Pesti Hírlap, 1898. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1898-09-01 / 241. szám

1898. szeptember 1. PESTI HÍRLAP 3 A befolyásosabbak közül néhányan a mi­niszterelnököt keresték föl és nyugodtan tértek vissza. Hanem ha azt kérdezte valaki, hogy mit mondott a miniszterelnök, csak ezt a fele­letet kaphatta: — A képviselőházban nyilatkozni fog, de megelőzőleg a párt értekezlete elé terjeszti a kérdéseket és reméli, hogy a legteljesebb bizalmi nyilatkozatot kapja meg. A Bánffy báróhoz közel álló körökben azt hirdetik, hogy a kormány állásponta a magyar közjog és a magyar alkotmányosság értelmében az egész vonalon érvényesült. Az alkotmányos fölfogás sértetlenségét ezek szerint megóv­ták. Hogy mi a magyar kormány álláspontja és mit értenek alkotmányos fölfogás alatt ? Ez a fölfogás a kiegyezési törvény 25-ik paragrafusá­ban gyökeredzik, amely megszabja, hogy a ki­egyezési ügyek csakis a két állam alkotmányos közbenjárásával tárgyalhatok. A mi értesüléseink szerint a király e törvényszakaszt a legtisztább értelmezéssel föntartandónak jelentette ki a ta­nácskozások hosszú ideje alatt folytonosan. Hanem amint a részletekre került a sor, a megegyezést nehézzé tette az osztrákok azon gyanakodása, hogy Magyarország az ausztriai állapotok ziláltságát nem használja-e föl oly előnyök megszerzésére, melyekhez különben normális viszonyok közt nem juthatott volna. Ezért kellett a véget oly nehezen érő tanács­kozásokon pontról-pontra megállapítani a javas­latokat, melyeket a reichsrat­ munkaképtelen­sége esetén a magyar kormány az önálló ren­delkezés alapján léptet a parlament segítségé­vel életbe. A hivatalos értesítések homályában elve­szett az önálló rendelkezés jogának és alkalma­zásának kellő kifejezése. Ám ez csak a hivata­los formaságok miatt történt. Hivatalosan tudni­illik mindaddig nem nyilatkoznak a rendelke­zés érvényesítésének módjai felől, m­íg be nem bizonyul, hogy a reichsrath tényleg akció­képtelen. Az alkotmányosság, illetőleg a­­kiegye­zési törvény 25-ik §-a mindenekelőtt azt köve­teli, hogy a reichsrath a kiegyezési tárgyalások végett össze legyen híva és csak azután, ha a munkája meddő marad, következik az önrendel­kezésről szóló szakasz érvényesítése. A francia négyest is az első figuránál kezdik, de ha az első figura elromlik, az ügyes rendező minden lelkiismereti furdalás nélkül megadja a jelt a másodikra. És nemcsak a táncban, hanem a politikában is vannak szabályok. Az ellenzék tervei. Ámde, ha a szabadelvű párt tagjait eset­leg az értekezlet egybehívásáig (az értekezlet alatt mindenesetre) meg is lehet győzni a kor­mány álláspontjának helyességéről, annál nehe­zebb az ellenzéki pártoknak ezen véleményre való terelése. Az ellenzék bizalmatlan és gya­nakvó. A választási veszteségeket sohasem fe­ledi el és eszében van, hogy a Bánffy-kormány még eddig az ellenzéki pártok minden erőlkö­dése dacára létrehozta mindazt, amit akart, bármilyen akciót is indítottak tervei ellen. Leg­utóbb megcsinálta folytonos zaj között a sajtó megrendszabályozását, a provizóriumot és más kérdésekben: a munkástörvény, a szocialista rendszabályok, stb. által lefegyverezte ellen­ségeit. Most a helyzet az, hogy az ellenzék tel­jesen tájékozatlanul áll. Egyáltalán nem tudja, hogy miképen lehessen a kormány állását a kiegyezési kérdésekben nehézzé tenni ? Íme a kérdések, amik az ellenzéki politikusokat fog­lalkoztatják : Kérdés előttük, hogy vajon a kormány csakugyan óhajtja-e a reichsrat­­tal való kiegye­zés meghiúsulása esetén az önálló rendelkezés jogát az egész vonalon érvényesíteni, avagy nem ? Körülbelül tisztában vannak vele, hogy a gazdasági ügyekben a lényeg 1903-ig az önálló rendelkezéssel sem változnék. De egyéb, szintén lényeges kérdésekben az önálló rendelkezéssel érvényt akar-e a kormány szerezni az új javas­latokból Magyarországra jutó előnyöknek ? Vagy csak csalétekül az ellenzék megszelídítésére han­goztatja az önálló rendelkezést ? úgy vélik, hogy a kormány szándékait meg lehet hiúsítani, de csak abban az esetben, ha a teljesen őszinte szándékokról tájékozódva vannak. Ebben az esetben, ha a megoldási módok nem tetszenek az ellenzéknek, az idő rövidsége is segítségére van, hogy az előterjesz-­­­ tések kellő időben törvényerőre emelését meg­hiúsítsa egy csekély obstrukció által. A furfangosabbak azonban az obstrukciót ezúttal nem tartják kormánybuktatási célra eléggé taktikusnak. Fölvetik tudniillik azt a kér­dést, hogy vajon a kormány nem épen az el­lenzék obstrukciójában bízik-e arra nézve, hogy valamely titokban tartott más tervet megvaló­sítson. Azt hiszik, hogy a parlamentet megnyi­tása után az ellenzék sérelme (a múlt ülések elnapolása), de ezenkívül még a költségvetési javaslat fogja foglalkoztatni. Közben be kell várni a reichsrab­ munkálkodásának eredmé­nyét, illetőleg eredménytelenségét és csak azután kezdhetnek a kiegyezési javaslatokhoz. Ebben az irányban haladva, vajon a kormány nem épen az ellenzék obstrukciójára számít-e, hogy aztán decemberben a status quo alapján bizony­talan idejű provizóriumot kérjen, míg a magyar parlament, a javaslatokat elintézi? Az ellenzéki álláspontnak ezt a bizony­talanságát csak azért említettük meg, hogy rá­mutassunk általa ama készületlenségre, mely a pár nap múlva megnyitó parlamentben az ellen­zéket találja. Egyelőre nincs is más hangulata, mint az afölött való boszankodás, illetőleg sej­tés, hogy Bánffy K. ezúttal is túljár az ellen­zék eszén. Minisztertanács. Ma délután a miniszterelnökség palotájá­ban Budán, a Budapesten lévő összes miniszte­rek jelenlétében, minisztertanács volt. Természe­tes, hogy ezen a miniszteri tanácskozáson Bánffy K. és Lukács László előterjesztette az osztrák kormánynyal történt megállapodásokat, melyeket a kabinet, minthogy a korábbi feltételeknek megfeleltek, helyeslőleg tudomásul vett. Ezenkí­vül a minisztertanács intézkedett a parlamenti tanácskozások első napjainak munkarendjére nézve s megállapította úgy a szeptember 5-iki formális ülés rendjét, valamint elhatározta azt is, hogy a szeptember 6-iki ülésnek napirendje a képviselőhöz határozata értelmében a szep­tember 7-iki ülés tárgyainak megállapítása lesz. Amennyiben már a szeptember 6.-iki ülésen az ülések kétszeri­­elnapolásának kérdését­ szóba hoz­zák, a kormány ebben a dologban­ azonnal nyi­­­­latkozni fog. Osztrák minisztertanács, Bécs, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) Ma délután Than gróf elnöklete alatt hosszabb mi­nisztertanács volt, mely a reichsrath egybehívá­­sának módozataival foglalkozott. A miniszter­­tanács, mint hallatszik, ezenkívül azt a kérdést is tárgyalta, hogy nem volna-e helyes most újabb alkudozásokba bocsátkozni az osztrák pártvezérekkel, a kiszivárgott hírek szerint azon­ban a minisztertanács lemondott arról, hogy ezt az akciót megindítsa. A reichsrath összehí­vását a napokban közzéteszik. Külpolitikai hírek A cár lefeg­yverkezési javaslata foglal­koztatja még ráa is a világsajtót. Ha tekintjük a különböző országok sajtóvéle­­ményeit, következőképen csoportosíthatjuk az eszme barátait és azokat, akik, bár dicsőítik, de titokban nincsenek mellette. Leghatározottabban nyilatkozik a cár javaslata mellett a német, az osztrák-magyar és az olasz sajtó. A francia ellene van, az angol sajtó inkább szatirikusan, mint komolyan tárgyalja, amiből kitűnik, hogy nem tartja ugyan utópiának, de szeretné annak feltüntetni és még inkább, hogy annak bizonyuljon. A konferencia létrejöttében azonban nem kétel­kedik senki. De hogy minő programm alapján indul meg a tárgyalás, a cár minő pozitív tervet terjeszt elő, arról ma még a legroutinistabb diplomatának sincs fogalma. A szárazföldi vagy a tengeri haderő megapasztása is célba van-e véve, leszerelik-e az erő­döket is, ez még mind sük­ ködben kavargó kérdés, melyre a leggyakoroltabb talány-megfejtők sem bír­nak feleletet adni. Merész dolog tehát ezen általános „ tudatlan­ság” sötétségébe belevilágítani azzal a gondolattal, hogy amidőn a cár agyában az áldott eszme meg­villant, annak alapjául, a főbb vonásokban, Európának jelen status quo-ját vette.. A fönálló hatalmi keretek, birtoklások, állami jogviszonyok legcsekélyebb megbolygatása nélkül tö­rekszik a cár a szörnyű terhet képező fegyverkezés további fokozását megakadályozni. Átalában az államok évi budgetjének negyed­részét a szárazföldi és tengeri haderők költsége emészti föl, ami a népek kulturális és megélhetési érdekeitől vonatik el. Ha a hadiköltségvetést csak egy negyedrészszel megapaszthatják, az már oly könnyebbséget okozna a népeknek, hogy már ezért is őszinte hálával adózná­nak az üdvös eszme megpendítőjének. A konferencián az is szóba kerülhet, hogy a hatalmak állapodjanak meg abban, hogy 10—15 vagy 20 éven át mellőznek minden újítást a fegyverkezési fölszerelésben. Ezzel az újabb és újabb gyilkoló esz­közök föltalálói nem fognak ugyan egyetérteni, de amidőn népek érdeke forog kérdésben, egyesek magán­üzlete nem jöhet szóba. A lefegyverkezéssel természetesen összefüggés­ben áll a világbéke kérdése is. A cár valószínűleg úgy gondolkozott: A hár­mas­ szövetség azt hirdeti, egyedüli célja a béke, az orosz-francia szövetségnek is az a jelszava. És tény­leg, e szövetségek a békét eddig biztosították. Ha tehát a célok és jelszavak őszinték, miért volna a világ béke utópia, mikor annak erős magva az európai kontinens öt legjelentékenyebb nagyhatalmá­nak közös békecéljában már megvan és tagadhatlan sikereket virágoztál ki magából ? Ha a békekonferencián csak ennek az öt ha­talomnak közös béke­érdekét sikerül minden titkos salaktól megtisztítani, a feltétlen bizalomban, teljesen őszinte egyetértésben megszilárdítani, ugyan melyik más hatalom, nevezzék bár Angliának vagy Egye­sült­ Államoknak, merészkednek az emberiség legma­­gasztosabb javát célzó béke-ligával szembeszállani ? Ezen béke-liga megalkotásának lehetősége épen­­séggel nem utópia. A francia chauvinizmus éretlen kifakadásaiból nem lehet az egész nagy nemzet érzületére és gon­dolkozására következtetni. A revanche rézüstjét döngetni ma már, mint tegn­ap írtuk,­ történelmi ostobaság. Elzászt kivéve sehol a világon nem kereszte­zik egymást a francia-német érdekek. A franciákat a németek nem gátolták, hogy óriási gyarmatokat sze­rezzenek, sőt II. Vilmos császár mindenütt kezükre játszott úgy Kelet-Ázsiában, mint Madagaszkárnál. Semmiféle két másik hatalom nincs annyira egymás barátságára utalva, mint a német és a francia. Karöltve csodákat művelhetnének az emberiség kul­turális fejlesztésében, az emberiség nagy ideáljainak megközelítésében. És mivel a cár eszméje megköveteli, hogy e két nép végre megértse egymást, bizonyítja, hogy II. Miklós cár mily nagylelkű önzetlenséggel jár el, mi­dőn a világbékét hirdeti. Azt mutatja, nem akar ha­talmas szomszédainak egymás közti engesztelhetlen gyűlöletéből hasznot húzni, hanem részeseivé akarja tenni a korszakalkotó nagy munkának és dicsőségének. A kontinens e béke-ligájával különben Európa közös érdekeinek és méltóságának védelme, erőssége is fölépülne ama hódításoknak indult jingó szellem ellen, melynek első európai áldozatját ott látjuk a porba sújtott s számtalan sebekből vérző spanyol nemzetben. Mindent egybevetve, a cár gondolata aminő ko­losszális, és annyira praktikus, és szeretjük remélni, hogy annak titkos ellenségei dacára a konferencia létrejön és eredménye meg fogja szégyeníteni a pesip­szimistákat. * Amerika ellenszenves magatartását a cár indít­ványával szemben a Times-nak mai new-yorki távirata, is bizonyítja, mely azt mondja, hogy Gage titkár kijelentette, hogy az Egyesült­ Államok hadse­regét­ szaporítani, nem pedig csökkenteni kell. A hajóhadat is fokozatosan szaporítani fogják, ha a kongresszus a jelenlegi kormányzatot támogatja. , . Az angolok még ma is abban reménykednek, hogy a cár szép eszméje a franciák chauvinizmusán hajótörést szenved. A Times úgy vélekedik, hogy „a lefegyverzési konferencia csak akkor ülhet össze, ha egy bizonyos alapra nézve megegyeztek, amely —■ általánosságban szólva — a status quo lehetne. Min­­den­ki tudja, hogy Németország nem fogadna el más feltételt, de Franciaország nem fogadná el a sta­tus ,quot.“

Next