Pesti Hírlap, 1898. április (20. évfolyam, 91-119. szám)

1898-04-01 / 91. szám

, 7'" ~ ‘ ' i T -T'i \ I- . • .. " • ' -V i«...i r «Ky-- • 4 .» - 7?#! wlTbWHBEii Jb8. Budaj.wt, XX. évf. 91 (6330.) szám. ________________Péntek, áp ^ Előfizetés! árak: ------"'~J " Szerkeszt 'j^sz évre . . 14 frt - kr. Budapest, váci ^ ^ h0V4 előfizetések megjelenik m­inden nap, ünnep rA* •J szétküldésére vonatkoz és vasárnap áfán is. szólalások intézendi ................................. =====--------- —----------mmim-mmSJaUOS Kérjük azokat a t. előfizetőinket, akik­­nek az előfizetése március vég­én lejárt, hogy­­ megújításról idejekorán gondoskodni szíves­kedjenek, mert különben a lap küldése kelle­ttlen megszakítást szenvedhet. A Ú­j előfizetők, ha legalább n­e- 11 - d é­v­r­e fizetnek elő, az utalvány szé­­t nyilvánított óhajra megkaphatják a Pesti Hirlap ez idei naptárát, ameddig a még meg­­nvő kis készlet azt lehetővé teszi, valamint most folyó regény addig megjelenő részletét külön lenyomatban. Társadalmi problémák. Ami fölött a modern művelt ember min­­dsnnap töprenkedik s ami — hogy úgy mond­ják, — ott ebédel vele asztalánál és vele pihen le minden este, mindaz újra, kifejezőbb alak­­ban csendül meg Schlauch Lőrinc bíboros püs­­pök beszédében, amelyet a beteg főpap helyett ma a Szent István Társulat nagygyűlésén az elnök fölolvasott. Schlauch püspök a modern társadalmi pr­oblémákat csoportosította egybe, élükön a szocializmussal. Kísérletet tett a tépett lelkiis­meretek összeforrasztására s ennél még többre­­. Utat akart törni a társadalmi konfliktusok engeteg erdejéből kifelé, tisztább erkölcsi és társadalmi tájak felé, ahol a haladás már rende­zett országutakon mehetne tovább, s a megák­a­­lás és a katasztrófa borzalmas ígéretei nem fe­nyegetőznek többé. Ugyan sikerült-e neki ? Mi nem gondolkozunk úgy, hogy a tár­sadalmak modern belső nyomorát, az individua­­lizmus féktelen tobzódásait, az etnikai ínséget, a gazdasági élet roppant igazságtalanságait és a szocializmus rideg érdekharcát pusztán theo­­lógiai szempontból sikerrel lehessen tárgyalni vagy épen orvosolni és kiegyenlíteni. Mind­­máltal Schlauch Lőrinc a modern problé­­mákat mesterileg állította föl s a legújabb kor lelkiismeretbeli és társadalmi szenvedéseit min­den jellemző vonásában szemeink elé rajzolta. Kivéve talán a gazdasági élet kérdéseit, ame­lyek a theológiai módszer mellett maguktól le­­foszlanak a képről. Az ő képe következő: Európa nagy át­alakulás előtt van. A szocializmus küzd a XX. század hegemóniájáért és meglehet, sikert fog aratni. Anyagi haladásunkat erkölcsi nyomorral fizettük meg. Az ész sikerei az egyenlőtlensé­get nem orvosolták s a fölbiztatott individualiz­mus annyira megtámadta a társadalmi rendet, hogy az állami zsarnokság is provokálva van megfékezésére. A szivek üresek és nem képe­sek Isten gondolatáig fölemelkedni. A fékezet­­len elégedetlenség a társadalmi renden követe­lőzik és osztályharcot indít. A katasztrófa közele­dik, disszolució felé rohanunk s a tisztán ter­mészeti alapokra fektetett tudomány nem képes sem vezetni, sem konszolidálni a társadalmat. Az élvezetek alatt feneketlen nyomor lappang és az erkölcsök "iszonyúan el vannak sülyedve. A társadalom nyugtalan lelkiismeretére vall a miszticizmus, a spiritizmus terjedése s a mo­dern tudomány és irodalom (Lombroso, Huxley, Kidd, Ibsen, Balfour, Branetiére) tapogatózása a vallás után, ami az erkölcsi és társadalmi rend­őrökké való eleme. -Nos, ez a kép igaz, ha nem is teljes. Le­het, a valóságban sötétebb is, mint Schlauch rajzolja, akit a modern élet nagy hibáinak ki­­színezésétől az a gondolat tart vissza, hogy kü­lönben az átkokkal fenyegetőző olcsó püspökök közé fogják sorozni, akik közé előkelő szelleme és tudása jogán nem tartozik. A századvégi élet a lelkekben még a középkori lelkiismereti békét sem volt képes létesíteni s a tudomány által elővarázsolt élvezetek és kényelmek vé­kony rétege alatt csakugyan az elégedetlenség és a disszolució tüze hullámzik. A magunk tár­sadalmában is látjuk, mennyi nehéz és ke­­vés erőfeszítést emészt föl a bomlás szék­eme fékentartása. Ma itt, holnap amott szakad lami­s a meghasonlás, sokszor egészen artiku­lálatlan módon, minden látható ok nélkül tő ki az élet legkülönbözőbb területein. A mi jó alkatrészből egyensúlyozott nemzeti életünk érzi azt, amit Schlauch az egész művelt világra nézve állít, sőt igazsága van még abban hogy az állami erő meglevő mértéke alig már arra, hogy a belsőleg és külsőleg megh­­onló társadalom különböző alkatrészeit össz­foglalja. Mindez mindenütt a zsarnokság bi­ntos nemére vezet, vagy a katasztrófára, ha meg nem találjuk a kiegyenlítés erkölcsi elemeit A főpap szerint ezt csak a vallás adja meg, mivel az a társadalmi rend örök eleme f­előbb volt, mint minden tudomány. Nevezetesen pedig a katholicizmusnak nincs mitől remegnie mivel ezzel megfér az a gondolat, hogy a szo­ciális reform útján az „új társadalmi elem társadalom kereteibe beillesztessék“, abba i­lyet kapjon. És ez az, amire azt kell un­nunk: trüb ist der Rede Sinn! Talán a mi bank, de ezt a konklúziót nem bírjuk az e­rényekkel összefűzni. A szocializmus egy zongos neme az ellen-katholicizmusnak. Eg­ytimes, mint amaz és annak is világ-dogn .*• vannak. Nemzetiséget és vallást nem ismer, az érdekharcot internacionális dogmává tette s vallástalanságával homlokegyenest ellen­kezik nemcsak a katholicizmussal, de mindennel, aminek vallás és hit a neve. A papokat, a val­lást minden szocialista gyűlésen szidják, Bel­­giumban pedig nem ritka eset, hogy a szentsé­get vivő papot a szocialista tömeg kigúnyolja, olykor utána köp. Hogyan képzeli Schlauch ennek az új társadalmi elemnek a meglevő tár­sadalmi rend kereteibe való békés beilleszt'"^' úgy, hogy mellette a vallás — ha ne^ *s' Amely akkora, hogy magában a városkában 15000 villamos-lámpát gyújt. Sokáig találtam körülnézegetni a City Hallban, de végre mégis eljutottam Weiss Magyarosan fogadott s amerikaiasan búcsúztatót- Keressem föl a lakásán, ott mindvégig magyar ember, aki örül a vendégnek. Meg is tettem. Ott­­mondotta, hogy­ a hir igazat mondott s hogy a válhat, amely őt magyar képviselőjének kiszemelte, már beküldötte a maga terveit Budapest közmünk*tanácsának. Elmondotta,­ hogy itt Amerikában az ilyen házeltolásért csak akkor jár díj, ha az eltolás sikerült. Ami nagy kockázat, vagy amerikaiasan mondva nem kis pipát jelent. Megmutatta egyúttal az Ohio állam országhá­zának fölemelésére készítet tervet. Egy emelettel meg akarják a palotát toldani) fölemelik tehát kissé, s az emeletet a többi alá építik. Ami különös dolog ugyan, de való dolog. Nagyot haladtak a yankeek az építés dolgában, az emeletek számát eg egy háznál s már könyv nélkül nem is leh tudni. S a yankee úgy főzi le a szomszéd­ját, hogy egyre építi az emeleteket a házára. Ha új emeletet rak­ál, építek én kettőt, ha te kettőt tesz, csinálok én hármat. A Broad Streeten is versenyzett két háziúr. Az egyik 1897. július jén tizenhat emeletes irodaházat épített. Még készült odaf­önt, de lent a földszinten már eliten az egyik bérlőnek a holmiját, aki adós marad: bérrel. Ám­ eléggé gyors munka. A ház,zf ■ Messze földről. — A Pesti Hírlap tudósítása. — Nagy érdeklődést kelt mindenfelé az a terv, hogy Kossuth Lajos-utcabeli Dréher-palotát hátratolják az új útvonalig. A mérnök egyesületben Zelovich Kor­nél, a terv egyik készítője, érdekesen ismertette a ter­vezett munkát s az Amerikában már több helyütt végzett jázeltolásokat. Erre a tervre vonatkozhatik az a hír is, amelyet Amerikába származott hazánkfia, Newratk Morris, ír meg a következő philadelphiai levélben: •­ Philadelphia, március.­­ Az idevaló technikus körökben az a hír terjedt , hogy egy itteni házemelő­ és eltoló vállalat a ma­­i működését Magyarországra is ki fogja terjeszteni. Magam is magyar mérnök lévén, azt tudakolták tőlem mindek­felé, hogy nem én vagyok-e az a magyar mér­­nök, akit ez a vállalat a magyar üzlet élére kiszemelt? .Nem én vagyok, de kíváncsian utána jártam a dolog­iak, s megtudtam, hogy Weiss Henry úr áll össze­­ültetésben a tervvel. Weiss sok év óta dolgozik, mint mérnök, Philadelphia középítő hivatalának bidosztá­­lában. Fölkerestem hivatalában, a City Hallban, a ví­gnak talán legnagyobb, de mindenesetre legmagasabb városházában. Ez a rengeteg épület a város közepén ötödfdly hold­­nyi területet foglal el. A remek márványpalota 280 láb magas, a tornya azonban 548 lábnyira nyúlik a ma­gasba. (A bécsi híres szt. István-torony csak­ 441 láb magas.) 634 szobájának a területe tizenötödfél hold­­nyi területet tesz ki, ami elég nagy hely, hogy jó adminisztrációt végezhessenek rajta. A torony csúcsán a ház építőjének, Penn Williamnak, 37 láb magas, 33349 font nehéz ércszobra bámul a nyugati égre. A quackerek, akik keletről nézik, haragusznak is a szoborra, amiért egyre csak hátat fordít nekik. Egy hóbortos yankee megkönyörült rajtuk s arra vállalkozott, hogy a szobrot óraművel látja el, amelytől tizenkét óra alatt megfordul a tengelye kö­rül. Hanem a városházán nem egyeztek bele, hogy a szobornak sohase legyen nyugta . Penn William ez­után is csak nyugatnak fog nézni. Az épület teteje hatalmas aszfaltozott sétahely, ahonnét gyönyörű kilátás nyílik a Testvérszeretet vá­rosára, de a városhatárokon túl, a mezőségekre is. Testvérszeretet városa, City of brotherly love, a mi városunk csúfneve. A versengő, irigykedő testvér­­városok adták neki a nevet. Newyork is közéjük tar­tozik ; úgy haragszik ránk, akár odahaza Kecskemét Nagy-Kőrösre. A tetősétáról jól látszik a torony órája, amely az utcától 361 lábnyira van s amelynek a vautatólapja tánchelynek is jókora volna, mert épen 23 lábnyi az átmérője. Este kigyulladnak a torony­csúcson levő villamos ívlámpák és belevilágítanak a sötétségbe. Tizenöt mértföldnyire viszik a fehér fényt, s hirdetik Phladelphia nagy világosságszeretét.

Next