Pesti Hírlap, 1898. október (20. évfolyam, 271-301. szám)
1898-10-01 / 271. szám
tem, hogy az elnöki prepozícióhoz csak azért járulhatok, mert az érdemleges munkarendet nem érinti, hanem, hogy a ház érdemleges munkálkodását lehetetlennek tartom mindaddig, míg ezekre az égető kérdésekre teljes világosságot nyerünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Bánffy Dezső b. miniszterelnök, T. képviselőház ! Szükségesnek tartom néhány szóval reflektálni azokra, amiket Apponyi Albert gr. t. képviselőtársam a quotát illetőleg mondott. A két kormány a törvényjavaslatot egyetértőleg állapította meg és egyértelmű törvényjavaslatot terjesztett a két ház elé; az indokolás sem az osztrák kormány részéről a magyar kormánynyal, sem a magyar kormány részéről az osztrák kormánynyal szemlén külön bírálat tárgyát nem képezte. Én azt nem ismertem, a gyakorlatnak megfelelőleg nem is volt szükséges ismernem, olvastam a lapokban annak tartalmáról, azonban ki kell hogy jelentsem, hogy a magyar kormány és osztrák kormány között a quotára nézve semmiféle megállapodás fönn nem áll. (Helyeslés.) A magyar kormány is azon az állásponton van, hogy ebben a kérdésben a quota-bizottságok hivatottak eljárni. (Helyeslés. Úgy van jobbfelől.) Épen arra törekedtem és reményem, eredménynyel, hogy a quota-bizottságok legközelebbről tárgyaljanak és ebben a kérdésben a megoldás a quota-bizottságok útján kerestessék, kerestessék úgy, ahogy a quota-bizottságok azt jónak látják, ahogy a magyar quota-bizottság már kijelentette: a számszerű adatok szigorú figyelembevétele alapján. Ha az osztrák kormány előterjesztése indokolásában reményét köti ahoz, vagy követelését, ha úgy tetszik, hogy a quota fölemeltessék, ez az ő egyéni nézete vagy óhaja is lehet, de e tekintetben semmi néven nevezendő megállapodás az osztrák kormány és a magyar kormány közt fönn nem áll. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ily körülmények közt nem látom fönforogni azt az újabb sérelmet és újabb indokot, amiért ebben a házban tárgyalni ne lehetne. A kiegyezési javaslatok a ház előtt feküsznek, e javaslatokkal, remélem, már e hét folyamán vagy a jövő hét folyamán az illetékes bizottságok foglalkozni fognak, különösen a pénzügyi bizottságban e tekintetben, ha nem is mondhatom, hogy határozat, de megbeszélés jött létre arra nézve, hogy midőn a bizottság a költségvetés tárgyalását bevégzi, ami, remélem, e héten vagy a jövő hét elején megtörténik, azonnal hozzákezd a hozzá utasított kiegyezési javaslatok tárgyalásához. Hát, te hát, ezek a javaslatok a bizottság előtt feküsznek. Hogyan méltóztatnak képzelni, hogy a ház már azokkal foglalkozzék, midőn azok még bizottsági tárgyalást kivonnak ? (Úgy van jobbfelől.) Ily körülmények közt egyáltalában nem ismerem el, hogy jogosan méltóztatnak a kormányt támadni, legkevésbbé azzal támadni, hogy nem foglalkoztatja három hét óta a házat. Hiszen nem én gátoltam, hogy egyes javaslatokat a házban ne tárgyaljunk, hanem a képviselő urak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi ebbe belenyugodtunk, mert nem tartjuk nagy veszedelemnek, hogy ha azok a javaslatok, amelyek már tárgyalásra készek, rövidebb vagy hosszabb időre elhalasztatnak ; bárha nem tudom, hogy nem lett volna-e célszerű és jó, pédául a Margithídról szóló javaslatot letárgyalni, mert a mai kedvező kis vízállásra való tekintettel, az őszszel az építkezést megkezdhették volna ; de vannak még más ily természetű tárgyak is, t. hát. De hát méltóztattak abban a nézetben lenni, hogy azokkal ne foglalkozzunk, én nem erőltetem a dolgot. (Ügy van jobbfelől.) Méltóztassanak ebben a maguk álláspontjának az érvényesülését látni, de ha ezt téltóztatnak látni, akkor ne méltóztassanak azért a kormányt felelőssé tenni. (Élénk helyeslés. Úgy van jobbfelől.) Horánszky Nándor: T. ház ! Én a miniszterelnök úr felszólalása folytán a mai napon csak egy körülményre kívánok reflexiót tenni, és ez abban áll, hogy ha áll az, amit a lapokban olvasunk, hogy t. i. az osztrák kormány a gazdasági kiegyezésre vonatkozó egyezményeket csak azzal fogadta el, illetőleg az átutalási eljáráshoz csak azon föltétel alatt járul, ha a magyar quota fölemeltetik, akkor konstatálnom kell, hogy a két kormány közt egyezményes megállapodás nem jött létre; ha pedig nem jött létre, akkor már ma meg van szegve az 1898. 1. t. c.-nek az a rendelkezése, hogy abban az esetben ha a két kormány közt megegyezés nem jönne létre, a magyar kormány május havában, vagy mindjárt nyomban április után az önálló berendezéseken nyugvó előterjesztéseket megtenni köteles. Egyik a kettő közül. Vagy van megegyezés föltétlenül, vagy nincs. Ha van föltétlenül, akkor az osztrák kormány előterjesztése nem tartalmaz valóságot. Ha pedig a megegyezés föltételhez van kötve, akkor, mint mondom, már ma meg van szegve az 1898. I. t.-c. rendelkezése. Ezt akartam csak ezúttal konstatálni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : l kiván még valaki szólani ? Ha senki se kíván, akkor a vitát bezárom. Elfogadja-e a ház a proponált napirendet, amely az általam előszámlált bizottsági tagságok és az alelnöki állás betöltésére vonatkozik "! (Elfogadjuk!) A ház tehát ezt elfogadta és igy mint határozatot kimondotta. Egyéb tárgy nem lévén, az ülést bezárom. Az ülés végződik d. e. 10 óra 50 perckor. PESTI HÍRLAP 4 1898. október 1. Konfliktus a quota miatt. A képviselőház mai ülésén történtek után ismét aktuális lett a quota. A quota-tárgyalások tudvalevőleg ott maradtak félbe, hogy a magyar quota-bizottság mintegy fél százalékkal magasabb quotát ajánlott, illetőleg 31-97 százalékot magyar részről, míg az osztrák kormány 38 százalékos követeléshez ragaszkodott. Akkor aztán a tárgyalásokat felfüggesztették, illetőleg elhalasztották őszig, azzal a megállapodással, hogy az egyezkedési kísérleteket szeptemberben fogják folytatni. Közbejött azonban az a körülmény, hogy a reichsrath ülésszakát bezárták s igy az osztrák quota-deputációnak a mandátuma megszűnt. A magyar quota-bizottságnak tehát nem nyílhatott alkalma, hogy szeptemberben folytassa a tárgyalásokat, mert ehez az osztrák bizottságra lett volna szüksége. A quota megállapítása tehát függőben maradt s a jövő évi költségvetési munkálatok tervezeteit úgy kellett megalkotni, hogy azokban az ezzel összefüggő tételeket egyelőre a régi quota alapján irányozták elő. Miután pedig az osztrák reichsrath most újra egybegyűlt, ennek első feladatául tűzetett ki a quota-deputáció megválasztása, hogy aztán a quota-tárgyalásokat folytatni lehessen, így áll a quotának az ügye a mai napig. A ma történtek megértése végett még szükséges elmondani, hogy tavaly a király döntött a quotára nézve a képen, hogy a provizóriumnak megfelelően a közös ügyek költségeinek fedezésére nézve a hozzájárulási arány a régiben maradjon. De már e döntést megelőzőleg s azóta is élénk agitáció tárgyát képezte a magyar ellenzéki közvéleményben az, hogy a magyar kormány a quota fölemelését tervezi. A quotaemelés elleni népgyűlések és quotavacsorák hivatva voltak megérlelni a hitet a közönségben, hogy a magyar kormány Ausztriának kedvezni akar a quota fölemelésével Magyarország anyagi megkárosítása árán. Egyidejűleg azok az ausztriai elemek, amelyek a Magyarország elleni gyűlölködést szítják, folytonosan követelték, hogy Magyarország az eddiginél nagyobb kuotát fizessen. E tekintetben a túlzott követeléseket Magyarország gazdasági és ipari föllendülésével indokolták s még a millenniumi kiállításra is hivatkoztak, mint olyanra, amely Magyarország nagy meggazdagodásáról tett bizonyságot, így következtek el a kiegyezési ügyekben a két kormány között megindult tárgyalások. Ezekkel egyidőben kellett megegyezni a fogyasztási adókra nézve, amennyiben azok új törvények által külön lennének választandók. A magyar törvényhozás az erre vonatkozó javaslatokat úgy léptetheti életbe, hogy a megfelelő rendelkezések Ausztriában is érvényesüljenek. Ilyenképen a fogyasztási adókból Magyarország 2 millió 741.000ért több bevételre számít. E javaslat megalkotásánál merült föl az osztrák kormány kebelében teljes határozottsággal az a nézet, hogy e több jövedelem ellensúlyozásául a magyar quotát emelni kell. Így keletkezett aztán az Ausztriában tegnap benyújtott fogyasztási adójavaslatnak olyan indokolása, melyből elég a következő passzusokat idézni: , „A tervezett intézkedés tehát a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok részéről adóvisszatérítést fog eredményezni a magyar korona országai s Bosznia és Hercegovina javára.“ 1.Az állambevételekben eszerint várható jelentékeny csökkenés azonban csakis azon feltétel alatt képezhet kellő okot arra, hogy az osztrák államfél javára eddig fennálló törvények önkéntes megváltoztatása által eltérjenek a magában véve jogos és méltányos alapelvtől, mely szerint mindegyik ország kapja a maga sör-, ásványolaj- és cukorfogyasztás utáni adóit, ha a másik államfőlnek ezáltal pénzügyileg javult helyzete a közös kiadásokhoz való hozzájárulás összegének emelésében nyer egyenértékű kifejezést.“ „A 16-ik szakasz átmeneti intézkedése abban leli indokát, hogy a jelenlegi időmegtérítés engedménye, mint már említve volt, Magyarországnak a közös kiadásokhoz nagyobb összeggel való járulásától tétetik függővé és ez csak 1899. január elsejétől kezdve történhetik“, stb. Az indokolás tehát az osztrák államjövedelmek apadását azzal véli jótolhatónak, hogy Magyarország a közös kiadásokhoz nagyobb öszszeggel járul hozzá. Hogy ez a feltétel az osztrák kormány javaslatának indokolásában henfoglaltatik, azt politikai körök korábban is tudhatták. (Mi magunk is rámutatunk a nyáron a közös tárgyalásokról szóló adósításainkban.) De különösebb súlyt csak ma fektettek rá, amikor Apponyi Albert gróf fölszólalásában azt tulajdonította a magyar kormánynak, hogy csak az ő megegyezésével kerülhetett az indokolásba ez a passzus. Erre felelt meg Bánffy báró a képviselőház mai ülésén, azt nyilatkoztatva ki, hogy a magyar kormány a quota förmelésére nézve semmiféle egyezségre nem lépett, ily irányban az osztrák kormánynyal nem tárgyalt s hogy ami erre nézve az indokolásban van, az lehet egyéni nézet, vagy óhajtás, de ahoz a magyar kormánynak semmi köze sincs s az az álláspontja, hogy a quota a quota-bizottságokhoz tartozik. A kijelentések természetesen a Házban és a Házon kívül is nagy feltűnést keltettek. Apponyi Albert gróf a folyosón az ülés után igyekezett a maga fölfogásának hiveket szerezni. — Az indokolás — úgymond Apponyi gróf — a javaslat kiegészítő részét képezi s ha Than gróf a quota fölemelését bevette, föltételül vette be s ugy kellett érteni, hogy anélkül javaslatot sem teszi magáévá. Széll Kálmán viszont ellene szólott e fölfogásnak s úgy nyilatkozott, hogy az indokolás kívánságot foglalhat magában, de ha nem teljesíthető, nem is kötelező. Ugyanígy nyilatkozott Hegedűs Sándor is. Általán azonban már délben az a vélemény terjedt el, hogy a miniszterelnök mai kijelentései miatt konfliktus keletkezik az osztrák kormány és a magyar kormány között. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (A képzőművészet rendezése.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a hazai képzőművészet általános rendezése érdekében —■ amint már a múlt évi budget-beszédében is kilátásba helyezte — az ősz folyamán értekezletet fog összehívni, melynek célja lesz véleményt mondani afölött, hogy: 1. az orsz. képzőművészeti tanács föntartandó-e vagy nem ? S ha igen, jelen szervezetében-e vagy más alapon újjászervezve ? 2. a képzőművészeti oktatással foglalkozó intézmények mely elvek alapján lennének kiegészítendők oly irányban, hogy a magyar művésznövendékek legmagasabb kiképeztetésüket is itthon nyerhessék ? Ezenkívül Wlassics miniszter az orsz. közoktatásügyi tanácsot véleményadásra szólítja föl a képzőművészeti szempontoknak a középiskolai oktatás egész vonalán érvényesítésére. Mind a kérdésekben az előmunkálatok már folyamatban vannak. * (A „Magyar Iparművészet“) c. folyóirat szeptemberi száma most jelent meg gazdag tartalommal és szép illusztrációkkal. A királynénak szentelt gyászcikkek után Fittler Kamill ismerteti a park-klub berendezését s a szöveghez számos szép butorrajzot mellékel. Foglalkozik a füzet a hontmegyei történelmi tárlattal, a kassai amateur kiállítással s az aradi ipari szakiskola rajzkiállításával. Érdekesek a Wodianerléle könyvtábla-pályázat rajzai, de különösen bájos az a szoborcsoport, mely három nótázó parasztgyereket ábrázol. Bausch Béla mintázta, aki amorettjeivel máris szép sikert aratott. íme, az ő magyar gunyás amorettjei mennyivel eredetibbek! Fővárosi ügyek. — A vásárcsarnoki személyzet. Tavaly februárban a vásárcsarnokok személyzetét egy évre ideiglenesen alkalmazták. Az alkalmazottak mindjárt le is tették az esküt. Az ideiglenes személyzet a megállapított fizetést és lakáspénzt hónaponként kapta illeték gyanánt. Július 1-én is megkapta a személyzet