Pesti Hírlap, 1900. január (22. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-02 / 1. szám

2 PESTI HÍRLAP I1OO.január 2. Ugron Gábor (bár beszédében nem szól róla), hogy ha korábban nem, de az új választások idején lesznek, akik ehez a programmhoz csat­lakozva, megerősítik a mozgalmat és táborrá növelik a most kicsiny csapatot. A sokszorta nagyobb Kossuth-pártban sokkalta kevesebbet gondolnak a jövendővel. Kossuth Ferenc a harminckét éves programaira hivatkozik, amelytől el nem tér, amit hangsú­lyoz is, mintegy tudatosan az Leyron-párttal szemben. Nem is nézi másképen a helyzetet, mint úgy, hogy ha a 67-es rendszer csődbe jut, a kormányzat egyenesen a K­ossuth-párt ölébe hull, mint megérett gyümölcs a fáról. Egyéb­ként pedig meg van elégedve magával a Kossuth-párt és a vezér diadalmasan hivatkozik rá, hogy a nagy obstrukcióban való működésé­vel sikerült megbuktatnia a Bánn­y-kormányt. De egyedül áll-e vajon e kormánybuktatás dicsőségében a Kossuth-pár­t Hisz a néppárt világi vezére, gróf Zichy Nándor, mai újévi nyilatkozataiban a néppártnak tudta be leg­nagyobb érdeméül, hogy a rosszat eltávolította, Bánffyt megbuktatta. Ám a néppárt vezére en­nek dacára sem hajlik meg az új kormány előtt. Hibájául rójja föl, hogy megalkotta a kú­riai bíráskodást és hogy nem teszi azonnal teljesen katholikussá az állam minden intéz­ményét. Még szerencse, hogy Zichy Nándor gróf nem hallotta ma a miniszterelnök liberális nyi­latkozatait, mert akkor még több hibát rótt volna föl a kormány rovására. A mai politikai üdvözlésekről a következő tudósítások számolnak be. A­­szabadelvű pártkörben. Olyan kora időben, mint amikor máskor hétköznapokon a Lloyd-klub termeiben javában szellőztetnek és a szőnyegeket porolják , reggel kilenc óra után ma eleven mozgást lehetett látni a szabadelvű pártkörben. Fekete ünneplő köntösbe öltözködött képviselőket hoztak az egyipázsok és a bérkocsik. A Dorottya­ utca olyan hangos lett, mint nevezetes pártgyűlések idején az esti órákban szokott lenni. Valameny­­nyire az idő is alkonyaihoz hasonlított, mert a levegő sűrű köddel volt tele. Leginkább fázósan érkeztek a képviselők, mert akiknél sokáig tar­tott a Sylvester-est, azoknak kevés jutott a pi­henésből. Jól esett font a termekben a barát­­ságos meleg, mely az újévi üdvözlésre jövő kép­viselőket és politikusokat várta. Féltíz órakor már javában gyülekeztek. . — Boldog újévet! Boldog újévet! úgy szállt-röpködött, furakodott a kíván­ság, mindenfelől, mindenkinek, mint a jó szív­vel adott köszöntés, amely azonban egyáltalán semmire sem kötelező. Szíves volt a hang és könnyed a társalgás, mert mindenki megtalálta a beszélgetés témáját a »boldog újév«-ben vagy az új században. Aki többet akart kívánni a sablonos boldog újévnél, az így köszöntötte ba­rátját: »Boldog új századot!« »Ez annak szól — magyarázta Papp Géza — aki száz évig akar élni!« A politikusok társaságából a mai gyüleke­zés ideje alatt leginkább hiányzott a­­ politika, úgy kerülték, mintha félnének, hogy megront­ják vele az újévet. Érdemes följegyezni, hogy legkorábban az öregebbek érkeztek, továbbá azok a képviselők, akik egyúttal delegátusok és a pártkörben akarták megbeszélni a Bécsbe való utazást és az ehez tartozókat. A párt ama tagjai, kik nem képviselők, kevesen jöttek el a Lloyd-klubba s inkább egye­nesen a miniszterelnöki palotába siettek, hol Széll Kálmán minisztertársaival együtt várta a gratulálókat. Három főispánt mégis látni lehe­tett már itt is: Beniczky Ferencet, Pest megye főispánját, a komárommegyei Sárközi­ Aurélt és a veszprémi Feny­vess­y Ferencet. Háromne­gyed tíz órakor éljenzés hangja kelt a nagy teremben. Ekkor érkezett meg a párt köztiszte­letben levő elnöke Podmaniczky Frigyes báró. A tagok ekkor már mintegy százötvenen voltak jelen. Hiányosság alig látszott, de Apponyi Al­bert gróf és Tisza István gróf távollétét észre­vették. Mindkettőjüket halaszthatlan családi ügyek gátolták a megjelenésben. Pár perc múlva meglepetés érte a jelen­levőket. Tudniillik még mielőtt az üdvözlés megkezdődött volna, a legnagyobb csoportban maga, akit ünnepelni készültek, Podmaniczky Frigyes báró lépett elő és beszélni kezdett: — Tisztelt barátaim! Aztán azzal folytatta, hogy jelentést kell tenni a miniszterelnöknél való tisztelgés szóno­káról, Gsáky Albin grófról. Tudniillik gróf Gsáky Albin tegnapelőtt vadászaton egy hőfúvásos helyre került, nem vette észre, hogy egy gödröt borított be a hó, abba beleesett és megsértette magát. Mindamellett gróf Gsáky Albin teljesíteni fogja azt a tisztjét, hogy a miniszterelnököt a párt nevében üdvözölje, csak épen azt nem te­hette meg, hogy a pártkörbe is eljöjjön, hanem egyenesen a miniszterelnöki palotába vitette föl magát. Ezt azért jelentette be az elnöknek gróf Csáky Albin, mert a programm úgy volt meg­állapítva, hogy ő a pártkörből megy a pártta­gokkal a miniszterelnök üdvözlésére. A kijelentés után a Csáky Albin gróf ál­lapotáról való tudakozódások foglalták el az időt. Akik informálva voltak, megnyugtatták barátait, hogy a Csáky gróf állapota nem ve­szélyes. Pihenésre lesz ugyan szüksége, mert a lábát erősen megütötte, de komoly baj az eset­ből nem származhat. Kevéssel tíz óra előtt megkezdődött a hi­vatalos üdvözlés. A nagy teremben az emelvény előtt félkörbe sorakozva állottak a párt tagjai, kik közül előlépett Hódossy Imre és a következő beszéddel üdvözölte Podmaniczky Frigyes bárót, a szabadelvű párt el­nökét : Kegyelmes uram! Mélyen tisztelt elnök úr ! Egybegyűltü­nk, hogy az új év első napján a sza­badelvű párt nevében kifejezzük előtte a mélyen ér­zett tiszteletünket és őszinte szerencsekívánatainkat. E politikai párt célja és eszközei adva vannak. Megállapította azokat már Deák Ferenc. Célja : a történelmi alapon alakult, alkotmányos, független magyar állam ; eszközei: a szabadelvűség és a törvényesség. (Élénk helyeslés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen or­szágot üdvösen és sikeresen csak az kormányoz­hatja, aki eme célokhoz és emez eszközök mindegyi­kéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és él­jenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak meg­felelő kormányzatot biztosítsa. (Úgy van! Úgy van !) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pillanat­ban s jelen körülmények között, midőn oly nagy ne­hézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugati szom­szédságunkban. (Úgy van! Úgy van!) Hogy azonban e párt célját elérje, akáz ösz­­szetartás (Helyeslés.), a párt tagjainak őszinte bi­zalma egymás iránt szükséges (Élénk helyeslés.), erre nézve pedig mi, mélyen tisztelt Elnökünk, a legna­gyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben lát­juk. (Milénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te fenkölt érzelmekben gazdag, ne­mes, jó szivedben (Úgy van ! Úgy van !) és látjuk a te előzékeny, konciliáns modorodban (ügy van ! ügy van!), melyek az ily nagyszámú gyülekezetekben időnkint majdnem elkerülhetetlen nézeteltérések ki­egyenlítésére alkalmasak. (Élénk helyeslés és él­jenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt Elnökünk, friss erőben és épségben évek hosszú során át tartson meg, és ajánljuk ma­magunkat szíves jóakaratodba. (Hosszas, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) A rövid beszédet nagy figyelemmel hallgatták. Az első helyeslések akkor hangzottak föl, amikor a szónok a szabadelvű párt céljainak elérésére szolgáló eszközöket jelölte meg, legélénkebb pedig akkor lett, b) Három szónok; c) Egy csomó mameluk és d) Egy félkaréj. A félkaréj csakhamar megképződött a sör­­nyeges tanácskozási asztal előtt s Hódossy Imre az alkalomhoz szabott igen rövid, igen szép és okos beszéddel üdvözölte Podmaniczkyt, a párt egyetértését és egyöntetűségét hangsúlyozva. „A beszéd méltó volt ahoz a niveauhoz, amilyenen elképzelni szeretünk egy intelligens, hatalmas pártot. Semmi cikornya, semmi fölösleges és fő­leg semmi politika nem volt benne. És ez he­lyes is. A politika a második fogással jön. Hiba volt, hogy azelőtt igen gyakran fiatal szónokokra bizatott a pártelnök, akik aztán összehurcoltak beszédjükben hetet-havat, ami egy év vezércik­keiből a fejükben kongott. Podmaniczky szinte röviden válaszolt, pa­rafrázisokkal s ezzel bevégződött az új évi ce­remóniák első része. E férfiak, kiknek mester­sége beszédeket hallgatni és csak örökké be­szédeket hallgatni, siettek kocsijaikhoz, hogy új területen új beszédeket hallgassanak. Megindult a hosszú kocsisor Buda felé Lucskos, utálatos idő volt. A köd mindent be­vont, vernyeges párákat lehelt ki az öreg Duna is megszakgatott jégruhája alól. A lánchídnál egy pár öreg asszony nézte a tömérdek kocsit, — de mikor látták, hogy nem ülnek bent se nyoszolyó leányok, se nász­asszonyok, se mirtus-koszorús menyasszony, csalódva oszlottak szét, hogy nincs itt semmi. Pedig bejh, mennyi regény és tragédia, meny­nyi irigység, ravaszság, intrika húzódott el mellettük e lovak által vont fekete házikókban, amiket aztán mind elnyelt Budán egy nagy ház kapuja, ahol minden egyes kocsi megérkezésé­nél megkondult a palota-lépcső harangja. Aztán egyszerre csak ott voltunk a bá­gyadt rózsaszín teremben a két óriás bronc­­luszter alatt, melyeknek egyike letört abban az évben, mikor Szapáry Gyula bukása volt be­következendő. Magyarországon, úgy látszik, töb­bet sejtenek a luszterek, mint a képviselők. Most vígan csillogtak a luszterek. Pedig nem sütött be a napfény a zöld selyemfüggö­­nyös ablakon. Homály volt a teremben. Megtelt majdnem egészen. Mennyi fehér haj s mennyi fekete kabát! Némely képviselők csak egyenesen idejöttek, itt tehát újra megin­dultak a kölcsönös kézszorítások. — Itt van-e már Csáky ? — hangzott egy­­egy kiváncsi kérdés. — Itt van. Mindez csak egy-két percig tartott, mert szétnyíltak a mellékterem szárnyas ajtai s har­sány éljen hangzott föl. Széli alakja jelent meg az adóban, mögötte a kormány tagjai. Ís A kormány jó színben van. Sőt egy is kicsit mintha meghíztak volna a miniszterek. (Talán paktum van rá a gondviseléssel.) Csak a Classics fürtjein látszik némi szeccesszionális irányzat. A népszerű miniszterelnök előlépett, siri csönd támadt, s gróf Csáky Albin egy klasszikus rövid üdvözlő beszédet mondott valódi nemes ízléssel rakva szót a szóhoz. Mintha egy régi ötvös munkáját látná az ember, milyen gonddal rakta a gyöngyöket egymás mellé. S ehez úgy illett a Csáky hangja és rokonszenves egyéni­sége, hogy csak együtt e három csinálhatta azt a hatást, melyet e kis jou-jou előidézett az írástudóknál is és a farizeusoknál is. Feltűnt általánosan, hogy a Csáky beszédjében nem volt politika. Most következett a miniszterelnök válasza. Egy légy repülését­­meg lehetett volna hallani. Még az öreg urak sem krákogtak. A kíváncsi­ság megöli a köhögést is. Szépen, világosan, csengő hangon beszélt a miniszterelnök és üde colorittal. Sajnos, hogy beszéde a vezércikkíróké, nekem jámbor tárcaírónak nincs jussom vele foglalkozni. De egy bizonyos, hogy a Széll Kálmán szónoklatá­ban van valami friss, valami zsongitó, kielégítő­, melylyel ő megtörni a lelkeket. Valami varázs­­latszerű. Lord Beaconsfield »a tenyérre kitett léleknek« nevezi ezt s panaszkodik a közön­ségre, hogy ő őszintén beszél, mégse hisznek neki. Gladstone pedig sokszor talán nem­­?

Next