Pesti Hírlap, 1898. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)
1898-09-01 / 241. szám
1898. szeptember 1. PESTI HÍRLAP 3 A befolyásosabbak közül néhányan a miniszterelnököt keresték föl és nyugodtan tértek vissza. Hanem ha azt kérdezte valaki, hogy mit mondott a miniszterelnök, csak ezt a feleletet kaphatta: — A képviselőházban nyilatkozni fog, de megelőzőleg a párt értekezlete elé terjeszti a kérdéseket és reméli, hogy a legteljesebb bizalmi nyilatkozatot kapja meg. A Bánffy báróhoz közel álló körökben azt hirdetik, hogy a kormány állásponta a magyar közjog és a magyar alkotmányosság értelmében az egész vonalon érvényesült. Az alkotmányos fölfogás sértetlenségét ezek szerint megóvták. Hogy mi a magyar kormány álláspontja és mit értenek alkotmányos fölfogás alatt ? Ez a fölfogás a kiegyezési törvény 25-ik paragrafusában gyökeredzik, amely megszabja, hogy a kiegyezési ügyek csakis a két állam alkotmányos közbenjárásával tárgyalhatok. A mi értesüléseink szerint a király e törvényszakaszt a legtisztább értelmezéssel föntartandónak jelentette ki a tanácskozások hosszú ideje alatt folytonosan. Hanem amint a részletekre került a sor, a megegyezést nehézzé tette az osztrákok azon gyanakodása, hogy Magyarország az ausztriai állapotok ziláltságát nem használja-e föl oly előnyök megszerzésére, melyekhez különben normális viszonyok közt nem juthatott volna. Ezért kellett a véget oly nehezen érő tanácskozásokon pontról-pontra megállapítani a javaslatokat, melyeket a reichsrat munkaképtelensége esetén a magyar kormány az önálló rendelkezés alapján léptet a parlament segítségével életbe. A hivatalos értesítések homályában elveszett az önálló rendelkezés jogának és alkalmazásának kellő kifejezése. Ám ez csak a hivatalos formaságok miatt történt. Hivatalosan tudniillik mindaddig nem nyilatkoznak a rendelkezés érvényesítésének módjai felől, míg be nem bizonyul, hogy a reichsrath tényleg akcióképtelen. Az alkotmányosság, illetőleg akiegyezési törvény 25-ik §-a mindenekelőtt azt követeli, hogy a reichsrath a kiegyezési tárgyalások végett össze legyen híva és csak azután, ha a munkája meddő marad, következik az önrendelkezésről szóló szakasz érvényesítése. A francia négyest is az első figuránál kezdik, de ha az első figura elromlik, az ügyes rendező minden lelkiismereti furdalás nélkül megadja a jelt a másodikra. És nemcsak a táncban, hanem a politikában is vannak szabályok. Az ellenzék tervei. Ámde, ha a szabadelvű párt tagjait esetleg az értekezlet egybehívásáig (az értekezlet alatt mindenesetre) meg is lehet győzni a kormány álláspontjának helyességéről, annál nehezebb az ellenzéki pártoknak ezen véleményre való terelése. Az ellenzék bizalmatlan és gyanakvó. A választási veszteségeket sohasem feledi el és eszében van, hogy a Bánffy-kormány még eddig az ellenzéki pártok minden erőlködése dacára létrehozta mindazt, amit akart, bármilyen akciót is indítottak tervei ellen. Legutóbb megcsinálta folytonos zaj között a sajtó megrendszabályozását, a provizóriumot és más kérdésekben: a munkástörvény, a szocialista rendszabályok, stb. által lefegyverezte ellenségeit. Most a helyzet az, hogy az ellenzék teljesen tájékozatlanul áll. Egyáltalán nem tudja, hogy miképen lehessen a kormány állását a kiegyezési kérdésekben nehézzé tenni ? Íme a kérdések, amik az ellenzéki politikusokat foglalkoztatják : Kérdés előttük, hogy vajon a kormány csakugyan óhajtja-e a reichsrattal való kiegyezés meghiúsulása esetén az önálló rendelkezés jogát az egész vonalon érvényesíteni, avagy nem ? Körülbelül tisztában vannak vele, hogy a gazdasági ügyekben a lényeg 1903-ig az önálló rendelkezéssel sem változnék. De egyéb, szintén lényeges kérdésekben az önálló rendelkezéssel érvényt akar-e a kormány szerezni az új javaslatokból Magyarországra jutó előnyöknek ? Vagy csak csalétekül az ellenzék megszelídítésére hangoztatja az önálló rendelkezést ? úgy vélik, hogy a kormány szándékait meg lehet hiúsítani, de csak abban az esetben, ha a teljesen őszinte szándékokról tájékozódva vannak. Ebben az esetben, ha a megoldási módok nem tetszenek az ellenzéknek, az idő rövidsége is segítségére van, hogy az előterjesz- tések kellő időben törvényerőre emelését meghiúsítsa egy csekély obstrukció által. A furfangosabbak azonban az obstrukciót ezúttal nem tartják kormánybuktatási célra eléggé taktikusnak. Fölvetik tudniillik azt a kérdést, hogy vajon a kormány nem épen az ellenzék obstrukciójában bízik-e arra nézve, hogy valamely titokban tartott más tervet megvalósítson. Azt hiszik, hogy a parlamentet megnyitása után az ellenzék sérelme (a múlt ülések elnapolása), de ezenkívül még a költségvetési javaslat fogja foglalkoztatni. Közben be kell várni a reichsrab munkálkodásának eredményét, illetőleg eredménytelenségét és csak azután kezdhetnek a kiegyezési javaslatokhoz. Ebben az irányban haladva, vajon a kormány nem épen az ellenzék obstrukciójára számít-e, hogy aztán decemberben a status quo alapján bizonytalan idejű provizóriumot kérjen, míg a magyar parlament, a javaslatokat elintézi? Az ellenzéki álláspontnak ezt a bizonytalanságát csak azért említettük meg, hogy rámutassunk általa ama készületlenségre, mely a pár nap múlva megnyitó parlamentben az ellenzéket találja. Egyelőre nincs is más hangulata, mint az afölött való boszankodás, illetőleg sejtés, hogy Bánffy K. ezúttal is túljár az ellenzék eszén. Minisztertanács. Ma délután a miniszterelnökség palotájában Budán, a Budapesten lévő összes miniszterek jelenlétében, minisztertanács volt. Természetes, hogy ezen a miniszteri tanácskozáson Bánffy K. és Lukács László előterjesztette az osztrák kormánynyal történt megállapodásokat, melyeket a kabinet, minthogy a korábbi feltételeknek megfeleltek, helyeslőleg tudomásul vett. Ezenkívül a minisztertanács intézkedett a parlamenti tanácskozások első napjainak munkarendjére nézve s megállapította úgy a szeptember 5-iki formális ülés rendjét, valamint elhatározta azt is, hogy a szeptember 6-iki ülésnek napirendje a képviselőhöz határozata értelmében a szeptember 7-iki ülés tárgyainak megállapítása lesz. Amennyiben már a szeptember 6.-iki ülésen az ülések kétszerielnapolásának kérdését szóba hozzák, a kormány ebben a dologban azonnal nyilatkozni fog. Osztrák minisztertanács, Bécs, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) Ma délután Than gróf elnöklete alatt hosszabb minisztertanács volt, mely a reichsrath egybehívásának módozataival foglalkozott. A minisztertanács, mint hallatszik, ezenkívül azt a kérdést is tárgyalta, hogy nem volna-e helyes most újabb alkudozásokba bocsátkozni az osztrák pártvezérekkel, a kiszivárgott hírek szerint azonban a minisztertanács lemondott arról, hogy ezt az akciót megindítsa. A reichsrath összehívását a napokban közzéteszik. Külpolitikai hírek A cár lefegyverkezési javaslata foglalkoztatja még ráa is a világsajtót. Ha tekintjük a különböző országok sajtóvéleményeit, következőképen csoportosíthatjuk az eszme barátait és azokat, akik, bár dicsőítik, de titokban nincsenek mellette. Leghatározottabban nyilatkozik a cár javaslata mellett a német, az osztrák-magyar és az olasz sajtó. A francia ellene van, az angol sajtó inkább szatirikusan, mint komolyan tárgyalja, amiből kitűnik, hogy nem tartja ugyan utópiának, de szeretné annak feltüntetni és még inkább, hogy annak bizonyuljon. A konferencia létrejöttében azonban nem kételkedik senki. De hogy minő programm alapján indul meg a tárgyalás, a cár minő pozitív tervet terjeszt elő, arról ma még a legroutinistabb diplomatának sincs fogalma. A szárazföldi vagy a tengeri haderő megapasztása is célba van-e véve, leszerelik-e az erődöket is, ez még mind sük ködben kavargó kérdés, melyre a leggyakoroltabb talány-megfejtők sem bírnak feleletet adni. Merész dolog tehát ezen általános „ tudatlanság” sötétségébe belevilágítani azzal a gondolattal, hogy amidőn a cár agyában az áldott eszme megvillant, annak alapjául, a főbb vonásokban, Európának jelen status quo-ját vette.. A fönálló hatalmi keretek, birtoklások, állami jogviszonyok legcsekélyebb megbolygatása nélkül törekszik a cár a szörnyű terhet képező fegyverkezés további fokozását megakadályozni. Átalában az államok évi budgetjének negyedrészét a szárazföldi és tengeri haderők költsége emészti föl, ami a népek kulturális és megélhetési érdekeitől vonatik el. Ha a hadiköltségvetést csak egy negyedrészszel megapaszthatják, az már oly könnyebbséget okozna a népeknek, hogy már ezért is őszinte hálával adóznának az üdvös eszme megpendítőjének. A konferencián az is szóba kerülhet, hogy a hatalmak állapodjanak meg abban, hogy 10—15 vagy 20 éven át mellőznek minden újítást a fegyverkezési fölszerelésben. Ezzel az újabb és újabb gyilkoló eszközök föltalálói nem fognak ugyan egyetérteni, de amidőn népek érdeke forog kérdésben, egyesek magánüzlete nem jöhet szóba. A lefegyverkezéssel természetesen összefüggésben áll a világbéke kérdése is. A cár valószínűleg úgy gondolkozott: A hármas szövetség azt hirdeti, egyedüli célja a béke, az orosz-francia szövetségnek is az a jelszava. És tényleg, e szövetségek a békét eddig biztosították. Ha tehát a célok és jelszavak őszinték, miért volna a világ béke utópia, mikor annak erős magva az európai kontinens öt legjelentékenyebb nagyhatalmának közös békecéljában már megvan és tagadhatlan sikereket virágoztál ki magából ? Ha a békekonferencián csak ennek az öt hatalomnak közös békeérdekét sikerül minden titkos salaktól megtisztítani, a feltétlen bizalomban, teljesen őszinte egyetértésben megszilárdítani, ugyan melyik más hatalom, nevezzék bár Angliának vagy Egyesült Államoknak, merészkednek az emberiség legmagasztosabb javát célzó béke-ligával szembeszállani ? Ezen béke-liga megalkotásának lehetősége épenséggel nem utópia. A francia chauvinizmus éretlen kifakadásaiból nem lehet az egész nagy nemzet érzületére és gondolkozására következtetni. A revanche rézüstjét döngetni ma már, mint tegnap írtuk, történelmi ostobaság. Elzászt kivéve sehol a világon nem keresztezik egymást a francia-német érdekek. A franciákat a németek nem gátolták, hogy óriási gyarmatokat szerezzenek, sőt II. Vilmos császár mindenütt kezükre játszott úgy Kelet-Ázsiában, mint Madagaszkárnál. Semmiféle két másik hatalom nincs annyira egymás barátságára utalva, mint a német és a francia. Karöltve csodákat művelhetnének az emberiség kulturális fejlesztésében, az emberiség nagy ideáljainak megközelítésében. És mivel a cár eszméje megköveteli, hogy e két nép végre megértse egymást, bizonyítja, hogy II. Miklós cár mily nagylelkű önzetlenséggel jár el, midőn a világbékét hirdeti. Azt mutatja, nem akar hatalmas szomszédainak egymás közti engesztelhetlen gyűlöletéből hasznot húzni, hanem részeseivé akarja tenni a korszakalkotó nagy munkának és dicsőségének. A kontinens e béke-ligájával különben Európa közös érdekeinek és méltóságának védelme, erőssége is fölépülne ama hódításoknak indult jingó szellem ellen, melynek első európai áldozatját ott látjuk a porba sújtott s számtalan sebekből vérző spanyol nemzetben. Mindent egybevetve, a cár gondolata aminő kolosszális, és annyira praktikus, és szeretjük remélni, hogy annak titkos ellenségei dacára a konferencia létrejön és eredménye meg fogja szégyeníteni a pesipszimistákat. * Amerika ellenszenves magatartását a cár indítványával szemben a Times-nak mai new-yorki távirata, is bizonyítja, mely azt mondja, hogy Gage titkár kijelentette, hogy az Egyesült Államok hadseregét szaporítani, nem pedig csökkenteni kell. A hajóhadat is fokozatosan szaporítani fogják, ha a kongresszus a jelenlegi kormányzatot támogatja. , . Az angolok még ma is abban reménykednek, hogy a cár szép eszméje a franciák chauvinizmusán hajótörést szenved. A Times úgy vélekedik, hogy „a lefegyverzési konferencia csak akkor ülhet össze, ha egy bizonyos alapra nézve megegyeztek, amely —■ általánosságban szólva — a status quo lehetne. Mindenki tudja, hogy Németország nem fogadna el más feltételt, de Franciaország nem fogadná el a status ,quot.“