Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-25 / 204. szám

1899. Julius 25. PESTI HÍRLAP 7 . (miniszterek vakációja.) A miniszterek vakációja, mint már említettük, e hónap elején meg­kezdődött, de azért miniszter nélkül, a nagy káni­kula dacára nem marad Budapest. A vakációt aként osztják be, hogy a kabinet valamelyik tagja Buda­­pesten legyen. Nem azért történik­ ez természetesen hogy a Budapestre jövő idegenek minisztert láthassa­nak, avagy, hogy hirtelen háború kitörésétől tarta­nának, hanem az már szokás, hogy egy-egy minisz­ter Budapesten maradva, megjelenjék olykor a Do­­rottya­ utcában a szabadelvű klubban és konstatálja, hogy a politikai életbe beütött a kánikula és a bíbi­cek eltűntek. A miniszterek dolgát jelentékenyen megkönnyíti Széll Kálmán, a miniszterelnök, aki a közelben, Rátóton nyaralva, amint észreveszi, hogy miniszterekben fogyatkozás van, felül a gyorsvo­natra s egy-kettőre megérkezik Budapestre. Ma is igy történt Lukács László pénzügyminiszter tudniil­lik elutazott Gasteinba, Darányi Ignác földmivelés­­ügyi miniszter pedig ma délután a Beszkidekre ment közgazdaságilag fontos és tanulságos havasi kirán­­dulásra. Széll Kálmán miniszterelnök csaknem ugyan­azon időben, amikor Darányi elutazott, megérkezett Budapestre. Vele jött dr Hazai István, a miniszter­­elnök titkárja, akit Széll Kálmán magával vitt volt, hogy neki az akták elintézésében, miket Rátótra szor­galmasan szállítottak, segítsen. A miniszterek közül még itthon találta Széll Kálmán Hegedűs Sándor ke­reskedelemügyi minisztert, aki csak augusztus 5-én megy vakációra Ostendelre, de addig e hó 26-ika és 30-ika közt meglátogatja a felső magyarországi gyá­rakat. A félig munka, félig üdülés között vakációzó miniszterek között legkevésbé irigylendő a király sze­mélye körüli miniszternek, gróf Széchenyi Manónak, a vakációja. Széchenyi Manó gróf tudniillik a tavasz óta hol maláriában, hol gyomorbajban szenved. Előbb Marienbadban volt, de ott nem gyógyult meg, hát most Reichenauban tartózkodik. Orvosai föltétien pihenést tanácsoltak neki. Hazai fürdőhelyen eddigelé egyedül Wlassics Gyula időzik, t. i. Fenyőimén. — (Megerősítés.) A közoktatásügyi minisz­ter dr Ponori Thewrewk Emil ny. r. tanárnak az 1899—1900 tanév tartamára a budapesti tud. egye­tem rektorává, dr Berger fiv. János ny. r. tanárnak a hittudományi, dr Timon Ákos ny. r. tanárnak a jog- és államtudományi, dr Klug Nándor ny. r. ta­nárnak az orvostudományi, dr Fröhlich Izidor ny. r. tanárnak a bölcsészettudományi kar dékánjaivá, dr Lengyel Béla ny. r. tanárnak a bölcsészettudományi kar produkánsává, nemkülönben dr Generskcu Antal ny. r. tanárnak az orvostudományi kar jegyzőjévé történt megválasztatásukat jóváhagyó tudomásul vette és nevezetteket ezen tisztségükben, az 1899—1900. tanév tartamára megerősítette. — (Franciák és belgák.) Sokszor volt szó a franciák földrajzi ismereteiről s ama bolondságok­ról, amiket elkövettek. Úgy látszik, ezt a dicsősé­get a belgák megirigyelték tőlük s most ők is komi­kusak akarnak ezen a réven lenni. A tudatlanságról egy színezett térkép ad bizonyságot, amely Belgium­ban jelent meg s amelyből a kiadó egy csomót Budapestre is küldött, hogy üzletet csináljon. A tér­kép készítője Budapestet mint Ausztria egyik nagyobb városát tünteti föl, ellentétben Belgráddal és Buka­resttel, amelynek a „főváros“ jelleget megadja. A térkép kiadója, aki a mappát szétküldte, szintén e térkép után igazodott s Budapestre küldött csomagjai­nak címlapján hűségesen följegyezte, hogy ez a Buda­pest nevű város­­­ Ausztriában van. Mindezek után arra vagyunk kiváncsiak, hogy a budapesti könyvkereskedők árulni fogják-e ezt a térképet, vagy pedig a kiadó urnák visszaküldik, annak kijelentése mellett, hogy ilyen, tudatlanságot eláruló mű terjesz­tésével nem foglalkoznak.­­ (A budakeszi nyaralók) f. hó 21-dikén fényes sikerű nyári mulatságot rendeztek a közeli »Szép Juhászné«-hoz címzett vendéglőben. Az 500 főnyi közönség vidám zenével vonult ki a vendéglő­höz, hol fokozott jókedv mellett reggelig tartott a tánc, konfetti- és szerpentin-dobálás. _ (A szedőgép.) Érdekes sztrájkról számol be linzi levelezőnk : Felső-Ausztria hivatalos lapja a Linzer Zeitung nyomdájában szedőgépeket állítottak be, ami ellen a szedők tiltakoztak és végre azt köve­telték, hogy a szedőgépek mellé kizárólag kitanult szedőket alkalmazzanak. Ezt azonban nem akarták teljesíteni, mire a lap összes szedői sztrájkot kezdtek, a lap azonban, szedőgépen kiszedve, mindazonáltal akadálytalanul és minden késedelem nélkül meg­jelent. (Pulszky Károly öngyilkossága.) Pulszky Károly haláláról eddig csak az a távirat hozott hírt, melyet Skallóczy kapott Brisbaneból, s amely igy szólt: »Pulszky meghalt.« Most két brisbanei lap érkezett, melyeknek közleményei megerősítik azt az általános föltevést, hogy Pulszky öngyilkos lett. A »The Telegraph* június 7-iki száma ily cím alatt. »Végzetes lövés. — Egy ember Pinkenhaban,* — a következőket írja: »A rendőrség értesítést kapott, mely szerint Pinkenhaban egy átlőtt ember holttestét találták. Közelebbi részletek még hiányoznak. Az embert Poulszkynak hívták. Magyar volt s körülbelül két hónap óta tartózkodott Brisbaneben.« Másnap ugyanez a lap a következőket jelenté: »Hir szerint a kedden (1899. jun. 6.) reggel, körül­belül egy mértföldnyire a Myrtletown-hotel alatt Pin­­kenk­aban talált holttest jobb keze egy revolvert tar­tott görcsösen szorítva, melyből egy golyó ki volt lőve. A szív táján golyósebet találtak. A kórház mor­­guejában Wray dr post mortem vizsgálatot tartott, melyből kitűnt, hogy a halál oka a lövés okozta seb.« Brisbane egy másik kiváló lapja, a »The Bris­bane Courier« jun. 8-ikán ezeket írja »Kedden reg­gel, körülbelül egy mértföldnyire a Myrtletown-hotel alatt ember holttestét találták. Jobb kezében revol­vert szorított, melynek egy golyója ki volt lőve, s egy golyóseb a szivtáján mutatta a halál okát. Min­den körülmény öngyilkosságra vall s a megtörtént vizsgálat után a temetést elrendelték. A földi marad­ványokat Pulszky Károlyéinak ismerték föl, aki nem­rég érkezett ide, s ki megelőző este a hotelben ér­kezett.« — (Halálozások.) Dr Farkas János, Fejér­vármegye egykori tb. főorvosa, 1848-as nemzetőr­­százados, 82 éves korában Székesfejérvárott meg­halt. Az elhunyt 1848-ban élénk részt vett a nem­zeti mozgalmakban ; a nagyperkátaiak megválasztot­ták nemzetőr-századossá, több csatában küzdött s különösen Ozoránál tüntette ki magát, amikor a h­or­­vátokat Ozoráról visszaszorították. A forradalom után az orvosi pályára lépett, melyen gyorsan haladt előre s a d i8-as években Fejér megye tb. főorvosa lett. Praxisát még jó ideig folytatta, mígnem betegsége és öregsége megakadályozta. Székesfejérvár társadalmá­ban nagy szerepet játszott s mindenki kedvelte a jókedvű öreg urat. A közönség nagy részvéte mellett temették el. Bécsből jelentik, hogy Hochsmann Adolf tá­­bornok-hadbiró, aki az osztrák-magyar közös had­sereg hadbíróságának vezetője volt, hatvanegy éves korában meghalt.­­ (Andrew új csónakútja az óceánon.) William Andrew, kinek eddigi sikertelen kísérleteiről csak, a napokban emlékeztünk meg, tegnap ismét csó­­nak-kirándulásra indult Atlantic Cityből (New­ Jersey) Franciaországba. A parton ezer meg ezer néző se­reglett össze, akik nagy ovációkban részesítették a rettenthetlen tengerészt. A csónak neve The Doree és mindössze tizenkét láb hosszú és öt láb széles. Azelőtt tiszta fehér szinű volt, de ép azért Andrew sokszor forgott veszélyben, mert a cápák gyakran megtámadták. Most tehát feketére festette, hogy a cápáit ne vegyék olyan könnyen észre. Andrew két hónapra való eleséget visz magával, mert akkorra eléri az Azori szigeteket, ahol kiszáll néhány napra.­­ (Ős-Bueavára.) Signor Ghezzi, ki szen­zációt keltett művészetével, tegnap óta új alakításait mutatja be esténkint a 10 órai varieté-előadás kereté­ben és valóságos ovációkban részesül a közönség ré­széről. — A varieté egyéb műsorát már oly gyakran méltattuk, hogy fölösleges azt ismételnünk. — Zuila, a kötéltáncosnő, ma este 7 és 12 órakor utoljára lép föl és rendkívüli mutatványokat produkál.­­ (Öngyilkos törvényszéki biró.) Izgal­mas eset foglalkoztatja a pozsonyiakat. Az ottani kir. törvényszék egyik legképzettebb bírája, a szó­beli sommás­ eljárás elnöke, tegnap délelelőtt revol­verével szájába lőtt s szörnyet halt. Az öngyilkos bírót Keitler Józsefnek hívják; pozsonyi születésű, 46 éves, nőtlen ember. Végzetes tettének oka régi kinzó idegbajában keresendő, mely ellen hasztalan keresett orvoslást. Mig betegsége erőt nem vett rajta, legkedveltebb alakja volt a pozsonyi úri társaságnak s mint zongora-virtuózt sok hangversenyen ünne­pelték. Mint tartalékos hadnagy végigharcolta a bos­­nyák okkupációt s tölebbvalói rendkívül nagyra be­csülték katonai képzettségét is, aminek kiváló bizo­nyítéka az, hogy egy detachement-nál ellenséges terüle­ten keresztül törte magát Bródból Sarajevóba, amiért­­ legfelsőbb elismerésben is részesült. _T­o­m------------­----—,-----------------------------------------------------—-------------— — (Tót népgyülés.) Liptószentmiklóson a tótok népgyülést tartottak, amelynek az volt a célja, hogy kimondják, hogy ezután csak kerületbeli tít embert fognak képviselőnek választani. Körülbelül öt­ezer ember vett részt a gyűlésen, amelyen Joób Gyula főszolgabíró képviselte a hatóságot. Sűrű mo­­zsárdörgés között nyitották meg a tanácskozást, amely nagyon viharos lefolyású volt. Az egyes szó­nokok: Ruzsiák, Burján, Czimrak, Sztodola, Csobrda, Szalva és Kutlik oly heves hangon beszéltek, hogy a főszolgabíró többször kénytelen volt félbeszakítani őket, sőt Szalva szerkesztőtől meg is vonta a szót. A tömeg erre lázongani kezdett. Dühös kifakadások hallatszottak a főszolgabiró ellen, aki csak nehezen tudta a rendet föntartani.­­ (Szerencsétlenül járt úriasszony.) Bu­dapesten aránylag a legtöbb szerencsétlenség és büneset a városnak a Rottenbiller-, Damjanich-utca, csömöri- és aréna-út közt elterülő négyszögére esik. Hosszú volna most azokat a bűneseteket, gyilkosságokat, és egyéb szerencsétlenségeket fölsorolni, amelyek az István-út, csömöri-út, aréna-út, Rottenbiller-, Damja­nich-, Garai-, Murányi-, nefelejis-, Dembinszky- és a négyszögbe tartozó többi utcában, meg téren évek hosszú sora óta történtek, mindössze csak a Garay­­utcában s a nefd­ejts-utcában szombaton elkövetett két gyilkosságra, a Damjanich-utcában vasárnap tör­tént s lapunk más helyén említett halálos elgázolásra, meg arra a szerencsétlen fiatal úriasszonyra hivatko­zunk, akit ugyancsak e negyedben, a csömöri-uton ért vasárnap este halálos szerencsétlenség. A fiatal nő sétálás közben a csömöri-út 2. sz. ház előtt meg­botlott valamiben és elesett, de olyan erővel vágó­dott el a kövezeten, hogy a belsejében egyik ér meg­­pattan­t, belső vérzése támadt s amire a mentők ki­értek a csümöri­ utra, már haldoklott. Bevitték a Ró­­kus-kórházba, ahol csak annyi időre tért magához, hogy a nevét megmondhatta, azután néhány perc múlva meghalt. A szerencsétlen fiatal asszonyt Wi­­singer Máricnak hívták, Tokajra való és 30 éves.­­ (Szerencsétlenség egy torpedó-naszá­don.) Az »Adler« torpedó-naszádot, melyen kazán­robbanás történt, a lesinai kikötőbe hozták. A rob­banás alkalmával szerencsétlenül járt altisztek a kö­vetkezők : Deotto gépügyelő-segéd (Pólából), Spiegl géplegény (Pressnitzből, Kaaden mellett), Ulipics géplegény (Ghilnából, Zágráb mellett) és Miijak fö­lül­ (Almissából, Dalmácia.) Hozzátartozóikkal már tegnap tudatták a halál hitét. Grabmayr sorhajózász­­lós a fia Grabmayr udvari és miniszteri tanácsosnak. Deotto, Ulipics és Miljak holttesteit nem találták meg. A »Gigant« hadihajó ma reggel 8 órakor el­indult a lesinai kikötőből az »Adler« torpedó­naszád­dal, amelyet Pólába vontat. Tegnap délután temették el Spalatoban az »Ad­ler« torpedónaszádon történt robbanás alkalmával szerencsétlenül járt Grabmayr Móric sorhajózászlóst és Siegel Antal géplegényt. A lakosság a legnagyobb részvétet mutatta a szerencsétlenek iránt. A halotti kí­séret a matróz-századból alakíttatott. A tengerész-plé­bános által teljesített beszerelésnél az egész székes­kápt­alan segédkezett. A koporsó mögött Grabmayr György és Sternbach báró kerületi elnökök mint legközelebbi rokonok mentek, azután Becker lovag ellentengernagy, a kerületi kapitányság vezetője és Katilinic polgár­­mester, továbbá a Spalato mellett horgonyzó nyári hajóraj összes szolgálatában nem levő tisztjei, a tisztikar, az összes spalatoi hatóságok fejei és hivatalnokai díszegyenruhában, a községi elöl­járóság tagjai és a város más előkelőségei, végül a hajóraj szolgálatban nem levő legény­sége. A tengerész-zenekar és a városi zenekar gyász­indulókat játszott. Számos koszorú gyönyörű szala­gokkal fedte be a koporsókat, melyek mellett városi szolgák haladtak fáklyákkal. Sok ezer ember állott sorfalat azon az úton, amelyen a menet haladt. A kikötő összes hajói és a középületek félárbócra eresztették le a lobogókat. _ (Rablótámadás Újpesten.) Kétségbeesett segélykiáltás verte föl az éjjel 12 óra tájban Újpesten a széna-tér csöndjét. A szomszéd utcákban cirkált Pintér Károly detektív, aki a kiáltozásra a hang irá­nyába sietett. A téren Szitász Gyula gépkovács vias­kodott né­­y emberrel, akik megtámadták és ezüst óráját láncostól elrabolták tőle. A detektív láttára a rablók el akartak menekülni, de Pintér utánuk eredt és kettőt le is tartóztatott közülök, míg a másik két jó madár elmenekült. A letartóztatott két rablót, Kovács Ferenc budapesti születésű 19 éves vasesz­tergályos-legényt és Balog János budapesti születésű 19°éves vasöntő-legényt, a kapitányságra vitték, ahol motozáskor Balognál meg is találták az elrabolt órát és láncot. A megszökött két útonállót, Jalna György és Ébner Gusztáv asztaloslegényeket a rendőrség nyomozza

Next