Pesti Hírlap, 1897. május (19. évfolyam, 120-150. szám)

1897-05-01 / 120. szám

^ Budapest, 1897. _________________XIX. évf. 120. (6598.) szám.____________ Szombat, május 1. ^ Előfizetési árak: Szerkesztőség. . . Budapest. Tács-kÖrut 78. Egész évre .. 14 írt­­ fal _____ * emelet.­­0évre * . ,,, 7 • — , BljEis. flg B| hová a lap szellemi részei Negyedévre ,, 3 „ 60 „ vagyát mb B mm mm mm ammm. iintő minden közlemény in* JJgy hóra ... 1 . 20 . U i A V M in­ tézendő. | rX I I niKLAr — » m ® IMMUím hová az előfizetések és a lap Jfofjelenik minden nap, ftonep / szétküldésére vonatkozó fel­ét vasárnap után is. * p 'víT szólalások intézendők. ______ VWtov'rt ________________ Május elseje. (Z. F.) Holnap nem lesz szocialista föl­­vonulás, nem lesz szocialista népgyűlés, egész Magyarországon sehol sem szabad kigöngyöl­­getni a vörös lobogót. A rendőrség és a csend­őrség egy napra megoldották a szociális kérdést. Ha eljön az est, ha vége szakad a kritikus nap­nak, sok száz jelentés örömmel adja hírül, hogy n nem történt semmi baj, a társadalmi katasztrófa nem következett be és elmúlt a vihar a legköz­­ebbi május elsejéig. Mert a naivitás úgy véli, hogy a mozgalmak és forrongások is jól isme­rik a szalon­nevelés tekinteteit és nem tesznek látogatást anélkül, hogy előbb be ne adnák név­jegyüket. A szocializmus jourja május elseje. Szenvedélyeit a naptár szabályozza, veszedel­­­messége egy napra szorítkozik. Május másodi­­kán már nem kell tőle félni, akkor már fölvo­­nulhat, gyülésezhet és kibonthatja a vörös lo­bogót. A májusi ünnep nagy gyerekesség. Csinált ünnep, nagyképű pese, mely nem igen méltó a Szociális probléma keserves komolyságához. De a nemzetközi szocializmus, mely nagyobb vak­sággal és szigorúbb fegyelemmel rendeli magát alá a kihirdetett dogmáknak, akár a jezsuiták, mihelyt a vezetők kihirdették a májusi ünnepet, szentségnek tekintette az ünneplést. A Yak dog­matikusok azt vélik, hogy az eszméért tet­tek valamit, ha megtartják a májusi cécót. Úgy hiszik, hogy bálványként tisztelt nemzetközi vezéreik akarata szerint igazodnak Európa összes nemzetei és a nagyok naptár szerint megjósol­hatják az eszme diadalát. A szocialista plebs számítása találkozik a rendőrpolitikusok magas röptű gondolkodásával. Ezek azt hiszik, hogy a szellemi mozgalmak a kongresszusok szótöbbség­gel csinált határozatai szerint folynak le, amazok meg vannak róla győződve, hogy a büró eré­­lye győztesen mérkőzhetik bármilyen társadalmi forrongással. Hiszen ha abból állana Magyarországon a szocializmus, hogy május elsején néhány ezer ember vörös zászlóval akar fölvo­nulni !­­­ Ezzel a­­ problémával gyorsan le­hetne végezni. De tíz esztendő alatt szinte szemünk láttára fejlődött, izmosodott vezetők nélkül egy párt, mely a magyar történelmi pár­tokkal minden közösséget megtagad és a társa­dalom vezető elemei ellen az elégedetlenek­nek mind nagyobb csoportjait tömöríti. Vo­nul vagy nem vonul május elsején, tarthat vagy nem tarthat gyűlést, ez mellékes. Van, reálisan a világon van, lábát megvetette és további hódításokra készül, ez a lényeges. Egy napra terjedő rendőri diadalok ezen a tényen nem változtatnak és hódító útjában a szocialista pártot föl nem tartóztatják. A parlamenti nagyzási hóbort, mely azt hiszi, hogy csak az van a világon, a aminek nyoma van a páriam­en­b­en és az nem politika, nem is párt, melynek a parlamentben képviselője nincs, vég­zetes csalódásban ringatódzik. Az életet nem le­het leszavazni, a valóság fölött nem lehet napi­rendre térni. A társadalomnak megvan a maga nagyszerű, kifürkészhetlen törvényű és szerve­zetű önkormányzata, mely még az autokrácia erős bilincseit is széttördeli, alkotmányos állam papiros-sáncait tehát annál könnyebben elsodorja. Elképedve állunk, valahányszor a májusi ünnep betiltásához hasonló intézkedésekkel ta­lálkozunk. Mi akar ez lenni? Orvosság, véde­kezés? Mi a célja, miféle eredményt vár tőle szerzője ? Keressük a rendszert, melynek az in­tézkedés darabja, nem találjuk. Keressük a ve­zérlő gondolatot, melyből származott, föl nem lelhetjük. Nem szólunk arról, hogy a szabadel­vűség legvizenyősebb formájában is megkívánja az agitáció szabadságát és annak a gyülekezés, meg az egyesülés szabad joga sarkalatos követelménye. Minden elv­ doktrina nélkül, tisztán a kormánypárti célszerűség szempontjá­ból keressük a feleletet. A betiltás azt jelenti talán, hogy erőszakos úton álljuk útját a szoci­alista párt terjeszkedésének? Jól van, ez már valami. Nem igazság ugyan, de rendszer. Ám a rendszernek nyoma sincs. Május másodikán már gyülésezhetnek a szocialisták, egyleteiket tovább szaporíthatják, lapjaikat terjeszthetik. Közbe esik majd néhány újabb betiltás, egy-két föloszlatott egylet, néhány szocialista sajtóper. Ez így megy már évek óta és a szocialista párt egyre növekszik. Nem igaz, hogy az erőszak nem nyom­hat el pártokat. Ezzel a valótlansággal az idealizmus vigasztalja magát, miként azzal a másikkal, hogy az igazi tehetségnek érvé­nyesülnie kell. Az erőszak nagyszerű esz­ A szomszéd. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Mikor a báróék tönkre jutottak s a birto­kuk kótya­vetyére került, egyszerre csak feltűnt a Mondur-család. Az árverésen még egyedül je­lent meg a családfő, de azután, hogy a birtok­vétel ügye rendbe jött, bevonult az egész famí­lia. A kastély hirtelen megélénkült s az ismer­kedések is hamarosan megtörténtek. Mondur János igen egyszerű s jámbor úriember volt, valamivel túl a harmincason. A felesége, aki négy esztendővel volt fiatalabb, minden környékbeli asszonyt elkeserített, mert hozzá hasonló szépség az egész megyében nem akadt. Erős, megtermett, piros arcú asszonyság volt, aki az urát kordában tartotta s aki maga vezette az egész gazdaságot. A családot két leánygyermek egészítette ki s mindkettő az apjá­hoz hasonlított. Mi persze rettenetesen érdeklődtünk az új jövevények iránt s mindent akartunk tudni, ami rájuk vonatkozott. így történt, hogy a puhatolózással a patikáriust megbízták, aki nyom­­­aan elutazott s aki mint jól értesült hírhozó tért vissza. A patikárius szerint Mondur János ágrólszakadt szegény fickó volt, aki épen hogy elvégezhette tanulmányait. Az egyetemről az egyik törvényszékhez került, ahol mint joggya­kornok kezdte meg pályáját. Mikor a törvény­székhez került, az elnök leánya betegeskedni kezdett s az orvosok azt ajánlták, hogy sürgő­sen adják férjhez, mert máskép semmiről sem lsik állanak jót. Az elnök persze megijedt s egyéb jelöltek hiányában Mondurhoz fordult. Formá­lisan megkérte a kezét, amire a joggyakornok meghatóban rebegte el a boldogító igent. Az esküvő után Mondurt aljegyzővé ne­vezték ki egy másik törvényszékhez. Az ipától ezerkétszáz forint évi járadékot kapott, míg ő hatszáz forintot keresett. Volt hát évenként ezernyolcszáz forintjuk, amit az olcsó városká­ban el sem tudtak költeni. Ebben az időben a szerelemnek, a boldogságnak éltek, amitől a törvényszéki elnök szépséges leánya teljesen meggyógyult. Gyönyörű menyecskévé nőtte ki magát, ezer és ezer nem teljesült vágyat keltve az urak táborában. Az év végén, amikor az első leány már megszületett, néhány száz forint megtakarított pénzük volt, amin az aljegyző három sorsjegyet vásárolt, amit igen okosan cselekedett. Az első sorsjegygyel ugyanis negyvenezer forintot nyert, ami majdnem megbolondította. Azt beszélték, hogy három és fél napig egy lábon táncolt, tíz napig folyton énekelt, azután pedig hosszabb ideig fütyült. Második sorsjegyével már nyolc­vanezer forintos nyereményre tett szert, amit igen természetes dolognak tartott s ami épen nem hozta izgalomba. A harmadik sorsjegy azonban már ismét kirántotta a sodrából, mert ezzel csak ezer forintot nyert. Elkezdett kia­bálni, hogy nem érdemes sorsjegyeket venni. Gyanúsította a sorsolásnál résztvevőket, akik a maguk kezére játszották a főnyereményt, ami őt illette volna. És egyszer s mindenkorra le­mondott arról, hogy becsapassa magát. Ez elé­ English Warehouse vedetlenség révén a főnökével is összeütközésbe jutott s egy napon az aljegyzőségről lemondott. Arra határozta magát, hogy birtokot vesz és maga gazdálkodik. A föld nem olyan, mint a sorsjegy. A föld nem csalja meg, nem játszsza ki, így került azután hozzánk, megvévén a bá­róék birtokát. A szomszéd még ekkor is kesergett a har­madik sorsjegye miatt s nem egyszer hangoz­tatta, hogy meghalt Mátyás király, oda az igaz­ság. Bolond, aki sorsjegyet vesz s nyugodtan nézi, hogy a főnyereményt elhalászszák az orra elöl.. Máskülönben a gazdálkodásra adta magát s igen egyszerűen és józanul élt. Ha a sorsjegy nem jutott az eszébe, egészen rendes ember volt, aki a légynek sem vétett. Nyárspolgá­­rias hajlamai közénk illesztették s mindannyian megszerettük, amivel azonban édes-keveset tö­rődött. Ez a helyzet mindaddig tartott, amig egy csomó huszár nem tévedt hozzánk. A huszárok nagy hirtelenséggel jelentek meg a községben s úgy viselkedtek, mintha ott születtek és ott él­tek volna. Szinte a háziurakat kezdték játszani, szívesen látott vendégeknek nézve minket. Mon­­durékhoz a kapitány szállásolta be magát, aki helyre egy fickó volt s akin még a csitri leá­nyoknak is megakadt a szeme. A kapitány az első este nagy barátságot kötött Mondurral, meg Mondurnéval is. Az asszonynak formálisan udvarolni kezdett s az asszony nem úgy viselte magát, ahogy a huszárkapitányokat elriasztani szokás, ha ugyan egyáltalában van ilyen szokás. Az idő természetes­en kiált s ezzel együtt az ön feloszlása folytán méret utáni ruha­­megrendelések s­aj­át­ár­ban lesznek készítve. Im Deitsch F. Károly, Andrássy­ Bt . A Festi Hírlap Jelen­száma 24 oldal.

Next