Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-09 / 188. szám
6 PESTI HÍRLAP 1899. július 9. 6.............. FbéXc3 . 7. h2Xc3_...........Hf6—eá _________ ... 8. Fii—d3 He4xd2 9. VdlXd2 c7—cö 10. Í2—Í4 Vd8—aö Figyelemre méltó folytatás volt itt 10. c5—c4, 11. c3—c41. Világos lebonyolítást céloz, hogy elkerülje a 11. Hgl—13 11. Hb8—eb után előálló bonyodalmat. Lasker különben is szereti a középjáték teljes átugrásával a végjátékot létrehozni. Hibás lépés, melyre világos előnybe jön. 17. Fc6—d7 volt a helyes lépés. 18. Bhl—gl Fg2—el 19. Bglxg7 KeB—el 20. Kd2—tól Fee—h7 21. Bal—gl Ba8—c8 Nagy hiba. Itt okvetlenül 21. a7—a6-nak kellett jönnie. 22. Hdé—b5 ! L7—b6 23. Hb5—d6 Bc8—f8 Világosnak most nyernie kell. 26. c2—cé ’ Bh8—g8 25. Bg7Xg8 Fh7xg8 25. Bf8xb8-ra sötét gyalogot veszít. 26. h2—hé Bt8—d8 27. hé—he Ke7—f8 28. a2—aé Fg8—h7 29. aé—a5 ! ■ • Bd8—b8 30. a6xbe Bb8Xb6 30. a7xb6-ra 31. Bgl—al nyer. 31. ce—c5 Bb6—c6 32. Ke3—de Fh7—c2 33. Bgl—d Fc2—b3 32. Bel—bl Fb3— d5 35. fe—f5 Fd6—f3 11............... Va6Xd2f 12. Kelxd2 döxcl 13. Fd3XcL cöxdi lé. Hgl—Í3 Hb8-c6 15. Fcé-böf Fc8-d7 . . 16. Fb5Xc6 Fd7><c6 17. H£3xdé Fc6xg2 36. í5Xe6 Ff3Xb5 37. e6xf7 ' ' Fb5Xí7 38. Bbl—il ' ■ ' • Sötét föladja IRODALOM. * (A Magyar könyvtár) új füzetei: Orosz elbeszélések. Fordította Ambrozovics Dezső. — Sativatore Farina. Erősebb a szerelemmel. Fordította Tóth Béla. — Cserei Mihály Históriája. Jegyzetekkel látta el Angyal Dávid. — Arany . János: Katalin: Keveháza. Szent László füve. Bevezetéssel ellátta dr Radnay Rezső. — Ibsen: Társadalom támaszai. Fordította Lázár Béla. * (Halászati folyóirat.) Darányi miniszter, aki hagánk halászati érdekeinek emelésére újabb időben különösen nagy gondot fordit, elhatározta, hogy egy halászán folyóiratot indit meg, mégpedig dr Lendl Adolfnak a Természet c. álattani és vadászati folyóiratával kapcsolatban. A Természet előfizetői ezt a halászati lapot díjtalanul fogják f.. é. szept. hó 1-től Esti levél. — A lovagias asszony. —Bizonyosan méltóztatnak ismerni a Police Gazette című newyorki képeslapot. Mikor a pincér igen nagy nyaláb illusztrált újságot hoz, ez is mindig ott van a Gartenlaube mellett. De nem olyan szelíd folyóirat, mint az a tejfölös német. Már a papirosa is verhenyeges. Alkalmasint azért, mert a yankee-psychólogia atyafiságot lát az ember- és a bikalélek között. Ez az újság is arra való, amire a veres posztó: hogy bőszítsen. Kétségkívül igen jóravaló irányban beszít. Mindig az Igazság és az Erény üldözői ellen idézi fel méltó haragunkat. Egy kicsit durva, de fölöttébb világos fametszetei számról számra azt az örök igazságot adják elénk, hogy a Gonoszság rút, a Jóság meg szép. Sőt nemcsak szép, hanem erős is. Hah, micsoda lába ikrája van a derék misseknek, kik a becsületük ellen vétőket megfojtják, lelövik, hasba szúrják! Hogyan duzzad fehér karjok bicepsizma, mikor a gaz csábítóval a torony gombján birkóznak! (Hogyan kerülnek a torony gombjára? biz én nem igen tudom, de ez a csatatér hatásos, kiváltképen hatásos.) Hát a Lucretia, ki a tolakodó házibarátot belekergeti a Niagara zuhatagába, vagy a t. közönség zajos éljenzése közepett felpofozza a színházban! Mindez olyan magasztos és olyan izmos! Ilyen lelki és testi erőt csak a biblia és a roastbeef adhat. Földkörüli utazásomból azonban Észak- Amerikát kihagyom a jövő tavaszszal. (Elosonok alatta, a Panamán keresztül.) És keresni fogom ezen a bolygó csillagon azokat a boldog országokat, amelyekben a természet rendje a józan ész szerint való. Vagyis amelyekben a törvény maga is olyan erős, hogy nem kéntelen az asszonyokra bízni a maga dolgát. Vannak-e olyan boldog országok ? Nem tudom. De majd kutatom. És remélem, hogy találok vagy egyet, mert ha nem találok, akkor ennek a világnak egész jogi berendezkedése nem ér egy üret taplót. A férfi azért vív párbajt, mert a törvény megsértett becsületének nem ad kellő elégtételt. A büntető codex a hiányos elégtétel e kiegészítését megtorolja, de elismeri, sőt szigorúan distingválja. A bírónak meg kell állapítania: megtartották-e a párbaj szabályait ? (A törvényszegésnek szabályai vannak !) Ha Elemér karddal szakítja be a Tihamér koponyáját, az párbaj (egyhavi államfogház); de ha Pesta fokossal veri be a Gyula fejét, az súlyos testi sértés (egyévi börtön). Holott a szándék azon egy, az eshetőség sem különböző (mert hátha az Elemér vagy a Pesta koponyája lyukad be), csak a fegyver más-más. No meg a gallér is. A törvény maga mondja: »Verekedjél karddal és viselj keményített gallért; ellenben ne verekedjél fokossal és ne viselj keményítetlen gallért.« Csókoljuk a kezedet, nagyságos Themis asszony ! És hálánk jeléül leteszünk szent oltárodra egy szép, tizenötforintos vívókardot meg egy fél kilo fiumei elefánt-rizskeményitőt. Nagy a te kegyelmed, bölcsességed és igazságosságod. De mi tevő legyen a becsületében sértett nő, akin nem segít se a kard, se amaz ártatlan pillantású fehér elefánt! Mi tevő legyen, mikor a tekintetes járásbíró úrhoz sem folyamodhatik, mert a tekintetes járásbíró úr csak öt vagy ötven forintos flastromot ragaszthat a becsület sebére, s az ilyen orvoslás rosszabb a semminél. Bizony csak a Police Gazette valamelyik otromba fametszetét kéntelen életre kelteni a szegény nő. Pofoz, öklöz, rúg, korbácsol. A tisztelt közönség aztán mindezt örömmel olvassa az újságban. Öröme kettős. Az egyik az, hogy: »Helyes, derék asszony érte, úgy kell a bitangnak!« A másik jóízű mosolygásban nyilatkozik : »Ejnye be pompás kis skandalum, ejnye be kardos egy menyecske!« Jaj, dehogy kardos a szegény ! Ép az a baja, hogy nincsen kardja. De még fotográfusa sincs. Azért kellett a korbács szíjából megalkotnia azt a kacskaringós §-t. Azért Police Gazettebeli alak. Becsületes, nemes, erős, bátor, mindnyájunk tiszteletére, de egyszersmind mosolygására is méltó. Tehát nem annyira alak, mint figura. S ennek Európában is, Amerikában is igazság a neve, hogy vinné el az ördög, pénze után élt, semmi dolog után nem vetette magát s az időt látogatásokkal ütötte agyon. — Lehetnék hivatalnok — mondotta némelykor — de hát ha valami helyet elfoglalnék, igazságtalanságot követnék el. Valaki elől a kenyeret elvenném s az koplalna. Minek leszszak hát meg egy ismeretlen szegény ördögöt a kenyértől, mikor a magam vagyonából is meg tudok élni. Én természetesen nem voltam olyan mértékletes, mint Gergő sógor, ami azt jelenti, hogy lassan-lassan rossz bőrbe jutottam. A gyomrom is megromlott, idegeim is petyhüdtek lettek s a kedvem is megcsappant, ami miatt az anyám kétségbeesett és pedig annál is inkább, mert az orvosunk mindinkább feltűnőbben csóválta érdekes ősz fejét és mert többször kijelentette: — Attól félek, hogy ezt a fiatal urat mihamar elviszi az ördög. Ebben a helyzetben az édes anyámnak ötlete támadt s azzal a komoly kéréssel járult a sógor elé, hogy engem magához vegyen. Hadd legyek nála néhány hétig, hogy a rendet, a mértékletességet megszokjam s hogy igy hamarosan talpraáljak. Gergő nem épen kitörő örömmel fogadta a kérést, de teljesítette, kikötése mellett annak, hogy szokásaihoz és életmódjához szorosan alkalmazkodom.. Nemsokára ezután a sógor házához kerültem. Vendégeskedésem vigság és megelégedettség helyett aggodalommal töltött , el- s igen borús ábrázattal néztem a kellemetlennek ígérkező jövő felé. Más tekintetben azonban megértettem, hogy egészségem érdekében kell szenvednem s így a keserű orvosság bevételére is készen voltam. A sógornál reggeli öt órakor kellett jelentkeznem, amikor rendszerint föl szokott kelni s amikor napi teendőit megkezdi. Épen felöltözködött, mikor beállítottam hozzá. - - Ez a pontosság, amit szeretek —szólt barátságosan s a dolgozószobájába vitt át, ahol pipát vett elő s ahol rágyújtott, arra kényszerítve, hogy én is azt tegyem. — Egy pipa erős dohány kora reggel, maga az egészség — mondta aztán. . . Ami a pipázást illeti, az gonosz hatással volt reám, de nem szóltam semmit. Mikor az utolsó szippantást is elvégezte, szivóriumot tett az asztalra. — Ha az ember az időt kivárja s a pipáját kiszívja, igen jól teszi, ha ebből a szilvóriumból három pohárral egymásután behajit. Akkor pihenhet egyet s a másik három pohárkát már nem muszáj egymásra hányni. Megittuk a hat-hat pohár szilvániumot, úgy, amint ő szokta. Gergő sógornak jólesett,hogy egy árva megjegyzést sem tettem, azon azonban csodálkozott, hogy olykor-olykor fütyülésbe is, meg dudolásba is kezdtem. Hét órakor a gazdasszony beszólt, hogy a reggeli készen van, ami úgy is volt. Az ebédlő gondosan terített asztalán mást párolgott a tea, mellette ágaskodott a rumos üveg s ott feküdt a tálban a sonka. A sógor pedig, hogy az asztalhoz ült, megmagyarázta, hogy a rumban sohasem szabad bízni. Mielőtt az ember a teába öntene belőle, meg kell ízlelni. Egy fél pohár teljesen elég. A teából két csésze dukál ki, mindig megrumozva. A sonkából pedig öt szelet egészséges, de csak úgy, ha két pohár konyakkal leöblíti az ember. — Az az ember — szólt a reggeli után Gergő — aki déli tizenkét óráig pálinkafélét iszik az ilyen reggeli után, egyszerűen megöli magát. Ezt jegyezd meg jól s a délelőtt folyamán szeszt be ne vegyél. A tanács kissé fölösleges volt, mert az előzvflények után egyáltalán nem áhítoztam szeszre. A sétára, amit a sógor indítványozott, meglehetősen kábult fejjel indultam, de aztán magamhoz tértem. Tíz óra felé Gergő folyton egy utcában járt-kelt s az óráját nézegette. Végre hirtelen megszólalt: — Mire odaérünk, épen tiz óra lesz. És épen tíz óra volt, mikor egy korcsmába léptünk s egy lefoglalt asztal mellé telepedtünk. Itt megmagyarázta, hogy villásreggeli előtt az okos ember egy korsó világos sört iszik, villásreggeli után pedig négy pohár fekete sört szopogat be, ami az egészségre igen jó hatással van. Áruig rendetlen és mértéktelen voltam, sohasem szédült úgy a tejem ebéd előtt, mint ezúttal. Az ebéd öt fogásból állt a a gazdaszszony szolgáltatát. A levesre vizet ittunk, azután fehér és vörös bort fölváltva, nagy poharakból, megfelelően a sógor szokásának •••'•és rendjének, ami az ebéd végével két pohár likőrt irt előkapni. Landgraf János orsz. halászati felügyelő vállalta el a halászati folyóiratszerkesztését s így előre látható, hogy hazánk érdeklődő közönsége ismét egy derék szaklapot fog nyerni, amely kéthetenkint és illusztrálva fog megjelenni.