Pesti Hírlap, 1897. szeptember (19. évfolyam, 242-271. szám)

1897-09-01 / 242. szám

1897. szeptember 1. PESTI HÍRLAP 3 .búit és régi reményeik is mindinkább ködbe vesztek. II. Miklós trónra léptével sajátságos fordulat állt be a lengyel közhangulatban. 1894. nov. 1-én vette át az uralkodást. Még semmit sem tett, amiből jövő irányára lehetett volna következtetni, s a lengye­lek mégis, mintegy előérzettel ösztönöztetve, a fiatal cár uralkodásával egy jobb jövőnek véltek elébe nézhetni. És annyiban nem csalatkoztak, hogy első tette is biztató volt, mert Gurko tábornokot, ki em­bertelen módon gazdálkodott Varsóban, kormányzói állásáról elmozdította, s helyébe kinevezte Suwalowot, a nyugati civilizációban nevelkedett, nagy műveltségű államférfiul, kinek megjelenésére Varsóban az egész lengyelség szabadabban lélegzett föl. Súlyos betegsége azonban visszalépésre kényszerítette. II. Miklós jóindulatának újabb jelét adta, midőn Suwalow helyére a hasonló műveltségű, finom lel­kületű Sner­zynsky herceget nevezii ki, nyilván azzal a meghagyással, hogy amiben lehet, de gyors átme­netek kockáztatása nélkül, kedvezzen a lengyeleknek, így történhetett, hogy a lengyelek legnagyobb költőjé­nek, Mickiewicznek emlékszobrára gyűjtést rendezhet­tek, aminek megkisértése is azelőtt Szibériába vitte volna a vakmerőket. Ez és más egyéb kedvezmény a lengyelekben is megérlelte a kibékülés vágyát s a Varsóba ma érkező cárnak és carewnának lelkes fo­gadására sorakoztak. Az egész Visztula környékén akkora a lelkesedés, hogy 1,000,000 rubelt adtak össze egy jótékony alapítványra, mely a cár nevét viselje. Hogy II. Miklós cár el van bizonyos koncesz­­sziókra határozva, már abból is kitűnik, hogy a Pé­­tervárott egyetlen lengyel nyelven megjelenő lap­nak, a „Kraj“-nak, megengedtetett, hogy a lengyelek óhajtását programmszerűleg közölje. Ebből kitűnik, hogy a lengyel kívánságok azokhoz képest, melyeket a fölkelések alatt hangoztattak, nagyon megapadtak és megszerényültek. Most csak azt óhajtják, hogy tör­ténelmi múltjukat tiszteletben tartsák, nyelvüket, val­lásukat, szokásaikat szabadon gyakorolhassák s hogy a lengyelek a cár többi népeivel egyenlő jogokban részesüljenek. Hogy ezekből a cár mit fog nekik megadni, ta­lán már a legközelebbi jövő megmutatja. Ha a kibé­külés megtörténnék, azt a történelem mint a század egyik legnagyobb eseményét jegyezhetné föl. A cári pár több napot fog Varsóban tölteni, honnan a spalai vadászkastélyba megy, hol atyja, III. Sándor tartóz­kodott, midőn betegségének első tünetei mutatkoztak. II. Miklós cár valószínűleg több napig fog itt mu­latni, hol a minden vidékből tisztelgésre készülődő küldöttségeket fogadni fogja. Orosz fölfogás a felköszöntésekről. A cár­nak a Pothuan fedélzetén mondott felköszöntőjét nagy lelkesedéssel fogadja az orosz sajtó. De nem abban a szellemben, amely a revanche-deliriumba esett franciáknak nagyon tetszhetnek. — így például a nNowoje Wremja« úgy vélekedik, hogy a toaszttal új korszak vette kezdetét Európában. Huszonöt évig az a jelszó uralkodott: előbb a hatalom, azután a jog. A cár felköszöntője után azonban, melyben az orosz-francia szövetség céljául a békének a jog és méltányosság szellemében való védelmezését jelölte meg, a jelszó ezentúl az lesz, hogy: előbb a jog, azután a hatalom. Az új korszakban tehát nem a szuronyok, ha­nem a jog és igazság fognak határozni. Az Oroszor­szágban régen ismert, de csak most proklimált orosz-francia szövetség, ami II. Miklós cár kezdemé­nyezéséből történő magasztos esemény, a világbéke teljes biztosításának nagy művét koronázta meg. Hogy várjon a franciák a »Now­ Vremja« föl­fogását a világbéke megszilárdulásáról magukévá te­szik-e, azt kötve hiszszük. Egészen egyéb az, ami­ért Fame elnököt ma oly példátlan lelkesedéssel fo­gadták Párisban. A spanyol kormánynak nagy kellemetlensé­get okozott Martinez Campos marsainak egyik mad­ridi jóbarátjához intézett levele, melyben kimondja, hogy Canovas halálával megszűnt létezni a konzer­vatív párt, mely voltaképen csak Canovas híveiből állott, kik őt akárhova is vakon követték volna. Felfogása szerint a jövő embere Silvela, a Canovas pártjából kilépett képviselő, aki követőivel a disszi­­densek frakcióját képezte. Ha a szeptemberben össze­hívandó cortesben a kormány nem tarthatja magát, akkor ő is Silverához csatlakozik, nem mint aláren­deltje, hanem mint hű szövetségese. A kubai kérdés gyors megoldását is sürgősnek tekinti. Nem osztja a jelenlegi kormány fölfogását, hogy már Canovas em­léke iránt való kegyeletből sem lehet az ő kubai po­litikáját megváltoztatni. Ha a liberális párt a kérdés sikeres és gyors megoldását ígéri, akkor át kell en­gedni neki a kormányzást. Lagasta, a liberálisok vezére, Campos nyilat­kozatát nagyon fontosnak jelenti ki.. Nézete szerint a liberálisok sokkal hamarabb fognak kormányra jutni, mint hitte.­­ Ez esetben ő Kubának megadná az autonómiát. A karlistákról azt mondja, hogy szer­vezve vannak s csak az alkalmat lesik, hogy előtör­hessenek. Mindezekből az látszik, hogy Spanyolország valóban válságos helyzetben van. Nagy-Szeben, aug. 31. Ma volt a vöröstoronyi vasút Alvinc—szerdahelyi és Szelistye—nagyszebeni vonalainak közigazgatási bejárása. A két vonalt hol­nap átadják a forgalomnak. Épen azért is örvendek, hogy Elza gazdag fér­jet kap, aki a finomságát és szépségét szereti és nem szól hozományról. Na értitek. Nagyon bízom ebben a dologban, mert egy perc alatt történt az egész, hát nehogy valami baj akad­jon. Ugy­e megteszitek? . . . — Oh, boldogok vagyunk — sóhajtották a leányok, — boldogok vagyunk, hogy tehetünk valamit . .. III. Hamar búcsúztak, aztán Elza le se jött. — Ne várjátok édeseim, — mondta May­­landné. — Elza a vőlegényének csinosítja egy kicsit magát. A vőlegénye ilyenkor szokott jönni. Hát ügyesen, édeseim . . . — Mintha a mi sorsunk volna — felelték a leányok. Csöndesen mentek el és sokáig nem szólot­tak. El is feledték, hogy villanyosra szálljanak, gyalog haladtak a vizes úton. A kisebbik szó nélkül bement egy boltba és levélpapírt vett. A körút felé Giza végre megszólalt: — Látod, — mondta, — igazam volt. Az a sok smack mind kölcsön van, a selyem ru­hák és a csipkék hitelbe. Erőszakkal férjet akar­nak fogni Elzának, mert restellik, hogy vén leány maradjon, mint mi. Aztán milyen gőgös az a leány ! Kérdem, miért legyen jobb sorsa, mint nekünk ? Mert mi becsületes szegények va­gyunk s ők folyton ámításból élnek. „Csak egy perci­ mondják és itt a szerencse. No, majd meglátjuk.­­ Hazamenet a kis udvari szobában a na­gyobbik leány elkezte diktálni a levelet: — írd csak Teréz! Valahogy balra dűlve , írd, különben amúgy sem ismerik az írásodat, írd csak: »Tisztelt uram! Ha ön lemegy May­­landékhoz, hogy örökre szerencsétlenné tegye az életét, ahoz semmi közöm, az ön dolgába senkinek sincs joga beleavatkozni. De sajnálom, hogy rászedik önt. Ha tehát lemegy, nézzen jól körül. Nem a rokonoknál, hanem idegeneknél. Szánjon reá egy percet és ismerkedjék meg ka­tonatisztekkel és valahogy tréfásan vagy boro­zás közben hozza szóba Mayland Elzát, de mintha semmi komolyabb szándéka nem volna. Amit hallani fog, az majd elveszi kedvét a házasság­tól. Aztán tudja meg azt is, hogy Maylandék­­nak egy krajcárjuk sincs. Minden adósság. Fi­gyelmezteti önt.« Írd így alá: »Egy jóakarója.« ... A levelet egy hét múlva elküldték Uhr Ferencnek. Uhr Ferenc pedig a levelet épen egy perccel kapta későbben, amint azt tudta meg, hogy Mayland csődbe jutott. Félre dobta az irodaasztal számlái közé és így szólt: — Na, ami ezt illeti, a katonatisztekkel nem ismerkedtem volna. A katonatisztek nem zseniroznak, hanem a csődtömeg, az nem ne­kem való. Hát már igazán nem talál az ember nagy hozományu leányokat. Harminc kárba ve­szett rózsacsokor, adieu . . . Aztán a könyveit lapozgatta igen szorgal­masan. — Ügyeljünk — dünnyögte — igen vesze­delmes világ van. Az ember észre se veszi. Egy perc. Csak egy perc és belekerül vagy egy rossz házasságba vagy egy csődbe! Megyék és városok. Küldöttség a földmivelésügyi miniszter­nél. Endrey Gyula orszgg. képviselő vezetése mellett ma Baksay Lajos dr polgármester, Pokomándy Imre tanácsos és Vékony József gazdasági egyleti elnök­ből álló küldöttség tisztelgett Darányi Ignác földmi­velésügyi miniszternél. A küldöttség arra kérte a mi­nisztert, hogy a dorozsmai méntelepet helyezze át Hódmezővásárhelyre. A miniszter az ügy méltányos elintézését ígérte. Fővárosi ügyek. — Izgalom a községi választók névjegy­zéke miatt. Az igazoló választmány mai ülésén ki­tört a méltatlankodás és megbotránkozás ama fö­­lebbezések miatt, melyeket a községi választók név­jegyzékének összeállítása ellen adtak be. Eddig foly­tonos volt a panasz e jegyzékek miatt,­­ a fölebbe­­zések most éles kritikát gyakoroltak az összeíró bi­zottság fölött. Frivaldszky Sándor, Preyer Hugó és Szadovszky József közös fölebbezéséről, továbbá Eulenburg Salamon úr fölebbezéséről van szó. Ezek­ben az iratokban el van mondva, hogy a választmány pártoskodik, felületes, jogtalan és igazságtalan. Ilyen kitételek vannak továbbá a felebbezésekben: «pisz­kos machináció!» «vakmerő stikli» és hogy «a mű­ködő királyi tanácsosoktól a király bizonyosan nem kér tanácsot.» Sacher István dr a választmány ülésén elő­adta, hogy a választmány a közös feleb­­bezéseket visszaküldődé és indítványozza, hogy Eulenburg Salamon ar­ra, mert a választmányt sértő kifejezésekkel illette, a választmány rendbírságot szab­­jon ki. Ezután keletkeztek a hatásos jelenetek. Mérdi János méltatlankodással tiszteletlennek nevezte a fe­­lebbezők eljárását és megtorlásul azt kívánta, hogy Frivaldszky, Preyer és Szadovszky eljárása fölött helytelenítést fejezzenek ki, Eulenburgra pedig száz forint rendbírságot szabjanak s ezenkívül az ügyvédi tisztesség érdekében a választmány kérje­­föl az ügy­védi kamarát, hogy ellene fegyelmi eljárást indítson. Morzsányi Károly is hozzászólott a kérdéshez, de közben Rácz Károly zárt ülést kért. — Nem kell zárt ülés — mondta Hűvös József — a választmány minden tagja nyíltan ki meri mondani a véleményét. — Az ülés zárt üléssé alakul át — jelentette ki mégis Mérő János és fölszólította a hallgatóságot, hogy a termet hagyja el. Zugás kerekedett erre. — A választmány ülése nyilvános! Nem me­gyünk ! — hallatszott a jelenlévők köréből és többen kijelentették, hogy nem távoznak el és csak a kar­hatalomnak engedelmeskednek. Hozasson az elnök rendőröket s vezettesse ki őket — mondták. Az elnök alig tudott megoldást találni s az ülést felfüggesztette. A választmány tagjai szünet közben félrevonulva tanácskoztak. Ezután Mérő János minden további nyilvános tanácskozás nélkül kimondotta, hogy az igazoló választ­mány Frivaldszky Sándor, Preyer Hugó és Szadov­szky József eljárását helyteleníti, Eulenburg Salamon drt pedig száz forint rendbírs­ggal bünteti s az ügy­védi kamarától a fegyelmi úr­gálát elrendelését kéri. A jelenlévők közül többen tiltakoztak a határo­zat­hozatal e formája ellen, d­e a választmány ezekre nem reflektálva, a tanácskozás többi tárgyait vette elő. Megemlítendő még, hogy az elnök megemlékezett Báth Károly elhunytéról s indítványára elhatározták, hogy érdemeit a jegyzőkönyvben megörökítik. A bizottság tárgyalta meg több polgárnak feleb­­bezését az igazoló választmány ama határozata ellen, amelylyel a határozatban felsorolt 370 választónak a IV. ker. községi választók névjegyzékéből leendő ki­törlését és az illetékes kerületek névjegyzékébe való áthelyezését elrendelte. Az igazoló választmány az új bizonyítékok figyelembe vételével 323 választóra nézve a törlést, illetőleg áthelyezést kimondotta, a többi megfelebbezett pedig benmarad. — Új építkezések. A magánépítési bizottság legújabban a következő építő­ engedélyek kiadását ja­vasolta : az Athenaeum irodalmi és nyomdai rész­vénytársaságnak VII. ker. Kerepesi­ út 4853. hr. sz. négyemeletes háza, Müller Lajosnak VIII. ker. Ba­­ross­ utca 0507. hr. sz. háromemeletes házra, Hu­­bovszky Fülöpnek­ és Sperg Irmának VI. ker. Bajnok­utca 3090. hr. sz. háromemeletes házra, Deutsch Jó­zsefnek és nejének VII. ker. Elemér-utca 4276. hr. sz. háromemeletes házra, Andrássy Géza grófnak IV. ker. egyetem-tér és magyar-utca közt 356—49. hr. sz. két háromemeletes házra, Ybl Lajosnak I. ker. városmajor-utca 1559. hr. sz. kétemeletes házra, Friesz Andrásnak IX. kér. gyep- és gát-utca sarkán 8822. hr. sz. kétemeletes házra, Bergmann Irénnek és Gizellának VIII. kér. óriás-utca 6972. hr. sz. kéteme­letes házra, Boschán Mórnak VII. kér. Ilka­ utca 2663. hr. sz. kétemeletes házra, Schütz Györgynek III. ker. homokosdülő 8110. hr. sz. egyemeletes házra, Freindl Ferencnek X. ker. liget- és füzér-utca sarkán 7324. hr. sz. egyemeletes házra, Kuntscher Albertnek II. ker. mész-utca 6169. hr. sz. egyemeletes nyaralóra, Lernich Károlynak X. ker. Kolozsváry-utca 7494. hr. sz. földszintes házra, Firály Zsigmondnak III. ker. bécsi­ utca 2070. hr. sz. földszintes­­ házra, Schoch Frigyesnek I. ker. Gellért-hegy 13,109. hr. sz. föld­szintes nyaralóra, Herz Nándornak X. ker. névtelen­utca 7947. hr. sz. földszintes házra, Szeretsek Mi-

Next