Pesti Hírlap, 1898. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-01 / 1. szám

4 1808. január 1. PESTI HIRLAP új esztendő. Az utolsóelőtti ebben a században. A moralis­ták, akik a századvégét szidják, siessenek, mert csak rövid idejük marad a prédikációra. Micsoda nagy ha­zugság az a fin de siécle, s hogy felül neki az embe­riség ! A legbanálisabb közhelyek közül való, hála istennek, hogy már csak két évig grasszálhat. Az emberiség vakon beleél az időbe, s nem törődik a századok keretével; esze ágában sincs, hogy izga­tottal)!) legyen, amiért nagyobbat változik a kalen­dárium. A század végződése senkinek sem kap se za­varólag, se ösztökélve az idegzetébe, de még a nép­­lelket se bántja. A régi szenvedélyek és a régi ösztö­nök hajtják ma is az embert, s ha talán átalakultak a rosszaságának formái, csakis átalakultak, de nem szaporodtak el és nem nagyobbodtak meg. Akik a századvég jelszavára fölmászva, borzadva mutattak a mai ember vétkeire, tévedéseire, mászszatok le kissé a rég letűnt századok mélységeibe, és nézzetek szót ben­nük. Sohase se volt jobb az ember és sohase volt kevesebb a hóbortja. Csak a történelem szemüvegén keresztül látjuk a múlt időket, máig­pedig épen az­ok ulán nem igen láthatni a hétköznapjaiba, míg ellenben a mai korba belenézhetünk a szemünk tekintetével és a lelkületünk sugárzásával. S ezzel az átható tekintéssel meglátjuk a tömérdek szépet és jót, és jobban látjuk őket, mint a gonoszságot és hóbortot. Csak a maga kiszabott téte­lébe szerelmetes moralista lát századvéget, csak az a prédikátor, akinek készen van a korholó tanítása, amelyet okvetlenül akar alkalmazni. Az erkölcshirdetőről úgy tudjuk, hogy huma­nista, mert hogy egy jelszó mögé bújva nem látja meg épen a humanizmus nagy előtételét és nem érzi meg azokat az áramlatokat, mozgalmakat, amelyek az ember nagy fölszabadítására igyekeznek ? Mért az apró-cseprő botrány, mért a fölfújt hóbort, mert a bolondos tévelygés a századvég, ha már okvetlenül lennie kell századvégnek, és mért nem az a né­peket egyesítő, tömegeket mozgató szabadság­vágyakozás, mért nem az az igazságtalan­ságok kiegyenlítésére törekvő rajongás, mért nem az a természet mulasztásait pótló humanizmus? S ha feltűnik az apró és a nagy botrány, mert szerte­hirdeti a publicitás, mért mondják a botrányt a szá­zadvégnek és mért nem a rajta való megbotránkozást ? Az erkölcsmester csak ott mester, ahol még él az erkölcs, másutt csak bolondszámba megy. Mért esik kétségbe azokon, akii­ megértik? Mért bántja a századvéget, amely meghallgatja ? A szegény századvéget, amelynek nem engedik meg, hogy kö­zönséges naptári fogalom maradjon, amelyet keretté kalapáltak össze, hogy beleilleszszék a rövidlátás és elfogultság piktúráit. Te is a része vagy, boldogságos új esztendő, amelyet az éjjel virrasztva vártunk meg, hogy víg kedvvel nézzünk a szemed közé. Mert azt nevelte belénk a babona, hogy a kezdettől függ a folytatás s hogy ezért rá kell szedni a végzetet. Az első perc hadd legyen mosolygó, hogy az esztendőben neve­tés és kacag­ás jusson részünkül. A sorsjárást meg kell téveszteni, talán letér a kiszabott komor útról, ha Szilveszter éjszakáján, a fölvirradó év első percé­ben útjában találja a vigságot. Csaltunk, tévesztettünk téged rejtélyes jövevény, aki ma ránk köszöntöttél. Vájjon felülről-e az otromba rászedésnek? Ne hara­gudj valamennyinkre, amiért alig hogy közénk jöttél, rád dobták a századvég vizes lepedőjét. Még rájuk se neheztelt, akik bemártották az erkölcstócsába és facsarják belőle a reflexiót. Hiszen az utolsóelőtti vagy, akire ráboríthatják. Hogy belekapaszkodott a reménykedésünk a naptár legnagyobb eseményébe, az évváltozásba! Megpihen nála, s újból nekilódul a dolgának. Azt hiszi, hogy az esztendő a sorsjárás stációja, megálló­hely a végzet útján . . . Mielőtt tovább méltóztatik , indulni, tessék meghallgatni a véleményünket. Tessék följegyezni, hogy mire van szükségünk. Egy kis bol­dogulásra, egy kis vigasztalásra, egy kis szerencsére. Nem is sokra, csak épen annyira, amennyi elégséges. Igaz ugyan, hogy a naptár csak az égbolt menet­rendje, a v­illagok, planéták járásának útmutatója, de nekünk jól esik úgy tudnunk, hogy a sors is eszerint a menetrend szerint utazik. Rejtélyes, félel­metes utas te,­mi korlátlan hatalmú zsarnokunk, gondolj egyet ez£n a pihenő stációdon és határozz okosan, mielőtt tovább indulsz, bele az esztendőbe, a titokzatos jövendőbe. Csak vizes lepedő az a századvég az új esz­tendőnek, de nem uniformis, amelybe, mint valami­kor a rossz fiaikat a kétségbeesett apák, beledugják a század utolsó éveit az ijedt moralisták. Azt a szürke mundért szerintük a romlás évglédája viseli. Hogy is reménykedhetnénk eléje, ha elhinnék, hogy az az uniformis ráillik ? Dehogy hiszszük, a boldoguló emberiség esztendejének áhítozzuk az újat, a ma kezdődőt, a tegnap elmúltért vigasztalást adót. Szil­veszter éjszakájának minden­­hangossága,­ bolondos kedve, duhaj hangulata nem a századvég utolsó­­előtti évét akarta köszönteni, hanem a századtól füg­getlen, csakis a magunk sorsával összefüggő idő­szakaszt. Viharos. Fővárosi ügyek. — Az állami anyakönyvi hivatalok új szervezete folytán szükséges kezelő­ személyzet kiren­delése tárgyában Halmos János polgármester a kö­vetkezőkép intézkedett: 1. Budapesti I—III. kerü­leti állami anyakönyvvezetőség. Anyakönyvvezető: Márkus Imre tanácsjegyző (II. ker. Donáti­ u. 46.) Irodavezető írnok : Frey János. 2. Budapesti IV., IX., X. kerületi állami anyakönyvvezetőség. Anya­könyvvezető : Koknel Gyula elöljáró (IX. Kálvin-tér 9.) Irodavezető írnok: Decsy Gábor. 3. Budapesti V—VI. kerületi állami anyakönyvvezetőség. Anya­­könyvvezető: Mátray József kér. elöljáró (VL gyár-u. 2.) Irodavezető írnok: Szokol Kálmán. 4. Budapesti VII. kerületi állami anyakönyvvezetőség. Anyakönyv­vezető: Rakita Dezső tanácsjegyző (ViI. Kertész-u. 42.) Irodavezető írnok: Fischer Béla.­­ Budapesti VIII. kerületi állami anyakönyvvezetőség. Hivatalos helyisége 1898. január 1-től. Vill. József­ u. 61—69. sz. Anyakönyvvezető : Komáromy Ignác tanácsjegyző. Irodavezető írnok: Hlavkay Em­ánuel. — A külső václ­at átvétele. A székes-fő­város és az állam­ kiküldöttei ma délben értekezletre gyűltek össze, egyfelől Vosits Károly fővárosi­ tanácsos, másfelől Landau Gusztáv miniszteri tanácsos elnök­lése mellett, abból a célból, hogy a külső váci­ útnak az államtól a főváros kezelésébe való átvétele módo­zatait a szerződésbe foglalják. Az állam, amint annak idején megírtuk, évenként 25.000 fotnyi hozzájárulást ígért az út fentartására. Ehez most a főváros kikül­döttei hozzájárultak, valamint ahoz is, hogy egy­­évi időre az állam mostani vállalkozója lássa el az utat fedőanyaggal. A főváros részéről kikötötték azt is, hogy az eként megállapítandó szerződés, a miniszter személyéhez nem kötve, folytonos és állandó ma­radjon. — A jelölésekhez. Tegnap megírtuk, hogy az árvaszéki ülnöki állásra első helyen a régieket jelölték ; ezt most azzal egészítjük ki, hogy második helyen Hal Ágoston és Bagody Imre I. oszt. jegyző­ket és Haas Zsigmond ügyvédet jelölték. — A marhavá­gatás új rendje. A székes­­főváros hatósága — amint már erről említést tettünk — a közvágóhidat annyira megbővítette, hogy ezen­túl kétszer annyi marhát lehet ott vágni, mint eddig. A vágatás is célszerűbb módon történhetik, mert m­íg ez ideig a mészárosok rendelkezésére külön­­külön vágókamarák állottak, most erre a célra egy óriási csarnok van a legmodernebb eszközökkel el­látva. A levágott marhát a csarnok tetején alkalma­zott csigákon kezelhetik, úgy, hogy az eladásra szánt húst egyenesen a hűtő helyiségbe csúsztathatják. Ma délelőtt künn járt a helyszínen a közvágóhidi házi­­bizottság s az uj építkező­ munkákat átvette a vállal­kozóktól. Minthogy mindent rendben találtak, Iíoikus­­házy Lajos fogalmazó — mint Matuska Alajos alpol­gármester s a közélelmezési és gazdasági ügyosztály ez idő szerinti vezetőjének kiküldöttje — kijelentette a hatóság nevében, hogy az átvétel megtörtént. Kije­lentette egyszersmind azt is, hogy holnaptól, azaz 1898. évi január hó 1-től fogva­­az­ egész főváros területén levő mészárosok, tehát a budaiak is, a köz­­vágóladon tartoznak marhát vágatni. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Mű­vés­zi megbízatás.) Hock János orsz. képviselő, aki legutóbb a művészvilágban nagy moz­galmat idézett elő heves modorú képzőművészeti kritikáival, a közoktatásügyi miniszter megbízásából Párisba utazott a francia képzőművészeti iskolák és intézmények tanulmányozása céljából. Hock János tapasztalatairól jelentést tesz Wlassics miniszternek, aki a közel­jövőben alaposan reformálni akarja mű­vészeti intézményeinket, amelyek jelenlegi szerveze­tükben és alakjukban nem felelnek meg teljesen hivatásuknak. SZINH­É ÉS ZENE. * (Színházak jövő heti műsora.) A népszín­ház műsora : Szombaton délután: »A próbaházas­ság, este:­­A szókimondó asszonyság. — Vasárnap délután : A falu rossza , este: A kukta kisasszony. — Hétfőn: A varázsgyűrü. — Kedden: A kukta kisasszony. — Szerdán : A varázsgyürü. — Csütör­tökön délután : A pereskei nótárius ; este: Náni. —■ Pénteken: A varázsgyürü.­­— Szombaton: A kukta kisasszony. — Vasárnap délután : Ezer év; este: Az ördög­ mátkája. A vígszínház műsora: Vasárnap délután: A valéri nász; este: Coulisset ur! — Hétfőn : Szőke Katalin. — Kedden : Az államtitkár úr ! — Szerdán : Szőke Katalin. — Csütörtökön délután: Trilby (Delly E.); este: Szőke Katalin. — Pénteken: Coulisset ur! — Szombaton: Szőke Katalin. — Vasárnap délután: Trilby (Varsányi I.); este: Coulisset úr ! A Magyar színház műsora. Szombaton dél­után :• A gésák; este: A kikapós patikárius. — Va­sárnap, délután: A peleskei nótárius; este: Ifjúság. — Hétfőn: A kikapós patikárius. — Kedden : A gésák. — Szerdán: Ifjúság. — Csütörtökön délután: A kikapós patikárius; este: A gésák. —­ Pénteken: A kikapós patikárius. — Szombaton: Menyecske kisasszony. Vasárnap délután: A kikapós patikárius; este: Menyecske kisasszony. * (Népszínház.) A Baba, Audran operettjé- ■ nek bemutató előadását, melyet a jövő hétre terveztek, el kellett halasztani, hogy ne szorítsa le a műsorról. »A varázsgyűrűt«, mely eddig mindig zsúfolt ház előtt került szinre. A Babához új díszletek és jelme­zek készülnek. Különösen fényes lesz a babagyár, melyhez Spanraft Ágoston, az operaház főfestője, ké­szítette az új díszleteket. — A népszínház kedvelt ré­gibb népszínműveit most egymásután elevenítik föl; a napokban zsúfolt házak mellett kerültek színre az »Ingyenélő«, »A cigány«, »Az asszony verve jó«, s most, csütörtökön Follinus Aurél népszínművét, a Né­nit, elevenítik föl, melynek címszerepe Blaha Lujzának egyik legjobb alakítása. * (Menyecske-kisasszony) a címe Audran új operettjének, amely szombaton, január hó 8-án, ke­rül bemutatóra a Magyar szí 'iában. A főszerepeket Somló Emaia, Ilottin Avar­i, Felhő Róza, Hében Anna, Sziklay Kornél, Boros Eidre,-F Ferenczy Károly, Iványi Antal és Szentmiklóssy Béla játszszák. * (A gyermekszínházban) holnap ismétlik a »Piroska és a farkas« című varázsregét, amelylyel együtt a »Karácsony tündéje« című látványosság is színre kerül. Az előadás délután fél öt órakor kez­dődik. * (Színésznövendékek a várszínházban.) Az országos színművészeti akadémia növendékei Uj­­czy Ede rendezésével január 9-ikén négy egyfelvo­­násossal mutatkoznak be a várszínházban. Ez alka­lommal színre kerülnek : a »Virágfakadás”, az »El­kényeztetett férj«, az_ »Egy szellemdús hölgye és »Az apród.« * (Dramaturgia.) Egy kőnyomatos helyi érte­­sítő jelenti, hogy dr Várady Antal, a nemzeti színház dramaturgja, 82 eredeti színdarabnak, tragédiának, bohózatnak, stb. bírálatával készült el. Az eredményt a közel napokban teszik közzé. A benyújtott dara­bok nagy része selejtes próbálkozás, aminővel el­árasztják a színházakat a titkos drámaírók. — A „se­lejtes próbálkozások“ nem érdekelnek, de azt volna jó tudni, hogy előadható darabot talált-e a drama­turg, — persze jobbat a legutóbb színre került új­donságoknál és galvanizált régiségeknél, amelyeken semmi nyoma sem látszott dramaturgi működésnek. Erre vonatkozólag érdeklődéssel várjuk a 82 bí­rálatot. * (Vinczéné.) Keveset szerepelt a neve a tudó­sításokban és az operaháziján fölhangzó lap és kevés jutott a saját személyére. Pedig, ha nem is kiemel­kedő, de nehéz, felelősségteljes volt a szereplése. Vincéné Hudomel Anna asszonyról van szó, az operai kar vezetőnőjéről, aki 33 évi működés után most nyugalomba vonul. Tegnap, a Bohémek első fölvonása után szívélyesen búcsúztak tőle és Krausz kartanár beszédet intézett hozzá. A szólisták és a korbeli kol­legák szép ajándékokat nyújtottak át neki. Az ünne­pélyen jelen volt Huszár Kálmán kormánybiztos és Káldy Gyula igazgató is. * (Extra-előadás.) A szabadkai színházban a minap a Kornevilli harangokat adták. A Bácskai El­lenőr az előadásról írva ezeket is elmondja : »Végül egy kis »baleset-ről kell megemlékeznünk. Ugyanis az első felvonás alatt a nagy páholyben (borközi ál­lapotban) előadták a »Vígcimborák«-at. Hiszszük és­­meg­ is vagyunk róla győződve, hogy azt a boszantó előadást a »szerzők« a nagy páholyban többé nem fogják ismételni. Különben — mint értesülünk — az előadás utáni esedékes »írói« díjat nem a színigaz­gató, hanem maguk a »szerzők« fogják illetékes he­lyen lefizetni.« Ebből az allegóriából sok mindenfelé kiérthető. * (Mario Weter.) Liszabonból írják, herry a sarl-carlosi, királyi színházban közelebb mutatják be Machado Ágost Maizó Peter című operáját. A lib­rettót Leoncavallo (!) írta Fuillet Delila című drá­májából.

Next