Pesti Hírlap, 1897. augusztus (19. évfolyam, 211-241. szám)

1897-08-01 / 211. szám

A megegyezés. A képviselőházban ma mutatkozott csak a tegnapi megegyezés hatása. Erős ön­szuggesz­­tióval sem lehetne azt mondani, hogy a meg­­vetés közmegelégedést idézett elő. A pártokon s­z­ált a radikálisan elégedetlen képviselőkön ...Aforma hangulat uralkodott, mint azokon, akik hosszas lumpolás után alapos katzenjam­­mert kaptak s voltaképen semmi­­ sem tetszik nekik és semmire sincs többé étvágyuk. Ez a hangulat nyilatkozott meg abban a p­osthumus klotik­-vitában is, amelyet Polónyi Géza kötött váratlanul a ház nyakába, hogy •■mélyének külön fontosságot szerezzen még­­kor is, amikor már minden be volt fejezve. '' a képen pedig az egész csak üres pose-ok­­­ állott. A klotürról tudva van, hogy azt a sdelvű pártban sem szereti senki. Mint ul­­tima ratiót, ott is csak a legeslegvégső esetben ták platonikusan emlegetni, de mégis tet­­tet a gyöngébbeknek az, hogy Polónyi önér­­etesen védte a szólás szabadságát akkor is, m­ikor már az egész keserves kompromisszum­­ annak az érdekében jött létre. Mindez jelentéktelen dolog. Ilyen katzen­­neres hangulat volt az a másik is, mely ma kárörömmel híresztelte a szabadelvű pártban beállott »szakadást.« Ebben sincs semmi igaz­at. A szabadelvű párt tegnapi konferenciája a r­­i­ának teljes egészségéről tett bizonyságot. ,­ffy b. miniszterelnök személyében talán so­hasem volt annyira egyesülve a párt minden elemének bizalma mint most. A véletlen is úgy akarta, hogy a miniszterelnök márvány-mell­szobrát épen ma helyezzék el a szabadelvű klubban s ez által látható jelképe is legyen annak, hogy a nagy párt mennyire szereti ve­zérét és mennyire megbízik benne. A dekrepirozott hangulat nem származik politikai okokból. A képviselőház valósággal ki­merült ebben az áldatlan „júliusi forradalom­ban“, aminek igazi­ oka nem volt. Az embere­ket elviselte, a politikai helyzetet haszon nél­kül megkuszálta s a személyes viszonyokat megrontotta. Alapjában véve tehát mindenkinek belső megnyugtatására szolgál, hogy az ob­­strukciót tisztességes módon föl lehetett oszlatni s a dolgok normális rendje visszatér; azonban idő kell hozzá, amig az elvadult hangulat meg­csillapodik s a megbékült felek rendbeszedik érzelmeiket és logikájukat. Az életben is úgy van, hogy az igazán egészséges egyezségek után mind a két fél vakargatja egy darabig a fejét, hogy valahol meg van rövidítve. Az pedig sohasem baj, ha mindenki a maga fejét vakarja és nem a a másét. Az időmúlás hamarosan meg fogja mutatni, hogy az egyezség helyes volt, mellette senki sem rövidült meg, a pártok babonásan féltett tekintélyében nem esett kár s egészben véve csak az obstrukció múlt ki a világból, amit azok sem sajnálhatnak, akik a maguk ba­jára megcsinálták. A rekriminációk és bujkáló nyugtalansá­gok különben megnyughatnak egy olyan gon­dolatban, ami többet ér a 40 obstrukciós nap alatt elmondott minden beszédnél. Ab­ban tudnillik, hogy a megegyezést sem nem a szabadelvű párt, sem nem az ellenzék csi­nálta, hanem olyas valami, ami többet nyom és többet ér a pártok minden hatalmi perpat­­varánál és szűkkeblűségénél: maga az ország közvéleménye. Ez az obstrukció egyáltalán nem volt népszerű, jelentékeny politikai szükség nél­kül s a közszellem ellenére folyt. A nagy köz­véleményben nem támogatta semmi, sőt az ellenzéki oldalon is sokan kicsiny lettek, mivel belátták, hogy Magyarország nagy kérdése nem a 16. §, hanem egészen más. Az aratási sztrájk és­­ az agrikultur elégedetlenség memento gya­nánt játszott bele a parlamenti üres beszédekbe s nagyon is élénk kontrasztja volt a szófecsér­­lésnek. Lesújtó kritikája volt a sok üres be­szédnek abban a tényben, hogy a kormány szinte szó nélkül egy nagy szerencsétlenséget hárított el azalatt az ország fejéről, amíg a képviselőház obstrukciót játszott. A pártok tehát biztosak lehetnek abban, hogy az obstrukció föloszlatásával a parlament egyik alkatrészét sem érte erkölcsi kár, de igen­is nagy haszon volt az országra nézve, hogy a képviselőház normális egészsége helyreállott s igy megnyílt a lehetősége annak, hogy sokkal komolyabb és hasznosabb kérdések kerüljenek nemsokára alkotmányos elintézés alá. És ami fő: Magyarország visszanyerte ezzel kedvező helyzetét a komolyan agyon­obstruált osztrák alkotmányossággal szemben. Szinte rettene­tes volt elképzelni, hogy milyen hátrányok várakoznak reánk, ha mi is segítünk a mon­archia alkotmányos rendjét fölbontani, hogy úgy mondjuk: úri passzióból, mivel a mi el-­ s A hétről. Ugy­e mondtam: nem kell hozzá csak egy kis jó akarat — S jóllakik a Justh kecskéje S a káposzta megmarad. Most, ha aztán lehiggadnak A fölizgult agyvelők, Meg sem értik , hát miért is Tüzeltek úgy azelőtt ? Jobb és balpárt röste­lkedve, De mosolygva összenéz : Nini, még csak egy szakasz sem, Négy-öt uj sor az egész! Négy-öt új sor é­s szent a béke S a tanulság az csupán, Hogy egy kissé lassan cammog A belátás Pest-Budán. Mit ma bölcsen mind belátnak. Mind leszólták eddig azt. S mi szemükben semmiség ma, Védték mind mint szentigazt. Ám, hogy egymást meggyötörték Semmiért nyolc héten át, Hogy bolondság háborújok — Annyit végre mind belát. Most feledjen el e harcból Kiki minden egyebet, Óh csak azt ne, hogy karóhoz Nem jó kötni az ebet! Jobb engedni harc előtt még, Nem muszájból, mint utóbb, Mikor könnyen­­úgy tekintjük Az okost, mint a megfutót. No, de mindegy! Négy-öt új sor Egész Háznak nyugtot ad S nem akasztja föl miatta Egy miniszter sem magát. Nem legyőző s nem legyőzött Sem a balpárt, sem a jobb. Kisebb, mint volt, senki sem lett Csak Szilágyi lett nagyobb. Még nagyobb lett uj szerepben, Mint amilyen nagy vala. Egykor ádáz harcok hőse, Most a béke angyala. Minden párt csak benne bízik És ha szól vagy egyet int, A legbőszebb ..ellenzék is Kezes bárány lesz megint. Ama tenger­ bizalommal, Melyet ő most zsebre gyűrt, Ha miniszterelnök volna Behozhatná a klotürt. De ő nem miniszterelnök S mit sem állít élbre, Ö ma gyűjt csak, mint a hangya, Tekintélyt gyűjt a télire. Gyűjtsön is, hogy elfogyaszsza A hazáért egykoron. Ha a legtöbb vezérségben Netán ő lesz még soron. Mert lesz akkor a sok éljen A nagy lelkes bizalom, Abcúgoló gyűlöletté Hamar válik a balon. Semmi sem tart itt örökké, Bár ma díszlik ékesen, Se bizalom, se tekintély, Még a házi béke sem. Csak ami az emberi kor Véghatárán túlnan áll, Amit jó Ráth Károly ért el, Az örök csak — a halál. S * az se mindig s nem egészen ! Lám, Segesvár gyászterén Egy nagy élőt ünnepelnek Hős halála hűlt helyén. Az igaz, hogy ez se volt ám Államférfi, sem nagy ur; Ki holtában halhatatlan, Az a lelkes troubadour. Holta előtt oly szegény volt S még csak külön sírja sincs — S mégis, melyet ő hagyott ránk, Mérhetetlen az a kincs. Többet ér az Újpest grófja Minden drága telkinél, Ki, bár agrár-liberális, Seftben senkit nem kimél. Mégis, pazar agrár urnák, Példakép — ez nem vitás —• Hasznos lesz e takarékos Grófi liberalitás. Mind kövesse a vezérét És feléje jobb kor­int — Kivált, mert a búza ára Több ma már, mint tíz forint. | tu 1­1 niHLfK­ . Budapest, 1897. ________________________XIX. évf. 211. (6089.) szám_____________ Vasárnap, augusztus ___ Előfizetési árak: Szerkesztőség: „ . .. . . . Budapest, váci­ körút 78. Egész évre . . 14 írt­­ kr. * emelet. 770............7 » — » fiSp&iL E9 fflj hová a lap szellemi részét . Idévre . . 3 „ 50 „ MBlal ran gmmmm n 11 « am ma OHá illető minden közlemény in­“ 20 • uim £ fi “ —* I ff Z ^ ® TM TM hová az előfizetések és a lap­egjelenik minden nap, ünnep ' • ) szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn, •— augusztus 2-án — délben jelenik meg. A Pesti Hírlap jelen száma 28 oldal. Koboz.

Next