Pesti Hírlap, 1899. december (21. évfolyam, 333-362. szám)

1899-12-01 / 333. szám

Budapest, 1899. XXI. évf. 333 (6933.) szám. Péntek, december 1. Előfizetési árak: : Egész évre .. 14 frt —■ fcr. Félévre . . . . . 7 „ „ Negyedévre . . 3 50 „ Egy hóra . .. 1 » 20 a Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 5 kr. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Szerkesztőség: Budapest, váci­ körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. A közös budget. A zöld füzeteket a közös minisztériumok m­a bocsátották a delegációk és a nyilvánosság­­rendelkezésére. Szenzációs költségemelkedések csakugyan nincsenek bennük. Ha egyáltalán van „szellem“ a számokban, akkor azt lehet mon­dani, hogy a közös költségvetés szelleme sze­líd. A politikai feszültségektől való óvatosság rótta oszlopokba a számokat és az a féltő gond, hogy a tárgyalás gyors legyen s lehetőleg kevés zajra adjon alkalmat. A nagy reform­tételek te­hát félre vannak téve, jobbig. Sem a rég be­jelentett tüzérségi reform félelmes tételei, sem az új ezredek fölszerelési költségei nem kerültek elő, sem pedig a hajóépítésekre pedzett rendkí­vüli milliók, amelyek a chinai foglalásra van­nak szánva, s már­ két év óta bujkálnak a had­ügyminisztérium hivatalszobáiban. Ezek közül némelyekkel még az 1900. évben fogunk talál­kozni póthitelek alakjában, s amely intézmény már rég nem szokatlan módja a közös budge­­tek emelésének,­­ vagy később, az 1901. évi budgetnél, amikor a visszatartott hadügyi refor­mok költségei okvetlenül ki fognak törni, mivel a kereskedelmi és quota-kiegyezés már el lesz az útból takarítva, s a „normális állapotok“ rég várt alkalma végre elérkezik. A megfelelő utalások már megvannak a közös budget indok­lásában. Ezeket előre tudván, azt hiszszük, egészen megbocsátható dolog, hogy nem törünk ki fre­netikus örömben, amikor a korona­ értékre át­számított milliók összevetéséből azt látjuk, hogy az 1900. évi közös budget »lényeges« emelke­dést nem mutat. Hogy nagyobb mint az 1899. évi, az természetes. Az is természetes, hogy bi­zonyos mennyiségű póthitel van hozzácsatolva, ami a folyó évben budget nélkül elkelt. Egész­ben véve, a közös fedezetül szolgáló vámjöve­delmek levonása után a két államnak az elő­irányzat szerint 212.397.412 koronára rugó ki­adást kell fedeznie, mely összeg — az arany­­érték-különbözetnek a közös budgetbe való be­állítása után, — még 2 millió koronával kisebb is, mint az 1899. évi. Enélkül természetesen 8,6 millióval nagyobb, mely összeghez 2,5 m. ko­ronára rúgó póthitel járulván, szerény 11,1 millió koronára becsüljük azon többletet, amivel az 1900. évi közös szükséglet terhesebb az elődjé­nél. És mivel a fedezetlen szükséglethez most már nem 31,4%-os, hanem 34,4%-os quotával fogunk járulni, ezen mindenképen normális eset­ben Magyarország terhe, a póthitelt leszámítva kerek 215 millió koronát véve föl, közel 6,4 millió koronával lesz nagyobb, mint amilyen lett volna a régi quota-számítás mellett. Ausztria terhe persze épen annyival könnyebb. Ez azonban aránylag mégis szelíd állapot ahoz képest, amit a hadügyminiszter előre meg­jövendölt s ami még csak ezután következik el. Azok a közös parlamenti testületek, amelyek már másforma viharokat láttak, a szokásos óvá­sok és sokalások mártásában meg is fogják sza­vazni az előirányzatot, nincs benne kétség. Egészben véve be is kell látni, hogy a monar­chiának védképességben való tartása oly köte­lesség, ami ellen szót vetni alig lehet, termé­szetesen csak addig, ameddig az országok va­gyoni alapját meg nem támadja s a közös vé­delem terhe nem kivonja az adókkal való agyonsanyargatást a népességtől, ami már az elgyengülésnek sokkal rosszabb fajtája volna. Az aggodalom jellege csak akkor ül rá az összeráncolt homlokokra, ha az ország terhének emelkedésével a rohamos gazdasági elhanyatlást mérjük össze, úgy az állami, mint a közös budget szabályos évi emelkedését egyazon te­herviselési képesség mellett bizonyosan szívesen kiteremti az ország, melynek közgazdasági élete is fejlődött. De ha a gazdasági hanyatlás rom­bolásait látjuk magunk körül és azt­­ észleljük, hogy a depresszió mind nagyobb lesz, a kibon­takozás reményei pedig mind halványabbak, akkor azt kell mondanunk, hogy a népesség teherviselési képessége aránylag kisebb, mint az elmúlt évben volt s így az emelkedő budget és a leszálló gazdasági jólét közt az 1900. év­ben sokkal nagyobb lesz az aránytalanság, mint ezt a számoszlopok föltüntetik. És ez a szempont az, ami már egészen új s amelynek kifejtése és megmagyarázása első­sorban a­ ma­gyar delegációra néz, mely ezúttal nemcsak a pénzügyileg jobban megterhelt, de gazdaságilag is jobban sújtott ország igazait képviseli s kell is, hogy kellő nyomatokkal képviselje. Bizonyára nemm állanak ezzel a helyzettel összhangzásban azok az »am­eliorációk«, ame­lyek a közös budgetben előfordulnak. A had­sereg rendkívüli szükséglete 11 milliót mutat, a haditengerészeté (mely nagy előkészületek stádiumában van) ugyanannyit. A külügymi­niszteré 202 ezer koronát. Leszámítva az épít­kezéseket, erődítéseket, hajóépítést, a tüzérség szaporítását, ezen összegek jelentékeny ré­szét a katonatisztek és a diplomáciai személy­zet fizetésemelése veszi igénybe. A fizetések emelése mind a tíz, illetőleg 11 fizetési osztá­lyon végigmegy. A közös hivataloknál pl az ötödik osztályban 12 ezer koronáról 13 ezerre, a nyolcadikban 3.600 koronáról 4.800 koronára A kakas, a csöngetyüvel. — A Festi Hírlap eredeti tárcája. — Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN. 5 Egy pár kérdést tett, de Kapolyi kevés fölvilágosítást tudott adni, csak a fekete kakast említette a csengetyűvel. — Fülzúgás — felelte a doktor kurtán. Kupolyi kikisérte az ajtón. — Mi a baja ? — kérdé­sünk fojtott hangon. — A hagymáz jelenlétét föltételező tüne­tek némi hézagokkal való kidomborodásának tagadhatatlansága. — És mit gondol, orvos úr? — Hm. A tudomány törvényei szerint a jelen beteg meghalhat, ellenben meg is gyó­gyulhat. — De mi a valószínűbb ? — firtatta ijed­ten az öreg. Az orvos fölénynyel förmedt rá­ .— A tudományban nincsenek valószínű­ségek és láb­fáink. A tudomány fönséges és po­sitív. A nagyapó pedig nagyon elszomorodott a tudomány fönségén és visszacsoszogott megtör­ten a beteghez. A Zsuzsa nemsokára hozta a je­get, Vince meg az orvosságot, most már leg­alább dolga lesz. Egész este nem hunyta be a szemeit (ő, aki a tyúkokkal fekszik le, mióta beteg), maga adta be az orvosságot és rakta a jeget. De nem mutatkozott mákszemnyi könnyebbülés sem. Sőt romlott az állapot. A beteg szemhéjai meg­duzzadtak, szemei megüregesedtek és a szép kis arc kezdett kivetkőzni a formájából Még az arcszíne is megváltozott. Még előbb a vörös szín volt rajta az úr, most már a kék is közé vegyült. Együtt vannak, de mintha ütköznének, melyik legyen itt holnap. Fékvesztett képzelete még egyre nyargalt, csak egyszer látszott, mintha elméje tisztaságát nyerné vissza egy szempillanatra. Megszólítá Kapolyit. — Itt vagy te jó öreg ember ? — Itt vagyok. — Hát ne is hagyj el — és fölemelte uj­­­­­át rejtélyesen, titokzatosan, mintha parancso­kban fenyegetne. — Tudod-e? Valahogy el ne hagyj! — Dehogy, szivecském. Sohasem. Hogy gondolhatsz olyat? Veled maradok, amilyen igaz, hogy Kupolyi József a nevem — fogad­­kozott elérzékenyülve és amint a beteg fölé volt hajolva, a szemeiből kicsorduló köny oda­csöppent annak a szöszke hajára. A haj fölitta szomjasan. Éjfél felé újra eljött az orvos, valami név­napról toppant oda, egy kicsit pityókosan, ál­mosan. Vayné asszonyom kisérte a sötét folyo­són gyertyával és maga is bejött vele a bete­g, megnézni. Az orvos le sem vette a kalapot, sem a botját nem tette le, csak úgy fölületesen vizs­gálta meg, az literével különösen nem volt meg­elégedve. A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.

Next