Pesti Hírlap, 1898. április (20. évfolyam, 91-119. szám)
1898-04-01 / 91. szám
, 7'" ~ ‘ ' i T -T'i \ I- . • .. " • ' -V i«...i r «Ky-- • 4 .» - 7?#! wlTbWHBEii Jb8. Budaj.wt, XX. évf. 91 (6330.) szám. ________________Péntek, áp ^ Előfizetés! árak: ------"'~J " Szerkeszt 'j^sz évre . . 14 frt - kr. Budapest, váci ^ ^ h0V4 előfizetések megjelenik minden nap, ünnep rA* •J szétküldésére vonatkoz és vasárnap áfán is. szólalások intézendi ................................. =====--------- —----------mmim-mmSJaUOS Kérjük azokat a t. előfizetőinket, akiknek az előfizetése március végén lejárt, hogy megújításról idejekorán gondoskodni szíveskedjenek, mert különben a lap küldése kellettlen megszakítást szenvedhet. A Új előfizetők, ha legalább ne- 11 - d évre fizetnek elő, az utalvány szét nyilvánított óhajra megkaphatják a Pesti Hirlap ez idei naptárát, ameddig a még megnvő kis készlet azt lehetővé teszi, valamint most folyó regény addig megjelenő részletét külön lenyomatban. Társadalmi problémák. Ami fölött a modern művelt ember mindsnnap töprenkedik s ami — hogy úgy mondják, — ott ebédel vele asztalánál és vele pihen le minden este, mindaz újra, kifejezőbb alakban csendül meg Schlauch Lőrinc bíboros püspök beszédében, amelyet a beteg főpap helyett ma a Szent István Társulat nagygyűlésén az elnök fölolvasott. Schlauch püspök a modern társadalmi problémákat csoportosította egybe, élükön a szocializmussal. Kísérletet tett a tépett lelkiismeretek összeforrasztására s ennél még többre. Utat akart törni a társadalmi konfliktusok engeteg erdejéből kifelé, tisztább erkölcsi és társadalmi tájak felé, ahol a haladás már rendezett országutakon mehetne tovább, s a megákalás és a katasztrófa borzalmas ígéretei nem fenyegetőznek többé. Ugyan sikerült-e neki ? Mi nem gondolkozunk úgy, hogy a társadalmak modern belső nyomorát, az individualizmus féktelen tobzódásait, az etnikai ínséget, a gazdasági élet roppant igazságtalanságait és a szocializmus rideg érdekharcát pusztán theológiai szempontból sikerrel lehessen tárgyalni vagy épen orvosolni és kiegyenlíteni. Mindmáltal Schlauch Lőrinc a modern problémákat mesterileg állította föl s a legújabb kor lelkiismeretbeli és társadalmi szenvedéseit minden jellemző vonásában szemeink elé rajzolta. Kivéve talán a gazdasági élet kérdéseit, amelyek a theológiai módszer mellett maguktól lefoszlanak a képről. Az ő képe következő: Európa nagy átalakulás előtt van. A szocializmus küzd a XX. század hegemóniájáért és meglehet, sikert fog aratni. Anyagi haladásunkat erkölcsi nyomorral fizettük meg. Az ész sikerei az egyenlőtlenséget nem orvosolták s a fölbiztatott individualizmus annyira megtámadta a társadalmi rendet, hogy az állami zsarnokság is provokálva van megfékezésére. A szivek üresek és nem képesek Isten gondolatáig fölemelkedni. A fékezetlen elégedetlenség a társadalmi renden követelőzik és osztályharcot indít. A katasztrófa közeledik, disszolució felé rohanunk s a tisztán természeti alapokra fektetett tudomány nem képes sem vezetni, sem konszolidálni a társadalmat. Az élvezetek alatt feneketlen nyomor lappang és az erkölcsök "iszonyúan el vannak sülyedve. A társadalom nyugtalan lelkiismeretére vall a miszticizmus, a spiritizmus terjedése s a modern tudomány és irodalom (Lombroso, Huxley, Kidd, Ibsen, Balfour, Branetiére) tapogatózása a vallás után, ami az erkölcsi és társadalmi rendőrökké való eleme. -Nos, ez a kép igaz, ha nem is teljes. Lehet, a valóságban sötétebb is, mint Schlauch rajzolja, akit a modern élet nagy hibáinak kiszínezésétől az a gondolat tart vissza, hogy különben az átkokkal fenyegetőző olcsó püspökök közé fogják sorozni, akik közé előkelő szelleme és tudása jogán nem tartozik. A századvégi élet a lelkekben még a középkori lelkiismereti békét sem volt képes létesíteni s a tudomány által elővarázsolt élvezetek és kényelmek vékony rétege alatt csakugyan az elégedetlenség és a disszolució tüze hullámzik. A magunk társadalmában is látjuk, mennyi nehéz és kevés erőfeszítést emészt föl a bomlás székeme fékentartása. Ma itt, holnap amott szakad lamis a meghasonlás, sokszor egészen artikulálatlan módon, minden látható ok nélkül tő ki az élet legkülönbözőbb területein. A mi jó alkatrészből egyensúlyozott nemzeti életünk érzi azt, amit Schlauch az egész művelt világra nézve állít, sőt igazsága van még abban hogy az állami erő meglevő mértéke alig már arra, hogy a belsőleg és külsőleg meghonló társadalom különböző alkatrészeit összfoglalja. Mindez mindenütt a zsarnokság bintos nemére vezet, vagy a katasztrófára, ha meg nem találjuk a kiegyenlítés erkölcsi elemeit A főpap szerint ezt csak a vallás adja meg, mivel az a társadalmi rend örök eleme felőbb volt, mint minden tudomány. Nevezetesen pedig a katholicizmusnak nincs mitől remegnie mivel ezzel megfér az a gondolat, hogy a szociális reform útján az „új társadalmi elem társadalom kereteibe beillesztessék“, abba ilyet kapjon. És ez az, amire azt kell unnunk: trüb ist der Rede Sinn! Talán a mi bank, de ezt a konklúziót nem bírjuk az erényekkel összefűzni. A szocializmus egy zongos neme az ellen-katholicizmusnak. Egytimes, mint amaz és annak is világ-dogn .*• vannak. Nemzetiséget és vallást nem ismer, az érdekharcot internacionális dogmává tette s vallástalanságával homlokegyenest ellenkezik nemcsak a katholicizmussal, de mindennel, aminek vallás és hit a neve. A papokat, a vallást minden szocialista gyűlésen szidják, Belgiumban pedig nem ritka eset, hogy a szentséget vivő papot a szocialista tömeg kigúnyolja, olykor utána köp. Hogyan képzeli Schlauch ennek az új társadalmi elemnek a meglevő társadalmi rend kereteibe való békés beilleszt'"^' úgy, hogy mellette a vallás — ha ne^ *s' Amely akkora, hogy magában a városkában 15000 villamos-lámpát gyújt. Sokáig találtam körülnézegetni a City Hallban, de végre mégis eljutottam Weiss Magyarosan fogadott s amerikaiasan búcsúztatót- Keressem föl a lakásán, ott mindvégig magyar ember, aki örül a vendégnek. Meg is tettem. Ottmondotta, hogy a hir igazat mondott s hogy a válhat, amely őt magyar képviselőjének kiszemelte, már beküldötte a maga terveit Budapest közmünk*tanácsának. Elmondotta, hogy itt Amerikában az ilyen házeltolásért csak akkor jár díj, ha az eltolás sikerült. Ami nagy kockázat, vagy amerikaiasan mondva nem kis pipát jelent. Megmutatta egyúttal az Ohio állam országházának fölemelésére készítet tervet. Egy emelettel meg akarják a palotát toldani) fölemelik tehát kissé, s az emeletet a többi alá építik. Ami különös dolog ugyan, de való dolog. Nagyot haladtak a yankeek az építés dolgában, az emeletek számát eg egy háznál s már könyv nélkül nem is leh tudni. S a yankee úgy főzi le a szomszédját, hogy egyre építi az emeleteket a házára. Ha új emeletet rakál, építek én kettőt, ha te kettőt tesz, csinálok én hármat. A Broad Streeten is versenyzett két háziúr. Az egyik 1897. július jén tizenhat emeletes irodaházat épített. Még készült odafönt, de lent a földszinten már eliten az egyik bérlőnek a holmiját, aki adós marad: bérrel. Ám eléggé gyors munka. A ház,zf ■ Messze földről. — A Pesti Hírlap tudósítása. — Nagy érdeklődést kelt mindenfelé az a terv, hogy Kossuth Lajos-utcabeli Dréher-palotát hátratolják az új útvonalig. A mérnök egyesületben Zelovich Kornél, a terv egyik készítője, érdekesen ismertette a tervezett munkát s az Amerikában már több helyütt végzett jázeltolásokat. Erre a tervre vonatkozhatik az a hír is, amelyet Amerikába származott hazánkfia, Newratk Morris, ír meg a következő philadelphiai levélben: • Philadelphia, március. Az idevaló technikus körökben az a hír terjedt , hogy egy itteni házemelő és eltoló vállalat a mai működését Magyarországra is ki fogja terjeszteni. Magam is magyar mérnök lévén, azt tudakolták tőlem mindekfelé, hogy nem én vagyok-e az a magyar mérnök, akit ez a vállalat a magyar üzlet élére kiszemelt? .Nem én vagyok, de kíváncsian utána jártam a dologiak, s megtudtam, hogy Weiss Henry úr áll összeültetésben a tervvel. Weiss sok év óta dolgozik, mint mérnök, Philadelphia középítő hivatalának bidosztálában. Fölkerestem hivatalában, a City Hallban, a vígnak talán legnagyobb, de mindenesetre legmagasabb városházában. Ez a rengeteg épület a város közepén ötödfdly holdnyi területet foglal el. A remek márványpalota 280 láb magas, a tornya azonban 548 lábnyira nyúlik a magasba. (A bécsi híres szt. István-torony csak 441 láb magas.) 634 szobájának a területe tizenötödfél holdnyi területet tesz ki, ami elég nagy hely, hogy jó adminisztrációt végezhessenek rajta. A torony csúcsán a ház építőjének, Penn Williamnak, 37 láb magas, 33349 font nehéz ércszobra bámul a nyugati égre. A quackerek, akik keletről nézik, haragusznak is a szoborra, amiért egyre csak hátat fordít nekik. Egy hóbortos yankee megkönyörült rajtuk s arra vállalkozott, hogy a szobrot óraművel látja el, amelytől tizenkét óra alatt megfordul a tengelye körül. Hanem a városházán nem egyeztek bele, hogy a szobornak sohase legyen nyugta . Penn William ezután is csak nyugatnak fog nézni. Az épület teteje hatalmas aszfaltozott sétahely, ahonnét gyönyörű kilátás nyílik a Testvérszeretet városára, de a városhatárokon túl, a mezőségekre is. Testvérszeretet városa, City of brotherly love, a mi városunk csúfneve. A versengő, irigykedő testvérvárosok adták neki a nevet. Newyork is közéjük tartozik ; úgy haragszik ránk, akár odahaza Kecskemét Nagy-Kőrösre. A tetősétáról jól látszik a torony órája, amely az utcától 361 lábnyira van s amelynek a vautatólapja tánchelynek is jókora volna, mert épen 23 lábnyi az átmérője. Este kigyulladnak a toronycsúcson levő villamos ívlámpák és belevilágítanak a sötétségbe. Tizenöt mértföldnyire viszik a fehér fényt, s hirdetik Phladelphia nagy világosságszeretét.