Pesti Hírlap, 1898. október (20. évfolyam, 271-301. szám)

1898-10-03 / 273. szám

gyan kellemetlenül hatott a szultánra a francia protektorátusi jogkörének ferde magyarázgatása. Mint a török fővárosból a Nordd. Alig. Zeitung-nak írják, illetékes körökben természetesnek és jogszerű­nek azt tartják, hogy a német katholikusok az Ori­­ensen, úgyszintén iskoláik és jótékony intézeteik csakis német protektorátus alá tartozhatnak. A törökök különben is hálás érzülettel visel­tetnek II. Vilmos császár iránt, ki a szultánnal és birodalmával szemben mindig jóakaratot tanúsított. A szultán s a kormány föltétlen bizalommal adózik e jóindulatért, aminek tapasztalható jelei amaz elő­nyök, melyeket különösen a német kereskedelem és spekuláció az ottomán birodalomban élvez. Vilmos császár újabb látogatása a szultánnál csak szilárdabbá teheti a két uralkodó és ország között a barátságot, de azért azok nagyon tévednek, k­ik azt hiszik, hogy a német császár látogatása újabb állapotokat fog teremteni.­A fennálló viszony, mely úgy is a legbarátságosabb, változatlanul fön­­marad, fokozati tüneteket nem fog fölmutatni, és így egyik hatalomnak sem lesz reális oka arról pa­naszkodni, hogy a szultán más hatalmak érdekeit háttérbe engedi szoríttatni. A szultán mindenik hatalommal jóbarátság­­ban akar élni és érdekeiket tiszteletben tartani. Olaszok fegyverkezése. Talán egyik hata­lom sem fogadta olyan lelkesedéssel a cár javaslatát a lefegyverzésre, mint ép Olaszország. De úgy lát­szik, m­ég­sem nagyon bízik a szép eszme megvaló­sulásában, még kevésbbé a békében, mert sajtója tu­catszámra szórja a cikkeket, melyekben a tengeré­szet gyors és erős kibővítését követeli. Tekintettel arra, hogy Olaszország pénzügyi helyzete kong, mint az üres láda, nagy veszedelem kísértgetheti az m­a Italia sorsát, hogy ilyen sok és sok millióba kerülő akciótól sem riadnak vissza a sürgetők. Első­sorban a nagytekintélyű Italie című lap hallat naponta se­gélykiáltásokat, mintha az ellenség már Róma kapuja előtt állna. »Aki nincs a flotta szaporítása mellett, — kiált fel az Italie, — az Olaszországnak s a király­nak ellensége.« A tengeri haderőt mindenáron szapo­rítani kell, kerüljön bármibe. Ez a véleménye az Italie-nak, mert nézete szerint a mostani tengeri haderővel Olaszország partjait ellenséges invázió ellen megvédelmezni nem lehet. Ha egy milliárdba kerülne is, azt sem sem szabad sajnálni. Hogy a kor­mány honnan vegye ezt a sok milliót, arról az Italie nem »intézkedik.« Tudvalevőleg Olaszország marinája a legjobbakkal vetekedhetik. »Duilio«, »Dandolo« »Le­­panto«, »Italia« hajóiban az bírja a leghatalmasabb páncélos óriásokat oly tüzérségi felszereléssel, mely felülmúlja más országok flottáit. — Miféle rengeteg vízi ellenségtől ijedhetett még annyira az Italie, hogy hazája tengerészetét tehetetlennek aposztrofálja ? Franciaországtól félne talán annyira ? Talán német­francia háború volna kilátásban ? Nem törődtem vele, hogy őrült-e vagy nem, még mindig a bájos leánykának varázsa alatt voltam, s nyugodtan ezt válaszoltam: — Én nem láttam senkit. A két ember tovább ment. * Az idő múlt. Nem mozdultam egy lépést sem. A hold még nem kelt föl, de a keleti lát­határon már rávetette fényét a felhőkre. Elme­rültem gondolataimba ... Hirtelen zajt hallok ... A bűbájos leány itt van. Édes tekintetet vet rám s igy szól : — Bizonyos voltam­­benne, hogy türelme­sen várni fog reám: kiolvastam a szemeiből. És oly édes volt bejárnom e dombokat és völ­gyeket, úgy éreztem magam, mint a rab madár, aki végre röpülhet! . . . De most már vissza kell mennem abba a szomorú házba. . . . S halkan hozzátette: — És az őrületbe! . .­. Majd a lemondás fájdalmas mosolyával így szólt: — Azt is kiolvastam a szemeiből, hogy ön engem szeretne. A régi bölcsek nem csalód­tak, mikor azt hitték, hogy az őrültek bele­lát­nak a lelkek mélyébe. S tudom azt is, hogy boldog lettem volna ön mellett. . . . A hold feljött, s rávetette fényét a leányra. Láttam, hogy elpirult. S ismét megszólalt: — Hunyja be a szemét ! Kis kacsait rátette a szemeimre. S egy ügyetlen, de édes, végtelenül édes csókot érez­tem az ajkamon. Aztán így szólt: — Ez volt egyetlen szerelmes csókom. Mást soha meg nem fogok csókolni. S a szere­lemből nem lesz több részem e világon. Egy perc múlva már eltűnt. Órák hosszáig ott maradtam még, a zúgó tengerre bámulva. Istenem, csak egy percnyi álom volt ez, de nem ér föl vele az élet ezer esztendeje! PESTI HÍRLAP 2 1898. október 3. Békebizottság­. Az orosz külügyminisztérium­ban külön bizottságot állítottak be, melynek hivatása a cár javaslatára érkezett válaszokról a cárnak jelen­tést tenni. E bizottság feladata, a lefegyverkezés ter­vezetét elkészíteni, melyet az összeülendő konferencia elé fognak terjeszteni. Hangról, a chinai császár megbuktatott reform­­kedvelő tanácsadójáról, a Daily Chronicle című lap­ban Side Archibald, a chinai viszonyok ismerője, azt írja, hogy Kangot helyesen nevezték el China modern bölcsének. Kiadta új kiadásban a chinai klasszikusok műveit, melyeknek szövegét a magyará­zók csaknem kiforgatták eredeti értelméből, hogy a személyes istenről szóló igazságok többé fölismerhetők sem voltak. Kang azt tanítja, Cl­inának egyetlen reménysége isten atyaságában és az összes emberek testvériségében hinni. Kang a múlt évben Cantonban egyletet alapított a leányok lábnyomorításának eltör­lésére. Rögtön 10,000 tagot nyert. Ezek kötelezték magukat, hogy leányaik lábát nem engedik megnyo­morítani s fiaikat nem házasítják össze nyomorított lábú hölgyekkel. TÁVIRATOK. Brüsszel, okt. 2. (Saját tudósítónktól.) Az orléansi her­ceg legutóbb kibocsátott m­anifesz­­tuma alkalmából francia royalistáktól számos üdvözlő iratot kapott. Madrid, okt. 2. (Saját tudósítónktól.) A spanyolok ma reggel megkezdték Portoriko ki­ürítését. Konstantinápoly, okt. 2. Wedel gróf, a né­met császár főlovászmestere, Plinzner lovászmester és Scholl tábornok kocsikkal és lovakkal ideérkeztek. Szent-Fetérvár, okt. 2. Az ideiglenes állam­pénztári kimutatás szerint a birodalom rendes bevé­telei a­z. év első felében 697­7 millió rubelre rúgtak a múlt év első felének 612 milliónyi rendes bevéte­lével szemben ; a rendkívüli bevételek 43,3 millióra rúgtak a tavalyi 34­7 millióval szemben. A rendes ki­adások 636’9 millió rubelt tettek ki a múlt évi 605‘8 millióval szemben és a rendkívüliek 60­ 7 millió rubelt a tavalyi 39­8 millióval szemben. N­ew-York, okt. 2. Az egyesült államok adós­sága 67.700.000 dollárral emelkedett. Az államkincs­tár készpénzkészlete 940.135.524 dollár. A Dreyfus-ügy, Paris, okt. 2. A Havas-ügynökség jelenti: Jaurés tegnap este előadást tartott a szocializ­musról és a Dreyfus-ügyről, amelyet mintegy 6000 ember hallgatott meg. Jaurés tiltakozott az ellen, hogy Picq­uart-t szigorú fogságban tart­ják és azt mondta, hogy a szocialisták, akik minden elnyomottnak védelmére kelnek, ez ok­ból Dreyfusnak is pártját fogják. »Életre-halálra folyik a harc — mondta azután — a prole­tariátus és a bourgeoisie között. Küzdjünk a proletariátusért! A külföld azzal az érdeklő­déssel, amelyet ez iránt az ügy iránt tanúsít, nagy szolgálatot tett nekünk, amikor a vezérkar tehetetlenségét leleplezte. A külföldi szocialisták velünk tartanak.« Végül a szónok a szabadság nevében tiltakozott a haditörvényszék titkos tár­gyalásai ellen. A gyűlés határozatilag kimondta, hogy a proletariátusnak síkra kell szállnia azért, hogy a katonai intézmények Franciaországban a köztársasági demokrácia elveivel összhangba hozassanak és hogy a militarizmusnak szóban forgó bűne teljesen tisztázódjék. Jaurés beszéde után több újság szerkesz­tősége előtt tüntetések voltak Dreyfus mellett. Az egyik tüntetés alatt egy ember elsütötte re­volverét, de senkit sem talált. A tettest elfogták. Az illető belga alattvaló, Ixellesben született, 19 éves és van Benne Józsefnek hívják. A revol­veren kívül élesre fent tört találtak nála, amely hasonlít Luccheni fegyveréhez. Van Benne azt mondta, hogy csak meg akarta próbálni a re­volverét. Azt vallotta továbbá, hogy foglalkozás nélküli péksegéd. Azt hiszik, hogy van Benne anarchista. A vizsgálatot megindították. Letar­tóztattak három diákot is, akik izgattak és szi­dalmazták a rendőrséget. Paris, okt. 2. A Libre Parole szerint Manau főügyész indítványában ki fogja jelenteni, hogy a Dreyfus-per revíziója lehetetlen, de a per megsemmisítését nem tartja lehetetlennek. A Petite Republique névtelen leveleket közöl, amelyek szerint Picquart alezredes beteg. Állítólag szerdán éjjel rosszul lett. Paris, okt. 2. (Havas.) Jóllehet a Wag­­ram-terem tulajdonosa, rendzavarástól tartva, nem akarta helyiségét a Pressense által a Dreyfus-ügy revíziója érdekében összehívott gyűlés céljaira átengedni, az épület előtt, amely­nek bejáratait számos rendőr őrizte, mégis nagy néptömeg csődült össze. Pressensét, amidőn egy óra felé be akart hatolni a terembe, le­tartóztatták és a legközelebbi rendőrszobába vitték. A tömegben ilyen kiáltások hallatszot­tak : Éljen Zola! Éljen a revízió! Néhány em­bert letartóztattak. Paris, okt. 2. (Havas.) Vaughant, az Aurore igazgatóját és Morhardt-t, a Temps szerkesztőjét, szintén letartóztatták, amikor be akartak hatolni a Wagram-terembe. A rend­őrség összeütközött egy néptömeggel, amely a rendőri kordont át akarta törni. Több embert letartóztattak, közöttük Paulin­ Mery képviselőt. Mindenféle, a Dreyfus-ügy revíziójára vonatkozó kiáltások hangzottak, egyebek közt ez is: Le a zsidókkal! Mikor Derouléde, aki kevéssel rá számos hívével megjelent a Wagram előtt és annak rácsos kapuját zárva találta, a Place de Ternes-re vonult barátaival, akik a hadsereget éltették. Két óra felé a rendőrség a tüntetőket és a nézőket kiszorította az Avenue Wagram-ból. Páris, okt. 2. (Havas.) Amint Derouléde értesült Pressensé, Vaughan és Morhardt le­tartóztatásáról, a rendőrszobába ment, hogy szabadonbocsáttatásukat kérje, Pressensé azon­ban visszautasította közbenjárását. Midőn Derou­léde az őrszobát elhagyta, »Éljen a hadsereg!« kiáltásokkal fogadták. Pressensé, Vaughan, Mor­hardt és Paulin-Mery délután három órakor visszanyerték szabadságukat. A rendőrség foly­tatta a Wagram-terem bejáratai előtt csopor­tosuló tüntetők szétoszlatását. Az Avenue Wagramon egy kis incidens történt. Két ember, amint két katonát látott arra menni, kiáltozni kezdte: Le a hadsereggel! A katonák megök­lözték a tüntetőket, mire a tömeg részint a katonák mellett, részint ellenük foglalt állást. Egy kis dulakodás keletkezett, amelyben három embert letartóztattak. Páris, okt. 2. A Picquart betegségéről el­terjedt hír teljesen alaptalan. Picquart tegnap levelet írt barátainak, amelyben azt mondta, hogy teljesen jól érzi magát. Jaurés tegnapi beszédében jelezte, hogy a szocialisták a kamarában azt fogják követelni, hogy a hadbíróságokat és a katonai iskolákat szüntessék meg és a tényleges szolgálatban levő katonáknak adják meg a választó­jogot. Páris, okt. 2. (Havas.) Négy óra tájban ismét összeverődött egy tüntető csoport a Wa­gram-terem előtt, amelyet tejesen kiürítettek. Onnan a tömeg a Place de l’Opera felé a Cercle militaire-hez akart vonulni, de a rend­őrség szétoszlatta. A krétai kérdés: Konstantinápoly, okt. 2. Az ang­o, francia és olasz nagykövetek már megkapták kormá­nyaik hozzájárulását a portához intézendő jegy­zék szövegéhez és átadásához, ellenben az orosz nagykövet még nem kapta meg kormánya bele­egyezését. A jegyzék visszapillantást vet a kré­tai eseményekre és azt mondja, hogy a Krétá­ban szükségessé vált új közigazgatás életbelép­tetése a török katonaság visszahívása nélkül le­hetetlen. A négy nagyhatalom kéri tehát a szul­tánt, hogy eziránt intézkedjék, viszont megígé­rik, hogy a szultán szuverenitását megóvják és kezességet vállalnak a szigeten lakó muzulmá­nok biztonságáért és érdekeik megóvásáért. Ha azonban a szultán a katonaság visszahívását el nem rendelné, a hatalmasságok kénytelenek lesznek döntő rendszabályokhoz nyúlni, amely esetben a szultán szuverenitását nem vehetnék figyelembe és Kréta igazgatását a keresztény többségnek megfelelő módon kellene rendezni. Kánea, okt. 2. A nemzetközi katonai bíró­ság tagjai tegnap este Kandiába utaztak, hogy a krétai és külföldi polgárok ellen elkövetett erőszakosságok ügyében megindítsák a fenyítő vizsgálatot. Azokat az embereket, akiket ango­lok ellen intézett támadásokkal vádolnak, az an­gol bíróság fogja felelősségre vonni. London, okt. 2. A Reuter-ügynökségnek azt jelentik Rómából, hogy a krétai török csa­patok eltávolítására való intézkedések dolgában még nem hoztak határozatot. Egyelőre csak felsorolták a számba veendő eseteket. Olaszor-

Next