Pesti Hírlap, 1900. január (22. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-21 / 20. szám
1000. január 21. PESTI HÍRLAP 7 Jurenák Sándorné, Jelinek Sándorné, Knuth Károlyné, báró Kaas Stefánia, Köncs Boldizsárné, dr Kocsis Alajosné, Klenovits Antalné, Kund Sándorné, Kanidáky Jánosné, Kolozsváry Istvánné, Kisbaáry Kiss Ferencné, Kovácsy Sándorné, gróf Károlyi Tiborné, gróf Euen Héderváry Károlyné, Kelety Gusztávné, Laszkáry Gyuláné, Lellbach Gusztávné (Salgó Sarján), özv. Lánczy Józsefné, Lukács Antalné, özv. Ladányi Józsefné, Metz Gusztávné, Mindszenty Györgyné, Magyari Kossa Sámuelié (Tisza- Roff), Máltás Hugóné, Milassin Károlyné, dr Nagy Lajosné, budavári Országh Sándorné, Orley Györgyné, Zsigmondy Gézáné, Steindl Imréné, Popolánszky Miklósné, báró Podmaniczky Gézáné, báró Podmaniczky Endréné, Pflantzer Józsefné, Payer Imréné, Pucher Istvánné, Pohl Józsefné, Petrás Kammerer Gyuláné, Reichmann Vincéné, Renner Gusztávné, Rosenbach Sándorné, Reusz Henrikné, Röser Alfréd Edvinné, Seltenreich Kornélné, dr Szalay Sámuelné (Gödöllő), Szedenics Jánosné, Szigethy Gyuláné, özv. Seefelner Lajosné, dr Szedenics Zoltánná, Sebastiany Vilmosné, Schlosser Edéné, Székelné Márky Julia, Tarnóczy Gusztávné, dr Töry Józsefné, özv. Vancsay Sándorné, özv. Visontai Kovács Zoltánná, dr Virava Józsefné, Vessey Istvánná, özv. báró Vay Henrikné, Vásárhelyi Gyuláné, Veres Ákosné, Vargay Kálmánné, Viola Imréné, Wittchen Kornélné, báró Wagner Pongrácz Jusztin, Windisch Jánosné, Windisch Józsefné, Ulbrich Antalné, Urbanovich Péterné, Unger Béláné, Zsigmondy Józsefné, Zsigmondy Béláné. Leányok: Hegedűs Valéria, Barta Irén, Bendesik Márta, Blahunka Anna, Bakos Irén, Bochkor Irma, Brodszky Irén és Margit (Somogy), Boné Anna, Bertha Vilma, Biró Helén, Berzeviczy Leim, Buschmann Tinka, Barakonyi Mici, Csiky Anna és Erzsi, Bőry Ilona, Devecis del Vecchio Elsa, Dobránszky Vili, Erdődy Ilona, Ercsey Rózsi, Eberling Margit, Emődy Ilona, Erdélyi Mici, Fritsche Ilona, Faludy Mariska, Feszty Margit, Fekete Ilona, Fornahan Jenny, Gregersen Ilona és Margit (Christiania), Gmudt Margit, Glatz Edith, Gaál Carmen, Gaal Anunciata, Gally Mathild, Gergelyi Blanka, Geszler Mariska és Aranka, Geier Lóra, Gombos Ida, Guyczy Ella (Komárom), Greszler Margit és Vilma, Gárdonyi Rózsi, Göndöcs Ella, Gömöry Ella, Hívás Sárika, Höcker Olga, Habrovszky Ilona, lovag Hauszner Frida, Holly Ludovika, Henselmann Margit és Joán, Hikisch Ida, Helel Olga, Hegedűs Rózsi, Hanik Mariska és Erzsike, Irtay Jolán és Anna, Jávor Ella, Jakabffy Mártíia, Jamniczky Elza, Jámbor Tita, Jurenák Pálma, Jernek Marika, Istvánfy Ilona, Imrédy Bella, Ivánfy Margit, báró Kaas Erzsi, Knuth Lujza, báró Kochmeister Luzika, Kovácsi Gizella és Ella, Kéler Jolán, Kocsis Elza, Kugler Rózsi, Klenovits Mariska, Kund Margit, Kolozsváry Sárika, V. Kovács Rózsika, Kirchnusser Reuthoven Alice és Róma, KisbaátiKiss Margit, Keleti Jolán és Paula, Keleti Deli, Kapossy Lili, LaszkáryMargit, Lellbach Olga (S.Tarján), Lánczy Etelka és Gzella, Lukács Margit és Ilonka, Ladányi Sárika, Lendvay-Vargay Sárika, Münnich Bianka, Markó Hermine és Leontisje, Metz Ilona, Magyari-Kassa Ilona, Máltás Angela, Miassin Sárika, Nagy Margit, Plachy Sárika, Popolántszky Mariska, Pflanzer Bianka, Pauler Katica, Pohl Edith, b. Podmaniczky Ella, P. Kammerer Ella, b. Radvánszky Ella, Reichmasa Jenui, Rolf Lenke, Renner Stefi, Rosenbach Mariska, Reusz Emmy, Rozsnyai Ilona és Etelka, Simon Lujza, Szedenics Bianka, Szalay Margit (Gödöllő), Stahl Paula, Seefelner Mili és Aranka, Szalay Lili, Szcitovszky Lola, Szekér Sarolta, Schrosser Alice, Sebestyén Mariska, Szepeszdy Kiss Margit, Tóth Irén (Négy Enyed), Tóth Mariska, Tarnóczy Ida, Török Emmi, b." Uray Georgine, Váncsay Irén, Virava Luiza, Vetsey Mariska, Vásárhelyi Thuranda és Mici (Szomor), Veress Ilona, Viola Margit, Wilhen Elza és Blanka, Windisch név. Ulbrich Irén, Urbanovits Emilia, Unger Ella, Závory Leóna, Zsigmondy Viola, Zsigmondy Margit és Sárika, Zsolnay Ilona, Zsombokréti Editd, Zsedényi Rózsika, Zsurányi Klára, Zombory Margit, Zólyomy Paula, Záborsky Mariska. Fölösleges a hatalmas névsor után újra elmondanunk, hogy a siker még a legvérmesebb reményű rendezők várakozását is fölülmúlta. Az érdem legnagyobb része gróf Zay Miklósé, a rendező-bizottság elnökéé és Szedenics Zoltán főpénztárosé, kiknek buzgalmából nemcsak az első elite-bállá lett a Protestánsból, hanem szép összeg is jutott jótékony célra. Erre való tekintettel a táncrend is egyszerű volt, ezért azonban bőven kárcptolta a remekül sikerült est Terpsichore tisztelőit. A tiszti kaszinó ma tartotta nagy megnyitó ünnepelve , után első táncestekét«, mely habár összeesett a Protestáns bállal, kitűnően sikerült. A rendező-bizottság élén most is Gaal ezredes állott. Az első négyest körülbelül 100 pár táncolta. TUDOMÁNY. * (A Magy. Tud. Akadémia) III. osztálya 1900. január 22-ikén, hétfőn, délután 5 órakor ülést tart. Esti levél. — A jónevelésű telefon. — Csengetnek. Én is csengetek és fülemhez raktom a kagylót. Az ismeretlenségből pedig megszólal egy ismeretlen hang: — Halló, ki beszél ? Ilyenkor — tehát napjában tízszer — mindig úgy meghökkenek, mint ha az utcán elém toppanna egy idegen : — Hé, kicsoda maga ? Mert nem vagyok arra berendezve, hogy mindenkinek bemutassam magamat, aki csak akarja. Európai emberek között nem ez az ismerkedés módja. Aki velem szóba kíván állani, vagy azon kezdi, hogy megmondja a nevét, vagy udvariasan azt kérdezi: „Kovács István úr ön ?“ Ha Kovács István vagyok, meghajtom magamat, az ismeretlen pedig bemutatkozik. Ha azonban nem vagyok Kovács István, azt felelem: „Nem az vagyok, kérem.“ És megyünk tovább, kiki a maga útján. Gondolom, nincs józan ember, aki azt mondaná, hogy nem ez a dolog természetes rendje És Budapesten mégis hatezer józan ember kiáltja bele naponkint hatezer ismeretlen fülébe: — Halló, ki beszél ? A baj olyan általános, hogy le sem csaphatom a kagylót, mert ki tudja, milyen kedves emberemet utasítom vissza, vagy milyen fontos beszélgetést teszek lehetetlenné. Azt nem válaszolhatom, hogy „kit tetszett hívni?“ mert bizonyos a gorombaság, lévén a budapesti telefonozók igen kevés kivétellel mind olyan haragosak, mintha az apparátus dühöt galvanizált volna beléjök. Hát bemondom a tölcsérbe a számomat: — 57-72. Most a testetlen hang már türelmetlen: — De ki az? Én meg azt felelem: — Ön tudja, milyen számot hívott. A hang egyre durvul: — Én nevet hívtam, nem számot. Törődöm is én a számmal. — Sajnálom. Tessék kikeresni a könyvből, 57—72-e a kívánt állomás száma. Mert én ismeretlennek nem mondom meg a nevemet. Most a hang nyájasra, sőt kacagóra szelídül : — Kutya teringette, hát te vagy az, öreg? Szervusz! És a többi. De a kölcsönös boszúság nyár megvolt s tartott 20 másodpercig. Ez napjában tízszer 3 egész és 20 másodpercnyi boszúság. Amely idő meg is kétszereződhetik, ha az ismeretlen véletlenül nem jó ismerősöm, hanem goromba úr, aki kokszot akar rendelni és azt követeli, hogy a gázgyár bemutassa magát. Holott milyen könnyű volna ezt a józan ész és a jó nevelés törvényei szerint így elintézni : — Halló, gázgyár? Amire, ha én vagyok a gázgyár, azt felelem : — Szolgálatjára. Ha pedig nem én vagyok a gázgyár. — Nem, kérem , tévedés. A telefonkönyv utasítása rossz. Szerinte a beszélgetést úgy kell kezdeni, hogy én, ha csengetést hallok, mindjárt mondjam meg, ki vagyok. No már azt sohasem fogom cselekedni. Már csak azért sem, mert rossz összekapcsolás esetén ebből tévedések és hosszú magyarázgatások keletkezhetnek. Például a kokszos úr hozzám kiált: «Halló, ki beszél ?» Én pedig megmondom nevemet, melyet ő soha sem hallott. Hát azt hiheti, hogy a gázgyár valamelyik tisztviselője vagyok, és kezdi rendelni a kokszot. Mire én feljajdulok, hogy nem szolgálhatok semmiféle kokszszal, mert magam is csak úgy vásárlom. Ton d' apameibomenos az az’ úr reám ripakodik, hogy miért nem mondtam azt elébb, miért vesztegetem az ő idejét stb. (Mintha az én időm kutya volna.) Mindez nem valami nyájas vonása a különben sem igen kedves budapesti életnek. Azt hiszem, a telefon-igazgatóság minden nagyobb megerőltetés nélkül elrendelhetné, hogy a beszélgetést azon kell kezdeni: «Halló, X. állomása?» Ez udvarias és okos módja az értekezésnek. Legott mind a két fél tudja, hányadán van. És nincs se időveszteség, se bosszúság. Továbbá a telefon jóneveléséhez tartozik az is, hogy a nagyság ne válaszolja olyan flegmatikusan : «Mással beszél», mikor az illető nem beszél mással, amit az illető aztán tizenöt perc múlva megmond nekünk. NAPI HÍREK. (Személyi hír.) Perccel Dezső képviselőházi elnök ma Győrbe érkezett, hogy unokaöcscsének, bonyhádi Perczel Lászlónak, Kajdácsy Idával kötött házasságánál mint tanú szerepeljen. — (Udvari ebéd.) A bécsi Lurgban ma ő felsége ebédet adott, melyen az összes Bécsben akkreditált nagykövetek résztvettek. — (Egyházi előléptetések.) A király Hopf János drivesti választott püspök és kalocsai főszékesegyházi nagyprépostnak az általa birt, Szent Mihály arkangyalról nevezett nyulszigeti címzetes prépostságról való lemondását tudomásul vevén, ezen címzetes prépostságot dr Macskovics Pálnak, a nevezett főkáptalan ifjabb mesterkanonokjának adományozta. Továbbá Szűcs Jánost, a Csanádi püspöki papnevelő intézet tanárát, az ottani székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki. (A lipótvárosi kaszinó estélye.) Kiválóan érdekes estélyt rendez a lipótvárosi kaszinó I. évi január hó 27-én. Az estélyen Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Rákosi Jenő fog fölolvasni. Fölolvasás után teaestély lesz. (sjubiláló vasúti tisztviselő Kristóffi Gyula máv. ellenőr 30 esztendő óta szolgál a vasútnál, amely idő alatt a rendkívül nagy felelősséggel járó teendőit úgy végezte, hogy nemcsak becsületben megőszült, de kartársai szeretetét s fölebbvalói elismerését is méltán kiérdemelte. A 30 éves szolgálat évfordulója alkalmából szép ünnepélyt rendeztek az aradi üzletvezetőség vonalán lakó kartársak Kristóffi tiszteletére a szolnoki m. kir. államvasúti indóház éttermében, ahol mintegy 200 vasúti tiszt jelent meg az ünnepély alkalmából. Hartman J. szolnoki forgalmi főnök, s Krenner Vilmos üzletvezető-helyettes üdvözölték elsősorban a jubilánst, kinek Füredi Iván főellenőr, szolnoki állomásfőnök, igen értékes ajándékot nyújtott át. (Weissenbacher Amerikában.) Weissenbacher András jól ismert budapesti nagyvállalkozóról már hetek óta oly hírek keringtek a fővárosban, hogy anyagi zavarai következtében eltűnt a fővárosból. Akkoriban Weissenbacher Parisban tartózkodott s minden jel arra mutatott, hogy rövid ott időzése után visszatér Budapestre, ahol a hitelezőivel való kiegyezkedésre egy nagy bank vállalkozott. A jelek azonban, úgy látszik, csaltak, mert Weissenbacher ahelyett, hogy visszajött volna a fővárosba, kiutazott Amerikába, New-Yorkba. Itt, mint bennünket tudósítanak, most egy nagy építkezésnél működik, mint építési vezető. (Orvosnő.) Az ideiglenes bécsi orvosi kamara legutóbbi ülésén az elnök, dr Resch kormánybiztos egy helytartósági iratról tett közlést, mely szerint a hernalsi tiszlileánynevelőintézet alelnöknőjének, Both Georgina kisasszonynak császári engedély adatott a segédorvosi műveletek gyakorlására. Az első ilynemű engedélyt tudvalevőleg dr Passomner Gabriella bárónő kapta. — (Dum flam. Somerset herceg a Morning Postban azt követeli, hogy a búrok ellen alkalmazzák a dum-dum golyókat. A búrok is használják az angolok ellen. A búrok nevezik a most használt lövedékeket. Elvégre a háborúnak az a célja, hogy minél nagyobb kárt tegyenek az ellenségben. Nem lehet keztyűs kézzel hadakozni. Fel kell szerelni a katonaságot a kellő fegyverrel és nem kell törődni rosszakaratú, vagy beteges érzelmekkel.