Pesti Hírlap, 1898. május (20. évfolyam, 120-149. szám)
1898-05-01 / 120. szám
ja Budapest, XX. évf. 120 (6359.) szám. Vasárnap, május 1. Szerkesztőség: Budapest, váci-körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. ttrr ~ ~.....~ —w~.—» Eltöltési árak: Egész év. . 14 frt — kr. Félévre... 7 „ — „ Negyedé’. . 3 „ 50 „ Egy hőre. . 1 » 20 » Egyes ám ára 4 kr. T'koa 6 kr. Legjelent minden nap, flnnep és «rnap után is. —..- — II ---I I I.IIM.. . .... ■■■■! I..—II ■■ i - ' ------------------ MII. —------------------------------ . festi Hírlap következő száma hétfőn — és 2-án — délelőtt jelenik meg. A magyar quóta-álláspont, s alább következő cikket egyik kiváló politik tekintélyünk bocsátotta rendelkezésünkre annál szívesebben adunk annak helyet, mivel magyar quótabizottság által elfoglalt írráspont okaiban is helyesen tünteti föl. 13 a cikk: a magyar quóta-bizottság április hó 23-án tarto ütléséből elküldött első üzenet kiváló tulajdona a rövidség. Körülményeink közt mást nem lehetett várni. Egy bizottság, mely alakilag ugyan új, de lényegében és tagjaiban most harmadízben összeül, arról, amit már két izbenosszú izenetekben kifejtett, most máskép, mint erős recapitulációjában előbb elfoglalt álláspotjának, meg nem nyilatkozhatott, ezúttal az izenet tisztán arra szorítkozik, hogyközös költségek hozzájárulási arányára nézve számítási alapot tisztázza, s e részben határottan kijelenti, hogy míg mindkét részről jobbzámítási alap el nem fogadtatik, azt az alapo kívánja számításul alkalmazni, amelyet eddig minden magyar quóta-bizottság használt és ez az egyenes és közvetett adók bruttó jövedelme az időről-időre szükségesekké váló korrektülk alkalmazásával. Nem zárkózik el más számlási alapok megbeszélésétől sem, de előre kijelölt, hogy azokról az alapokról, melyeket előző magyar bizottságok elfogadhatatlanoknak nyilánítottak, szó nem lehet. Ezen kijelentés alapján tehát ki van zárva a mgbeszélés lehetőségéből mindenekelőtt az a szántási alap, melyet az utolsó osztrák bizottság hozott javaslatba és mely a népesség szerint kívánta a hozzájárulási arányt megállapítani. Ki van zárva továbbá az állam összes bevételeinek bruttó vagy nettó összege és az állam összes kiadásainak összege. Ezeket ugyan az osztrák bizottság nem ajánlotta számítási alapul, de üzeneteiben fölhasználta arra, hogy a népesség szerint járó arány helyességét megokolja ; ezen — csak mellékesen fölhozott — számítási arányra elmondta a magyar bizottság elítélő véleményét s azt, hogy ezen alapokon számítani nem szabad, mert ezek az alapok nem felelnek meg a számítási kulcs nélkülözhetlen alapföltételének, vagyis annak a követelménynek, hogy az ország teherviselési képességét igazolják. Ugyancsak ki volna zárva ezen fölállított kijelentés szerint a régebbi osztrák küldöttségek által ismételten ajánlatba hozott azon számítás, mely az egyenes adókat a bruttó, a közvetett adókat a nettó eredmények szerint, vagy az összes adókat a kivetés és nem a tényleges eredmény szerint kívánta számba venni. A régebbi magyar bizottságok tárgyilagos okokkal kifejtették, hogy eket nem lehet számítani. Midőn így a magyar üzenet a számítási alap iránt egész határozottsággal nyilatkozik, feltűnhetett az, hogy miért nem tesz mindjárt meghatározott számban nyilatkozó javaslatot az így kiszámítható arányra, vagyis miért nem mondotta ki, hogy nézete szerint jövőre is a 31:4 marad a Magyarországot terhelő hozzájárulás. Ezen körülményt több helyt máris úgy magyarázzák, mintha ez határozottan az engedékenység jele volna, s mintha a magyar quóta-bizottság vagy legalább többsége azt a nézetet vallaná, hogy a magyar hozzájárulás ezúttal nagyobb lesz az eddiginél. Mindenekelőtt meg kívánjuk állapítani azt, hogy az utolsó két quóta-bizottság soha sem állította, hogy a 31:4 arány mindenesetre oly szám, mely semmi körülmények közt nem alterálható, így 1896. szept. 19-iki üzenetében szóról szóra ezt mondja a magyar bizottság: „a magyar bizottság azt várta . . . hogy az osztrák bizottság . . . elfogadja általánosságban a magyar bizottság részéről ajánlott alapot, azaz bírálat alá veszi egyenként az ezen alapon megejtett számítás részleteit, megjelölve azon tételeket, amelyeket kihagyandóknak vagy olyanokat, melyeket még tekintetbe veendőknek tart és a magyar bizottság biztosíthatja az osztrák bizottságot, hogy ily eljárás mellett ő a maga részéről minden igazságos és méltányos kívánságot figyelembe venni hajlandó.“ Ez a kijelentés világosan kifejezi azt, hogy a 314 nem nolime tangere, hanem igenis oly szám, mely kellő bírálat mellett alterálható. Még világosabban szól a második magyar quóta-bizottság 1897. május 1-én hozott határozata, midőn mondja : »valamint a múlt évi, úgy a jelenlegi magyar bizottság sem tekinti és a törvény értelmében nem is tekintheti az eddig fönnállótt 31,4 százalékot soha változás alá nem eshető merev számnak.« A mostani harmadik quóta-bizottság tehát akkor, amidőn semmiféle számot nem említ és tisztán a számítási alap iránt nyilatkozik, teljesen azt az álláspontot foglalja el, melyet elődei kifejtettek. Azok is határozottan kijelentették, hogy a számítási alapjuk elfogadásával a számítások részleteinek bírálatába bocsátkoznak, tehát számításuk revízióját megengedik, s így magától érthetőleg az általuk kiszámított arányszám változását már kezdettől fogva lehetőnek tartották. A hétről. Dörög bár az ágyú Nincs még semmi baj. Nem tör még az óceánról Ég felé a jaj. Tisztes távolságból Yankee puffogat — S a derék spanyol hajóhad — Az se gyorsvonat. Drága vont acélcső Bármi messze visz, Mégis, az atlanti tenger Széles medrü viz! S mig a yankee gálya Egyik vége áll, Spanyolé meg másik végül: Nincs emberfiasul. Majd ha mozdul a két Szárazföldi had, Kezdődni csak akkor fog még A nagy hadd el hadd. Már szavaznak épp’ a Yankee katonák: Háborúba voltaképen Menjenek-e hát? Ott vakon, parancsra Nem hiszik el ezt: Pro patria mori dicice Et decorum est. Négy szavazza csak meg Hős ezer közül. Jingo négert küld csatákba S maga otthon ül. Hanem otthon aztán Csupa harci vágy! Hírlik, hogy már békeségben Bennünket se hagy. Oly erős vitéz már Szárazon, vizen, Hogy csoda, ha mi nekünk is Hadat nem üzen. Megbolondult Jingo S dühe az neki, Hogy a spanyolt Ferenc József Titkon fizeti. No, ha igy megkergült Most a yankee ész, Még megeshet, hogy dicsőség A spanyolra néz. Adja is az Isten, Hogy ez így legyen, S lakodalom lesz hazánkban Völívön és hegyen. Mig yankee hajót űz A spanyol kalóz, Neki minden magyar gazda Hálával adóz. Megy búzánknak ára Fölfelé nagyon. Újra úri szép dolog lesz Az agrár vagyon. Boldogul a gazda Újra — s ez derék! Hisz a múltat s a jövendőt Megbünhödte rég. De van más kalóz is, Nem csupán spanyol! Olyan is van, mely mi ránk les S ahol tud, rabol. Legyen itt virulás, Jólét egy kevés — S a kalóz jön! ... S jaj a queta ! S jaj kiegyezés ! Az az egy szerencsénk: E kalózi had Bécsben egymás közt varakszik Nyelvkérdés miatt. De ne bizakodjunk Nagyon el ezért! Mihelyt minket kell zsebelni Mindjárt egyetért. Koboz. Ruhabérlet Deutschá roly IlUIiUUyllyl Bármikor felbontható. férfi-szabó, Andrássy ut 1. sz., félemelet hódi A Pesti Hírlap mai száma 36 oldal.