Pesti Hírlap, 1897. november (19. évfolyam, 303-331. szám)
1897-11-28 / 329. szám
1897. november 28. PESTI HÍRLAP • A háborodott parlament. Szinte lehetetlennek tartották, hogy a tegnapi eseményeknek fokozásuk legyen, hogy a paroxizmus és az erőszak tegnapi kitörései után ma még nagyobb izgalom háborogjon a bécsi birodalmi tanácsban. Pedig úgy történt, a baloldal erőt nyert a megmozdult utcától, s a kormány elszántsága meggyarapodott attól a tudattól, hogy most már amúgy is mindegy, bármi történik, hadd keserüljék meg legalább a zavargók a maguk cselekvését. Érdekes, s a bécsi hangulatra jellemző, hogy Luegerék is kénytelenek voltak belemenni az ellenzék akciójába, ha ugyanaz a veszekedett dühöngés akciónak nevezhető. Lueger és pártja egyszerre csak azt látta, hogy elvész a talaj, a népszerűség és hatalom talaja a lábuk alatt, ha különválnak az elkeseredett németektől ; hirtelen fölfedezték tehát német lelkiismeretüket, s csakúgy ordítoztak, hadonáztak, zavarogtak ma, mint tegnapi ellenfeleik. Kint az utcán pedig a tömeg, az egyesülten fölvonuló munkás- és német tábor, a közhangulat elkeseredését demonstrálta. Az egyik rész a Wacht am Rheint, a másik a munkásmarseillaiset dalolta, csak az úgynevezett lojális osztrák hazafiságnak nem jutott se szóban, se dalban tolmácsolása. Micsoda fölfordulás az, mikor az a két ellenséges dal kiegészíti egymást, hogy egy érzést fejezzen ki: a fanatikus népharagot. A teremben a legrettenetesebb zenebonával kezdődött a gyűlés. A tegnapi szitkok és gyalázkodások közé új jelszó jött, amelyet előre lehetett várni Ausztriában. Le a zsidókkal! Mindennek a zsidók az okai, Badeni, Abrahamovicz, a rendőrök, mindannyian zsidók. A Lueger-párt hangoztatta az uj jelszót s vad dühükben talán maguk a német zsidó képviselők is ismételgették, annyira mindegy nekik, hogy mit káromkodnak, csak elkáromkodhassák ellenzéki elkeseredésüket. Az osztrák képviselőház mai ülése. Az ülés negyed tizenegykor kezdődött, de már jóval tíz óra előtt tömegesen gyűltek egybe a képviselők. Csak Schönererék és a szocialisták hiányoztak, tegnap kizárta őket az elnökség és kivitte őket a rendőrség. Csak később, a gyűlés megkezdése után fognak eljönni, hogy próbára tegyék a rendőri erőszakot. A szétrombolt padokat nem javíttatták ki, a csatatér romjai érintetlenek, hiszen ma új ütközet készülődik, kárba veszett volna a drága javításm munka. A jobboldali képviselőket a baloldaliak gúnyos kiáltásokkal fogadták. Leher, aki újabban a rövid kiáltásokkal próbálkozik meg, feléjük kiáltja: — Már be mertetek jönni a terembe ? Hiszen még nincs itt a rendőrség. — Hol maradnak a rendőrök? Ide velük! Lássuk a zsandárokat! .. . A kiáltásokból csakhamar vad lárma lett, s a mai harcra elkészült németek türelmetlenkedve követelték, hogy kezdődjék már meg a komédia. — Már tíz óra van, jöjjenek be a cseh shirrek, a pólyák zsandirok. Hozzák be a policájt! Negyed tizenegykor az egyik teremszolga fölment az elnöki emelvényre, hogy szokás szerint becsöngesse a képviselőket. Fülsiketítő lárma támad egyszerre, őrületes sípolás, dobolás, kiabálás. — Le vele! Ki kell dobni! Még nincs itti rendőrség! Le onnan, ott a rendőrbiztos helye! A szolga ijedten rohan ki a teremből, de csakhamar bejön, s megint fölmegy a csengetyűhöz. Steinwender fölrohan az emelvényre és lekergeti a szolgát, Funke és más német képviselők pedig kilökik a teremből. Ugyanaz a szolga volt, aki tegnap Cingi képviselőt véresre verte. Néhány perc múlva iszonyatos zaj, orditozás, sípolás, dobolás közt belép a terembe Abrahamovitz elnök , vele jön gróf Badeni miniszterelnök és gróf Gleispach igazságügyminiszter. De a rémes fogadtatástól megdöbbenve, nem mennek tovább, hanem megállnak az ajtónál. Abrahamovitz fölmegy az emelvényre, egymásba fonja a karjait és gúnyosan néz az üvöltő tömegre. A tegnapi elpáholtatás izgalmai nem látszanak meg Az ellenzékiek, köztük Luegerék is, dühösen or■ oitozzák felé: — Ki vele! Folyók gazember! Le vele! A miniszteri pad elé állnak és döngetik az asztalokat. Szinte lehetetlen, de a tegnapi lárma csak halk kísérlet volt ahoz képest, amelylyel most üdvözlik az elnökséget. A vad káromkodások közé, a tomboló zajba uj hang vegyül: trombitaszó. A németek egy része gyerektrombiták harsogásával színezi a pokoli lármát. Vagy ötven német képviselő fölrohan az elnöki emelvényre, hogy egész közelből ordítsák az elnök fülébe a maguk véleményét. Lecher eszeveszetten kiállja: — Szemtelen gazember! Lóduljon le onnan ! Heeger: Ön Ausztria legnagyobb hazugja! Megmérgezte Ausztria békés polgárságát. Dr Gross: Hazaárulók vagytok. A lámpavasra valók vagytok! És a dühöngő kórus szakadatlanul ordítozza: — Föl kell akasztani! Lóköt öl Pólyák haramia! Ki vele! Lódulj el, gazember! A trombita-harsogást, a szitkozódást, a dobolást túlüvölti Schneider: — Ki a zsidó gazemberrel! Heeger: Mit akar még hallani, hogy kimenjen ? Nincs semmi becsületérzése ? Jarozienicz: Galíciai parasztok vére szárad a kezén ! Te gyilkos ! Lecher: Gazember ! Gazember! Gröszl Lengyel csalók vagytok! Bielohlaipek és Schneider dühösen ordítozzák: — Ki a zsidókkal! Ebben a házban a zsidók parancsolnak. Közben Turk folyton döngeti a miniszteri padot, a többiek pedig trombitálnak, sípolnak, Prohaska fölkapja az egyik gyorsíró asztalát s a földhöz vágja, Pelzhofer megkapja a miniszterelnök székét s fölfordítva az asztalra állítja. Abrahamovitz arcáról eltűnt a gúnyos mosolygás, meg-megrázza a csöngetvűt. Kiesewetter: Becstelen vén gazember, föl fognak akasztani! Schlicker ■ Gazember, lóduljon ki innen ! Pelzhofer: Dobjuk ki a pimasz lókötöt! Heeger: Már nemcsak a szocialistákkal van baja, a német polgárság velük együtt masíroz. Jarozewicz: Ott áll a miniszterelnök, ő a parancsnok, aki lelövette a galiciai parasztokat. Most idehozatja a katonákat. Bielohlawek: Mindennek Blumenstock az oka. (Halkan osztályfőnököt, Badeni jobb kezét, azelőtt Blumenstocknak hívták.) Schneider: Ki kell dobni a zsidó gazembert, ő az oka mindennek. Dobernng: Ön neveli a hazaárulást, még a lengyelek is elfordulnak öntől. Abrahamovitz elnök egyre csönget, lent folyvást ordítoznak, trombitálnak s ütögetik az asztalokat. Bejön a terembe Kramázs alelnök, neki is kijut a dühből. — Pfuj! Ki vele! Kittel: Le a rendőrkáplárral! Dobering: Le önnel, alattomos pofájával! Dr Pommer: Ki a rendőr elnökkel! Gröszl: Megvetjük önt! Ön utálatra méltó ! Hol a rendőr? Dobasson ki közülünk néhányat! Rohling : Vonja vissza a bűnös határozatot, ez gaz erőszak. Piersche az előadó emelvénye előtt áll s kis tilinkó sípon fütyül. Néha vad dühvel ordítoz.: — Önnek fütyülök, vén becstelen örmény ! Kutya ! Hitvány tolvaj ! Az antiszemiták egyre azt kiabálják, hogy — Ki a zsidókkal! Grösst az elnök felé: Megvetjük önt, leköpjük önt! Döberlin: Még Badent is megveti önt. Dr Kuss: Miért nem teljesíti ma is törvénytelen kötelességét ? Tegnap rendre utasította az embereket és kidobatta őket, anélkül, hogy az illetők hallottak volna valamit. Jarcziewicz: Ön meggyalázza a szláv eszmét? A megdobált elnök. Valahányszor Abrahamovitz elnök a csöngetyű- hoz nyúl, a zaj nagyobb lesz. Lehet az elnök fejéhez , vágja a házszabályokat, a többi követi példáját. Az elnök körül röpködnek a könyvek, irományok, papírgolyók. Egymásután vágják arcához a házszabálycsomókat. Egyszerre csak csörömpölés hallatszik, az egyik oszlopon széttörik egy tintatartó s kifolyik belőle a fekete folyadék. Az elnök fejének szánták, de nem találták. (A tintatartót Lecter dobta az elnök felé, aki már bünrenyitő följelentést tett ellene.) Az elnök, kétségbeesve bár, de tűri a rettenetes inzultusokat, végre föláll, mond valamit, amit senki se hall, de a jobboldal frenetikusan megtapsolja. Azután fölfüggeszti az ülést. Mikor kimenet a lengyel padok mellett elmegy, Kozlowszki lengyel képviselő nyakába borul és megcsókolja. Az elnök távozása után a zaj kissé lecsendesül. Lueger és Lichtenstein herceg átmennek a konzervatív nagybirtokosok vezéreihez, gróf Pálffyhoz és Deymhoz és izgatottan tárgyalnak velük. Azután Lueger átjön a baloldalra és hangosan kijelenti, hogy ezután támogatni fogja a baloldalt. Az ellenzék tapssal és Hoch kiáltásokkal fogadja ezt a kijelentést . Wolf megjelenése. Ebben a percben valami váratlan dolog történt, mely még az obstrukció mindenre kész hőseit is meglepte. Wolf, a tegnap kirekesztett és rendőri karhatalommal kidobott Wolf, egyszerre csak télikabátban és kalappal a fején, kezében sétapálcával berohan a terembe, a középre áll és torkaszakadtából kiáltja: — Hurrá parlament! A jobboldalon a tegnap látszólag lehetetlenné tett parlamenti rémnek ez a gyors föltámadása óriási konsternációt keltett. A baloldal azonban tapsol örömében és többen, kik gyerektrombitát hoztak magukkal, tust fújnak. — Hoch Wolf! Bravo Wolf! — kiáltják a balpártiak. Dr Lecher, a 12 órás beszéd hőse, pedig a karzat felé fordul e szavakkal: I —■ Wolf megint itt van, mert Ausztria veszélyben ! A párthívek szinte rajongva veszik körül Wolfot, a kezét szorongatják, ölelgetik, lehúzzák a kabátját, elveszik a botját, kérdésekkel ostromolják és Wolfnak el kell mondania, hogyan jutott be a rendőrökkel őrzött ülésterembe. A levélhordós aki épen arra megy, egy pár levelet nyújt át neki. Wolf leül a rendes helyére és kedélyes beszélgetésbe elegyedik a képviselőkkel. A teremben ezalatt mindenféle hírek terjednek el és sokan, akik nem is hallották, hogy Wolf mit beszélt, olyan híreket kolportáltak, hogy Wolf álruhában lopódzott be, mások pedig azt mondták, hogy a terem bejáratánál a detektívek fölismerték Wolfot, megragadták a gallérját, de ő egy hirtelen rántással kiszabadította magát és befutott az ülésterembe. A teremben egyszerre csak mindenki elhallgatott és a különben oly zajos helyen, sajátságos, szokatlan csönd állt be. Sok képviselő kiment a folyosóra és ott vitatkozott. Wolf maga teljes tudatában van annak, hogy nem sokáig lesz maradása a teremben, de azért jókedvű és a várakozásteljes csöndet időnként tréfás megjegyzésekkel szakítja meg. A jobboldalról egyszerre csak többen fölkiáltanak. — Csak egy óra múlva fogják az ülést ismét megkezdeni! A baloldalon többen azt hiszik, hogy ez csak manőver és dr Pommer és társai rögtön kiadják a jelszót ! — itt maradni! Ne távozzon senki! Svindli! Félre akarnak vezetni bennünket. De ebben a pillanatban berohan hírvivőnek Naiváli képviselő és jelenti: — A rendőrök megint itt vannak, a hecc újrakezdődik ! Tegnap a szociáldemokratákat fojtogatták, ma a polgári pártokon van a sor ! Wolf letartóztatása. E pillanatban csakugyan kinyílt a baloldalhoz vezető ajtó és Schild főrendőrbiztos belépett rajta. A rendőrbiztos utat akar magának törni Wolfhoz, de Dr Leher, Glöckner, Lemisch és Kittel nem engedik.