Pesti Hírlap, 1897. december (19. évfolyam, 332-361. szám)

1897-12-01 / 332. szám

i a Pesti Hírlap. A PESTI HÍRLAP NAPTÁRA az 1898. é­ve már elkészült, a lap belső és külső munkatársainak java dolgozataival s­agy száma képpel az év legújabb esemé­nyeiről is. A naptárt, melynek bolti ára egy m­­­i­n­t, a Pesti Hírlap előfizetői — azok is, havonkint bár, de állandóan fizetnek , ingyen és bérmentve kapják a karácsony előtti héten. Megkapják azonban most belépő új­­­ő f­i­z­e­t­ő­k is, ha legalább negyed­évi előfizetési díjat küldenek be egyszerre A Pesti Hírlap előfizetési ára: decemberre . . . . . . . 1 írt 20 ki­ket hóra.......................2» 40» negyedévre ....... 3 » 50 » 1897. XIX. évf. 332 (6210.) szám. Szerda, dec­ember I. I­srael! Szerken­­tő«ég-. .. ^ , Budapest, v&c .t-körut 78. . .14 írt — kr. I. emel­et, 16............7 » • pMfcj hová A lap szel­lemi­ részét .. hová előfizetése­k lap Bejelenik minden nap, ünnep f) szétküldésére vonat­kozó fel­és vasárnap után is. szólalások intéze indok. ■■üt—i THíijnBTuiiíimri ------■»»«aManii‘,x "■'■im'iiiii — ---------------------■ msssss A Pesti Hírlap és Párisi Divat együttes előfizetési ára: Negyedévre . . . . . . . 4 írt 50 kr Félévre ............................9 » — » A Párisi Divat cim­ű­, hetenként megjelenő díszes kiállítású divatlapot a Pesti ű­rlap előfizetői kedvezményes áron negyedévenként 1 forintért­ rendelhe­­ik meg. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki elő­tereinket, hogy úgy az előfizetés megújítá­snál, valamint minden reklamációhoz, lakh­­elvváltozás bejelentéséhez és a lap szétkül­­ésére vonatkozó egyéb fölszólalásokhoz egy­­gy­ermszalagot mellékelni szíveskedjenek. Mutatványszámokat oly helyekre, ahol ipunk egyes számai nem kaphatók, egy b­­­elezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek öt apig ingyen és bérmentve küldünk. A Pesti Hírlapra előfizetni minden a­p­­­ó­t kezdve ’lehet. A téli műtárlat. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Fadrusz János, aki a beszédben is majd­­em olyan monumentális, mint a sárgyalásban, magyar művészek múltkori gyűlésén egy kissé eltáncoltatta a műcsarnok jüryjét. — Ezek az urak — úgymond — évről­­-re jóformán ugyanazok, úgy, hogy lelkiisme­­res bírálat helyett a közöny és unottság vas­­ípu csizmájával gázolnak keresztül a magyar üvészet egész évi termésén. — Nem gázolnak! — felelte vissza a­endes Nádler. — Tessék megnézni az idei téli­rratot, mely igazolja, hogy a jury kíméletes­ült és minden művészi irányt elismer. De ha égis megesik, hogy a többségnek nem tetszik ilamelyik kép ? Ki tehet arról ? Hisz a juryben csak emberek vannak s az emberek ízlése van különböző! A fölsoroltakból mi a tanulság? Hogy Idrusznak is igaza van, mert a jury fölfrissi­­se sohasem árt, de Nádlernek is igazat kell ni, mert az újabb jury is csak emberekből­­, állni, akik megint csak egyéni ízlésük sze­rint bírálnak. Egyéni ízlés ! Óh, hiszen ez a bibije mindennek! Mint­ Eris almája rejlenek alatta. Mert nálunk még a legvastagabb izlésie­­sségre is ráfogják, hogy: Hja, kérem ez az én ízlésem! És a korrekt gentlemanek ilyenkor kala­pot emelnek s fejet bólintva mondják rá : well! Ki tehet róla, hogy a művészek csak aféle bohém­ nép, mely inkább hajbakap, de a jussát nem hagyja s akármelyik szörnyszülöttjére kész megesküdni, hogy az Vénus vagy Adonis! A bírálók kegyetlenek s az anyák majomszereteté­­vel nem számolnak. Le velük! és még lejebb velük 11... Szóval, amíg a mai bírálati rendszer fönn­áll, addig mindig lesznek elégtelenek is. Szakítsunk e rendszerrel s a jövő század­tól fogva olyformán építsük a legújabb műcsar­nokokat, hogy azok megannyi separeékból áll­janak, külön fülkékből, ahol egy-egy művész a saját ízlése szerint rendezheti kiállítását s hogy helyszűke ne legyen, alakítsuk át az egész vá­rosligetet műcsarnokká. Ez az indítványom nem egészen komoly s azért azt se kifogásolom, ha jövőben az elfogadott művek mellett külön ter­met engedünk át a „visszautasított“ művek számára is ! Ez már komolyabb terv. T. i. azért komoly, mert ha a mérget méreggel gyógyítják, az ízléstelen embereknek is alkalmat kell adnunk, hogy ízléstelenségüktől megborzadjanak. És utóvégre, ha a komolyképű napi­lapok mellett a vicc­lapok is megállják a helyüket, miért ne lehetne a komoly tárlatnak olyan terme is, hol jóízűen nevetni lehet ? Most egyelőre csak maradjunk komolyak és lebbentsük föl a tárlat nehéz zöldbársony függönyét, melyen át a szinek birodalmába ve­zet az út. * Milyen üde szinek ! * Mintha az újabb generáció lelke mélyéből megutálta volna a lefolyt évtizedek szürkeségeit s mindent színesebben látna. A megviseltebb szemek szinte tiltakoznak e sok ragyogás ellen. Mire jó ez ? Mennyivel nyugodtabb volt az a kedélyes, mély szobatónus, a rejtelmes bizalmas félhomályával! És a mai művészgyerek nekimegy a nap­nak. A szemhéját kerekre nyitja, csakhogy a jótékony fény, a színeket és reflexeket adó nap­sugár bezúduljon koponyája kisded ablakán és ott még a sötétség hírét is kiirtsa. Nekik még az éj se fekete. Feketeség nincs, a legmélyebb fekete is kék és a holdvilágos éj hangulata: ibolya, zöldes vagy rőt-barna, kinek szeme ho­gyan látja. íme: a látás l­ét szélső ellentéte. Milyen hatalmas technika! Erőteljes, szinte buja festékcsomók. Mintha az újabb generáció megcsömörlött volna attól a sok­­cukrosviztől, melylyel e század elején éltek. Egy-egy őszfürtü alak megrázza a fejét s fölsóhajt: minekünk még kevés festék kellett, hajszál-ecsettel dolgoz­tunk és lepedővel takartuk be a frissen festett képet, nehogy a beleszáradt por megrontsa a hatását. És a m­ai művészgyerek valósággal té­kozló ! Vakolókanállal veri vásznára a festéket és szinte sajnálja, hogy a festett talajába még egy talicska sarat bele nem keverhetett A­szú zavarba jön és belekivánkozik a festett fatörzsbe. Ugyanez a vágy támad más rovarok szivében is (ha van szivük) egy-egy kócos haj vagy rücs­kös alak láttára. * Pesti Hirlap mai száma 24 oldal. -1-­ ­ A németek. Nem kell szépíteni azt a helyzetet, amit Badeni gr. hagyott ominózus örökség gyanánt a monarchia mind a két államára. Politikája összekuszálta az osztrák népfajok régi rendjét. A szláv néptöredékeknek előretolt po­zíciót adott s a történelmi, államalkotó németség­ből kisebbséget csinált. A néperők egyensúlya megbillent Ausztriában és ingadozásba került az egész dualizmus. Végre a hibás politikai művet egy nem sikerült csinynyel tetőzte be és sokkal későbben bukott meg, mint kellett volna, ideje volt egészen fenékig kiüríttetni Ausztriával azt a politikai lőrét, aminek Andrássy Gyula gr. 1878-ban a Hohenwart-féle szláv-klerikális po­litikát elnevezte. Íme, másfél éves vergődés után az esemé­nyek bizonyították be, hogy az osztrák német­séget ki nem lehet szorítani sem az osztrák ál­lam alkotó kereteiből, sem abból a hivatásából, amit annak az 1867. évi alkotmány adott. A különbség csak az, hogy a parlamenti rendőr­­stikli előtt a német pártok bizalma még nem volt alapjában megrendítve, most pedig bekövet­kezett még az is, amit előbb hinni alig lehetett: a német pártcsoportok indokolatlan, de általános gyűlölete Magyarország ellen. És ez az, ami a kibontakozást Gautsch miniszterelnökre nézve is nehézzé teszi, jóllehet minisztériuma erősen né­met jellegű Beamter-Ministerium, tehát politikai­lag nincs exponálva. A német pártok azt hiszik, hogy az egy­éves kiegyezési provizórium mögött illetéktelenül előrenyomult magyar érdek lappang s a nyelv­­rendeletek eltörlését követelik az uj miniszté­­­riumtól a provizórium megszavazásának egyen­­értéke gyanánt. Az idő azonban rövid s Ba­deni gr.­művét egy kézfordulásra visszacsinálni nem lehet, mivel a szláv jellegű többség azon­nal az ellenzékbe megy s az alkotmányos pro­vizórium helyett uj rázkódások törnek be Ausztriában. Qui habet tempus, habet -vitám. Sohasem volt annyira igaz ez a közmondás, mint ma s a kibontakozás attól függ, sikerül-e Gautschnak az ellentétes követeléseket a pro­vizórium erejéig dec. 6-ára összeegyeztetni, mivel ez a nap ma általánosan kritikus nap gyanánt van elismerve. A pillanatnyi nehézségeknél azonban sok­kal súlyosabban esik a politikai számítás mér­legébe az az indokolatlan ellenszenv és előítélet, amelybe Magyarországgal szemben az osztrák­­német pártokat Badeni gr. politikája kergette. Sajnos, ez az előítélet ma akkora, hogy a né­metek az előzményekről megfeledkezve, bennünk csak megrontójukat bírják látni s nincs is már többé elég idő arra, hogy e megtévedt fölfogást hamarjában helyre lehessen igazítani. Ez igen sajnálatraméltó körülmény, de nem ok arra, hogy a magyar fölfogás tisztázatlanul maradjon s a bonyodalmak kibontásánál a szenvedély és előítélet vigye a vezérszót a valóság és józan ítélet helyett. Nem tudjuk, hány politikai férfiú akad Ausztriában, aki fölteszi rólunk, hogy abban a nagy küzdelemben, amelyet a németség Taaffetól kezdve Gautschig a csehek, szlové­nek és lengyelek előrenyomulása ellen folyta­tott, a magyar nemzet érzülete és politikája csak egy pillanatig is a szláv áramlatnak ked­vezett. Hogy Magyarországon egyáltalán senki

Next