Pesti Hírlap, 1900. január (22. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-21 / 20. szám

1000. január 21. PESTI HÍRLAP 7 Jurenák Sándorné, Jelinek Sándorné, Knuth Ká­­rolyné, báró Kaas Stefánia, Köncs Boldizsárné, dr Kocsis Alajosné, Klenovits Antalné, Kund Sándorné, Kanidáky Jánosné, Kolozsváry Istvánné, Kisbaáry Kiss Ferencné, Kovácsy Sándorné, gróf Károlyi Tiborné, gróf Euen Héderváry Károlyné, Kelety Gusztávné, Laszkáry Gyuláné, Lellbach Gusztávné (Salgó­ Sarján), özv. Lánczy Józsefné, Lukács An­talné, özv. Ladányi Józsefné, Metz Gusztávné, Mind­­szenty Györgyné, Magyari Kossa Sámuelié (Tisza- Roff), Máltás Hugóné, Milassin Károlyné, dr Nagy Lajosné, budavári Országh Sándorné, Orley Györgyné, Zsigmondy Gézáné, Steindl Imréné, Popolánszky Miklósné, báró Podmaniczky Gézáné, báró Podmaniczky Endréné, Pflantzer Józsefné, Payer Imréné, Pucher Istvánn­é, Pohl Józsefné, Petrás Kammerer Gyuláné, Reichmann Vincéné, Renner Gusztávné, Rosenbach Sándorné, Reusz Henrikné, Röser Alfréd Edvinné, Seltenreich Kornélné, dr Sza­­lay Sámuelné (Gödöllő), Szedenics Jánosné, Szigethy Gyuláné, özv. Seefelner Lajosné, dr Szedenics Zol­tánná, Sebastiany Vilmosné, Schlosser Edéné, Szé­kelné Márky Julia, Tarnóczy Gusztávné, dr Töry Jó­­zsefné, özv. Vancsay Sándorné, özv. Visontai Ko­vács Zoltánná, dr Virava Józsefné, Vessey Istvánná, özv. báró Vay Henrikné, Vásárhelyi Gyuláné, Veres Ákosné, Vargay Kálmánné, Viola Imréné, Wittchen Kornélné, báró Wagner Pongrácz Jusztin, Windisch Jánosné, Windisch Józsefné, Ulbrich Antalné, Urba­­novich Péterné, Unger Béláné, Zsi­gmondy Józsefné, Zsigmondy Béláné. Leányok: Hegedűs Valéria, Barta Irén, Bend­esik Márta, Blahunka Anna, Bakos Irén, Bochkor Irma, Brodszky Irén és Margit (Somogy), Boné Anna, Bertha Vilma, Biró Helén, Berzeviczy Leim, Busch­mann Tinka, Barakonyi Mici, Csiky Anna és Erzsi, Bőry Ilona, Devecis del Vecchio Elsa, Dobránszky Vili, Erdődy Ilona, Ercsey Rózsi, Eberling Margit, Emődy Ilona, Erdélyi Mici, Fritsche Ilona, Faludy Mariska, Feszty Margit, Fekete Ilona, Fornahan Jenny, Gregersen Ilona és Margit (Christiania), Gmudt Mar­git, Glatz Edith, Gaál Carmen, Gaal Anunciata, Gally Mathild, Gergelyi Blanka, Geszler Mariska és Aranka, Geier Lóra, Gombos Ida, Guyczy Ella (Komárom), Greszler Margit és Vilma, Gárdonyi Rózsi, Göndöcs Ella, Gömöry Ella, Hívás Sárika, Höcker Olga, Hab­­rovszky Ilona, lovag Hauszner Frida, Holly Ludovika, Henselmann Margit és Jo­án, Hikisch Ida, Hel­el Olga, Hegedűs Rózsi, Ha­nik Mariska és Erzsike, Ir­­tay Jolán és Anna, Jávor Ella, Jakabffy Mártíia, Jam­­nic­zky Elza, Jámbor Tita, Jurenák Pálma, Jernek Marika, Istvánfy Ilona, Imrédy Bella, Ivánfy Margit, báró Kaas Erzsi, Knuth Lujza, báró Kochm­eister Lu­zika, Kovácsi Gizella és Ella, Kéler Jolán, Kocsis Elza, Kugler Rózsi, Klenovits Mariska, Kund Margit, Kolozsváry Sárika, V. Kovács Rózsika, Kirchnusser Re­uthoven Alice és Róma, KisbaátiKiss Margit, Keleti Jolán és Paula, Keleti Deli, Kapossy Lili, Laszkáry­­Margit, Lellbach Olga (S.­Tarján), Lánczy Etelka és G­zella, Lukács Margit és Ilonka, Ladányi Sárika, Lendvay-Vargay Sárika, Münnich Bianka, Markó Hermine és Leontisje, Metz Ilona, Magyari-Kassa Ilona, Máltás Angela, Mi­assin Sárika, Nagy Margit, Plachy Sárika, Popolántszky Mariska, Pflanzer Bianka, Pauler Katica, Pohl Edith, b. Podmaniczky Ella, P. Kammerer Ella, b. Radvánszky Ella, Reich­masa Jenui, Rolf Lenke, Renner Stefi, Rosenbach Mariska, Reusz Emmy, Rozsnyai Ilona és Etelka, Simon Lujza, Szedenics Bianka, Szalay Margit (Gödöllő), Stahl Paula, Seefelner Mili és Aranka, Szalay Lili, Szci­­tovszky Lola, Szekér Sarolta, Schrosser Alice, Sebes­tyén Mariska, Szepeszdy Kiss Margit, Tóth Irén (Négy Enyed), Tóth Mariska, Tarnóczy Ida, Török Emmi, b." Uray Georgine, Váncsay Irén, Virava Luiza, Vetsey Mariska, Vásárhelyi Thuranda és Mici (Szomor), Veress Ilona, Viola Margit, W­ilhen Elza és Blanka, Windisch név. Ulbrich Irén, Urbano­­vits Emilia, Unger Ella, Závory Leóna, Zsigmondy Viola, Zsigmondy Margit és Sárika, Zsolnay Ilona, Zsombokréti Editd, Zsedényi Rózsika, Zsurányi Klára, Zombory Margit, Zólyomy Paula, Záborsky Ma­riska. Fölösleges a hatalmas névsor után újra el­mondanunk, hogy a siker még a legvérmesebb re­ményű rendezők várakozását is fölülmúlta. Az érdem legnagyobb része gróf Zay Miklósé, a rendező-bizott­ság elnökéé és Szedenics Zoltán főpénztárosé, kiknek buzgalmából nemcsak az első elite-bállá lett a Pro­testánsból, hanem szép összeg is jutott jótékony célra. Erre való tekintettel a táncrend is egyszerű volt, ezért azonban bőven kárcptolta a remekül sikerült est Terpsichore tisztelőit.­­ A tiszti kaszinó ma tartotta nagy meg­nyitó ünnepelve , után első­­ táncestekét«, mely habár összeesett a Protestáns bállal, kitűnően sikerült. A rendező-bizottság élén most is Gaal ezredes állott. Az első négyest körülbelül 100 pár táncolta. TUDOMÁNY. * (A Magy. Tud. Akadémia) III. osztálya 1900. január 22-ikén, hétfőn, délután 5 órakor ülést tart. Esti levél. — A jónevelésű telefon. — Csengetnek. Én is csengetek és fülemhez rakt­om a kagylót. Az ismeretlenségből pedig megszólal egy ismeretlen hang: — Halló, ki beszél ? Ilyenkor — tehát napjában tízszer — mindig úgy meghökkenek, mint ha az utcán elém toppanna egy idegen : — Hé, kicsoda maga ? Mert nem vagyok arra berendezve, hogy min­denkinek bemutassam magamat, aki csak akarja. Európai emberek között nem ez az ismerkedés módja. Aki velem szóba kíván állani, vagy azon kezdi, hogy megmondja a nevét, vagy udvaria­san azt kérdezi: „Kovács István úr ön ?“ Ha Kovács István vagyok, meghajtom magamat, az ismeretlen pedig bemutatkozik. Ha azonban nem vagyok Kovács István, azt felelem: „Nem az vagyok, kérem.“ És megyünk tovább, kiki a maga útján. Gondolom, nincs józan ember, aki azt mondaná, hogy nem ez a dolog természetes rendje És Budapesten mégis hatezer józan ember kiáltja bele naponkint hatezer ismeretlen fülébe: — Halló, ki beszél ? A baj olyan általános, hogy le sem csap­hatom a kagylót, mert ki tudja, milyen kedves emberemet utasítom vissza, vagy milyen fontos beszélgetést teszek lehetetlenné. Azt nem válaszolhatom, hogy „kit tetszett hívni?“ mert bizonyos a gorombaság, lévén a budapesti telefonozók igen kevés kivétellel mind olyan haragosak, mintha az apparátus dühöt galvanizált volna beléjök. Hát bemondom a tölcsérbe a számomat: — 57-72. Most a testetlen hang már türelmetlen: — De ki az? Én meg azt felelem: — Ön tudja, milyen számot hívott. A hang egyre durvul: — Én nevet hívtam, nem számot. Törő­döm is én a számm­al. — Sajnálom. Tessék kikeresni a könyvből, 57—­72-e a kívánt állomás száma. Mert én is­meretlennek nem mondom meg a nevemet. Most a hang nyájasra, sőt kacagóra sze­lídül : — Kutya teringette, hát te vagy az, öreg? Szervusz! És a többi. De a kölcsönös boszúság nyár megvolt s tartott 20 másodpercig. Ez napjában tízszer 3 egész és 20 másodpercnyi boszúság. Amely idő meg is kétszereződhetik, ha az ismeretlen vélet­lenül nem jó ismerősöm, hanem goromba úr, aki kokszot akar rendelni és azt követeli, hogy a gázgyár bemutassa magát. Holott milyen könnyű volna ezt a józan ész és a jó nevelés törvényei szerint így el­intézni : — Halló, gázgyár? Amire, ha én vagyok a gázgyár, azt felelem : — Szolgálatjára. Ha pedig nem én vagyok a gázgyár. — Nem, kérem , tévedés. A telefon­könyv utasítása rossz. Szerinte a beszélgetést úgy kell kezdeni, hogy én, ha csengetést hallok, mindjárt mondjam meg, ki vagyok. No már azt sohasem fogom csele­kedni. Már csak azért sem, mert rossz össze­kapcsolás esetén ebből tévedések és hosszú ma­­gyarázgatások keletkezhetnek. Például a kokszos úr hozzám kiált: «Halló, ki beszél ?» Én pedig megmondom nevemet, melyet ő soha sem hallott. Hát azt hiheti, hogy a gázgyár valame­lyik tisztviselője vagyok, és kezdi rendelni a kokszot. Mire én feljajdulok, hogy nem szolgál­hatok semmiféle kokszszal, mert magam is csak úgy vásárlom. Ton d' apameibomenos az az’ úr reám ripakodik, hogy miért nem mondtam azt elébb, miért vesztegetem az ő idejét stb. (Mintha az én időm kutya volna.) Mindez nem valami nyájas vonása a kü­lönben sem igen kedves budapesti életnek. Azt hiszem, a telefon-igazgatóság minden nagyobb megerőltetés nélkül elrendelhetné, hogy a beszél­getést azon kell kezdeni: «Halló, X. állomása?» Ez udvarias és okos módja az értekezésnek. Legott mind a két fél tudja, hányadán van. És nincs se időveszteség, se bosszúság. Továbbá a telefon jóneveléséhez tartozik az is, hogy a nagyság ne válaszolja olyan fleg­matikusan : «Mással beszél», mikor az illető nem beszél mással, amit az illető aztán tizenöt perc múlva megmond nekünk. NAPI HÍREK.­ ­ (Személyi hír.) Perccel Dezső képvi­selőházi elnök ma Győrbe érkezett, hogy unokaöcs­­csének, bonyhádi Perczel Lászlónak, Kajdácsy Idá­val kötött házasságánál mint tanú szerepeljen. — (Udvari ebéd.) A bécsi Lurgban ma ő felsége ebédet adott, melyen az összes Bécsben akkreditált nagykövetek résztvettek. — (Egyházi előléptetések.) A király Hopf János drivesti választott püspök és kalocsai főszé­kesegyházi nagyprépostnak az általa birt, Szent Mi­hály arkangyalról nevezett nyulszigeti címzetes pré­­postságról való lemondását tudomásul vevén, ezen címzetes prépostságot dr Macskovics Pálnak, a neve­zett főkáptalan ifjabb mesterkanonokjának adomá­nyozta. Továbbá Szűcs Jánost, a Csanádi püspöki papnevelő intézet tanárát, az ottani székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki.­­ (A lipótvárosi kaszinó estélye.) Kivá­lóan érdekes estélyt rendez a lipótvárosi kaszinó I. évi január hó 27-én. Az estélyen Jókai Mór, Mik­száth Kálmán és Rákosi Jenő fog fölolvasni. Föl­olvasás után teaestély lesz. (­sjubiláló vasúti tisztviselő­ Kristóffi Gyula máv. ellenőr 30 esztendő óta szolgál a vasút­nál, amely idő alatt a rendkívül nagy felelősséggel járó teendőit úgy végezte, hogy nemcsak becsületben megőszült, de kartársai szeretetét s fölebbvalói elis­merését is méltán kiérdemelte. A 30 éves szolgálat évfordulója alkalmából szép ünnepélyt rendeztek az aradi üzletvezetőség vonalán lakó kartársak Kristóffi tiszteletére a szolnoki m. kir. államvasúti indóház éttermében, ahol mintegy 200 vasúti tiszt jelent meg az ünnepély alkalmából. Hartman J. szolnoki for­galmi főnök, s Krenner Vilmos üzletvezető-helyettes üdvözölték elsősorban a jubilánst, kinek Füredi Iván főellenőr, szolnoki állomásfőnök, igen értékes ajándé­kot nyújtott át.­­ (Weissenbacher Amerikában.) Weis­­senbacher András jól ismert budapesti nagy­vállal­kozóról már het­ek óta oly hírek keringtek a főváros­ban, hogy anyagi za­varai következtében eltűnt a fő­városból. Akkoriban Weissenbacher Parisban tartóz­kodott s minden jel arra mutatott, hogy rövid ott időzése után visszatér Budapestre, ahol a hitelezőivel való kiegyezkedésre egy nagy bank vállalkozott. A jelek azonban, úgy látsz­ik, csaltak, mert Weissenbacher ahelyett, hogy visszajött volna a fővárosba, kiutazott Amerikába, New-Yorkba. Itt, mint bennünket tudósí­tanak, most egy nagy építkezésnél működik, mint építési vezető.­­ (Orvosnő.) Az ideiglenes bécsi orvosi kamara legutóbbi ülésén az elnök, dr Resch kormánybiztos egy helytartósági iratról tett közlést, mely szerint a hernalsi tiszlileánynevelőintézet alelnöknőjének, Both Georgina kisasszonynak császári engedély adatott a segédorvosi műveletek gyakorlására. Az első ily­nemű engedélyt tudvalevőleg dr Passomner Gabriella bárónő kapta. — (Dum­ flam.­ Somerset herceg a Morning Postban azt követeli, hogy a búrok ellen alkalmaz­zák a dum-dum golyókat. A búrok is használják az angolok ellen. A búrok nevezik a most használt lö­vedékeket. Elvégre a háborúnak az a célja, hogy mi­nél nagyobb kárt tegyenek az ellenségben. Nem lehet keztyűs kézzel hadakozni. Fel kell szerelni a kato­naságot a kellő fegyverrel és nem kell törődni rossz­akaratú, vagy beteges érzelmekkel.

Next