Pesti Hírlap, 1898. május (20. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

­­ja Budapest, XX. évf. 120 (6359.) szám. Vasárnap, május 1. Szerkesztőség: Budapest, váci-körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. ttrr ~ ~.....~ —w~.—» Eltöltési árak: Egész év. . 14 frt — kr. Félévre... 7 „ — „ Negyedé’. . 3 „ 50 „ Egy hőre. . 1 » 20 » Egyes ám ára 4 kr. T'koa 6 kr. Legjelent minden nap, flnnep és «rnap után is. —..- — II ---I I I.IIM.. . .... ■■■■! I..—II ■■ i - ' ------------------ MII. —------------------------------ . festi Hírlap következő száma hétfőn — és 2-án — délelőtt jelenik meg. A magyar quóta-álláspont, s alább következő cikket egyik kiváló politik tekintélyünk bocsátotta rendelkezé­sünkre annál szívesebben adunk annak helyet, mivel magyar quótabizottság által elfoglalt írráspont okaiban is helyesen tünteti föl. 13 a cikk: a magyar quóta-bizottság április hó 23-án tarto ütléséből elküldött első üzenet kiváló tu­lajdona a rövidség. Körülményeink közt mást nem­­ lehetett várni. Egy bizottság, mely ala­­kilag ugyan új, de lényegében és tagjaiban most harmadízben összeül, arról, amit már két izben­­osszú izenetekben kifejtett, most máskép, mint erős recapitulációjában előbb elfoglalt ál­­láspotjának, meg nem nyilatkozhatott, ezúttal az izenet tisztán arra szorítkozik, hogy­­közös költségek hozzájárulási arányára nézve számítási alapot tisztázza, s e részben határ­ottan kijelenti, hogy míg mindkét részről jobb­zámítási alap el nem fogadtatik, azt az alapo kívánja számításul alkalmazni, amelyet eddig minden magyar quóta-bizottság használt és ez az egyenes és közvetett adók bruttó jöve­­delme az időről-időre szükségesekké váló kor­rektül­k alkalmazásával. Nem zárkózik el más számlási alapok megbeszélésétől sem, de előre kijelölt, hogy azokról az alapokról, melyeket előző magyar bizottságok elfogadhatatlanoknak nyilánítottak, szó nem lehet. Ezen kijelentés alapján tehát ki van zárva a mgbeszélés lehetőségéből mindenekelőtt az a szántási alap, melyet az utolsó osztrák bizott­ság hozott javaslatba és mely a népesség sze­rint kívánta a hozzájárulási arányt megállapí­tani. Ki van zárva továbbá az állam összes be­vételeinek bruttó vagy nettó összege és az ál­lam összes kiadásainak összege. Ezeket ugyan az osztrák bizottság n­em ajánlotta számítási alapul, de üzeneteiben fölhasználta arra, hogy a népesség szerint járó arány helyességét meg­okolja ; ezen — csak mellékesen fölhozott — szá­mítási arányra elmondta a magyar bizottság el­ítélő véleményét s azt, hogy ezen alapokon szá­mítani nem szabad, mert ezek az alapok nem felelnek meg a számítási kulcs nélkülözhetlen alapföltételének, vagyis annak a követelmény­nek, hogy az ország teherviselési képességét igazolják. Ugyancsak ki volna zárva ezen föl­állított kijelentés szerint a régebbi osztrák kül­döttségek által ismételten ajánlatba hozott azon számítás, mely az egyenes adókat a bruttó, a közvetett adókat a nettó eredmények szerint, vagy az összes adókat a kivetés és nem a tényleges eredmény szerint kívánta számba venni. A régebbi magyar bizottságok tárgyi­lagos okokkal kifejtették, hogy eket nem lehet szám­ítani. Midőn így a magyar üzenet a számítási alap iránt egész határozottsággal nyilatkozik, fel­tűnhetett az, hogy miért nem tesz mindjárt meg­határozott számban nyilatkozó javaslatot az így kiszámítható arányra, vagyis miért nem mon­dotta ki, hogy nézete szerint jövőre is a 31:4 marad a Magyarországot terhelő hozzájárulás. Ezen körülményt több helyt máris úgy magya­rázzák, mintha ez határozottan az engedékeny­ség jele volna, s mintha a magyar quóta-bizott­­ság vagy legalább többsége azt a nézetet val­­laná, hogy a­ magyar hozzájárulás ezúttal na­gyobb lesz az eddiginél. Mindenekelőtt meg kívánjuk állapítani azt, hogy az utolsó két quóta-bizottság soha sem állította, hogy a 31:4 arány mindenesetre oly szám, mely semmi körülmények közt nem al­­terálható, így 1896. szept. 19-iki üzenetében szóról­ szóra ezt mondja a magyar bizottság: „a magyar bizottság azt várta . . . hogy az osztrák bizottság . . . elfogadja általánosságban a magyar bizottság részéről ajánlott alapot, azaz bírálat alá veszi egyenként az ezen alapon megejtett számítás részleteit, megjelölve azon té­teleket, amelyeket kihagyandóknak vagy olyano­kat, melyeket még tekintetbe veendőknek tart és a magyar bizottság biztosíthatja az osztrák bizottságot, hogy ily eljárás mellett ő a maga ré­széről minden igazságos és méltányos kívánsá­got figyelembe venni hajlandó.“ Ez a kijelentés világosan kifejezi azt, hogy a 31­4 nem noli­me tangere, hanem igen­is oly szám, mely kellő bírálat mellett alterálható. Még világosabban szól a második magyar quóta-bizottság 1897. május 1-én hozott hatá­rozata, midőn mondja : »valamint a múlt évi, úgy a jelenlegi magyar bizottság sem tekinti és a törvény értelmében nem is tekintheti az eddig fönnállótt 31,4 százalékot soha változás alá nem eshető merev számnak.« A mostani harmadik quóta-bizottság tehát akkor, amidőn semmiféle számot nem említ és tisztán a számítási alap iránt nyilatkozik, telje­sen azt az álláspontot foglalja el, melyet elő­dei kifejtettek. Azok is határozottan kijelentet­ték, hogy a számítási alapjuk elfogadásával a számítások részleteinek bírálatába bocsátkoznak, tehát számításuk revízióját megengedik, s így ma­­gától érthetőleg az általuk kiszámított arányszám változását már kezdettől fogva lehetőnek tartották. A hétről. Dörög bár az ágyú Nincs még semmi baj. Nem tör még az óceánról Ég felé a jaj. Tisztes távolságból Yankee puffogat — S a derék spanyol hajóhad — Az se gyorsvonat. Drága vont acélcső Bármi messze visz, Mégis, az atlanti tenger Széles medrü viz! S mig a yankee gálya Egyik vége áll, Spanyolé meg másik végül: Nincs emberfiasul. Majd ha mozdul a két Szárazföldi had, Kezdődni csak akkor fog még A nagy hadd el hadd. Már szavaznak épp’ a Yankee katonák: Háborúba voltaképen Menjenek-e hát? Ott vakon, parancsra Nem hiszik el ezt: Pro patria mori dicice Et decorum est. Négy szavazza csak meg Hős ezer közül. Jingo négert küld csatákba S maga otthon ül. Hanem otthon aztán Csupa harci vágy! Hírlik, hogy már békeségben Bennünket se hagy. Oly erős vitéz már Szárazon, vizen, Hogy csoda, ha mi nekünk is Hadat nem üzen. Megbolondult Jingo S dühe az neki, Hogy a spanyolt Ferenc József Titkon fizeti. No, ha igy megkergült Most a yankee ész, Még megeshet, hogy dicsőség A spanyolra néz. Adja is az Isten, Hogy ez így legyen, S lakodalom lesz hazánkban Völ­ívön és hegyen. Mig yankee hajót űz A spanyol kalóz, Neki minden magyar gazda Hálával adóz. Megy búzánknak ára Fölfelé nagyon. Újra úri szép dolog lesz Az agrár vagyon. Boldogul a gazda Újra —­ s ez derék! Hisz a múltat s a jövendőt Megbünhödte rég. De van más kalóz is, Nem csupán spanyol! Olyan is van, mely mi ránk les S ahol tud, rabol. Legyen itt virulás, Jólét egy kevés — S a kalóz jön! ... S jaj a queta ! S jaj kiegyezés ! Az az egy szerencsénk: E kalózi had Bécsben egymás közt varakszik Nyelvkérdés miatt. De ne bizakodjunk Nagyon el ezért! Mihelyt minket kell zsebelni Mindjárt egyetért. Koboz. Ruhabérlet Deutschá roly IlUIiUUyllyl Bármikor felbontható. férfi-szabó, Andrássy­ ut 1. sz., félemelet hódi A Pesti Hírlap mai száma 36 oldal.

Next