Pesti Hírlap, 1899. február (21. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-19 / 50. szám

1899. február 19. PESTI HÍRLAP a­ gya, amelyeknek a kijelölt helyekre való elfuvarozá­­sáról az illető fél köteles gondoskodni. A szabályzat intézkedik még az építkezés, bon­tás, kövezés, utcaburkolás és a közterületen végzendő egyéb munkák körül föntartandó rendről és tiszta­ságról. A közlekedő­ eszközökről, fuvarozásról és szál­lításról. Ennél az utóbbi szakasznál úgy módosítot­ták az egyik intézkedést, hogy szálas takarmánynyal etetni tilos a beépített utcákon a lovakat és igász­jószágokat. A bérkocsik csak a számukra kijelölt he­lyeket használhatják. Az abrakoltatás meg van en­gedve. Intézkedik a szabályzat a nyilvános parkok, ligetek, erdők, közkutak, a Duna és partjai tisztán­tartásáról, az üzlethelyiségekről (kereskedések, ven­déglők, korcsmák, kávéházak stb.), gabona- és egyéb tárházakról és sertések tartásáról. Sertést csak a vámvonalakon kívül és a III. kerület egy részében szabad tartani, de legfélebb csak három darabot. A szabályrendelet határozataiba ütköző csele­kedetek vagy mulasztások kihágást alkotnak s a büntetés 1-től 100 koronáig terjed, illetőleg 8 órától öt napig való büntetésig. A bizottság az előterjesz­tett szabályzat-tervezetet, némi változtatással, el­fogadta.­­ A színházak tűzbiztonságáról szóló szabályrendeletet ma tárgyalta a közrendészeti bizott­ság. A bizottság kimondotta, hogy a színház folyosó­jának (kettő helyett) legalább három méter, a lépcső­nek (másfél helyett) legalább harmadfél méter szé­lesnek kell lennie. A rendőrség azt kívánta, hogy a színházakban csak villamos világítást alkalmazzanak. A tűzoltófőparancsnok azonban azt vitatta, hogy a gázvilágítás néha még biztosabb, mint a villamos vi­lágítás. A bizottság a szabályrendeletben alternatíve állapította meg a gáz-villámvilágítást. A mellékvilágí­­tásra vonatkozólag azonban kimondotta a bizottság, hogy kizárólag csak gyertyavilágítás használható. A közlekedési utakra széket rakni nem szabad. A szé­kek s egyéb színházi berendezés megfelelő átalakí­tását a szabályrendelet a már meglevő színházakban is követeli, a bizottság azonban csak az ezután épülő színházakra mondta ki kötelezően. A bizottság fölös­legesnek tartotta, hogy csak impregnált díszletet sza­bad használni s a szabályrendeletből törölte. Kimon­dotta a bizottság, hogy a főpróbán ugyanazokat a tűzbiztossági intézkedéseket kell tenni, mint a rendes előadáson. Hosszabb vitát provokált a rendőrségnek az a kívánsága, hogy a délutáni előadásra ne a fő­város, hanem a rendőrség adja meg az engedélyt. A bizottság egyhangúlag kimondotta, hogy az engedélyt a főváros adja meg. Elhatározta a bizottság, hogy annak a napnak a délelőttjén, amelyiken két előadás van, semmiféle próbát tartani nem szabad. A sziva­rozásra vonatkozólag a bizottság kimondotta, hogy a színházban dohányozni sehol sem szabad. Egyes he­lyiségben előzetes kérelemre a hatóság a dohányzást megengedheti. Elrendelte a bizottság, hogy minden színházba telefont kell bevezetni. — A bérkocsik ügyével foglalkozott ma a közrendészeti bizottság. Több fiáker-tulajdonos azt kérte, hogy a kétfogatu kocsi helyett egyfogatut já­rathassanak. A rendőrfőkapitány azt javasolta, hogy a kétfogatu kocsik számát huszszal szállítsák le, az egyfogatu kocsik számát pedig huszszal emeljék föl. A közrendészeti bizottság e javaslatot elfogadta. Eb­ből az alkalomból Némái Antal azt kérdezte a rend­őrség képviselőjétől, nem lehetne-e már egyszer megérni azt, hogy a bérkocsis a neki járó összeggel megelégedjék s ne inzultálja minduntalan a közön­séget? A rendőrség képviselője azt mondta, hogy a hajón nem lehet segíteni, mert a közönség nem tesz panaszt. — A régi városháza és a belvárosi tem­plom lebontását a tanács, amint mai ülésében ki­mondta, hajlandó foganatositani. De állt előbb a köz­munkatanácshoz és a kormányhoz s megkérdezi, hogy mennyivel járulnak a főváros anyagi áldoza­tához. — Veszedelmes szomszédság. Említettük, hogy a tanács elé oly terv került, amely egy épület­ben akarja elhelyezni a kőbányai plébániát és a pol­gári leányiskolát. Mint most értesülünk, ez a szeren­csétlen idea nem a mérnöki hivatalból, hanem a kő­bányai elöljáróságból pattant ki. Az elöljáróság ki­­vonata mind a­ két épületre az elöljáróság mellett levő telket fölhasználni. A mérnöki hivatal ellenezte a tervet s jelentésében a műszaki akadályokon kívül rámutatott a különös szomszédságra is. A tanács azonban utasította a mérnöki hivatalt a terv elkészí­tésére s a mérnöki hivatal kötelességszerűen meg­csinálta a tervet. De a tervhez csatolt jelentésében újra kijelentette, hogy ez a megoldás szerencsétlen.­­ Élelmipiacot akar berendezni a főváros a külső soroksári­ után. A kereskedelmi miniszter aka­dályokat gördített a terv megvalósítása elé. A főváros újabb fölterjesztésére a miniszter február huszadikára helyszíni szemlét rendelt. — Jubiláló elöljáró. Ma délelőtt ünnepelték meg Bencze Benőnek, a harmadik kerület elöljárójá­nak, huszonöt évi szolgálati jubileumát. A vezetése alatt álló elöljáróság hivatalnoki kara délben tisztel­gett főnökénél és dr Berger Ignác­ üdvözlő beszéde után emlékalbumot nyújtott át az ünnepeknek. A ke­rület bizottsági és választmányi tagjai fél órával ké­sőbb tisztelegtek az elöljáró magánlakásán. — Orvosi Kinevezés. A főpolgármester dr Ily Endrét a Rókus-kórházhoz segédorvossá kine­vezte. — A budapesti könyv- 6s kőnyomda-fő­­nökök és a fővárosi házi nyomda. A budapesti könyv- és kőnyomda-főnökök egyesülete kérvénynyel fordult a polgármesterhez az iránt, hogy a fővárosi házinyomda kibővítésétől, illetőleg attól a tervétől, hogy az összes hivatalos nyomtatványokat a fővárosi házi nyomda állása elől álljon el. Kérelmét azzal okolja meg, hogy az említett terv keresztülvitelével a fővárosi nyomdászokat tetemes veszteség éri s igy érdekeik megóvása céljából kénytelenek az ellen állást foglalni. E kérelem elintézését a tanács függőben tartja addig, amíg a szóban forgó terv keresztülvite­lére vonatkozó tárgyalások megkezdődnek. — A svábhegyi fogaskerekű. A közren­dészeti bizottság Láng György tanácsos elnöklésével ma tartott ülésén tárgyalta a svábhegyi fogaskerekű vasút idei menetrendjét. A fogaskerekű az idén már­cius 18-án indul és október végéig közlekedik. Esti levél. — Korcsolyázás. — Már ezen a télen nem korcsolyázunk. És ezt csak azért jövendölöm, mert okom van hinni, hogy olyan rossz próféta vagyok, akinek a meghazudtolásában kedve tellik a tré­fás végzetnek. Mióta benőtt a fejem lágya, csak egyszer politizáltam és egyszer jósoltam­ a hé­ten, mikor fennen hirdettem az orákulumot, hogy báró Bánffy Dezső nem bukik meg soha. És ime, potom 150 óra múlva . . . Mathemati­­kai bizonyosság, hogy ez csakis az én próféta­­ságom műve. Bocsásson meg nekem a kegyel­mes úr. Emberségemre mondom, nem szánt­­szándékkal történt. De azt már szántszándékkal jósolom, hogy ezen a télen nem korcsolyázunk. Mert szeret­ném, ha lehetne még egy kis reménységünk. Fáj a lelkem, mikor elgondolom: hány millió és millió kilogramm­ métert veszített Magyar­­országban e nyavalyás télen egy mérhetetlen fontosságú munka: a testi derékségre való törekvés. Ebben a munkában nálunk igen nagy része van a korcsolyázásnak. Sőt csodákat tesz: kizavar a szobából és erős testgyakorlatra indít olyan embereket, akik, ha nincs jég, tespedve sütik a makkot a puha kereveten. Valóban csoda ez. Szép hideg téli napokon emberek sűrű nyüzsgését látjuk mindenütt, ahol csak egy kis befagyott víz van. Honnan kerül ez a sok csúszkáló ? Uram fia, hát ennyi boldog van Budapesten, akinek nincsen dolga, és akinek mindjárt módjában van a jégen teremni, ha a tó páncélja elérte a tíz centimétert ? És hol van, mit csinál máskor ez a tengernyi nép ? Hát vagy lebzsel vagy dolgozik. De a kor­csolyázásnak megvan az a hatalma, hogy ser­kenti a lustát és naplopóvá teszi a szorgalmast. Mert az ember igen meg tudja becsülni az idő értékét, mikor erről a sportról van szó. Máskor a magyar ember szólal meg bennünk: ejh, rá­érünk arra még. A gyaloglás, a karikázás ma­radhat más napra is , és a végtelenbe vész a sok evás. Ha azonban a fagypont alatt jár a hő­mérő, mind szaladunk, ki, leróni a derékségünk­­nek tartozó napszámot, mintha csak török ülne a hátunkon. Akár érünk rá, akár nem, ez elől a munka elől nincs elbújás. Muszáj! És ebben a muszájban vagyon az áldásos testgyakorlat­nak legnagyobb hatalma. Mert ki hiszi, hogy mégis csak elvégez­zük valahogy máskép azt a sok kilogramm­ mé­tert, amit jég híján elmulasztottunk. Bizony nem végezzük el sehogyan sem. Az ilyen lagy­matag tél a renyheség ideje. És ha elgondoljuk, hogy alig harminc esztendeje még a legfagyo­sabb tél is lustálkodásban telt el Magyarorszá­gon, mert a korcsolyázás még mindig csak a vásott inas­ gyerekek illetlen sinkózása volt. Hogy igen hihetetlen bohóságot jegyezzek föl, tiltották az iskolai törvények is. Ma délután a városerdei mesterséges jég­pálya mellett (azért hívják úgy, mert nincs benne se mesterség, se jég, se pálya, csak víz) vagy száz deákot láttam lapdázni a tavaszias gyepen. Boldog gyerekek! Ez egy délután a nagy méta pótolta nekik a jeget. De mi pótolja nekünk, akik már csak kritikával verjük egymást hátba, nem labdával! És az a sok szép, déli magyar leány, aki máskor a jégen repülve az egészség, az erő, az ifjúság bubájában ragyog, a ki teszi jóvá az ő veszteségeket ? Valóban gondolkodnunk kellene róla, hogy nagy, nem épen sportszerű, ennélfogva nem is igen fenhé­­jázó játék­társaságokat alkossunk országszerte — insuma teneatis ? — a felnőttek számára. Lawn-tennis se igen kell, csak magyar labda. És angolul se muszáj kiabálnunk. De azért mégis ledolgoznánk valamit a sok kilogramm­méterből, mely minden ép embernek önmaga iránt való köteles munkája.

Next