Pesti Hírlap, 1900. január (22. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-18 / 17. szám

latin. januar l6. f üsti m t ü l a f _________________________ 9 — (Walrond cross tengernagyról), kinek egy bécsi gyógyintézetben történt haláláról többször megemlékeztünk, a következő részletes életrajzi ada­tokat írják: Walrond Konstantin előkelő angol családból született 1845-ben Szebasztopolban és már korán orosz szolgálatba állott a tengerészeihez. Tehetsége gyors emelkedést biztosított neki s mint hadnagyot már szülővárosa kormányzójává nevezték ki. A leg­utóbbi török-görög háborúban a Kréta körülzárására kiküldött orosz flotta tengernagyja volt. Nemrégen a folyó partján sétált. Pálcáját­ a vízbe dobta, hogy kutyája utána úszszék. A kutya már kezdett elme­merülni, de­ ekkor Walrond leugrott lováról, lehányta ruháit és utána úszott a kedvenc kutyának. Kimen­tette, de azóta folyton betegeskedett. Üdülésre a Kaukázusba ment, ahol azonban a rosszul alkalma­zott massagekúra miatt állapota mind rosszabbra fordult. 2 hónap alatt 45 kilót veszített teste súlyá­ból. Augusztusban, szeptemberben nagyon rosszul volt , mégis személyesen vezette a földközi tengeri had­gyakorlatokat s bár sokat szenvedett, még­sem akart visszavonulni. Mikor Szalonéiban tavaly a görög királyt és a britt admirálist fogadta, olyan gyenge volt, hogy nem volt képes a látogatást visszaadni. Egyhónapi szabadságra ment később és azt Bécsben akarta eltölteni leánya és egy orvosa társaságában. Mintha előre érezte volna a közeli végét, magával vitte minden katonai szerelvényét és összes rendje­leit. Bécsben egy szanatóriumban helyezkedett el, hol pénteken este meghalt. Miklós cár a halálhírt véve azonnal személyesen sietett Walrondnéhoz, hogy részvétét kifejezze. Olga görög királyné távira­tot küldött az özvegynek. A király hadiparancsban tudatta a bécsi helyőrséggel, hogy Walrond temetésén ugyanolyan tisztesség adandó, mint az osztrák-ma­­gyar tengernagyoknak. Walrond holttestét Odesszába vitték, hová már felesége is elutazott, hogy jelen le­gyen ott a temetésen. — (Hymen.) Lefkovits Gyula Deés, eljegyezte Jilvy Carolin kisasszonyt Sz.-Somlyón. Paskesz Manó fakereskedő eljegyezte Renner Gáspár párkányi téglagyáros és vállalkozó leányát, Iren kisasszonyt. Csillag Sándor fűszerkereskedő a napokban je­gyezte el Stern Antal úr, a Magyar petroleumipar részvénytársaság tisztviselőjének egyetlen leányát, Jankát.­­­ (Ideges karmester.) A brüsszeli zeneaka­démia igazgatója, Gevaert, híres az idegességéről és gorombaságáról. Az akadémia legutóbbi hangverse­nyén egy zeneszám előadása közben a teremben halk zaj hallatszott: valaki fölkelt a s­zékről, s a széke véletlenül félretolta. Gevaert, aki a zenét dirigálta,­ nyomban megállította a zenekart, s a zaj okozója felé fordulva, szigoran így szólt: — Meg akarom mondani önnek, uram, hogy a hallgatókat itt csak megtűrjük, és nem engedem meg senkinek, hogy engem zavarjon. Szolga ! Jegyezze föl ennek a nevét, aki kimegy, nehogy a jövőben még máskor is meghívót kaphasson ! Ez incidens után a hangversenyt tovább foly­­tatták; az előadás befejeztével Gevaert maga elé hivatta a szolgát, aki így számolt be a megbízatásáról: — Igazgató úr, az ez úr, aki a hangverseny alatt kiment a teremből, Vendôme hercege volt, s megbízott engem, hogy mentsem ki az igazgató úr előtt a távozását. Nagyon szerette volna megvárni a hangverseny végét, de őfelsége a király már nagyon várta, a mert herceg meg volt híva az udvari reggelire. Gevaert koponyáján ez incidens előtt még van négy hajszál, de ez incidens óta már nincs. Állító­­lag dühében tépte ki a négy hajszálat.­­ (Gyújtogató várkapitány.) Említ­ettük a napokban, hogy Ferenc Ferdinánd prez­umptív trón­örökös konopischti kastélyát fölgyújtották. A gyújto­gatás gyanúja Tandler Ferenc várkapitányra esett, aki fanatikus cseh és így akart tüntetni a nyelvren­­deletek visszavonása miatt. Tenclert letartóztatták, de miután a vizsgálat semmi bizonyosat sem tudott ellene kideríteni, szabadon bocsátották. A napokban azonban egy rokona jelentkezett a csendőrségnél és elmondta, hogy ő neki biztos tudomása van róla, hogy Tandler volt a gyújtogató. Tandlert újra valla­­tóra fogták és ennek az volt az eredménye, hogy is­mét letartóztatták.­­ (Gencsy Béla öngyilkossága.) Gencsy Béla nyír-balkányi földbirtokosnak, Sárközy komá­­rommegyei főispán és Gencsy Albert képviselő sógo­rának öngyilkossága, mint lapunknak telegrafálják,­­ Debrecenben is nagy megdöbbentést keltett, Gencsy három nappal ezelőtt vadásztársai előtt így nyilat­kozott : — Látjátok, nekem semmi bajom; adósságom sincs és mégis utálom az életet, amelyet már meg­­u­vtam. " — (Budapest karácsonyi és újévi posta­forgalma.) A magyar posta forgalmának rohamos emelkedését mutatják az imént múlt karácsonyi és újévi időszakban Budapesten postai kezelés alá ke­rült küldemények mennyiségei. A karácsonyi időszakban (1899. évi december hó 18- és 26-ika közt) Budapesten föladtak 112,836 csomagot (1898 ban 93,411 drbot; beérkezett 90,458 csomag (1898-ban 89,226 drb), mint továbbmenőt közvetítettek pedig 236.584 csomagot (1898-ban 212,099); az összes karácsonyi csomagforgalom e szerint 1899-ben 439,878 drb (1898-ban 394,736 drb volt), az emelkedés tehát 45,142 drb, vagyis körül­belül 9°/o. Az újévi időszakban (1899. évi december hó 30-ika és 1900. évi január hó 4-ike közt) a levél­postai forgalom még eddig soha meg nem közelített mérveket ért el. Az­­ évi postaforgalom ugyanis a rendes évközi forgalomnak 5—7-szeresét szokta kitenni, az idén azonban a rendesnek 10-sze­­resére nőtt. — Több tényező járult enhez. A közönség egy része 1900. évi január hó 1-ét új évszázad kezdő napjának tekintette, ezért e nap betűzőjének lenyomatával ellátott levélre óhajt­ván szert tenni, tömegesen adta föl leveleit. Az egész világ levélgyűjtői leírni óhajtottak oly leveleket, melyeken 1900. évi január hó 1-ének betűző lenyo­mata szerepel, mert az ily lenyomatoknak szo­katlan értéket tulajdonítottak. Továbbá 1900. évi január 1-én léptek életbe a korona- és fillérértékre berendezett postai értékcikkek és a levéljegygyűjtők ver­senyeztek abban, hogy ez új értékcikkeknek legelő­ször forgalomba bocsátott készletéből Budapesten lebetűzött példányokat szerezhessenek. E mellett a jelzett időszak alatt a divattá vált képeslevelezőlapok amúgy is jelentékeny forgalma is óriási arányokat öltött. Megbízható becslések szerint (mert számlálás­ról szó sem lehetett) föladtak a postán Budapesten 1899. évi december hó 30-ika és 1900. évi január 4 ike közt 5.500,000 levélpostai küldeményt (az előző év ugyanezen időszaka alatt 3.800,000 drbot) emelkedés tehát 1.700.000; átmenőleg kereltek Buda­pesten 3.000,000 (tavaly 2.100,000 drbot), emelkedés tehát 900,000 darab; kézbesítettek Budapesten 6.000,000 levélpostai küldeményt (tavaly 4.900,000 drb), emelkedés tehát 1.100,000 drb ; az összes új­évi levélpostai forgalom tehát 14.500.000 drb (ta­valy 10.800,000 drb), emelkedés tehát 3.700,000 da­rab , a forgalom növekedése tehát az előző évhez arányítva 35%-nak felel meg.­ Ez óriási anyagnak földolgozása annyival ne­hezebb volt, mert az erős föladás a Szilveszter napjára eső vasárnap miatt szokatlan mértékben (jan. 3-ig) belenyúlt az új esztendőbe. A budapesti posta (közel 5000 kéz közreműködésével) január 5-én reggel végzett e nehéz feladattal. Az idei újévi posta­forgalom rendkívüli torlódása másutt is éreztette magát, mint pl Párisban, Berlinben, Bécsben, stb. Bécsben, noha ott az idei újévi forgalom a tavalyi­hoz képest csekélyebb mértékben emelkedett, mint nálunk, e forga­lmát (a belvárost kivéve) mégis csak január hó 6-án tudták végleg lebonyolítani.­­ (A férjet lőtte meg.) Érdekes merénylet történt ma este 10 órakor a fővárosban. Egy ud­varló meglőtte szíve választottjának a férjét, mert féltette tőle az asszonyt, Kovács Ferenc érc­fényező legény már hosszabb ideje udvarolt Német József kőműveslegény szép, fiatal feleségének, de, úgy látszik, eredménytelenül, mert karácsony után, december 25-én, elutazott Gombára a bátyjához, innen tegnap, kedden, Halomra (mind a két hely Pest megyében van) ment egy rokonához, ahonnan ma este érkezett vissza a fővárosba. Egyenest Né­meték dob­ utca 102. sz. a. lakására ment s ott a férj jelenlétében olyan modorban kezdett udvarolni Németnének, hogy a házaspár mosolyogni kezdett rajta. Erre Kovács kivette zsebéből a revolverét, amelyet már hazulról hozott magával s babrálni kez­dett vele. — Ha lőni akar, — jegyezték meg Németék, — akkor menjen ki a városligetbe. — Ez — vallotta a rendőrségen Kovács —— annyira kihozott a sodromból, hogy rálőttem Német Ferencre. Tudniillik hasba lőtte a férjet, aki most élet­­halál közt lebeg a Rókus-kórházban. — Féltenem tőle azt az asszonyt, — magya­rázta mogorván, azért lőttem beléje. Egyébként azt vallja, hogy az asszonynyal vi­szonya volt, de ez nem valószínű. A rendőrség őrizet alatt tartja Kovácsot. A férjet még nem lehetett kihallgatni, mert eddig nem tért eszméletre.­­ (Szerelem és söröspalack.) Az ó-utca 24 sz­­ázban levő kis kávéházban hétfőn éjjel nagy affaire támadt Wald Ármin 39 éves pincér és Oberst Teréz 22 éves leány között, akik mulatozás közben összeveszvén nagy passzióval kezdték egymás fejéhez vagdosni a söröspalackokat. Mire nagynehe­­zen szétválasztották őket, mindkettőjük fejéből csak úgy patakzott a vér. A rendőrök elvitték őket a mentőkhöz, a­kik bekötözvén a két sebesültet, la­kásukra szállították. A rendőrség egyébként kihágás miatt vonja felelősségre a háborúskodó feleket. (Uj királyi tanácsosok.) A király dr Tergina Gyula Csongrád vármegyei kfr. tanfelügyelő­nek, ezen minőségében, továbbá Králitz Gyulának, az Arad vármegyei ármentesítő és belvízszabályozó társulat igazgatójának, a közügyek és különösen a vízügyi igazgatás terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi címet adományozta.­­ (Egy munkás, akinek nem kell juta­lom.) Nagybecskereki levelezőnk Írja : Ritka szép jelenet játszódott le tegnap Kis Zomborban, mely annál inkább érdemli meg, hogy feljegyezzük, mert gazdag ember is alig akad manapság, ki lemondana az anyagi jutalomról. Tegnap, amikor Rónay Jenő főispán nyolc felsőtorontáli munkásnak kiosztotta az 50-50 korona jutalmat és a földmivelési miniszter által adományozott elismerő oklevelet,­­ az egyik cseléd, név szerint Szabó István, ki negyven év óta szolgálja gazdáját, Rónay Ernő nagybirtokost, könnyes szemekkel odaállt a főispán elé és kereken kimondta, hogy az ő gazdája mindig tisztességesen megfizette a munkáját, nem szenvedett szükséget semmiben, ő neki bizony nem kell a pénz. Csak mikor a főispán azzal biztatta, hogy ez nem afféle borravaló, amilyen­nek ő tán képzeli, hanem elismerése egy munkás, tiszteságes élet érdemeinek, akkor vette át a pénzt, de csak úgy, hogy leteszi alapítványul olyképpen, hogy a száz korona tíz évig kamatozzék, ezen­ idő elteltével pedig az évenkinti kamatjövedelem zombori Rónay Ernő birtokán dolgozó szorgalmas munkásnak adassék ki jutalom gyanánt. Ezt a maga nemében páratlan nagylelkűséget a körülállók, kik között a környék számos előkelő birtokosa is ott volt, viharos éljenzéssel fogadták. A többi jutalomban részesült munkás neve a következő: Szekeres János, Urspach Ferenc, Siha Antal, Csongrádi András, Schaeffer Já­nos, Keim Márton, Gier Miklós. Este a főispán az ünnepeltek tiszteletére lakomát rendezett, melyen Rónay főispán a földmivelésü­gyi minisztert, Árpád Gyula plébános pedig a népvszerű főispánt éltette.­­ (Óvatos Krüger.) A Standardnak Dtur­bánból azt a kalandos hírt jelentik, hogy Krüger arra az esetre, ha az angolok bevonulnak Trans­­vaalba, szökni készül. A szökésre meg is tette már előkészületét, elküldve vejét, Peloffot Herigten váro­sába, amely német Nyugat-Afrikában van. Peloff itt megegyezett már Krügernek egyik német gyarmatú barátjával, hogy veszedelem esetén házába fogadja Krügert, esetleg módot nyújt neki arra, hogy német hajón kísértse meg a menekülést.­­ (Halálozások.) Brestmayer Adolfot ma dél­után 3 órakor temették a Rök.Szilárd-utca 29-ik sz. a levő házból. A temetésen nagy közönség jelent meg s a sütőmesterek és péklegények testülete is majdnem teljes számmal ott volt. Pollák Sámuel volt fővárosi kereskedő f. hó 13-én 81 éves korában elhunyt. A boldogult derék férfiú mintaképe volt a tisztességes kereskedőnek, akit ezért széles körökben tiszteltek. Fiai, dr Pollák Rezső fővárosi ügyvéd és Pollák Frigyes helybeli ke­reskedő, gyászolják az elhunytat. Temetése ma dél­után 3 órakor volt nagy és előkelő közönség részvé­tele mellett. Dr. Eiser Péter császári és királyi nyugalmazott ezredorvos életének 77-ik évében Fehértemplomban elhalt. Nagy kiterjedésű család gyászolja. Ezek között vejei, Wenz Jakab cs. és kir. kapitány, szent-viszlói Deseő Gyula őrnagy és Kiss Lajos honvédszázados. Temetése fényes katonai pompával történt.­­ (Párbajozó iskolásfiute.) A 14 éves Bonnex Emil és a nála egy évvel idősebb Dalou­­veux Alfonz Parisban egy házban laktak és mind a ketten halálosan beleszerettek szomszédnőjükbe, a 13 éves Bellois Luciennebe. Minthogy egyik se akarta a teret a másiknak átengedni, a kis bakfis fölszólította őket, hogy verekedjenek meg és aki győz ebben a párbajban, a szivét annak adja. A két gyerek négy egykorú­­segéddel­ és vivótőrökkel felfegyverkezve egy elhagyott faraktárba ment, hol a segédek által megadott jelre olyan vehemenciával rohantak egy­másnak, hogy Bonnex Emil a bal vállán csakhamar nem épen jelentéktelenül megsebesült. Járókelők köz­beléptek és véget vetettek a gyerekpárbajnak, mely olyan dühösen indult, hogy akár halállal is végződ­hetett volna.­­ (Felrobbant dinamitgyár.) Az avigliaiai dinamitgyár fölrobbanásának okáról Turinból a kö­vetkezőket sürgönyzik: A robbanás egy raktárban történt, amelyben 400 kgram­ nitroglicerin volt. Mint­egy 40 ember, köztük négy katona sebesült meg. A házakon csak az ablakok törtek össze. A legutóbbi jelentések szerint az avign­ani di­­namitgyárban történt robbanás akalmával 12 munkás és egy pénzügyi tisztviselő életét vesztette.­­ (A próféta köpenye.) Konstantinápoly­ból sürgönyzik. A szultán e hó 16-ikán, mint a Ramasan 15-ik napján, nagyszámú kísérettel a szam­­buli Top-Ka­pu palotába hajózott, hogy jelen legyen a a próféta köpenyének tiszteletére rendezett szertar­táson. Este ismét hajón visszatért a Yildiz­kioszkba. A szertartásnál jelen volt a szultán családja, s ott voltak a miniszterek, a polgári és katonai főméltó­­ságok, valamint az ulemak is.

Next