Pesti Hírlap, 1897. március (19. évfolyam, 60-90. szám)
1897-03-25 / 84. szám
_________________________ PESTI HÍRLAP 1897. március 25. SZÍNHÁZ ÉS ZENE. Hetedik filharmóniai hangverseny. A mai hetedik filharmóniai hangverseny az utolsóelőtti von derék művész társaságunk ezidei hangversenyeinek sorozatában — még egy utolsó, nyolcadik hangverseny lesz április 7-én és azzal, a hangverseny-kalendárium adatai szerint, hivatalosan véget ér a zenei évad. A filharmonikusok megelégedéssel és jogos önérzettel osztozkodhatnak hangversenyeik művészi és anyagi eredményein, a közönség pedig azzal a tudattal zárhatja le számadását, hogy élvezetes, magas művészi nívón álló zenei előadásokban volt része. Mind akettő pedig, a hallgatóság és a közreműködők, őszinte hálával tartoznak a hangversenyek vezetőjének, Richter Jánosnak, mert neki köszönhető elsősorban az elért fényes eredmény. Richter János újból föléresztette derék zenészcsapatunkat abból a lethargiából, melybe az, a karmesterválság és az utóbbi évek alatt lábrakapott vendégdirigens-rendszer következtében sülyedt, új szellemet teremtett, fegyelmet és összetartósságot honosított meg a már-már szétmálló testületben. Ismét igazi hadvezér körül csoportosultak a különvált zenészek, nem is csuda tehát, hogy diadalt arattak. Mennyivel szebben, művésziesebben játszanak a filharmóniai társaság tagjai, mint a m. kir. operaház zenekarai Pedig ugyanazok az egyének, de más a vezetőjük itt meg ott. Mintha más zenészek játszanának, még a hangszereik is sokkal tisztábbaknak, tökéletesebbeknek tetszenek, ha Richter vezénylő pálcája szólaltatja meg azokat! ! És milyen gazdag, változatos minden egyes hangverseny műsora! Minden műfaj, minden stílus képviselve van, és pedig többnyire igen kiváló, jeles termékkel. A mai hangversenynek is fölötte változatos, gazdag — tán túlságosan gazdag — műsora volt. Előadták Weber Euryanthe-nyitányát, bemutattak két újdonságot, egy eredeti hazai művet és egy külföldit és végül fölelevenítették Berlioz Hektornak egyik leghíresebb szimfóniás költeményét. Valóban ez a nagy, gazdag műsor csaknem meghaladta a közönség percipiáló képességét.«. De lássuk egyenként a műsor egyes számait. Bevezetésül előadták Webernek régen hallott Euryanthe nyitányát, azután sorát ejtették a két újdonságnak. A mai hangversenynek eredeti újdonsága Bloch Józsefnek vonószenekarra írt második suiteje volt (op. 10. a-dur.) Bájos, dallamos mű, szerencsés pillanat szülöttje. Csupa verőfény, csupa vidámság és elevenség. Ha szorosabban veszszük, voltaképen hegedüsuite, vonós-kísérettel. Bloch ebben a szerzeményében is elárulja, hogy a hegedű kedvenc hangszere, itt is voltaképen az unisono primhegedűk viszik a főszerepet, ők a zenei cselekmény vivői és hordozói, de azért egyes részeiben nem nélkülözi ezt mű sem a thernatikus kidolgozást. Üde, friss invenció, szeretetreméltó kedély és egészséges formaérzék nyilatkozik meg benne. Ezt a mű, valamint annak ikertestvére, a tavaly Colonne Ede vezetése alatt előadott I. sz. suite, az utolsó évtizedben napvilágra jutott legjelesebb hazai szerzemények közt foglalhat helyet. A suite négy részből 611, az egyes tételek csak laza összefüggésben vannak egymással. Egy kis fantáziával hozzá lehet képzelni valami megfelelő epikai cselekményt is , de a bájos dallamos mű nem is szorul ilyen erőltetett komentárra. Eléggé világos és érthető magyarázó szöveg nélkül is. Az első tétel (allegro ma von troppo) vígan, mindjárt úgyszólván in médiás rés dallamos motívummal kezdi, melyet, rohamos passageokkal tarkítva, tovafejlesztenek a primhegedűk, mire egyszerre fölcsillan egy érzéstelt, dalszem főtitéma, mely behízelgő, lágy epedő mint egy szerelmi vallomás; félbeszakítja az előbbi mozgalom, de abból ismét diadalmasan kibontakozik, majd egyre fokozódik és átalakul, fölvisz a hegedűk legmagasabb régióiba, majd lecserdesül ismét a mozgalom és lassan kint elhal, halk tompa morajban. A második tétel, a scherzo, finom filigrán szerfeezetű; az első théma könnyed csipkeszerű szövevényét erőteljes akcentusok szelik át, majd a primhegedük tremolo kísérete mellett a brácsáknál és a gordokánál kibontakozik egy mellékthéma, mely a sgherzo főmotívumára vezet vissza._A tao-rész széles kantilenaszerű dallammal hozakodik elő, mely olyan ismerősnek tetszik, hogy úgy viszi magával a hallgató a hangversenyteremből ki az utcára, (egy német népdal motívumának ügyes fölhasználása ez) ezt a melódiát átveszi a kisbőgő és a mélyhegedű, majd ügyes átmenettel visszavezet a scherzo főthémájának rövid ismétlésével az első részre. De most egyszerre elkomolyodik a szerző. Az addig oly világos, verőfényes mű egyszerre elsötétül, felhők tornyosulnak és elborítják a szerző kedélyét, megzavarják vidám hangulatát. A harmadik rész, az adagio molto, komor szinte drámai akcentusokat pendít meg; az üde dallamosság helyébe most töprengő meditálás lép, míg végre széles, áriaszerű théma bontakozik ki a félhomályból és erőteljes fokozódással az egész tételnek hangulatos befejezést ad. A negyedik rész, az allegro vivace, szintén nélkülözi az egységes hangulatot, egy pajkos mazurkaszerű théma váltakozik egy komolyabb motívummal és a kettő variálásában a szerző meglepő ügyességet tanúsít. De azért ez a rész úgy mint az előtte levő adagio, távolról sem közelíti meg az első két tétel üde, friss közvetlenségét és valósággal kizökkenti a hallgatót a korábbi kedélyes, vidám hangulatból. A hazai újdonságot a közönség igen jóakarólag fogadta, a szerzőt minden egyes tétel után kitapsolták és Broch József valóban büszke lehet mai zajos sikerére, amely annyira különbözött attól a fagyos, szinte udvariatlan fogadtatástól, amelyben a közönség néhány héttel ezelőtt, p. o. Mihalovich egyik szerzeményét fogadta. Még egy más érdekes újdonsága is volt a mai estének: derék filharmonikusaink előadták Grieg Edwardnak »Tündérek rabja« című, bariton szólamra, vonós zenekarra és két kürtre írt szerzeményét. Ez voltaképen egy ó-norvég néprománcnak művészies formába öltöztetése; az egész művön egyetlenegy mélabús vezérmotívum (»szép tündérek erdejében jártam borús homályban«) vonul végig, melyet a bevezetésben a kürtök, majd a primhegedűk intonálnak, és melyet azután átvesz az énekhang. Tavaly, Grieg vezetése alatt a bécsi Musikvereinssaalban adták elő s akkor nagy hatást keltett, ma este bizony hidegen hagyta a közönséget, (noha az énekszólamot Takács Mihály sok érzéssel és bensőséggel látta el) az udvarias taps is inkább a közreműködőknek szólt, nem pedig a műnek és szerzőjének. Befejezésül Berlioz Hektornak »Harold en Italie« című, régen hallott szimfóniás költeményét adták elő. A programmzene egyik megalkotójának ezen művét mintegy nyolcadfél évvel ezelőtt, 1889. december 19-ikén mutatták be derék filharmonikusaink, akkor is mély hatást keltett ez a geniális mű, szindús hangszerelésével és gyorsan váltakozó, érdekes zenei cselekményével. A mai hangverseny közönsége ugyancsak viharos tetszéssel fogadta a szimfóniás költeményt; a műsorhoz mellékelt magyarázó szöveg — Liszt Ferencnek Berlioz »Harold«-járól írt kommentárja — kellően értelmezte a közönség előtt az egyes tételek tartalmát és nyolc év óta bizony a mi közönségünk is haladt a Berlioz ideális céljai felé, ennek folytán fogékonyabb is lett a programmzene iránt. Az első tétel a bércek közt töprengő, meditáló Harold lelkiállapotát tolmácsolja; amásodik tétel címe: »zarándokok indulója és esti imája« megmagyarázza annak tartalmát is, a harmadik és negyedik tétel pedig (a szöveg magyarázó szavai szerint) »az Abruzzákban tanyázó banditák« tobzódását és mulatságait ecseteli. Hogy ez a mű is, úgy mint a műsor többi száma, kiváló, minden tekintetben kongeniális interpretációban részesült, szinte fölösleges külön kiemelni. Kiváló dicséret illeti Krancsevics hangversenymestert is, aki a »Harold« viola szólamát előkelő művészettel játszotta. A hangverseny befejeztével a közönség zajos ovációkkal tisztelte meg a derék filharmonikusokat és jeles vezérüket, Richter Jánost, Dr Béldi Izar. * (A népszínház) műsorában Krtzy Klára rekedtsége miatt a következő változás állott be: csütörtökön d. u. „1000 év“, este „Az eleven ördög“ helyett a „Gyimesi vadvirág“, pénteken „A gyimesi vadvirág“, szombaton „A gyimesi vadvirág“, vasárnap d. u. „A gyimesi vidvirág“, este „Eleven ördög.“ * (Küry Klára) torokgyulladása annyira javult, hogy a művésznő vasárnap este az „Eleven ördög“ban már fölléphet. * ( Jótékony célú hangverseny.) Az a nagyszabású jótékonycélú hangverseny,a melyet a Budapesti Újságírók Egyesülete saját segélyalapja javára e hó 31-én a Vigadó nagytermében rendez, az idei hangversenyszezon egyik legkiválóbb művészi eseményének ígérkezik. A filharmóniai társaság tagjai tudvalevőleg Mahler Gusztáv karmester vezénylete alatt előadják Beethoven c-moll szimfóniáját és Mahler Gusztáv egyik szimfóniájának második tételét, azonkívül a hangversenyben közreműködik tiedlmair kisasszony is, kit olyan nehezen nélkülöz újév óta közönségünk, azonkívül Bedli Lola k. a., esetleg Teleky Katalin, a magyar születésű német koloratúrénekesnő is részt vesz az újságírók javára rendezett hangversenyben. A hangversenyre a legtöbb jegy már elkelt, a megmaradt jegyek Méry Béla zeneműkereskedésében kaphatók. Hangverseny után nagy társasvacsora lesz a közreműködő művészek tiszteletére a vigadó első emeleti éttermeiben. Részvételi jegyek (2 írtjával) ugyancsak MéryBéla zeneműkereskedésében kaphatók. * (A gyermekszínhássban) holnap, csütörtökön, utoljára kerül színre „Árpád, a honalapító“ és a „Jégkirálynő“ című 6 felvonásos boltozatos vége. Az előadás fél ötkor kezdődik. A holnapin kívül még három előadás lesz a kedvelt színházban. * (Vendégszereplések.) Csillag Teréz, a nemzeti színház jeles tagja, jövő héten Pécsett vendégszerepel a Négy évszak, a Váljunk el és a Csók c. vígjátékokban. — Solymosi Elek, a népszínház kedvelt kémikusa, pénteken kezdi meg vendégszereplését Munkácson, ahol két tanítványa, Répásy Auguszta és Harkányi Gizella* is föl fog lépni. A Lili, Lumpáciusz és Tót leány c. darabokban fognak vendégszerepelni. * (Jászai — Niobe.) Megemlékezve egy kőnyomatos újság híréről, hogy Jászai Mari a „Niobe“ címszerepével vidéki körútra készül, kifejeztük kételkedésünket. A jeles művésznő most maga bizonyítja, hogy kételkedésünk alapos volt. A P. N. egyik munkatársa előtt ugyanis kijelentette, hogy ő ezt „a híresztelést csakis tréfának veheti.“ Elmegy ugyan a napokban vidékre vendégszerepelni, de Niobe szerepe nincs azok között, amelyeket el fog játszani. Egyáltalában csak akkor játszaná el újból a szerepet, ha megint jótékony célra kérik föl közreműködését. — Ily formában nem is lehet kifogást emelni az ellen, ha Jászai Mari néha-néha megtagadja önmagát. * (A jótékony nőegyesület 5 hangversenye.) A budai és a pesti jótékony nőegyesület április hó 5-ikén este fél 8 órakor jótékonycélú hangversenyt rendez a vigadó nagy éttermében, Bellovics Imre zeneigazgató vezetése mellett. A hangversenyek szívességből közreműködnek: Bartolucci* Pártos Gyuláné úrhölgy ; Payer Olga kisasszony hegedű-művésznő ; a budapesti zenekedvelők egyesületének női kara ; a budai dalegyesület testületileg és m. kir. honvéd-zenekar. * (Turzsánszky Manya), az anyai részről magyar származású (néh. Putnik Béla 48/49-iki bácsmegyei alispán és nemzetőri ezredes unokája) lengyel zongoraművésznő, Litvninszky bécsi mester nagytehetségű tanítványa, mielőtt európai körútra indul, ápril 5-én tartja Budapesten első, s egyetlen önálló hangversenyét a Royal-szálloda termében. E hangversenyen, melyet Rózsavölgyi és társa cég rendez, közreműködik Kasznicza Teréz orosz énekesnő. Mindkét közreműködő, de főleg Turzsánszky kisasszony iránt, ki úgy a Liszt-egylet ez idei első házi hangversenyén, mint" a belvárosi polgári kör és józsefvárosi jótékonysági egylet vígszínházbeli hangversenyén élénk föjtünést keltett kitűnő zongorajátékával, általános érdeklődés mutatkozik. * (Állami segély a „Tantora“ szerzőjének.) A közoktatásügyi miniszter a »Tantora» fiatal, zseniális szerzőjének, Elbert Imrének oly célból, hogy készülőben levő dalművét befejezhesse, 1200, azaz ezerkétszáz frtnyi állami segélyt adományozott. ^ * (Alpár Irén,) k. a.; a vígszínház tagja, e hét végével Kaposvárt fog vendégszerepelni 3 estén át, mely alkalommal a ..Cigányában „Örök törvény“* ben és „Magdolnádban fog föllépni. * (Szathmáry Árpád,) a vígszínház jeles tagja, eljegyezte Susztner Mariska vidéki színésznőt. * (Salvini Nagyváradon.) A kiváló olasz művész, aki Leszkay igazgatóval nem tudott megállapodásra jutni, a jövő hónap végén akar játszani Nagyváradon, ahol a színi szezon csak májusban veszi kezdetét. Hogy a város megengedi-e neki, hogy a rendes társulat előtt a tejfölt leszedje, még nem bizonyos. * (Harriot Emil) álnév alatt Mataja Emilia kisasszony igen hatásos drámát irt, mely tendenciájánál fogva azonban egyelőre csak a berlini »Freie Bühne« c. színházban kerülhet színre. Ha ott megállja a tűzpróbát és a cenzúra nem támaszt nehézségeket,úgy a színmű valószínűleg bécsi színpadon is kerül előadásra. * (Lobe Tivadar, a nálunk is előnyösen ismert német jellemszínész, aki most legutóbb a drezdai üdv.színháznál működött mint főrendező, megvált