Pesti Hírlap, 1897. december (19. évfolyam, 332-361. szám)

1897-12-09 / 340. szám

. (­Orvosi fizetések.) Bizony-bizony nem valami j­ól folynak az orvosok dolgai sem, különösen a vidékenn­, a járásokban és a kisebb városokban. Igen ess­zé­desen éldegélhetnek, akár letették a tiszti orvosi vizsgát, akár pedig nem. Pedig eddig az volt a hit, hogy azok, akik tiszti orvosi vizsgát tesznek, ha­marosan boldogulnak. Úgy áll ugyanis a dolog, hogy járásorv­os és városi orvos csak az lehet, aki a dok­tori dip­lo­mán kívül még tiszti orvosi képesítéshez is jut. A k­v­alifkáció tehát nagyobb lett, de mit ér ez, ha a járr­­ásorvosokat és a városi orvosokat legnagyobb részben még mindig rosszul fizetik. Erdély néhány járásában hiába hirdetnek pályázatokat, mert pályázó nem akar­­. Egyszerű orvos, aki talán hajlandó volna elfoglalni az állást, nem kell, az az orvos pedig, aki már tiszti orvosi vizsgát is tett, nem pályázik. Az állások te­­hát nincsenek betöltve s az orvosok, ilyen vagy olya­n okból, nem jutnak álláshoz. Hogy milye­nek a fiz­etések Erdélyben, azt Déva város pályázati fölhívása is bizonyítja, amely szerint a városi orvos javadalmi száma Déván évi kétszáz forint. Ha tehát va­laki nyolc 2 évig gimnáziumba jár, azután elvégzi az egyetemeit, leteszi az orvosi vizsgát, ráadásul a tiszti orvosi­­vizsgán is keresztülgázol, akkor kilátása van am­­, hogy Déván városi orvos lehet és kétszáz forint évi fizetést kap. Ilyen viszonyok kö­zött az anyák alighanem meggondolják magukat és nem szülnek olyan fiúkat, akikből orvosok len­nének.­­ (Az újpesti téli rév.) Noha még nem kö­szöntött be a csillagászai tél s a Dunán még sorű­n közlekednek a gőzhajók, azért az újpesti téli rév máris nagyszámú gőzhajót, uszályhajót és másnemű vizijárművet fogadott lencs ölébe. A kikötő víztükrét már 7—8 hüvelyknyi vastag jégpáncél borítja, s így, ha időközben nem olvad, a kikötőbe későbben belapátoló gőzösök és uszályhajók számára széles csatornát kell majd kibaltázni a kikötő jégpáncéljába. A téli rérben horgonyzó vízjárművek állandó legény­sége már berendezkedett ott a téli életmódra, mely azután megélénkíti a negyedmértföldnyi hosszú jégsík komor képét — (Trilby — mégis szökött.) Ezt állítja legalább B. Polgár Béla eperjesi színigazgató a hoz­zánk intézett levelében. Hegyesi Rózsi­m kisasszony (a haragos igazgató csak a Rózsáénak írja) írt ugyan neki lévalét, melyben tudtára adja, hogy el­utazik. Az igazgató kereste és kerestette la­kásán és egyebütt, de nem bírta megtalálni. Utó­lag értesült, hogy egyik barátnőjénél az ágy alá bújt el, mert félt az igazgatóval találkozni, tartva attól, hogy elutazását megakadályozza. A kisasszony Pécsre utazott »szive választottjához« s csak onnan ment Budapestre. Levelét az igazgató igy végzi: »Ha beteg, annak más útja van, nézette volna meg magát a színházi törvények értelmében az itteni orvossal s ha az igazolja, hogy nem működhet — bizonyára sza­badságoltam volna.* (Igen ám, csakhogy a Slózsika baján nem segíthetett volna az eperjesi orvos.) — (Sikkasztó postatiszt.) Kriszt Árpád perlaki szül. 24 éves postatiszt a postahivatalnál az utalványok fölvételével és azok elszámolásával volt megbízva. A fiatalember néhány hónapja könnyelmű életre adta magát, éjjelenkint dorbézolt s ledér, köny­­nyüvérü nőkkel tartott barátságot. Mindez természe­tesen sok pénzbe került s miután a fizetése erre nem volt elég, a hivatalos pénzekhez nyúlt. A föladott pénzutalványok egy részét nem számolta el, a pénzt pedig zsebrevágta. November 24-én egy reklamáció folytán rájöttek manipulációira. Akkor nem tettek el­lene feljelentést, mert az elsikkasztott pénz megtérí­tésére kötelezte magát, állásától azonban felfüggesz­tették. Azóta a reklamációk özönével érkeztek, úgy, hogy a dolgot alaposan megvizsgálták s az eredmény az lett, hogy 788 frt 69 kr hiányt konstatáltak. Der­­csényi Ferenc posta- és távirdabiztos — amint már közöltük­ is ma — Kriszt Árpád ellen megtette a följelentést. A sikkasztót a kiküldött detektívek teg­nap este fölkeresték Dobozy­ utcai 49. sz. a. levő la­kásán, ahova azonban csak reggel három órakor tért haza mámorosan. A rendőrség emberei elfogták s a főkapitányságra vitték. Tettét beismerte s ma már át is kisérték az ügyészséghez.­­ (Ingyenes korcsolyapálya.) Az angyal­földi Bikaréten található ingyenes jégpálya déli part­jára csinos facsarnokot állítottak, mely a korcsolyá­zóknak melegedőhelyül, ruhatárul s étkezőtermül szol­gál. Az idén a székes­fővárosban legelőször ottan korcsolyáztak, még pedig már november hónap kö­zepén ; a kényelmes csarnok bizonyára megszaporítja az odajáró korcsolyázók számát. — (A Miramar ya­chtot) e hó végére Biar­­ritzba rendelték. A királyné, mielőtt Termetbe menne, valószínűleg még egy tengeri utat fog tenni. — (Katonadolgok, de nem a Javából.) Katonáék ellen újabb időben nagyon sok panasz érke­zik hozzánk. A tegnapi debreceni botrány után íme ma ismét három kellemetlen esetet van alkalmunk közölni. Gyulafehérvárt, ahol a polgárság és katonaság között a lehető legjobb viszony van, f. hó 6-án saj­nálatos incidens történt, mely könnyen végzetessé is válhatott volna. A Hungária szálloda nagytermében tartotta hangversenyét Daniella Malvin berlini opera­énekesnő. A földszinten levő kávéházból két tiszt, akik ott ittak egy kicsit, fölment a hangverseny­terem előszobájába, ahonnan mindenáron az énekesnő öltö­zőjébe akartak jutni. A szolgák persze nem engedték őket. A nagy lármára két tisztes polgár, Mayer Jenő és Feldmann Arthur kijöttek a nagyteremből és tisztelettel fölkérték távozásra a tiszteket, akik már az öltöző ajtajáig nyomultak, melyen belül Daniella énekesnő, aki szünet közben bent volt, remegett a félelemtől és a botránytól, melyet a tiszturak csinál­tak. A két tiszt ittas fővel, minden válasz nélkül kardot rántott és Mayer Jenőt vállán megvágták. Szerencsére több polgár jött aztán a szobába, akik­nek egyesült erővel nagy nehezen sikerült a két hősködő tisztet lefegyverezni, s ezt oly tapintatosan végezték, hogy a nagyteremben levő közönség alig tudott valamit a történtekből. A polgárság nem csinál nagy kázust a dologból, mert a tisztek ittasak, be­­számíthatalan állapotban voltak. Különben Feldmann Arthurtól és Mayer Jenőtől, aki súlyosan megsebesült, a tisztek­ ma személyesen bocsánatot kértek s ekkor kitűnt az is, hogy nem a heli­beli ezredekből valók, hanem szabadságolva Kolozsvárról jöttek a városba. A pozsonyi malomligeti munkás-kolónia lakói éktelen lármára ébredtek tegnap éjjel. A zaj Szoka János vasúti kalauz lakásáról hallatszott, ahol négy baka duhajkodott. A nagy orditozásra bement közé­jük a házmester a fiával, hogy rendet csináljon. Épen csak ez kellett még a vitézeknek! Kirántották a gyikleseket és mig Sztred­a házmesternek az egyik fülét és orrát vágták le, fiának karját egész csontig hasították. A dühöngő bakák közül kettőt, Wiesingert és Weisz Károlyt az elősiető őrjáratnak sikerült el­fogni, de a másik kettő elillant. «Így jár, aki nem szalutál /» Ez a mondás egy Varga Ferenc nevű utászkáplártól származik, aki ezzel a kijelentéssel úgy pofon vágott tegnap Pozsony egyik legnépesebb utcáján egy bakát, aki nem szalu­tált neki, hogy a szerencsétlen rögtön összeesett. Hanem aztán majdnem póruljárt ő is, mert a járó­kelők oly fenyegető állást foglaltak, hogy jónak látta a legközelebbi házba retirálni, ahonnan később az őrjárat szállította be a dutinba.­­(Olaszok Abesszíniában.) Francia lapok írják azt az érdekes hírt, hogy a négusz fogságába került olasz katonák a békekötés után is ott marad­tak Abesszíniában. Kérelmükre Menelik király meg­engedte nekik, hogy ott maradjanak, de csak a fővá­rostól néhány kilométernyire lakhatnak.­­ (Uzsorás és fogorvos.) Londonban most a következő történeten mulatnak. Egy uzsorás becsa­pott egy fogorvost. Ez boszút esküdött. Elment az uzsoráshoz és ajánlatot tett neki, hogy száz fontért megveszi tőle a fogait. Az uzsorás ráállt olyan felté­tel alatt, hogy csak halála után köteles átengedni azokat az orvosnak. A szerződést megkötötték s a fogorvos másnap a következő hirdetést tette közzé az angol lapokban : »Eladó egy pár fogsor. Megtekinthető bármi­kor Mr. Brown szájában. Értekezhetni Cherbeyron fogorvosnál.« Az uzsorás tiltakozott az ellen, hogy ő bármi­kor és bárkinek megmutassa a fogait, mire a fogorvos a szerződésre hivatkozva bíróság elé vitte az ügyet. A bíró a fogorvosnak adott igazat s az uzsorás kénytelen volt 500 fontért visszavásárolni a saját jogait.­­ (Rabbi-dinasztia.) Az «Egyenlőség» írja, hogy Schreiber Akiba, a pozsonyi főrabbi egyetlen fia, nősül , hogy az eljegyzést már megtartották. Nem érdektelen ezúttal fölemlíteni, hogy ebben a rabbi­családban hatvan esztendő óta mindig a fiú követi az apját s hogy most is egészen bizonyos, hogy Schrei­ber Akiba lesz a pozsonyi főrabbi. A menyasszony családja is biztosra veszi ezt a dolgot, ami abból is kitetszik, hogy mikor az anyagi ügyeket rendezték, a a pozsonyi rabbiszéket már beszámították a vőlegény­­ hozományába. Hogy mily értékben számították föl, az persze nem tartozik ide. — (Szerencsétlenség: a templomban.) Kecskeméten, a kegyeszenediek templomában ma, szer­dán, a rendalapitó Kalazanci­szt József háromszáza­dos emlékünnepét ülték. A templom zsúfolásig meg­telt áhitatos közönséggel; a mise folyt, midőn egy­szerre a mennyezet stukkó-diszének egy szalagja óriási robajjal leszakadt. A lehulló vakolat éle sze­rencsésen egy padra zuhant, melyet izzó-porrá zú­zott. A padban ülőket valóságos isten csodája men­tette meg a legszörnyebb haláltól. Mindössze egy anyóka sebesült meg komolyabban s a zűrzavarban öt-hat kisebb sérülés történt. Nagy szerencse volt az is, hogy a megzavarodott jajveszéklő nép a miséző pap fölhívására megőrizte lehetőleg lélekjelenlétét s­­ elég korán hagyta el a templomot. A mise félbesza- I kadt s a rendőrség a templomot azonnal bezárta.­­ — (Halálozás.) Mészöly Péter földbirtokos és megyebizottsági tag elhunyt Sárbogárdon 61 éves korában. Nagyszámú rokonság és résztvevő közön­ség kísérte örök nyugalomra a családi temetőbe. — (Csaló biztosítási ügynök.) Blum­ Ber­talan újpesti születésű 40 éves címfestő ez év febr. harától kezdve a­­Hamburgi katona-szolgálati, kihá­­zasítási és közbiztosítási társulat magyar vezérkép­­viselőségé­­nél felügyelői címmel ügynökként volt al­kalmazva. Havonkint 100 forintot kapott, öt forint napi utazási átalánynyal, s a kötött ügyletek után még másfél százalékot. 100 frt fizetését azonban csak úgy adták meg, ha egy-egy hónapban legalább 10.000 forintnyi biztosítási ügylettel tud elszámolni, ellenkező esetben minden hiányzó 1000 forint után levontak a fizetéséből 10 frtot. Blum, hogy 100 forintját minden hónapban rendesen megkapja, cselhez folyamodott. Augusztusig 111,300 korona értékű, 34 biztosítást nyújtott be, amelyekről azonban kitűnt, hogy a biz­tosítási ügyletet kötő személyek vagy költött szemé­lyek, vagy egyáltalában nem tudnak ilyen ügyletről. A társulat csak­ október hónapban jött rá erre, ami­kor a biztosítási részleteknek be kellett volna foly­niuk s pénz nem érkezett. A társaság levélbeli föl­­szólításai mindig visszaérkeztek azzal, hogy a cím­zettek ismeretlenek, vagy hogy a társulattal nem állanak összeköttetésben. Blum Bertalan az előadott módon 700 frt fizetést és 448 frt átalányt illetőleg jutalomdíjat vett föl illetéktelenül. A társulat följelen­tésére a rendőrség kihallgatta, s — amint már jelez­tük is röviden — tagadása dacára letartóztatta. Eddig két esetet bizonyítottak rá, valószínű azonban, hogy a vizsgálat folyamán a többi is rábizonyul.­­ (Medvék és farkasok garázdálkodása.) A murányi fensikon, Kóburg­hy birtokán, a medvék nagyon elszaporodtak és nagy garázdálkodást visznek véghez. Az országúton járó­kelők gyakran látnak a hegyek oldalán medvéket sétálgatni. Három medve egy szarvastehenet kapott közre és szétmarcangolta. A szegény állat bőgősére egy erdőőr elősietett fegy­verével. Mikor tüzet adott, a medvék elfutottak. Éjjel újból előjöttek és fölfalták a szarvast. Két méhest is fölkerestek és nagy pusztításokat vittek ott véghez. Múlt csütörtökön Báránykút községből egy oláh parasztgazda indult el kocsijával, hogy péntek reggelre idejekorán érkezzék a fogarasi hetivásárra. Vele jött egy ottani asszony is, hogy Fogarason lakó szüleit meglátogassa. Az oláh gazda, minthogy hallotta, hogy a hó beállta óta a farkasok már néhányszor megdézs­málták a községbeli juhnyájakat, elővigyázatból ma­gával vitt egy zsebpisztolyt. Csakhamar meggyőződött, hogy ez óvintézkedés nem volt fölösleges. Az út egy nagy sűrű erdőn vezet keresztül. Éjjel, midőn az er­dőnek kellő közepébe érkeztek, egyszerre az asszony kétségbeejtő sikoltásra fakadt, mire a kocsis is hát­rafordulva, vette észre, mint h­amodik utánuk­ már egészen közel két nagy farkas. De nem vesztette el lélekjelenlétét. Gyorsan előrántotta kis dup­acsövüjét és­­ a farkasokban ugyan nem tett kárt, de annyit elért, hogy azok a hatalmas két durranástól meg­ijedve,­ elfutottak, a lovak pedig előre iramodtak, így az utasok szerencsésen megérkeztek Fogarasra, ahol ismerőseiknek elbeszélték a rémes kalandot.­­ (A »Báthory« katasztrófája.) Rolland, az Adria-társaság gépészfelügyelője, aki a «Jókai« elsü­lyedése miatt Angliában időzik, a társaság rende­letéből Glasgowba utazott a »Báthory« mentési mun­kálataihoz. Rolland távirata meghazudtolja Lenar ka­pitány tegnapelőtti táviratát. Lenaz ugyanis túlzott aggodalomból már tegnap azt sürgönyözte, hogy a »Báthory« elveszett, Rolland szerint azonban a hajó állapota nem reménytelen. A »Báthory« még nem merült el. A feneke a sziklás zátonyra futás alkal­mával több helyt bezúzódott ugyan, minthogy azon­ban a »Báthory«-nak kettős feneke van, a víz nem tódulhatott be a rakománytárba. Csak a géphelyiség fenekén ütött léken át van a víznek szabad bejárása, a hajó egyes részei vizárdatlanul el lévén egymástól különítve, a léket esetleg be lehet toldani. Csak az a baj, hogy a tenger nagyon viharos és a hullámok a hajó oldalát egész székében korbácsolják. Most egyelőre nagy, üres hordó alakú eszközökkel igyekez­nek a hajót fölemelni.­­ (Tolvaj család.) A rendőrség a napokban a külső váci­ út egyik szegényes házikójában egy szer­vezett tolvajbandát fogott el. Apa és anya, valamint a gyermek s ennek barátai is tolvajok,­ akik a napi zsákmányt pontosan hazavitték és alkalom adtán ér­tékesítették. A díszes családfő, Mihajlovits Sándor szegedi szül. 42 éves napszámos, feleségével szül. Gyurics Rózával már hosszabb ideje űzhette ezt a mesterséget. Fia, a 12 éves Mihajlovits Sándor s két barátja, Drehser Oszkár budapesti születésű 18 éves nőtlen pincér és Gottstein Károly veszprémi születésű 18 éves csavargó, csak a segédek szerepét játszották. Eddig számtalan panaszos jelentkezett, de még nagyon sok lopott holmi van, amelyeknek gazdáját a rendőr­ség keresi.­­ (Az utolsó út.) Balázs Bunda Éva, mo­hácsi jómódú polgárasszony, András nevű 18 éves fiával együtt élelmiszerekkel terhelt kocsin ma haj­nalban Eszékre indult. Útközben mind a ketten el­aludtak s a lovak a város végén levő hid széléről a kocsival együtt a 20 méternyi mélységbe zuhanóin Balázsné meg a fia szörnyet halt. PESTI HÍRLAP 1897. december 9. _______________

Next