Pesti Hírlap, 1897. július (19. évfolyam, 180-210. szám)

1897-07-01 / 180. szám

1897. július 1 PESTI HÍRLAP 3 rést nyer, vagy egészen megszűnik, mihelyt ha­sonló sors éri az osztrák kormány rendeletét. E kép a közjog mesgyéjén egyetlen nehéz gö­röngy sem állhat a magyar törvényhozás útjá­ban. Ami pedig a cukoradó és cukorprémium belső, gazdasági tartalmát illeti, emiatt sem a parlament, sem az ország közszelleme emócióba nem hozható. Ekép csak azon komoly remé­nyünk kifejezését ismételhetjük, hogy a parla­menti tárgyalások jobb s oly kerékvágásba zök­kennek, mely talán a gyászos helyzetből való kibontakozás útját fogja jelölni. Belpolitikai hírek. Bánffy Dezső báró miniszterelnök, ki tegnap este Bécsbe utazott, hogy a királynak zsendbe való elutazása előtt a folyó ügyekről előterjesztést tegyen, holnap reggel Budapestre visszaérkezik. Bánffy báró miniszterelnökhöz — mint értesülünk — úgy a répatermelő gazdaközönség, mint a cukorgyárosok köréből több fölterjesztés érkezett, amelyek utalva arra, mily káros közgazdasági követ­kezményekkel járna, ha a parlamenti elintézés alatt álló cukoradó-javaslat nem emelkednék kellő időben törvényerőre, kérik a kormányt, tegyen meg minden lehetőt arra nézve, hogy a szóban forgó javaslat mi­előbb leendő törvényerőre emelkedése által hazai cukortermelésünk érdekei megvédelmeztessenek. A cukoradó-törvényjavaslat képviselőházi "tárgyalása nem fog olyan erős hullámokat vetni, amint különböző előjelekből következtetni lehetett volna. Az általános vitában szólásra föl van még je­gyezve Okolicsányi László és Kossuth Ferenc,­ a szabadelvű párt tagjai közül szólani szándékozik Arányi Miksa s alkalmasint részt fog venni a vitá­ban a nemzeti pártnak egy tagja is. Komjáthy Bé­lának ma benyújtott határozati javaslata nem lévén tíz képviselő által aláírva, a benyújtóját nem illeti meg a zárszó joga. Különben is Komjáthy nem várta be a törvényjavaslat további sorsát s elutazott Bu­dapestről. Ily körülmények közt nem indokolatlan az a föltevés, hogy a törvényjavaslat tárgyalása három­négy ülésnél többet nem vesz igénybe s eként eset­leg még e héten be is lesz fejezhető. A főrendiház bizottsága által a napokban elintézett eskü­dtbírósági törvényjavaslat — mint ér­tesülünk — csak akkor kerül napirendre a ház plé­numában, ha a képviselőház letárgyalta már a cukor- és szeszadó-javaslatokat, továbbá azokat a pénz- és vasútügyi előterjesztéseket is, amelyeket a kormány nemrég nyújtott be s még a nyár folyamán napi­rendre kíván tűzetni. Mindezen ügyeknek a főrendi­ház által való együttes tárgyalása a legjobb esetben s csak július hó második felének folyamán válik le­hetségessé. Fejérváry Géza báró honvédelmi mi­niszter a következő táviratot kapta : Mezőtúr. A mezőtúri szabadelvű párt mai gyűlésén hozott hatá­rozata folytán üdvözöljük nagyméltóságodat a katonai törvényjavaslatok beterjesztéséért. Fogadja azon biztosításunkat, hogy e párt a szabadelvű összminisz­­térium iránt rendületlen ragaszkodással viseltetik. Dr Ugray Ferenc pártelnök: A S­épviselőház összeférhetlenségi bizott­sága ma délután 4 órára ülésre volt egybehíva azon összeférhetlenségi bejelentés érdemleges tárgyalása céljából, amelyet Molnár Béla a h­áz nyílt ülésében gr. Tisza István képviselőre nézve tett. A bizottság tagjai közül azonban csakis Apáthy Péter elnök, Rudnyánszky Béla jegyző és Ragályi Béla jelentek meg, minthogy pedig a bizottság határozatképességé­hez öt tag jelenléte szükséges, az érdemleges tár­gyalás nem volt megtartható. Minthogy pedig ez az eset már másod ízben fordult elő, az elnök kijelen­tette, hogy a házszabályok 123. §-ának rendelkezésé­hez képest fog eljárni. (A házszabályok 123. §-a szerint, »ha valamely bizottság a tagok kellő számá­nak meg nem jelenése miatt kétszer egymásután ülést nem tarthatott, az illető elnök ezt a meg nem jelent bizottsági tagok megnevezésével a háznak be­jelenti, mely ha szükségét látja, azon bizottsági ta­gok helyét új választás útján tölti be.«) ORSZÁGGYŰLÉS. 1. Az igazságügy keserűsége közben az ob­­strukció átadásába ma belementették a cukorja­vaslatot. Ezt ne képzelje valami nagyon édesnek az olvasó, mert csak a fele cukor, a másik fele adó. Nem is az adó leszállításáról, hanem fölemeléséről van benne szó. A cukor sohasem lesz édesebb, de mindig drágább. Vagy ha még drágább nem lehet, arra ügyelnek, hogy ol­csóbbá ne váljék. Ezt mindenki megjegyzi ma­gának, mert ha így nem volna, egy szó beszéd nélkül meghosszabbítaná a Ház a cukoradóról szóló törvényjavaslatot. Beszéd nélkül most nem lehet megtenni. Mégis sokkal könnyebb teherrel járja a parlament pályáját a cukorjavaslat, mint a sajtóügyi. A mai ülésen mindössze Komjáthy Béla nehezedett rá, míg Lukács László mi­niszter ledobálta a fölösleges súlyokat, sőt legelőször Reményi Ambrus, az előadó, a pá­lyát simává és könnyűvé igyekezett tenni. Más képe van a Háznak. Az obstrukciós ruháknak nincs félelmetes jelentősége, bár Kossuth Ferenc is beköltözött egybe, a képen, hogy mellény helyett egy selyem fehér kendőt kötött a derekán át. Ez úri divat különben a pártvezetőhöz illik, hogy megkülönböztesse ma­gát a közkatonáktól. A tűzoltóknál is úgy van, hogy a főparancsnoknak más a ruhája, mint a többié, sőt szebb a szivattyúvezetőénél is, aki­nek a szerepét az obstrukciós vízpazarlásban Justh Gyula vitte. A folyosókon gondterhes ar­cok láthatók. Megegyezésről súgnak és búgnak jobbról is, balról is. Hogy az obstrukciónak ne csak szünete legyen a cukorjavaslat, de olyan jó fajta cukor legyen ez, mely magába szívja a vizet és mégse olvadjon el. Az is tanulmá­nyozás gondja volt, hogy az ellenzék nem akarja-e ezt is fölolvasztani. — Három szónok van följegyezve! — új­ságolták jegyzői körökből. — Ne is féljetek — nyugtatták jólelkűen a baloldaliak — a cukor simán mehet, majd, ha fagy! De talán meggondolják és fölfogják a ja­vaslat fontosságát s azt az igényt, hogy e hó­napban törvénynyé kell válnia és nem állják útját! A miniszteri székből ma hiányzott Erdély Sándor. A háromheti gyötrelmeket piheni, hogy újból megjelenjék a színen, ha a viadal meg­újul. Bánffy Dezső miniszterelnök sincs itt. Ő a sziámi királyt kiséri ma a nevezetességek szemlélése útjában. A kormány többi tagjai (kivéve Jósika bárót) eljöttek. Perczel és Dará­nyi mint a sziámi koronarend lovagjai gratulá­ciókat kaptak. Balfelől sóhajtottak : — Oh, ha a sziámi király Erdélyt is ki­tüntetné és hazavinné sziámi igazságügyminisz­­ternek! Jó lenne ! Ilyen hangulatokkal az ülés nyugalmasan kezdődött. Az előadói széket, melyet Psik Lajos már egészen behorpasztott, Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója, foglalta el. A cu­koradóról szóló javaslatot magvasan és alapos tudással ismertette. Szintúgy előre számolt a kifogásokkal is és a bizottságban fölhangzott ellenzéki érvekre már most megadta a válaszokat. Biztosította az ellenzéket, hogy nem kell attól félnie, hogy Ausztriában nem lehet egyidejűleg törvénynyé emelni a javaslatot, ha a magyar parlament hozzájárult. Komjáthy Béla alapos készültséggel indí­totta az ellenzéki vitát. Sok szava volt a cukor­prémiumok és kartellek ellen, élesen szólott a tőke befolyásáról, ezenkívül pedig Ausztriát il­letőleg nem hagyta megjegyzés nélkül a vélt közjogi akadályokat. Beszédén áthúzódott az önálló vámterület követelése, mint egy törzs, melyből a többi igények kiágaznak. Végül a ja­vaslat elfogadását megtagadva, határozati ja­vaslat alakjában terjesztette elő e kívánságokat. Lukács László pénzügyminiszter rögtön utána fölszólalt. A közjogi akadályokat illetőleg határozottan kijelentette, hogy ezek nem létez­nek s van mód rá, amivel a törvénynek Ausz­triában a mostani parlamenti helyzet dacára érvényt lehet szerezni. Kiemelkedik beszédében az a nyílt kijelentés, hogy a fogyasztási adó körüli sérelmeket a kiegyezési tárgyalások rend­jén okvetlen orvosolni fogják. Amennyire lehe­tett a mostani körülmények között a prémiu­mok szükségét is bebizonyította s elfogadásra ajánlotta a javaslatot. Még Okolicsányi László következett volna, Szilágyi Dezső elnök azonban jónak látta, hogy a Ház beleegyezzék a beszéd holnapra való halasztásába. Ahelyett Janics József interpellálta a honvédelmi minisztert azt kérdezve, hogy meg­történik-e a Tököly-féle honvédképzési alapít­ványnak oly módon való fölosztása, hogy a ma­gyar tisztképzőnek kijusson az alapítás föltétele szerint megillető rész. Kellemes derültséget keltett Janics József a járatlan interpelláló szerepében. Ő ugyanis az interpellációval egyenesen elindult a honvédelmi miniszterhez és átnyújtotta : — Méltóztassál parancsolni! Fejérváry Géza mosolyogva átvette: — Köszönöm! E. percben érkezett oda a teremőr, a mi­niszter tehát a teremörnek adta át. A teremör fogta a papirt és vitte az elnökhöz. Szilágyi át­vette és igy szólt: — Ki adatik a honvédelmi miniszter úrnak. Azzal az elnök visszaadta a teremörnek, mondva : Most vigye a miniszter úrhoz. És a teremör vitte a miniszterhez. Jó Jagics József csóválgatta a fejét: — Ej, ej, miféle spanyol etikett! Hisz épen úgy a miniszter kezében van, mint ami­kor­ én adtam át! Az interpellációnak azonban ezt a körutat a házszabályok rendelik, valószínűleg egészségi kárának. Fejérváry Géza b. miniszter azonnal fe­lelt és az egész Ház élénk helyeslése közben jelentette, hogy ily irányban megindítja a tár­gyalásokat s ezek eredményéről annak idején jelentést tesz. Az ülés végén Perczel Dezső belügymi­niszter törvényjavaslatot nyújtott be az angyal­földi intézetben építendő új igazgatósági épületről. II. A képviselőház június 30-iki ülése. Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők : Teleki Sándor gróf, Molnár Antal, Lakatos Miklós. A miniszterek közül jelen vannak : Lukács László, Dániel Ernő báró, Perczel Dezső, Wlassics Gyula, Josipovich Imre, Fejérváry Géza báró, Da­rányi Ignác. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyvének f­ölolvasása és hi­telesítése után az elnök jelenti, hogy Molchy Sándor két havi szabadságot kér egészségi okokból. A ház a szabadságot megadja. Bemutatja Kendeffy Kovács József 48-iki hadnagynak Lakatos Miklós képviselő által beadott kérvényét szabályszerű nyugdíjaztatása iránt. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kér­­vényi bizottságnak. Következik a cukoradóról szóló törvény hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Neményi Ambrus előadó ismerteti a javaslatot. Kifejti, hogy nem a prémiumok helyesléséről vagy helytelenítéséről van szó, hanem amikor egész Európa föntartja a rendszert, akkor mi nem hagyhatjuk védte­lenül a gazdákat és cukorgyárakat a versenyben. Föl­sorolja azokat az adatokat, melyek a cukoripar föllen­dülését bizonyítják, amit föntartani a gazdaközönség szempontjából s most a munkáskérdés idején a mun­kásokra való tekintettel kötelesség. (Helyeslés.) Bizton­tosítja a Házat arról, hogy a törvény megtartása Ausztrálian nem ütközik akadályba. A javaslatot el­fogadásra ajánlja. (Helyeslés balfelől.) Komjáthy Béla utal arra, hogy a prémium­­rendszert a kormány sem helyesli, elvileg ellene van s a törvényjavaslatot kényszerhelyzetből kifolyónak tartja. A törvényjavaslattal szemben való felelősséget érzi az ellenzék. Épen felelőssége tudatában mindig ez a párt volt az, mely a nemzetre nézve káros tör­vényjavaslatokat visszautasította. Törekvései azonban mindig sikert nem arattak, de szilárdan ragaszkodik ahoz, hogy Magyarország gazdasági fejlődése csak az önálló vámterület által érhető el. (Helyeslés balfelöl.) Az ígéretben nem bízik. Épen a felelősségnél fogva megfontolva mérlegeli a párt a javaslatot. Közjogi tekintetben hangsúlyozza, hogy Ma­gyarország csakis alkotmányos Ausztriával léphet tár­gyalásokba. Az ehez hasonló törvényjavaslatokat egy­forma alapokra fektetve, egyforma határozattal kell megerősítés végett előterjeszteni. Az osztrák alkot­mány­ szerint rendeletekkel is lehet Ausztriában kor­mányozni, Ausztria jelenlegi viszonyai között azonban

Next