Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-01 / 211. szám

4 1899. augusztus 1. PESTI HÍRLAP — Próbavágatás. A közvágóhídon tartott pró­­bavágatás eredménye a következő: A szénával ete­tett két szerb ökör élősúlya 795 kilogramm, vágó­­súlya 738 kilogramm, a veszteség 57 kilogramm (7,16 százalék); a darával etetett két szerb ökör élősúlya 940 kilogramm, vágósúlya 837 kilogramm, a vesz­teség 103 kilogramm (1194 százalék); a szénával etetett két magyar ökör élősúlya 1075 kilogramm,­­ vágósúlya 985.50 kilogramm, a veszteség 89.50 ki­logramm (8.32 százalék); a darával etetett két ma­gyar ökör­­ élősúlya 1115 kilogramm, vágósúlya 1003.50 kilogramm, a veszteség 111.50 kilogramm (10 százalék.) A hatóság az őszszel újra rendez egy próbavágatást, melynek a biztos eredményére koráb­ban megteszik a szükséges intézkedéseket, nem mint most, mikor a marhákat a vágatás előtt csak egy-két nappal fogták etetés alá. — Adókivetés. A fővárosi adókivető-bizott­­ságok aug. hó 1-én (kedden) a következő új helyrajz­­számú házakban összeírt adókötelesekre vonatkozó Ili. osztályú keresetadó-javaslatokat fogják tárgyalni, u. m.: a III. ker. a 4444—5010, az V. ker. a) bi­zottsága a 867—875, a VI. kér. a) bizottsága a 4025—4047, a VI. ker. b) bizottsága a külön meg­hívottakét, a VII. kér. a) bizottsága a raktárakat, a IX. kér. a 9607—9625 számig. Esti levél. — Az új lánchíd. — Az újságban olvasom, hogy az eskütéri híd vasszerkezetét ma kezdték fölrakni. És erről a technikai eseményről velem együtt a milliók is csak a tíz-húsz soros napi hírekből értesülnek , és nem igen érdeklődnek iránta. Vagy mi közünk is nekünk hozzá, mikor Buda és Pest között megépítik az ötödik vagy a hatodik hidat ? Az új híddal csak akkor kez­dünk törődni, mikor már megnyílt, és mi ki­számítjuk, hogy ezentúl ezerötszáz lépéssel rö­­videbb lesz az utunk a hivatalba. Nagyobb, mélyebb, nyomósabb gondolatok csak a t. ház- és telektulajdonosok fejében forognak. Ilyen észrevétlenül épült meg a Ferenc­ József-híd,­­ így, a nyilvánosság teljes kizárásával keletke­zett Magyarország leghosszabb vasúti hídja Új­pest és az aquincumi part között. Fogadni mer­nék rá, hogy a főváros lakóinak háromnegyed része még nem is látta. Most meg az eskütéri híd láncát kezdik feszíteni, s mi azt mondjuk rá: »Hát csak feszítsék.« Ez az egykedvűség, azt hiszem, nagy erőnk, nagy gazdagságunk jele. És most ötvenegy esz­tendeje a lánchíd építésének minden mozzana­tát visszafojtott lélekzettel leste a nemzet; a hídláncok fölvonása pedig hatalmas, drámai esemény volt. Mikor az első lánc fölhúzása si­került, Széchenyi István átmászott a szédítő, keskeny úton Budára, sőt magával vitte Béla fiát is. A második lánc 1848 július 18-án von­tatás közben elszakadt, visszazuhant a munka­­hídra és a Dunába sodrotta Széchenyit, aki a híd egyik hajóján állva, szorongó szívvel leste a veszedelmes műveletet. Ma már csak minden ezredik ember tud ez eseményekről, melyek akkor egy ország lel­két rázták meg. És feledségbe merült a lánchíd egész története. Aki ma végigmegy e hídon, alig gondol a nemzet eszméinek és erőinek nagy küzdelmére, melyek ez alkotást megteremtették. S kinek jut eszébe, hogy a sárgás-szürkére má­zolt hídláncokat angol kovácsok kalapálták Bri­tanniában, s hogy ez a sok ezer mázsa vas Gib­raltárt, Konstantinápolyt érintve a tengeren ju­tott a Duna deltájáig, onnan pedig a Vaskapu sellői között les, az ország szivébe. A lánchíd vasszerkezetében kevés a magyar munka; ha így, könyv nélkül, jól emlékszem, csak az a négy nagy horgony, mely lent, a hídfők kama­ráiban, a láncok végét tartja. Ezeket Pesten ön­tötték. Az új lánchídon nem lesz egy szeg sem, mely idegen kéz munkája volna. Magyar alko­tás ez a hatalmas mű, a legnagyobb egynyí­­lású híd talán széles e világon. Nincs többé szükségünk angol mérnökök, angol gyárak, an­gol munkások erejére. Bírja a magyar fej, a magyar kéz is. Itthon termett a gondolat, itt­hon a vas. Ha Széchenyi megálmodhatta volna ezt a hatodik, ezt a magyar hidat! . . . Nem halt volna meg, nem esett volna kétségbe nem­zetének jövendőjén. De az emberek, akik ezt a magyar hidat építik, idegen ruhában járnak. Nem a szabást értem. A ruhát nem a formája teszi nemzetivé vagy idegenné, hanem a kelméje. E híd építői, a mathematikusok és a téglahordók, többé-ke­­vésbbé finom sziléziai gyolcs inget, morvaor­szági posztó­kabátot, nadrágot viselnek, s azt hiszem, a kalapjok nemeze is külföldi. A régi lánchíd napszámosai között még akadtak ma­gyar parasztok, kiknek házi szőttesből került az inge-gatyája. Ma már csak itt-ott, elvétve pe­reg az orsó, zakatol a szövőszék ebben az or­szágban. Elkövetkezett az a széles e világon példátlan állapot, hogy egy nemzetet idegen or­szágok ruháznak, hogy egy nemzet a testét fedő rongyért száz milliókat fizet a külföldnek. A­ felső mathematikával meg a humoros­ság hatalmas mesterségével megbirkózott a ma­gyar. Győzi a számot, győzi a vasat. Van esze, van ereje hozzá. De a gyapotot, a lent, a gyap­jút nem éri föl se észszel, se erővel. Hidat, re­mek, világraszóló hidat, tud csinálni a maga emberségéből, de egy gyermek meztelenségét se bírja eltakarni a maga keze munkájával. Nem tudom, mikor épül meg a hetedik, a nyolcadik híd. Én megvallom, előbbvalónak tartom az első inget, az első kabátot, az első nadrágot. SPORT. Kottingbrunnni lóversenyek. (Nyári meeting. Hatodik nap. Kedd, aug. 1.) Sorra következnek a kottingbrunni meeting sporteseményei, immár a meeting szenzációja: a Helenenthali díj sorsa is eldőlt, de, ha megcsappant érdeklődés mellett is, a még hátralevő napok pro­­grammja is olyan gondosan van összeállítva, hogy minden napra "jut egy-egy oly verseny, mely magá­ban véve is alkalmas a közönségre vonzerőt gyako­rolni, így a holnapi nap programmján többek között a kottingbrunni nagy handicap szerepel, melynek 10,000 koronájáért igen szép társaság állhat ki a küzdtérre. A top weight-ot Áldomás kapta 62­3 kilóval, utána Vívó és Pharao következik a listában, egyen­­kint 6100 kilóval. Mi azonban a legmagasabb terhüeket nem vár­juk a starthoz s megjelenésük esetén sem birunk ér­tük lelkesedni. A nyerőt inkább a könnyű súlyúak között keressük s" aligha csalódunk, ha a verseny kimene­telét Bvegy, Highest time és Dráva közé helyezzük, melyeket a megjelölt sorrendben várunk elsők gyanánt a célkarikához. A többi futamok közül a megnyitó­számot ké­pező eladó gátversenyben Strivert jelöljük Tari­­­lari előtt. A kétévesek handicapjában nagy súlya dacára is Da­kommi­sie pártjára állunk, melynek egye­düli veszélyes ellenfelét, a Fundermacht-ban keressük. A kétévesek versenyében ilyfajta versenyre szinte előkelő társaság kerülhet össze, melyek között Kát­­ai és Szomorú a legjobbak, de ha Da­lommt­sie itt indulna, itt sem szabad figyelmen kívül hagyni. A kétéves nyeretlenek versenye, jóllehet a be­nevezettek között néhány »sötét« ló nevével találko­zunk, előreláthatólag a Helenenthali díj másodikjának, Sternbusk-nak, győzelmével fog végződni. A sötét lo­vak közül jó futást várunk Patrizienin és Gar­dától. A hároméves idősb lovak eladóversenyében Win­some money egy újabbat szaporíthatja győzel­meinek számát, de Contrás és Bátor is valószínűleg ott lesz a K­uishben. A Leobersdorfi díjban abszolút magas terhe folytán Káplár bajosan indul, de így is érdekes küz­delemre van kilátás Th­óré, Simbach és Highest Urne között, mely utóbbi, ha itt indul, eminens esélylyel bir. Jelöltjeink: I. Stuwer—Tari-Tari. II. (Da kommt sie)—Wundermadl. III. Eregy—Highest Urne—Dráva. IV. Kar­al—Szomorú—(Da kommt sie). V. Sternbusk—Patrizierin—Garcia. VI. Win som money—Contrás—Bátor. VII. Highest time—Trióré—Simbach. — Lóverseny Cegléden. Pest vármegye gazdasági egyesületének tenyészbizottsága tegnap si­került lóversenyt tartott Cegléden, amelynek lefolyása a következő volt: I. Megnyitóverseny. 2000 m. 400 kor. díjjal. (Pestmegye dija.) Futott: gr. Pejacsevich »Csipke«-je, ifj. Beretvás »Mirzá«-ja. Első Pejacsevich »Csipké«-je. Tot. 5:6. II. Gátverseny, 2400 m., 400 kor. díjjal. Fu­tott: b. Durm­eisz hadnagy »Prior«-ja, Joanovits J. százados »Borá«-ja, Cserey V. főhadnagy »Erdá«-ja. Első Er­da, könnyen nyerve, második Prior, harmadik Bora. Tot. 5 : 19. III. Akadályverseny. 4000 ra., 1000 kor. díjjal. (A földmivelési miniszter dija.) Futott: Riedl H. had­nagy »Herschell Chief «-je, Szalatsy százados »Luj­­zá«-ja, Pejacsevich »Ohó«-ja. Első egy hoszszas Odó, második Herschell Chief, félhoszszal harmadik Lujza. Tot. 5 : 8. IV. Síkverseny: 1600 m., 600 kor. díjjal. Fu­tott: Schmidt Gyula főhadnagy »Odmowa«-ja, Peja­­csevich gróf »Apollónia«-ja és ifj. Tömöry R. »Del­­fin«-je. Első : (három hoszszal) »Apollonia«, második : »Deltn« (három hoszszal), harmadik: Odmowa. Tot . 5 : 8. V. Vadász-verseny. (Hölgyek dija.) Futott: Joa­novits J. százados »Paproce«-ja, Szalatsy százados »Holló«-ja, Stojanovits V. főhadnagy »Névtelen«-je, Frankenburg H. főhadnagy »Chamant«-ja. Az első tiszteletdiját küzdelem után félhoszszal »Névtelen«, a másodikat »Holló«, harmadikat egy hoszszal »Pap­­roce« nyerte. Tot: 5: 16. VI. Mezei gazdák versenye: 200 korona. Fu­tott 8 ló. Az első dijat, a 100 koronát, nyerte Varga Sándor ceglédi gazda »Sárga« kancája, a másodikat, az 50 koronát, Molnár Mihály rákospalotai gazda kancája, a harmadik dijat, 30 koronát, Nagy István ceglédi gazda kancája, a negyedik dijat, a 20 koro­nát, Ecser József ceglédi lakos keréltje. Nemzetközi úszóverseny Siófokon. — 2-ik nap. — A magyar úszó-egyesület által Siófokon rendezett nemzetközi úszóversenyek 2-ik napján a Balaton átúszásáért mérkőztek. A parton a borús idő dacára nagy nézőközönség gyűlt össze az érdekes versenyre, amelyben Balatoni Graefl Ká­roly, aki már tavaly is győztes maradt a Balaton átúszásában, Halmay Zoltán és Alois Anderte (Bécs) vettek részt. A negyedik nevező, Walburgen von Isacescu úrnő (Bécs) közbejött beteg­sége miatt nem vehetett részt a versenyben, amelyben az idén is első lett Graefl Károly, második Alois Anderte, harmadik pedig Halmay Zoltán. Graefl 6 óra 3 perc alatt úszta át a Balatont és 150 mé­terrel előzte meg Andertét. A parton álló közönség a Balaton bajnokát, Balatoni G. Károlyt, lelkesen meg­éljenezte. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (A »háború« és »béke« az új királyi palotában.) Az új királyi palota építői azon igye­keznek, hogy a palota magyarságát minden tekintet­ben föltüntessék már magában az építkezésben és annak díszeiben is. Kitűnően érvényesül a magyar­ság abban a szoborcsoportozatban is, amelyet Se­­nyey Károly szobrászunk csinál. Ez a két szoborcso­port a Háború, és Béke csoportja, melyet annak a kapunak két oldalán állítanak föl, mely a legfőbb hadúr magánlakosztályaiba vezet. A két szoborcso­­portozatot Senyey úgy alkotta meg, hogy a Háborút néhány harcba készülő régi magyar harcos ábrá­zolja, magyar harciöltözetben, amint elszántan és lelkesen a­­harcba készülnek. Fejük fölött a diadal­mas harc angyala lebeg. A Béke csoportját úgy áb­rázolta a művész, hogy a magyar harcos hazatér a háborúból a békés családi tűzhelyhez, ahol hitvese várja a karján gyermekével. Fölöttük béke angyalá­nak alakja, körülöttük a békés munkálkodás apróbb jelképei. A szoborcsoport alakjai másfél életnagysá­gnak és bronzból készülnek. Az egyik csoport már teljesen kész és az öntő­műhelyben van, a másikon pedig most dolgozik a művész s nemsokára azzal is elkészül. A két szoborcsoport a Stróbl által ké­szített Mátyás-kút után a királyi palotának legna­gyobb plasztikai műve s körülbelül harmincezer fo­rintba fog kerülni.

Next