Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-25 / 204. szám
1899. Julius 25. PESTI HÍRLAP 7 . (miniszterek vakációja.) A miniszterek vakációja, mint már említettük, e hónap elején megkezdődött, de azért miniszter nélkül, a nagy kánikula dacára nem marad Budapest. A vakációt aként osztják be, hogy a kabinet valamelyik tagja Budapesten legyen. Nem azért történik ez természetesen hogy a Budapestre jövő idegenek minisztert láthassanak, avagy, hogy hirtelen háború kitörésétől tartanának, hanem az már szokás, hogy egy-egy miniszter Budapesten maradva, megjelenjék olykor a Dorottya utcában a szabadelvű klubban és konstatálja, hogy a politikai életbe beütött a kánikula és a bíbicek eltűntek. A miniszterek dolgát jelentékenyen megkönnyíti Széll Kálmán, a miniszterelnök, aki a közelben, Rátóton nyaralva, amint észreveszi, hogy miniszterekben fogyatkozás van, felül a gyorsvonatra s egy-kettőre megérkezik Budapestre. Ma is igy történt Lukács László pénzügyminiszter tudniillik elutazott Gasteinba, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter pedig ma délután a Beszkidekre ment közgazdaságilag fontos és tanulságos havasi kirándulásra. Széll Kálmán miniszterelnök csaknem ugyanazon időben, amikor Darányi elutazott, megérkezett Budapestre. Vele jött dr Hazai István, a miniszterelnök titkárja, akit Széll Kálmán magával vitt volt, hogy neki az akták elintézésében, miket Rátótra szorgalmasan szállítottak, segítsen. A miniszterek közül még itthon találta Széll Kálmán Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisztert, aki csak augusztus 5-én megy vakációra Ostendelre, de addig e hó 26-ika és 30-ika közt meglátogatja a felső magyarországi gyárakat. A félig munka, félig üdülés között vakációzó miniszterek között legkevésbé irigylendő a király személye körüli miniszternek, gróf Széchenyi Manónak, a vakációja. Széchenyi Manó gróf tudniillik a tavasz óta hol maláriában, hol gyomorbajban szenved. Előbb Marienbadban volt, de ott nem gyógyult meg, hát most Reichenauban tartózkodik. Orvosai föltétien pihenést tanácsoltak neki. Hazai fürdőhelyen eddigelé egyedül Wlassics Gyula időzik, t. i. Fenyőimén. — (Megerősítés.) A közoktatásügyi miniszter dr Ponori Thewrewk Emil ny. r. tanárnak az 1899—1900 tanév tartamára a budapesti tud. egyetem rektorává, dr Berger fiv. János ny. r. tanárnak a hittudományi, dr Timon Ákos ny. r. tanárnak a jog- és államtudományi, dr Klug Nándor ny. r. tanárnak az orvostudományi, dr Fröhlich Izidor ny. r. tanárnak a bölcsészettudományi kar dékánjaivá, dr Lengyel Béla ny. r. tanárnak a bölcsészettudományi kar produkánsává, nemkülönben dr Generskcu Antal ny. r. tanárnak az orvostudományi kar jegyzőjévé történt megválasztatásukat jóváhagyó tudomásul vette és nevezetteket ezen tisztségükben, az 1899—1900. tanév tartamára megerősítette. — (Franciák és belgák.) Sokszor volt szó a franciák földrajzi ismereteiről s ama bolondságokról, amiket elkövettek. Úgy látszik, ezt a dicsőséget a belgák megirigyelték tőlük s most ők is komikusak akarnak ezen a réven lenni. A tudatlanságról egy színezett térkép ad bizonyságot, amely Belgiumban jelent meg s amelyből a kiadó egy csomót Budapestre is küldött, hogy üzletet csináljon. A térkép készítője Budapestet mint Ausztria egyik nagyobb városát tünteti föl, ellentétben Belgráddal és Bukaresttel, amelynek a „főváros“ jelleget megadja. A térkép kiadója, aki a mappát szétküldte, szintén e térkép után igazodott s Budapestre küldött csomagjainak címlapján hűségesen följegyezte, hogy ez a Budapest nevű város Ausztriában van. Mindezek után arra vagyunk kiváncsiak, hogy a budapesti könyvkereskedők árulni fogják-e ezt a térképet, vagy pedig a kiadó urnák visszaküldik, annak kijelentése mellett, hogy ilyen, tudatlanságot eláruló mű terjesztésével nem foglalkoznak. (A budakeszi nyaralók) f. hó 21-dikén fényes sikerű nyári mulatságot rendeztek a közeli »Szép Juhászné«-hoz címzett vendéglőben. Az 500 főnyi közönség vidám zenével vonult ki a vendéglőhöz, hol fokozott jókedv mellett reggelig tartott a tánc, konfetti- és szerpentin-dobálás. _ (A szedőgép.) Érdekes sztrájkról számol be linzi levelezőnk : Felső-Ausztria hivatalos lapja a Linzer Zeitung nyomdájában szedőgépeket állítottak be, ami ellen a szedők tiltakoztak és végre azt követelték, hogy a szedőgépek mellé kizárólag kitanult szedőket alkalmazzanak. Ezt azonban nem akarták teljesíteni, mire a lap összes szedői sztrájkot kezdtek, a lap azonban, szedőgépen kiszedve, mindazonáltal akadálytalanul és minden késedelem nélkül megjelent. (Pulszky Károly öngyilkossága.) Pulszky Károly haláláról eddig csak az a távirat hozott hírt, melyet Skallóczy kapott Brisbaneból, s amely igy szólt: »Pulszky meghalt.« Most két brisbanei lap érkezett, melyeknek közleményei megerősítik azt az általános föltevést, hogy Pulszky öngyilkos lett. A »The Telegraph* június 7-iki száma ily cím alatt. »Végzetes lövés. — Egy ember Pinkenhaban,* — a következőket írja: »A rendőrség értesítést kapott, mely szerint Pinkenhaban egy átlőtt ember holttestét találták. Közelebbi részletek még hiányoznak. Az embert Poulszkynak hívták. Magyar volt s körülbelül két hónap óta tartózkodott Brisbaneben.« Másnap ugyanez a lap a következőket jelenté: »Hir szerint a kedden (1899. jun. 6.) reggel, körülbelül egy mértföldnyire a Myrtletown-hotel alatt Pinkenkaban talált holttest jobb keze egy revolvert tartott görcsösen szorítva, melyből egy golyó ki volt lőve. A szív táján golyósebet találtak. A kórház morguejában Wray dr post mortem vizsgálatot tartott, melyből kitűnt, hogy a halál oka a lövés okozta seb.« Brisbane egy másik kiváló lapja, a »The Brisbane Courier« jun. 8-ikán ezeket írja »Kedden reggel, körülbelül egy mértföldnyire a Myrtletown-hotel alatt ember holttestét találták. Jobb kezében revolvert szorított, melynek egy golyója ki volt lőve, s egy golyóseb a szivtáján mutatta a halál okát. Minden körülmény öngyilkosságra vall s a megtörtént vizsgálat után a temetést elrendelték. A földi maradványokat Pulszky Károlyéinak ismerték föl, aki nemrég érkezett ide, s ki megelőző este a hotelben érkezett.« — (Halálozások.) Dr Farkas János, Fejérvármegye egykori tb. főorvosa, 1848-as nemzetőrszázados, 82 éves korában Székesfejérvárott meghalt. Az elhunyt 1848-ban élénk részt vett a nemzeti mozgalmakban ; a nagyperkátaiak megválasztották nemzetőr-századossá, több csatában küzdött s különösen Ozoránál tüntette ki magát, amikor a horvátokat Ozoráról visszaszorították. A forradalom után az orvosi pályára lépett, melyen gyorsan haladt előre s a d i8-as években Fejér megye tb. főorvosa lett. Praxisát még jó ideig folytatta, mígnem betegsége és öregsége megakadályozta. Székesfejérvár társadalmában nagy szerepet játszott s mindenki kedvelte a jókedvű öreg urat. A közönség nagy részvéte mellett temették el. Bécsből jelentik, hogy Hochsmann Adolf tábornok-hadbiró, aki az osztrák-magyar közös hadsereg hadbíróságának vezetője volt, hatvanegy éves korában meghalt. (Andrew új csónakútja az óceánon.) William Andrew, kinek eddigi sikertelen kísérleteiről csak, a napokban emlékeztünk meg, tegnap ismét csónak-kirándulásra indult Atlantic Cityből (New Jersey) Franciaországba. A parton ezer meg ezer néző sereglett össze, akik nagy ovációkban részesítették a rettenthetlen tengerészt. A csónak neve The Doree és mindössze tizenkét láb hosszú és öt láb széles. Azelőtt tiszta fehér szinű volt, de ép azért Andrew sokszor forgott veszélyben, mert a cápák gyakran megtámadták. Most tehát feketére festette, hogy a cápáit ne vegyék olyan könnyen észre. Andrew két hónapra való eleséget visz magával, mert akkorra eléri az Azori szigeteket, ahol kiszáll néhány napra. (Ős-Bueavára.) Signor Ghezzi, ki szenzációt keltett művészetével, tegnap óta új alakításait mutatja be esténkint a 10 órai varieté-előadás keretében és valóságos ovációkban részesül a közönség részéről. — A varieté egyéb műsorát már oly gyakran méltattuk, hogy fölösleges azt ismételnünk. — Zuila, a kötéltáncosnő, ma este 7 és 12 órakor utoljára lép föl és rendkívüli mutatványokat produkál. (Öngyilkos törvényszéki biró.) Izgalmas eset foglalkoztatja a pozsonyiakat. Az ottani kir. törvényszék egyik legképzettebb bírája, a szóbeli sommás eljárás elnöke, tegnap délelelőtt revolverével szájába lőtt s szörnyet halt. Az öngyilkos bírót Keitler Józsefnek hívják; pozsonyi születésű, 46 éves, nőtlen ember. Végzetes tettének oka régi kinzó idegbajában keresendő, mely ellen hasztalan keresett orvoslást. Mig betegsége erőt nem vett rajta, legkedveltebb alakja volt a pozsonyi úri társaságnak s mint zongora-virtuózt sok hangversenyen ünnepelték. Mint tartalékos hadnagy végigharcolta a bosnyák okkupációt s tölebbvalói rendkívül nagyra becsülték katonai képzettségét is, aminek kiváló bizonyítéka az, hogy egy detachement-nál ellenséges területen keresztül törte magát Bródból Sarajevóba, amiért legfelsőbb elismerésben is részesült. _Tom----------------—,-----------------------------------------------------—-------------— — (Tót népgyülés.) Liptószentmiklóson a tótok népgyülést tartottak, amelynek az volt a célja, hogy kimondják, hogy ezután csak kerületbeli tít embert fognak képviselőnek választani. Körülbelül ötezer ember vett részt a gyűlésen, amelyen Joób Gyula főszolgabíró képviselte a hatóságot. Sűrű mozsárdörgés között nyitották meg a tanácskozást, amely nagyon viharos lefolyású volt. Az egyes szónokok: Ruzsiák, Burján, Czimrak, Sztodola, Csobrda, Szalva és Kutlik oly heves hangon beszéltek, hogy a főszolgabíró többször kénytelen volt félbeszakítani őket, sőt Szalva szerkesztőtől meg is vonta a szót. A tömeg erre lázongani kezdett. Dühös kifakadások hallatszottak a főszolgabiró ellen, aki csak nehezen tudta a rendet föntartani. (Szerencsétlenül járt úriasszony.) Budapesten aránylag a legtöbb szerencsétlenség és büneset a városnak a Rottenbiller-, Damjanich-utca, csömöri- és aréna-út közt elterülő négyszögére esik. Hosszú volna most azokat a bűneseteket, gyilkosságokat, és egyéb szerencsétlenségeket fölsorolni, amelyek az István-út, csömöri-út, aréna-út, Rottenbiller-, Damjanich-, Garai-, Murányi-, nefelejis-, Dembinszky- és a négyszögbe tartozó többi utcában, meg téren évek hosszú sora óta történtek, mindössze csak a Garayutcában s a nefdejts-utcában szombaton elkövetett két gyilkosságra, a Damjanich-utcában vasárnap történt s lapunk más helyén említett halálos elgázolásra, meg arra a szerencsétlen fiatal úriasszonyra hivatkozunk, akit ugyancsak e negyedben, a csömöri-uton ért vasárnap este halálos szerencsétlenség. A fiatal nő sétálás közben a csömöri-út 2. sz. ház előtt megbotlott valamiben és elesett, de olyan erővel vágódott el a kövezeten, hogy a belsejében egyik ér megpattant, belső vérzése támadt s amire a mentők kiértek a csümöri utra, már haldoklott. Bevitték a Rókus-kórházba, ahol csak annyi időre tért magához, hogy a nevét megmondhatta, azután néhány perc múlva meghalt. A szerencsétlen fiatal asszonyt Wisinger Máricnak hívták, Tokajra való és 30 éves. (Szerencsétlenség egy torpedó-naszádon.) Az »Adler« torpedó-naszádot, melyen kazánrobbanás történt, a lesinai kikötőbe hozták. A robbanás alkalmával szerencsétlenül járt altisztek a következők : Deotto gépügyelő-segéd (Pólából), Spiegl géplegény (Pressnitzből, Kaaden mellett), Ulipics géplegény (Ghilnából, Zágráb mellett) és Miijak fölül (Almissából, Dalmácia.) Hozzátartozóikkal már tegnap tudatták a halál hitét. Grabmayr sorhajózászlós a fia Grabmayr udvari és miniszteri tanácsosnak. Deotto, Ulipics és Miljak holttesteit nem találták meg. A »Gigant« hadihajó ma reggel 8 órakor elindult a lesinai kikötőből az »Adler« torpedónaszáddal, amelyet Pólába vontat. Tegnap délután temették el Spalatoban az »Adler« torpedónaszádon történt robbanás alkalmával szerencsétlenül járt Grabmayr Móric sorhajózászlóst és Siegel Antal géplegényt. A lakosság a legnagyobb részvétet mutatta a szerencsétlenek iránt. A halotti kíséret a matróz-századból alakíttatott. A tengerész-plébános által teljesített beszerelésnél az egész székeskáptalan segédkezett. A koporsó mögött Grabmayr György és Sternbach báró kerületi elnökök mint legközelebbi rokonok mentek, azután Becker lovag ellentengernagy, a kerületi kapitányság vezetője és Katilinic polgármester, továbbá a Spalato mellett horgonyzó nyári hajóraj összes szolgálatában nem levő tisztjei, a tisztikar, az összes spalatoi hatóságok fejei és hivatalnokai díszegyenruhában, a községi elöljáróság tagjai és a város más előkelőségei, végül a hajóraj szolgálatban nem levő legénysége. A tengerész-zenekar és a városi zenekar gyászindulókat játszott. Számos koszorú gyönyörű szalagokkal fedte be a koporsókat, melyek mellett városi szolgák haladtak fáklyákkal. Sok ezer ember állott sorfalat azon az úton, amelyen a menet haladt. A kikötő összes hajói és a középületek félárbócra eresztették le a lobogókat. _ (Rablótámadás Újpesten.) Kétségbeesett segélykiáltás verte föl az éjjel 12 óra tájban Újpesten a széna-tér csöndjét. A szomszéd utcákban cirkált Pintér Károly detektív, aki a kiáltozásra a hang irányába sietett. A téren Szitász Gyula gépkovács viaskodott néy emberrel, akik megtámadták és ezüst óráját láncostól elrabolták tőle. A detektív láttára a rablók el akartak menekülni, de Pintér utánuk eredt és kettőt le is tartóztatott közülök, míg a másik két jó madár elmenekült. A letartóztatott két rablót, Kovács Ferenc budapesti születésű 19 éves vasesztergályos-legényt és Balog János budapesti születésű 19°éves vasöntő-legényt, a kapitányságra vitték, ahol motozáskor Balognál meg is találták az elrabolt órát és láncot. A megszökött két útonállót, Jalna György és Ébner Gusztáv asztaloslegényeket a rendőrség nyomozza