Pesti Hírlap, 1897. október (19. évfolyam, 272-302. szám)

1897-10-01 / 272. szám

Budapest, 1897. XIX. évf. 272. (6150.) szám —_________________________Péntek, október 1. Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre .. 14 frt - fai Budapest, váci­ körút 7& Félévre............7 _ — MM L emelet­ , , Negyedévre . . 3 „ 50 . M ______ hoT* » 1»P eseUeml részét h*ra' • •1 •20 • O bt a "p i U im An 111610 Egyes szám ára 4 kr. Bll S II laTMl­al m Ijlbgfl ff JUHI WffiPp —­­ Vidéken 6kr. H ll il 11 II 11 jgfj |§ P IjjE Sf jffjl ilj »adóhivatal: _ _ |E »»311 «M 11 1|_ m II fi II Budapest, váci­ körút 78., TM m ■ ■ ■ ^^M^HM ■ hová az előfizetések és a lap flegjelenik minden nap, ünnep ') szétküldésére vonatkozó fels­őlt vasárnap után is. (*- ^v'­szólalások intézendők. ................................... - - - - V.WWIC^ _________ - _____ -r- Az új negyedév közeledésével figyel­meztetjük t. olvasóközönségünket, hogy a Pesti Hírlap nagy képes naptá­rit — az előfizetőknek szánt karácsonyi ajándékot — minden októberben be­lépő új előfizető is megkapja, ha legalább negyedévre küldi be az előfizetési díjat. A Pesti Hírlap 1898-ra szóló nagy nap­tára ezúttal is díszes kiállításban, a leggaz­dagabb szépirodalmi tartalommal és igen sok képpel fog megjelenni s december hó első felében díjtalanul fog megküldetni minden előfizetőnek. A Párisi Divat című, hetenkint megjelenő díszes kiállítású divatlapot a Pesti Hirlap előfizetői kedvezményes áron (negyedévenkint 1 forintért) rendelhe­tik meg. A Pesti Hirlap előfizetési ára: október hóra..................................1 frt 20 kr okt.—nov. hóra.............................2 » 4­0 » okt.—dec. negyedévre ....3» 50» A Pesti Hirlap és Párisi Divat együttes előfizetési ára: Negyedévre...................................4 frt 50 kr Félévre ........................................9» — » Különösen figyelmeztetjük t. vidéki elő­fizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújítá­sánál, valamint minden reklamációhoz, lakó­helyváltozás bejelentéséhez és a lap szétkül­désére vonatkozó egyéb felszólalásokhoz egy­­egy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. Mutatványszámokat oly helyekre, ahol lapunk egyes számai nem kaphatók, egy le­velezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek öt napig Ingyen és bérmentve küldünk. A Pesti Hírlapra előfizetni minden n­a­p­t­ó­l kezdve lehet. ../ Toast. — A Pesti Hirlap eredeti tárcája. *4 A harmadik nadrágkoptatás bájos korában volt, jól emlékszem rá. Hangos volt a határ a koratavasz zajától. Épen békavadászatra készül­tem, amikor megfogott a nevelőm, hogy a plébá­nos úr közelgő nevenapjára (Jóska volt) vágnék be egy nyúlfarknyi mondókát. Megvallom, semmiféle dicsvágy nem lakott a szívemben szónoki babérok után és nem is igen tudtam magam elképzelni abban a szerep­ben, amikor a pároltján a nagy díszebédnél én is kivágom a rezet, dehát az ilyen szerény in­dítványokat nem lehet visszautasítani még felnőtt embereknek sem. Becsület dolga. Tehát szervusz neked békavadászat! Még ma is be tudok számolni azzal a mon­dókával, pedig azóta egész tvasz-tengeren úsz­tam keresztül. Rövid volt az egész, de ez volt az egyetlen jó tulajdonsága. Főtisztelendő plébános úr! Hiánytalan öröm, önzetlen szeretet, zavartalan boldogság. Ez az, amit én nevenapjára kívánok a jó istentől. Éljen! Pedig dehogy kívántam én ilyen cifrákat! Három napig bifláztam a mondókát, de csak nem tudtam a sok elvont fogalom üstöké­ben becsületesen megkapaszkodni. Nappal a kertben a bogarak zavartak, meg a pacsirtaszó; alkonyaikor pedig a nádasokból odahallatszó üm­mögés. Ók miért is vannak a viágon­atlanok­­etlenek egyáltalán! — Hiánytalan... . önzetlen . . . zavar­talan. Éjjelre megsúlyosodtak ezek a leheletszerű igék és lidérc gyanánt feküdtek a mellemre. Kiállhatatlan­­­atlan­ etlen álmaim voltak és a biztos belesülés előérzetétől forró láz gyötrött. Behunyott szemmel végre csak ment volna vala­hogy a szónoklat és igy is mondtam föl a neve­lőnek. Megdicsért és csak annyit mondott, hogy ott majd nyitott szemmel és mosolygó arccal, értelmesen mondjam el, mivel a toaszokat így szokás elmondani: Oh boldogtalan . ♦ . atlan . . . etlen óra! Oh leggyászosabb emlékeim egyike a bájos gyer­mekkorból! Ama rettenetes napról, egy fölvirá­gozott és fölezüstözött névnapi asztal s vagy tizenhat úr hangos derültsége maradt emlékeze­tem táblájára kitörölhetetlen ,­­ atlan-etlen be­tűkkel följegyezve. Hogy az asztal végén fölállottam és be­szélni kezdtem, azonnal éreztem, hogy az atla­­nok és etlenek hínárja a nyelvemre tekergőzik. És sehol egy biztató szó, sehol egy meg­fogható fonál. Nevelőmre néztem, de az merően a tányérba szögezte szemeit: »Hiány­talan, zavartalan, önzetlen . . . atlan ... et­len . . .« A torkom kezdett kiszáradni, mintha a Sahara közepén állanék. A szoba elhomályo­sult előttem és halántékom hevesen lüktetett. A kövér plébános úr egyszerre csak elkezdett nőni, mintha egyenesen a menyekbe készülne szál­­lani és itt akarna hagyni mindnyájunkat a sira­lomnak ezen völgyében, akik oly méltatlanok vagyunk Istenhez . . . — Hiánytalan és önzetlen ... Csak akkor tértem magamhoz, amikor két szelíd kéz simogatta meg az arcomat: —­ No jól van, elég lesz már, hiszen úgy is tudom, mit akar nekem kívánni! Pedig dehogy tudhatta, dehogy! Mint a villám tért vissza gyerek-agyamra erre a szóra az emlékezet. Az atlanok és et­lenek hirtelen katonás rendbe sorakoztak, kiki a maga párja mellé és rágyújtottam a be­szédre. De már késő volt. Hangos derültség közt némultam el és úgy éreztem, mintha szí­vemben egy világ roskadt volna össze. A plébá­nos gyöngéden egy szent képet nyomott a ke­zembe s most is emlékszem rá, hogy az a kép a Megváltó kínvallatása volt. Ez az én első toasztom szomorú törté­nete. Ha mi használható adat van benne, fordít­sák a »túlterhelt« gyerekek javára a paedagó­­gus urak; de még inkább azok a szülők, akik gyerekeikkel idétlen módon hivalkodnak a ven­dégek előtt és bevágatnak velük olyan verse­ket, amiket a gyerek nem ért, de ledarál, mert muszáj neki, a szegénynek. Rám az egészből csak annyi maradt, hogy azóta, ha valami fám­asztót kell elmondanom — mert mindnyájun­kat érhet baleset — gondosan kihúzogatok be­lőle minden atlan­ at­ont. Egy is elég volna be- A király. Amit a fejedelmi látogatások napjaiban alig bírt visszatartani az egész magyar nemzet az ő szívében, most egyszerre tör ki lelkesedése alkotmányos királya, I. Ferenc József személye iránt. Budapest fő- és székváros közgyűlése ma lelkes hódolatát fejezte ki a szept. 26-iki leg­magasabb és legörvendetesebb elhatározásért, mely 10 hazafias és történelmi szoborral aján­dékozta meg az országot. A főváros hatósága hódoló küldöttséget indít a budai várpalotába s a főváros népe ma általános kivilágítással ün­nepli a királyi tényt és magát a felséges urat. Vájjon mit gondolhat a világ leglovagia­­sabb és legjobb fejedelme, a mi jó királyunk­­amint budavári palotája ormairól két hét le­folyása alatt harmadszor látja fölcsalalni az öröm tüzét. Először akkor, amikor II. Vilmos császár szállott meg békeszerető királyi házában s a nemzet benne az uralkodó és ország leg­jobb barátját és a békét ünnepelte. Másodszor akkor, amikor a 10 szobor hírére az egye­temi fiatalság türelmetlen hazafias heve hosszú fáklya-fény-hierogliffel írta le előtte a Duna két partján, hogy milyen szeretet és lelkesedés la­kik a nemzet szívében iránta ? És harmadszor ez a mai, amikor a bájos őszi éjszakában me­gint eléje veti a szeretet és hála minden ra­gyogását az ország szíve, a főváros, melyet bi­zonyosan joggal nevezett úgy imént egy magas vendég, hogy ez Európa leszebb fővárosa! Várjon mit gondolhat, látva mindezeket, amelyek mesébe ülő, varázslatos szépséggel bon­takoznak ki elötte, hivatlanul, kéretlenül, meg­születve egy történeti nemzet kedélyének isme­retlen mélységeiből és fölvetődve elementáris hatalommal, tanúbizonyságai múltnak, jelennek és­ misztikus cimbetűi a jövendő lezárt könyvé­nek, ahol bizonyosan nagy, talán nem is sej­tett csodálatos dolgok vannak megírva a ma­gyar király és nemzet számára. Kell, hogy ő is érezze mindazt az édes sejtelmet, mely most egy egész ország szivét rezegteti. Kell, hogy az ő királyi szivét is meg­lepjék azok a nagy, szinte nyomasztólag nagy érzések, amelyekben a jövendő öröme, boldog­sága és dicsősége születik. És kell, hogy az ő bölcs elméjén is átvonuljanak azok a hatalmas tanulságok, amelyeket ilyen pillanatokban a múltból merít a fölmagasztosodott értelem, tisz­tább és igazabb intuícióval, mint amit a köny­vekből tanul s kivált a politikai küzdelmek és vergődések tökéletlen leírásaiból. Mert nagy idők ezek királyra és nemzetre egyaránt. Vér nélkül elkövetkezett fényes események, amelyek kiszámíthatlan szunnyadó erőt ébresztenek életre és sejtelmes átalakulásokat hirdetnek a milli­óknak. Pedig az ünnep még nincs is befejezve. Holnap az államilag rendezett magyar nemzet fog hódolni alkotmányos királya előtt s útj, az eddigieknél is jelentősebb tüntetéssel gazdagítja e napok történetét. A képviseőház hódoló ülése történelmi súlyt ad és befejezett formát a nem­zet artikulálatlan lelkesedésének. Ebben fog ál­lami erővé átalakulni mindaz az öröm, ami most szinte szabálytalanul hömpölyög végig az ország területén. A nemzet alkotmányos rend­jének törvényes közege a nemzet képviselőtes­tülete s amikor ez hódol a korona előtt, a ma­gyar nemzet egésze benne van ebben a hódo­latban. Minden szív lelkes dobogása, minden A Pesti Hírlap jelen száma 22 oldal.

Next