Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-09 / 188. szám

_ _________ PESTI IIIRLAP 1899. július 9. püspöknél, Dr.Kiss János lelkes beszédére, melyben kifejté az egyesület céljait, hangsúlyozván, hogy annak szellemét két nagy elv vezeti: hűség a kath. egyház­hoz és forró hazaszeretet, mely erények Pázmány Péterben oly hatalmasan kidomborodtak, a püspök igen szívesen válaszolt, támogatásáról biztosítván­­ az egyesületet, kitartásra buzdítván tagjait, hogy a kezdet nehézségeitől vissza ne riadjanak, hanem annál kitartóbban működjenek. Egyúttal kijelentette, hogy háromszáz forinttal az egyesület alapító-tagjai közé lép, mely összeget azonnal átadta a küldöttség vezetőjének. A hivatalos tisztelgés után még sokáig a legszívesebben társalgott a küldöttekkel. színház és zene. * (Fővárosi nyári színház.) Vasárnap délután a Megázott Ámor, este Parasztszivek és Babagyáros. Hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön Hegedűs Gyula fölléptével Doktor Szeleburdi. Pénteken Hegyi Aranka fölléptével A baba. Szombaton Hegyi Aranka fölléptével Boszorkányvár. Vasárnap délután Unat­kozó király, este Hegyi Aranka fölléptével A betyár kendője. Hétfőn Hegyi Aranka és Szirmai Imre föl­­léptével Lili. Kedden (először) Singer gyár. Július 29., 30. és 31-én Petőfi Sándor halálának 50-ik év­fordulóján díszelőadásul: »Talpra magyar*, »Petőfi*, »Petőfi halála* és »Apotheozis«.­­ Az igazgató a­övő héten egymásután négyszer tűzte ki Doktor Szeleburdit előadásra. Pénteken kezdi meg a budai színkörben négy estére terjedő vendégszereplését Hegyi Aranka, vasárnap pedig mint énekesnő mu­tatja be magát a budaiaknak a Betyár kendőjében. Petőfi halálának ötvenedik évfordulóján az igazgató díszelőadást rendez, az előadás négy szakaszból fog állani. Az első lesz a Talpra magyar, a második : Petőfi, a harmadik: Petőfi halála, a negyedik Apo­theozis, amelyet koszorús költőnk, Jókai Mór írt. Kedden lesz a tizedik újdonság bemutatója a budai színkörben. Az újdonság címe Singer-gyár, amelyet Kövessy Albert irt, zenéjét Barna Izsó szerzette. * (Elektra a városligeti színkörben.) Dicső Elektrát színről-szinte láttuk hát a színkörben is. Telt ház nézte, jeléül, hogy közönségünk meny­nyire érdeklődik klasszikus előadások iránt­­a nyári melegben is. A címszerep megjátszása T. Hadrik Anna feladata volt s ez a nagy talentumú színésznő pompásan eljátszotta dicséretreméltó ambícióval, hévvel. Persze a fizikuma nem egészen felel meg e szerep követelményeinek, mindazonáltal meg lehet­­elégedve azzal az elismeréssel, tapssal, amelylyel je­les alakítását honorálták. A bajos Krysothe­­mis mondókáját Feld, Irén szépen adta elő. Kesztler a nevelő szerepében értelmesen, nyugodtan beszélt, Hídvégi pedig mint Orestes jeles partnere volt Hadrik Annának. A közönség minden fölvonás után sokat tapsolt. (p. g.) * (Sulanaith) csodás dolgokat művel Óbudán. Kövessy, a Kistaláay-színház igazgatója, aki eddig az Orchus elátkozott alakjaira emlékeztetett, jó kedvre kezd derülni, bajuszt növeszt és eldicsekszitt: — Már szabadjegyeket is kérnek ! Az pedig tudnivaló, hogy valamely darab igazi sikerének az a legjobb hőmérője, amikor sűrűn je­lentkeznek szabadjegyekért azok, akiket bajos vissza­utasítani. És Kövessy abban az olimpusi gyönyörben is részesül, hogy a fizetőközönséget is elküldheti: — Tessék máskor jönni! Tessék előjegyezni! Persze, még így sem szabadul a deficit dé­monjától, amelyet csak a szubvenció angyala tudna elűzni. Sulamith kedvéért új énekeseket és zenészeket kellett szerződtetnie, és a sok dísz­let, jelmez ! Ezer szerencse, hogy a címszerep sze­­mélyesítője, Kövessy Albert neje, nem túlságosan sür­geti a gázsit. Akik tegnap este áthaladtak azon a sikátoron, amely a színházhoz vezet, kellő hangulatban jut­nak a nézőtérre. Péntek este volt és a sorfalban húzódó ablakokból kipislogtak a gyertyák, amelyeket Sula­­mith utódai gyújtottak a beköszöntő szombat tiszte­letére. A ghetto emléke az alacsony házak e páros sora. Nincs minden testőrség nélkül. A nézőteret az V., VI., VII. kerület tölti meg. Bizalmas együttérzés terjed a padok közt és a „gó­­tok“ nem rontják meg a hangulatot. Nincs is az operában felekezeti vonatkozás, amely bárkit is sért­hetne és az Izraelra szorítkozó érdeklődés át fog csapni mindenkire, akinek kedves a dallamos, esz­mékben gazdag zene. Érczkövy Károly bölcsődalát már szárnyra kapta a hír. Kövessyné oly drámai erő­vel esküszik boszul, hogy szinte rá sem lehet is­­merni a kedélyes szubrettre. Kápolnai Irén, aki már eddig is naiva, ballerina, hősnő, szende, népszínmű- és operette-énekesnő volt, most operával gazdagítja műsorát. Rendkívül eredeti figura egy ősbetlehemi kérő szerepében Sarkady Aladár; finom szatíra rej­lik abban, amint összeszorított hüvelyk- és mutató­ujjal gesztikulál zeneszóra. Nem lesz csoda, ha maholnap még óbudai zsidók is beszoknak a Kisfaludy-színházba. * (A városligeti színkörben) holnap, va­sárnap, két előadás lesz. Délután fél négy órakor fele helyárak mellett kitűnő szereposztással az „Elek­tra“ kerül színre, este fél nyolc órakor pedig ren­des helyárakkal tizenötödször a „Két ember tragé­diája“-t adják. A heti műsoron szerepelnek: „A bőregér“, „Két ember tragédiája“, „Folt, amely tisz­tít“, „Kirchfeldi pap­* és „Lidi“ darabok. A legkö­zelebbi újdonságból, „A titkár úr“ című francia bohózatból, a hét folyamán megkezdik a próbákat. * (A Dalos­színház műsora.) Hétfőn: For­­tunio dala, Kis milimári, Fauszt-paródia. Kedden: Szép Heléna, Eljegyzés lámpafénynél, Fauszt-paródia. Szerdán: Háromcsőrű kacsa (először), Tulipatán­­szigete, Fauszt-paródia. Csütörtökön: ugyanez.Pénte­ken : ugyanez. Szombaton: Hamlet-paródia (először.) — A Dalos­színházban e hsó végén színre kerül egy Eszter című opera, melynek zenéjét zsidó egyházi­­ énekek motívumaiból Singer Nándor állítja össze. Singer Nándor az a tehetséges dalköltő, akinek egyik zeneművét a filharmonikusok is nagy sikerrel adták elő. * (Pálmai Ilka), ki tudvalevőleg édes­atyjá­nak, Petrás Gusztávnak elhunytét gyászolja, ezidősze­­rint Pörtschachban üdül. A művésznő valamennyi, a nyári hónapok alatt tervezett vendégszerepléséről le­mondott. * (Nikita Lujza), az ismert nevű kamara-éne­kesnő ősz elején a bécsi udv. operaházban fog ven­dégszerepelni , Bécsből pedig lerándul hozzánk és va­lószínűleg a m. kir. operaházban is föllép egyné­hányszor.. * (Moran-Orden asszony), az ismert nevű Wagner-énekesnő, ősztől fogva a bécsi udv. opera­ház tagja. Ezzel kapcsolatosan azt is híresztelik, hogy Sedlmair Zsófia még a tél folyamán megválik a színháztól, hol Moran­ Orden asszony, Schläger Antonia és Mildenburg Anna mellett jóformán semmi működési tere nem marad, miután Mahles igazgató különben is esküdt ellensége. Sedlmair Zsófia es­őseiben a téli hónapok alatt többször föllépne a m. kir. operaházban, talán vissza is szerződik majd hozzánk. — Moran-Orden asszonynyal együtt a férje, Bertram úr, is Bécsbe szerződött­ * (Zapolaka Gabriela), a lengyelek legújabb irodalmi és művészeti csillaga. Egy időben a párisi Antoine-féle színháznak volt tagja, most azonban Krakkóban játszik és ír. Színpadon és irodalomban egészséges realizmust képvisel. Swarzenkopf Malka című drámájában szakít azzal a hagyománynyal, hogy zsidókat csak határozott antiszemita vagy filosze­mita célzattal szerepeltetnek. Bemutatja a zsidókat a saját körükben és nem ellentétben keresztényekkel. A drámáinak nagy hatása volt. Kevésbbé sikerült — így szokott ez lenni — a darab folytatása: Frinkles Jonne. Zapolska asszony legújabb műve egy egyfel­­vonásos, amelyben csupán nők, még pedig szám szerint tizenhatan, szerepelnek. * (Barsescu Agáta), az ismert nevű német tra­­gika, a nyári hónapok alatt Dél-Magyarország és Erdély azon városaiban fog vendégszerepelni, hol ez idő szerint német színtársulatok működnek. Vendégszereplési kör­útját Brassóban kezdi meg a jövő héten. * (Fater.) Gug­ielmi egyfelvonásos operáját a római Qu­rino-színházban igen barátságosan fogad­ták. A nyitány után, amely a függöny mögött énekelt karral végződni, ötször hívták a szerzőt. Egy szerelmi kettőst és egy kardalt megujráztak. A cselekmény egy parasztról szól, aki megöli földesurát, mert ez m­erény­etet követett el a paraszt leánya ellen. — Érdekes, hogy a cenzúra követelésére a paraszt sze­repét enyhíteni kellett, mert nagyon is forradalmár hangon beszólt a földesúrral. * (Olasz újdonságok.) Puccini tudvalevőleg elkészült a Tosca megzenésítésével, Enrico de Leva befejezte a Sirenetta c. operát, Orsini Giuseppe pe­dig egy Mikailov Anna című operát irt, amelynek szövegét Menici szállította. Leoncavallo a »Berlini Rolandon­ dolgozik, amelyet a német császár rendelt. Mascagni, akinek D'Annunzio az »Őrjöngő Lórántot* megígérte, egyelőre az Álarc című és a Vestilia című operán munkálkodik, van a tenyeremen, megfog, levágja a kez­emet és elviszi a tiszttartóhoz, hogy fölvegye vele a száz forintot. A tiszttartó bezárja a fiókjába, instálom, a többi quietancia közé és én aztán, szegény csóré, mivel huzsogassam a vonót, ha a méltósága nótát rendel ? No, ugy­e ? __Az már igaz, de mért nem írhatnám az utalványt a baltenyeredre ? . — Egy fene, hírem alásan, mert akkor meg a balkezsemet metili el a Krúdy és a hegedűt nem tudom mivel fogni. A báró tette magát, hogy ő is meg van akadva, nincs most készpénze. Arra meg foga­dása van, hogy többé semminő papírt alá nem ír, se bélyegest, se bélyegtelent. Ha tehát így áll a dolog, várjanak a cigányok, míg pénze lesz, akkor majd kipótolja nekik. Nosza összesúgtak erre a Gilágó társai s az öreg háta mögé kerülve, elkezdték a csurapéját rángatni: — Vigyázz, diloj, sinivel, thavel. Pirélsz árnál! Légy mekimakkos !*) __ Isten elfogadnám, — mordult hátra Gilágó, — de lássátok, a tiszttartó rándel bennünket. Mujalipe**) lesz a vége. Lefőzsi ázi még az estergomi prímást is, nemhogy engem, a krizsnóci prímást. Aztán a szegény phárót fogjátok szidni. De hát a méltósága kedvéért istennek nevében ámen. S ezzel hirtelen elhatározással odanyuj­­totta a tenyerét, mint egykor Mucius Scaevola. Balassa fogta a tollat és irta neki tenyerére a következőket: „Kapry Mihály tiszttartó urat utasítom, hogy e sorok átadójának száz pengő forintokat fizessen ki. Balassa.“ — No, most már elmehettek. Hanem vi­gyázz, békás, a tenyeredre, hogy el ne veszítsd. A cigányok kikotródtak a vacsorához, ha­nem a konyhában aztán bezzeg megindult a tanácskozás e rendkívüli esetből kifolyólag, a további teendőkről. Mi lesz, ha a világó keze meg talál izzadni ? Nem jó volna-e az értékes testrészt becsavargatni valami kendővel, de hátha épen a kendő találja a tintát felszíni ? Talán papirosba kellene begöngyölni? Murka Tóni ellenezte ezt, mert a papiro­sok közt, azt mondja, vagynak iszákos papiro­sok is, melyek épen olyan élvezettel szedik ma­gukba a tintát, mint a becsületes ember a pá­linkaitalt. A közbetekerés rövid tanácskozás után mint célszerűtlen elvettetett. Hadd legyen a világó keze kitakarva, mindig szem előtt, el­lenőrizve. Az igaz, hogy ennek is vannak hátr­­­rányai, mert ha a zsebébe találja dugni, a posztó ledörzsölheti az írást. Véletlenül hozzá­nyúlhat valami piszkos tárgyhoz. Például a sa­ját képéhez csap, hogy agyonüsse rajta a mo­lesztáló legyet, vagy a kalapjához nyúl, vagy megvakarja magát. Szóval, nagy baj ez. Hanem hát (s ez is a Murka indítványa volt) össze kell hajlítani a karját és a felső karhoz hozzákötni az alsókart, de olyanképen, hogy a tenyér kifelé legyen fordítva. Ez a leg­biztosabb, de nem egészen tökéletes, mert ha megindul valami záporeső vagy ha a világó megbotlik és leesik, úgy lemossa róla a száz forintot, mintha egy pengő krajcár volna. Tömérdek szó fordult meg mind­erről a konyhá­ban. S mindenféle eshetőségek kontempláltattak, ha megbotlik Gilágó és le talál huppanni valami sárba, ha a por belepi kezét útközben. Végre se birtak határozatot hozni s nagy disputák közt indultak meg későn este Kékkő felé. S egyelőre csak annyi látszott bizonyosnak, hogy a Szent István jobb kezét se őrzik jobban Bu­dán, mint ahogy a világó balkezét fogják őrizni Kékkőig. Hanem ha a tiszttartó nincs otthon, ha elutazott vagy három napra, az lesz még csak a nagy parádé. (Folyt, köv.) *) Vigyázz, bolond, megígéri, pregcsal. Megjársz pajtás. Légy engedő. ....­­ . . . **) Kandel, megborotval. Mujalipe: bíróság, pháxo; öreg. Megyék és városok A dunántúli ág. ev. egyházkerület fel­ügyelői állására Radó Kálmán utódjaként Ihász Lajos veszprém megyei nagybirtokost (Hegedűs Sándor ke­reskedelemügyi miniszter sógorát) emlegetik. Ihász te­vékeny szerepet visz egyházában, felügyelője a zalai egyházmegyének, a dunántúli gyámintézetnek, tagja az egyetemes gyámintézet központi bizottságának, a zala- és veszprém­-egyházmegyei törvényszéknek, stb.

Next