaludy háza,­­ áldva légy ! Becsüljön meg a késő nemzedék, És minden ige, minden játszi dallam Csak hálaszó ez édes diadalban ! Majd föllebbent a hátulsó függöny és a színház valamennyi tagja és alkalmazottja a közönség színe elé vonult és elénekelte a himnuszt — ezzel a tu­­lajdonképeni fölavatás véget ért. Következett a tulajdonképeni előadás. A szín­ház drámai személyzete Kisfaludy­nak »Vígjáték« című vígjátékában mutatkozott be, az operette-en­­semble előadta a »Felsőbb leányok« című Suppé-féle operettet, melyet Nönövelde cím alatt adtak a ma­gyar vidéki színpadokon. A vígjátékban Salamon Katinka, Barts Aranka, Kiesné Irma, Kardos Árpád és Szűassy Imre tűntek ki; az operette-személyzet tag­jai közül Cserváry Irma, K. Lévay Berta és Rédey István érdemelnek említést. * (A színházak jövő heti műsora.) A m­agy. kir. operaház műsora. Hétfőn: nincs előadás, — kedden: André Chénier, — szerdán: A rászedett kadi. A piros cipő, — csütörtökön: Ördög Róbert, — pénteken : nincs előadás, — szombaton : A Rajna kincse, — vasárnap : A rászedett iram. A piros cipő.­­ - — - ■'------- - ■ - | i - ---- - - -• - ■■■■ m/ A nemzeti színház műsora. Hétfőn: Romeo és Julia, — kedden: Komédiások, —• szerdán: Marianna, — csütörtökön: Négy évszak, — pénteken: Gabi villa (1-szer), — szombaton: Gabi villa, — vasárnap: Gabi villa. A vígszínház műsora. Vasárnap d. u.: A becs­­telenek, este: Kék könyv. Niobe, — hétfőn: Kaland Niobe, — kedden :Szerelmes asszony, — szerdán : Csalj meg, édes! — csütörtökön: Szerelmes asszony, — pénteken: Durand és Durand. A népszínház műsora. Vasárnap d. u.: Lumpá­­cius, este : Eleven ördög, — hétfőn: Mária bátyja, —­ kedden: Ingyenélők, — szerdán: Eleven ördög, — csütörtökön : Sárga csikó, — pénteken: Eleven ördög, — szombaton : Mária bátyja, — vasárnap : d. u.: Lili, este : Tót leány. * (A „Sába királynője" Jubileuma.) Gold­­mark Károly, a Sába királynője, Merlin, Házi tücsök ünnepelt szerzője holnap, vasárnap Budapestre érke­zik, hogy jelen legyen első és legnagyobb művének, a Sábának századik és dísz-előadásán. A Sába királynője kezdettől fogva egyik legked­veltebb, legnépszerűbb műve volt az operai játék­rendnek. A nemzeti színházban 1876. március 18-ikán került először színre, egy évvel a bécsi bemutató (1875. március 10.) után, és a bemutató előadásra már hetekkel azelőtt minden jegy elfogyott, a nemzeti színházban addig el nem ért összeg: 1603 frt 10 kr. volt a bruttóbevétel, a bérleti kvótán fölül, de még a második előadás 1876. március hó 21-ikén is 1573 frt 30 krt ért el. A nemzeti színházban össze­sen 52-szer került előadásra a mű, össze­sen 53,841 frt 10 kr. bruttóbevétellel. A bemutató előadáson a szereposztás ez volt: Salamon király — Odry, Baál Hannan — Tallinn, Assad — Elb­iger, Főpap — Kőszegi, Sulamith — Nagy­né Benza Ida, Sába királynője — Tantieme, Astaroth — Hamana Alexa. Az utolsó előadása a nemzeti színházban 1881. június 26-ikán volt Broulik­kal, Szigetyné Hu­­mann Erzsivel és Spányi Irmával a három fősze­repben. A m. kir. operah­ázban először 1885. május 10-én adták a következő szereposztással: Salamon — Odry; Baal Hannan — Zsitvai; Assad — Brou­­lik; Főpap — Ney Dávid; Sulamith — Reich Irmai Sába királynője — Turolla Emma, Astaroth —• Kordin Mariska. Az operaházban eddig 47 előadást ért, az utolsó előadás 1896. december 4-én volt Vasquez grófnéval, Perottival, Ney Dáviddal és Dióssy­­noval a főszerepekben. Assadot nálunk csak három művész énekelte Ellinger, Broulik, Perotti; úgyszintén Salamon királyt is csak hárman: Odry, Ney Dávid, Takács; a fő­papot is hárman: Kőszegi, Ney Dávid, Szendrői; Sulamith szerepét négyen: Benza Ida, Wilt Mária, Reich Irma, Vasquez Molina Idalia; Sába királynőjét: Tannerné, Spányi Irma, Turolla Emma, Györgyné Zsófia, Szilágyi Bella, Dióssyné, Astarob­ot, Hum­ann Alexa, Kordin Mariska, Ábrányiné, Szilágyiné, Bár­­dossy Ilona, Gábos Nelli stb. * (A népszínház legközelebbi újdonságai a Gyimesi vadvirág, Géczy népszínműve és A kék asszony, Varrey operettje lesz. Előbbi március 6-án, utóbbi március 26-án kerül színre. * (A Rantzauk.) Az Erckman-Chatrian cég e drámája egyik legékesebb példánya ama műveknek, amelyek a nemzeti színház könyvtárát gyarapítják és amelyet föl-föl frissítenek. A romanticizmus és a szenzáció klasszikusainak publikuma nem maradt el ma sem és a nézőtér szépen megtelt. A pénztár szempontjából nem lehet kifogást emelni ezek ellen a fölfrissítések ellen. Hiszen ha a »Quasimodo, a notre-damei toronyőr és Eszmeralda, a szép cigány- l­eány« című drámát tűznék ki előadásra, alighanem késelnék egymást az emberek jegyért. A Rantzauk ósdi története brutális erővel ragadja meg a hallga­tóságot,­bár meg kell adni, hogy a Florenso alakja erősen enyhíti a két testvér viszályának vissza­taszító voltát. És a szegény tanító alakja volt az, amely a mai előadáson is a legjobban megraga­dott. Ujházynak mindig sikerül, ha az ily jámbor, jólelkű, becsületes figurákat kell bemutatnia. Török Irma­ mint Louise megindító módon adta a szerelmes, leánykát. Szacsvay, Szigeti, Ivánfi azon fáradtak, hogy játékukkal ugyanazt az illúziót ébreszszék, amelylyel jeles elődjeik megalapították nálunk a Rantzauk hírnevét. Voltak sikerült jeleneteik, de iga­zán­­jellemzetes alak nem volt egyikük sem. Inkább mondható ez Lendvaynéról és Nagy Ibolykáról, akik a túlsó oldalon, de csöndben van. Tüzelni, lőni nem szabad, Isten áldja meg! Összeszedelőzködnek s még jó darabig hal­lani, amint a szeges bakkancsok csuszkálnak a kövicses gyalogösvényen s egyiknek-másiknak a feggyvere megcsörren. Most már a mienk az egész éjjeli birodalom, meddig a szem előre ellát. Oldalt jobbról is balról is megkeressük az összeköttetést a szom­széd őrsökkel s azután ábrándozhatunk. A holdvilág ezüstös világossággal árasztja­­ alattunk a lombtengert, melyen olykor há­borgó éjjeli szellő csap végig. Tub­an, messziről tüzek pislákolnak s ki lehet számítani, hogy a fölkelők őrvonala merre húzódik el. Az éjszaka telve van fenséggel és titokszerüséggel. Ismeret­én erők rejteznek benne és ismeretlen végzet. Meglepi az embert parányiságának alázatos tu­data s valami nyugodt, néma hatalmat érez maga fölött, ami mindennél jobb, igazságosabb, nagyobb és némább, amit eddig valaha érzett. Virrasztó gondolatait a béke érzése enyhíti s mintha imádság volna szivében az a tudat, hogy sorsa most a gondviselés kezében van letéve. Máskor is mondotta ezt sokszor, de itt érzi és meg van győződve felőle, hogy sorsa mostantól kezdve itt van jó helyen. Egy sűrű bokor lehajtott vesszőkévéjén ülök s az elszitt cigaretta végéről meggyujtom denkint az újat. Három cigarettenkint me£uji­­iom a tisztáson álló őrszemet is. A többiek sem igen tudnak aludni, de nem is beszélgetnek. Olykor a hosszú hegy­­imfiteátrum peremén ismerős hangokat és fegy­­ereszöl­dülést hallunk. Valahol érintkeznek őr­­járataink. Az őrsvonalon egész éjjel halk köz­lekedés folyik, hogy az ellenség valahol be ne csúszszon. Az őrjárat olykor hozzánk is eljut s katonai rend szerint váltjuk ki tudnivalóinkat. Konstatáljuk, hogy „semmi újság.“ Valóban így is van, sehol semmi rendkí­­vüliség, minden csöndes, szép és nyugodt. Egyik óra a másik után múlik, sokkal hamarabb, mint ez ember előre képzelte. A túlsó oldalról azonban olykor vontatott, vonitás-szerű kiálltás keletkezik, mely lassan elhal az óriási renge­tegben. Még messzebbről egy másik felel neki s azután a hegyen túlról egy harmadik. A hegy­vidéki nép igy adja tovább tudnivalóit Van benne valami vadság s az ember nagyokat gon­dol utána. Van ideje hozzá. . . , Lassan virrad. Lent a tábor felöl halk trombita-hangokat hallani s a szemben eső hegyoldalakon zagyva hangok élednek. Vala­hol egy lövés esik . . . utána egy másik. Az­után csönd. Kisvártatva megint két-három lövés és nyomban utána sűrűn egymásután vagy tíz, tizenöt. Az előőrsöket valahol közelebb tolják az ellenséghez s nyomban rá a derék­ út hosszá­ban tisztán meglátszik, amint az előreküldött szürke vadászok rajvonalba oszolva kapaszkod­nak föl a cserjék között Élénk fegyvertűz fo­gadja őket és egyszerre, füstölni kezdenek a hegyoldalok. Az idillnek vége van. Az eposz kezd meny dörögni. — Kelecs fiam, most lássuk, mit tudsz ? Quintus.

Next