Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-09 / 188. szám

6 PESTI HÍRLAP 1899. július 9. 6.............. FbéXc3 . 7. h2Xc3_...........Hf6—eá _________ ... 8. Fii—d3 He4xd2 9. VdlXd2 c7—cö 10. Í2—Í4 Vd8—aö Figyelemre méltó folytatás volt itt 10. c5—c4, 11. c3—c41. Világos lebonyolítást céloz, hogy elkerülje a 11. Hgl—13 11. Hb8—eb után előálló bonyodalmat. Lasker különben is szereti a középjáték teljes átugrásával a végjátékot létrehozni. Hibás lépés, melyre világos előnybe jön. 17. Fc6—d7 volt a helyes lépés. 18. Bhl—gl Fg2—el 19. Bglxg7 KeB—el 20. Kd2—tól Fee—h7 21. Bal—gl Ba8—c8 Nagy hiba. Itt okvetlenül 21. a7—a6-nak kel­lett jönnie. 22. Hdé—b5 ! L7—b6 23. Hb5—d6 Bc8—f8 Világosnak most nyernie kell. 26. c2—cé ’ Bh8—g8 25. Bg7Xg8 Fh7xg8 25. Bf8xb8-ra sötét gyalogot veszít. 26. h2—hé Bt8—d8 27. hé—he Ke7—f8 28. a2—aé Fg8—h7 29. aé—a5 ! ■ • Bd8—b8 30. a6xbe Bb8Xb6 30. a7xb6-ra 31. Bgl—al nyer. 31. ce—c5 Bb6—c6 32. Ke3—de Fh7—c2 33. Bgl—d­ Fc2—b3 32. Bel—bl Fb3— d5 35. fe—f5 Fd6—f3 11............... Va6Xd2f 12. Kelxd2 döxcl 13. Fd3XcL cöxdi lé. Hgl—Í3 Hb8-c6 15. Fcé-böf Fc8-d7 . . 16. Fb5Xc6 Fd7><c6 17. H£3xdé Fc6xg2 36. í5Xe6 Ff3Xb5 37. e6xf7 ' ' Fb5Xí7 38. Bbl—il ' ■ ' • Sötét föladja IRODALOM. * (A Magyar könyvtár) új füzetei: Orosz elbeszélések. Fordította Ambrozovics Dezső. — Sat­­ivatore Farina. Erősebb a szerelemmel. Fordította Tóth Béla. — Cserei Mihály Históriája. Jegyzetekkel látta el Angyal Dávid. — Arany . János: Katalin: Keveháza. Szent László füve. Bevezetéssel ellátta dr Radnay Rezső. — Ibsen: Társadalom támaszai. For­dította Lázár Béla. * (Halászati folyóirat.) Darányi miniszter, aki hagánk halászati érdekeinek emelésére újabb idő­ben különösen nagy gondot fordit, elhatározta, hogy egy halászán folyóiratot indit meg, mégpedig dr Lendl Adolfnak a Természet c. álattani és vadászati folyóiratával kapcsolatban. A Természet előfizetői ezt a halászati lapot díjtalanul fogják f.. é. szept. hó 1-től Esti levél. — A lovagias asszony. —­Bizonyosan méltóztatnak ismerni a Police Gazette című newyorki képes­lapot. Mikor a pincér igen nagy nyaláb illusztrált újságot hoz, ez is mindig ott van a Gartenlaube mellett. De nem olyan szelíd folyóirat, mint az a tej­fölös német. Már a papirosa is verhenyeges. Alkalmasint azért, mert a yankee-psychólogia atyafiságot lát az ember- és a bikalélek között. Ez az újság is arra való, amire a veres posztó: hogy bőszítsen. Kétségkívül igen jóravaló irány­ban beszít. Mindig az Igazság és az Erény üldözői ellen idézi fel méltó haragunkat. Egy kicsit durva, de fölöttébb világos fametszetei szám­ról számra azt az örök igazságot adják elénk, hogy a Gonoszság rút, a Jóság meg szép. Sőt nemcsak szép, hanem erős is. Hah, micsoda lába ikrája van a derék misseknek, kik a be­csületük ellen vétőket megfojtják, lelövik, hasba szúrják! Hogyan duzzad fehér karjok biceps­­izma, mikor a gaz csábítóval a torony gomb­ján birkóznak­! (Hogyan kerülnek a torony gombjára? biz én nem igen tudom, de ez a csatatér hatásos, kiváltképen hatásos.) Hát a Lucretia, ki a tolakodó házibarátot belekergeti a Niagara zuhatagába, vagy a t. közönség za­jos éljenzése közepett felpofozza a színházban! Mindez olyan magasztos és olyan izmos! Ilyen lelki és testi erőt csak a biblia és a roastbeef adhat. Földkörüli utazásomból azonban Észak- Amerikát kihagyom a jövő tavaszszal. (Elosonok alatta, a Panamán keresztül.) És keresni fogom ezen a bolygó csillagon azokat a boldog orszá­gokat, amelyekben a természet rendje a józan ész szerint való. Vagyis amelyekben a törvény maga is olyan erős, hogy nem kéntelen az asszonyokra bízni a maga dolgát. Vannak-e olyan boldog országok ? Nem tudom. De majd kutatom. És remélem, hogy találok vagy egyet, mert ha nem találok, akkor ennek a világnak egész jogi berendezkedése nem ér egy üret taplót. A férfi azért vív párbajt, mert a törvény megsértett becsületének nem ad kellő elégtételt. A büntető­ codex a hiányos elégtétel e kiegészí­tését megtorolja, de elismeri, sőt szigorúan distingválja. A bírónak meg kell állapítania: megtartották-e a párbaj szabályait ? (A törvény­szegésnek szabályai vannak !) Ha Elemér karddal szakítja be a Tihamér koponyáját, az párbaj (egyhavi államfogház); de ha Pesta fokossal veri be a Gyula fejét, az súlyos testi sértés (egyévi börtön). Holott a szándék azon egy, az eshetőség sem különböző (mert hátha az Elemér vagy a Pesta koponyája lyukad be), csak a fegyver más-más. No meg a gallér is. A törvény maga mondja: »Verekedjél karddal és viselj keményített gallért; ellenben ne verekedjél fokossal és ne viselj keményítetlen gallért.« Csókoljuk a kezedet, nagyságos Themis asszony ! És hálánk jeléül leteszünk szent oltárodra egy szép, tizenötforintos vívókardot meg egy fél kilo fiumei elefánt-rizskeményitőt. Nagy a te kegyel­med, bölcsességed és igazságosságod. De mi tevő legyen a becsületében sértett nő, akin nem segít se a kard, se amaz ártatlan pillantású fehér elefánt! Mi tevő legyen, mikor a tekintetes járásbíró úrhoz sem folyamodhatik, mert a tekintetes járásbíró úr csak öt vagy ötven forintos flastromot ragaszthat a becsület sebére, s az ilyen orvoslás rosszabb a semmi­nél. Bizony csak a­ Police Gazette valamelyik otromba fametszetét kéntelen életre kelteni a szegény nő. Pofoz, öklöz, rúg, korbácsol. A tisztelt közönség aztán mindezt örömmel ol­vassa az újságban. Öröme kettős. Az egyik az, hogy: »Helyes, derék asszony érte, úgy kell a bitangnak!« A másik jóízű mosolygásban nyi­latkozik : »Ejnye be pompás kis skandalum, ejnye be kardos egy menyecske!« Jaj, dehogy kardos a szegény ! Ép az a baja, hogy nincsen kardja. De még fotográfusa sincs. Azért kellett a korbács szíjából megalkot­nia azt a kacskaringós §-t. Azért Police Gazette­­beli alak. Becsületes, nemes, erős, bátor, mind­nyájunk tiszteletére, de egyszersmind mosolygá­sára is méltó. Tehát nem annyira alak, mint figura. S ennek Európában is, Amerikában is igazság a neve,­­ hogy vinné el az ördög, pénze után élt, semmi dolog után nem vetette magát s az időt látogatásokkal ütötte agyon. — Lehetnék hivatalnok — mondotta né­melykor — de hát ha valami helyet elfoglalnék, igazságtalanságot követnék el. Valaki elől a kenyeret elvenném s az koplalna. Minek leszszak hát meg egy ismeretlen szegény ördögöt a ke­nyértől, mikor a magam vagyonából is meg tudok élni. Én természetesen nem voltam olyan mér­tékletes, mint Gergő sógor, ami azt jelenti, hogy lassan-lassan rossz bőrbe jutottam. A gyomrom is megromlott, idegeim is petyhüdtek lettek s a kedvem is megcsappant, ami miatt az anyám kétségbeesett és pedig annál is inkább, mert az orvosunk mindinkább feltűnőbben csóválta ér­dekes ősz fejét és mert többször kijelentette: — Attól félek, hogy ezt a fiatal urat mi­hamar elviszi az ördög. Ebben a helyzetben az édes anyámnak öt­lete támadt s azzal a komoly kéréssel járult a sógor elé, hogy engem magához vegyen. Hadd legyek nála néhány hétig, hogy a rendet, a mértékletességet megszokjam s hogy igy hama­rosan talpraá­ljak. Gergő nem épen kitörő öröm­mel fogadta a kérést, de teljesítette, kikötése mellett annak, hogy szokásaihoz és­ életmódjá­hoz szorosan alkalmazkodom.. Nemsokára ezután a sógor házához ke­rültem. Vendégeskedésem vigság és megelége­dettség helyett aggodalommal töltött , el­- s­ igen borús ábrázattal néztem a­ kellemetlennek ígér­kező jövő felé. Más tekintetben azonban meg­értettem, hogy egészségem érdekében kell szen­vednem s így a keserű orvosság bevételére is készen voltam. A sógornál reggeli öt órakor kellett jelent­keznem, amikor rendszerint föl szokott kelni s amikor napi teendőit megkezdi. Épen felöltöz­­ködött, mikor beállítottam hozzá. - - Ez a pontosság, amit szeretek —szólt barátságosan s a dolgozószobájába vitt át, ahol pipát vett elő s ahol rágyújtott, arra kénysze­rítve, hogy én is azt tegyem. — Egy pipa erős dohány kora reggel, maga az egészség — mondta aztán. . . Ami a pipázást illeti, az gonosz hatással volt reám, de nem szóltam semmit. Mikor az utolsó szippantást is elvégezte, szivóriumot tett az asztalra. — Ha az ember az időt kivárja s a pi­páját kiszívja, igen jól teszi, ha ebből a szilvó­­riumból három pohárral egymásután behajit. Akkor pihenhet egyet s a másik három pohár­kát már nem muszáj egymásra hányni. Megittuk a hat-hat pohár szilvániumot, úgy, amint ő szokta. Gergő sógornak jólesett,­­hogy egy árva megjegyzést sem tettem, azon azonban csodálkozott, hogy olykor-olykor fü­tyülésbe is, meg dudolásba is kezdtem. Hét órakor a gazdasszony beszólt, hogy a reggeli készen van, ami úgy is volt. Az ebédlő gondosan terített asztalán mást párolgott a tea, mellette ágaskodott a rumos üveg s ott feküdt a tálban a sonka. A sógor pedig, hogy az asztalhoz ült, megmagyarázta, hogy a rum­ban sohasem szabad bízni. Mielőtt az ember a teába öntene belőle, meg kell ízlelni. Egy fél pohár teljesen elég. A teából két csésze dukál ki, mindig megrumozva. A sonkából pedig öt szelet egészséges, de csak úgy, ha két pohár konyakkal leöblíti az ember. — Az az ember — szólt a reggeli után Gergő — aki déli tizenkét óráig pálinkafélét iszik az ilyen reggeli után, egyszerűen megöli magát. Ezt jegyezd meg jól s a délelőtt folya­mán szeszt be ne vegyél. A tanács kissé fölösleges volt, mert az előzvflények után egyáltalán nem áhítoztam szeszre. A sétára, amit­ a sógor indítványozott, meg­lehetősen kábult fejjel indultam, de aztán ma­gamhoz tértem. Tíz óra felé Gergő folyton egy utcában járt-kelt s az óráját nézegette. Végre hirtelen megszólalt: — Mire odaérünk, épen tiz óra lesz. És épen tíz óra volt, mikor egy korcs­mába léptünk s egy lefoglalt asztal mellé tele­pedtünk. Itt megmagyarázta, hogy villásreggeli előtt az okos ember egy korsó világos sört iszik, villásreggeli után pedig négy pohár fekete sört szopogat be, ami az egészségre igen jó ha­tással van. Áruig rendetlen és mértéktelen voltam, sohasem szédült úgy a tejem ebéd előtt, mint ezúttal. Az ebéd öt fogásból állt a a ga­zdasz­­szony szolgálta­tát. A levesre vizet ittunk, az­után fehér és vörös bort fölváltva, nagy poha­rakból, megfelelően­ a sógor szokásának •••'•és rendjének, ami az ebéd végével két pohár likőrt irt elő­­kapni. Landgraf János orsz. halászati felügyelő vál­lalta el­ a­ halászati folyóirat­­szerkesztését s így előre látható, hogy hazánk érdeklődő közönsége ismét egy derék szaklapot fog nyerni, amely kéthetenkint és illusztrálva fog megjelenni.

Next