Pesti Hírlap, 1900. február (22. évfolyam, 31-58. szám)
1900-02-01 / 31. szám
____ Lukács László pénzügyminiszter reflektál Komjáthy azon kérdésére, hogy ki hatalmazta föl arra, hogy az országgyűlés megkérdezése nélkül folyósítsa az összeget ? Abban az időben a magyar országgyűlés nem tárgyalt semmit és a magyar kormány nem vehette magára a felelősséget azért, hogy bizonyos összeg folyósításának megtagadásával komoly eshetőségekkel szemben az ország védelmét gyöngítse. Thaly Kálmán elismeri, hogy a miniszterelnök nyíltan megmondotta, mire fordították a póthitelt. A miniszterelnök a görög-török háborúra hivatkozott. A szóló tudta, hogy a török oroszlán egy csapással agyon fogja sújtani a görög patkányt. Elnök tiltakozik az ellen, hogy egy velünk barátságos államról így nyilatkozzék. Thaly Kálmán: Törökország ellen nem kell fegyverkeznünk. De a miniszterelnök azt mondta, hogy a milliók egy része a dél-tiroli erődítésekre szolgál. Ez is a török ellen való ? Nem, az Umbertó ellen, az olasz állam ellen szolgál! Pedig az tagja a hármas szövetségnek. Széll Kálmán: Senki ellen sem! Thaly Kálmán: A galiciai barakokra szórják a pénzt, de az erdélyi szorosokra, a Zimony körüli erősítésekre semmi sem jut. Magyarország hadd pusztuljon. Nem fogadja el a javaslatot. Széll Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy ő nem mondta azt, mintha Törökország ellen akartak volna valamit tenni, hanem azt mondta, hogy a Balkánon annyi gyúanyag van felgyűlve, hogy a legkisebb sziporka oly állapotokat támaszthat, amelyekkel szemben a monarchiának védelmi állásba kell helyezkednie. Esze ágában sem volt azt mondani, hogy Törökország ellen akarnának valamit csinálni. Thaly Kálmán: Örülök, hogy kijelenti. Széll Kálmán miniszterelnök kifejti továbbá, hogy az erődítésekkel az egész monarchia védelmét erősítik. Az ellen a legkisebb kétely sem támasztható, hogy a közös kormány bármely tagja, vagy a magyar kormány csak egy gondolatot is táplálna a hármas szövetségnek oly kiváló, derék, közbecsülésnek örvendő tagja ellen, mint amilyen Olaszország. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán örvend, hogy a miniszterelnök úgy Törökországot, mint Olaszországot megvédelmezte. Kénytelen azonban föntartani, hogy a déltiroli erődítések csak Olaszország ellen épülhettek. Kossuth Ferenc csatlakozik Komjáthy nézetéhez. Ezenkívül a javaslat első és második paragrafusa közt lévő különbségre mutat rá. Lukács László pénzügyminiszter kimutatja, hogy ellenmondás nincs. Elnök felteszi a kérdést szavazásra. A ház a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja. Következik a pekingi, tokiói, cettinjei követség paloták építésére és berendezésére szükséges költségeknek a közös aktívák terhére való fedezéséről szóló jelentés tárgyalása. Szabó Imre előadó elfogadásra ajánlja a jelentést. Thaly Kálmán helyteleníti, hogy itt is már megtörtént dologgal állunk szemben. Kifogásolja, hogy a magyar ipart nem pártolják eléggé a konzulátusi építkezéseknél;nincs magyar címer sehol a konzuli palotákon, ez közjogi szempontból is sérelmes. A jelentést a függetlenségi párt nevében nem veszi tudomásul. (Helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök szerint alkalmas bérházat nem lehetett kapni, más követség nyakán meg nem ülhetünk mindig, ezért kellett a követség: palotákat felépíteni. De arról szó sincs, hogy ezek valami nagy pompával épültek volna. A külügyminiszter a delegációban megígérte, hogy törekvése az, hogy lehetőleg magyarul tudó embert is alkalmaznak a követségeknél. A címer és zászló ellen tett kifogások sem állhatják meg helyüket, mert hisz tudvalevő, hogy minden követség palotán az osztrák mellett a magyar zászló is ki van tűzve. Kéri a jelentés elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Polonyi Géza csatlakozik Thaly fejtegetéseihez, de ezenkívül még egy kérdést intéz a miniszterhez. Hogy vannak ezek a követségi paloták az országokban telekkönyvezve ? Biztosítva van-e Magyarországnak az a rész, amennyivel hozzájárult a paloták emeléséhez? Követeli, hogy a költségvetés tárgyalásakor erre jelentés terjesztessék a ház elé. Hogy oldandó meg ez a kérdés a 67-iki törvénycikk értelmében, vajon közösek-e ezek vagy sem? (Helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy mi módon oldódott meg a Polonyi által felvetett kérdés, azt okmányilag nem igazolhatja, de azt mondhatja, hogy minden oly dolog, melynek létesítéséhez a két állam hozzájárult, a két állam közös tulajdonát képezi. Így kell ennek lenni. Polonyi bizonyosan vagyonfelosztásra gondolt . . . Polonyi Géza: Arra bizony ! Széll Kálmán miniszterelnök: Vagyonfelosztás nem lehetséges, mert ezek a tárgyak közös célok szolgálatában állanak, közösen használják. (Helyeslés a jobboldalon.) Kossuth Ferenc szerint ezt a tételt nem lehet megszavazni, míg a kérdés tisztázva nincs. Mutasson a kormány valami telekkönyvet, hogy kinek tulajdonát képezik ezek a követségi paloták. A miniszterelnök nem látta a telekkönyvet s azt mondja, hogy közös a tulajdon. Ő sem látta a telekkönyvet s igy bátran mondhatja, hogy ezek a tárgyak az osztrákok javára vannak eltelekkönyvezve. Nem helyes, mikor a magyar embert árverezik, százezreket költsenek követségi paloták építésére. (Helyeslés a szélsőbalon.) Komjáthy Béla tiltakozik a miniszterelnök azon kijelentése ellen, mintha a külügy közös volna. Széll Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy a Komjáthy tiltakozására nem volt szükség, mert ő nem mondott egyebet, mint ami a törvényben van. Csak azt mondta, hogy mióta a diplomáciai képviselet közös, a palota is közös. (Helyeslés a jobboldalon.) Lukács László pénzügyminiszter Kossuthtal szemben kijelenti, hogy mikor az adóleírásokról való javaslatát benyújtotta, nem gondolta, hogy ezt Kossuth Ferenc még a követségi paloták építésével fogja kapcsolatba hozni. A közös aktívák jogi természete nem olyan, hogy az adótartozások fedezésére nem lehetne fordítani. A kormány e két dolog közt egyáltalán nem lát összefüggést. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök fölteszi a kérdést szavazásra. A Ház a jelentést elfogadja. Következik az 1898-iki zárszámadásról és a Vaskapu-szabályozás 1898-iki számadásairól szóló jelentés. Benke Gyula ismerteti és elfogadásra ajánlja a jelentést. Polonyi Géza fölvilágosítást kér arról, hogy a zárszámadási bizottság mikép győződött meg az alapítványok kezelésének helyességéről. Melyek esnek a költségvetésbe, melyek a költségvetés keretén kívül és végül melyek állnak kormányi, de nem állami ellenőrzés alatt. Benke Gyula előadó szerint az alapítványok kezeléséről felvilágosítás található a számvevőszék jelentéseiben a zárszámadási bizottság jelentésében. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Különben tessék a kormánytól kérni, hogy az alapítványok kezelése rendeztessék. Polonyi Géza nem ezt akarta tudni, hanem azt, hogy mikép revideálta a bizottság ezt a kérdést. Benke Gyula előadó: A számvevőszék szokta revideálni. A bizottság különben nem arra való, hogy minden egyes okmányt átrevideáljon. Polonyi Géza: Csak ezt akartam tudni! (Fölkiáltások a szélsőbalon: Le a napirendről!) Komjáthy Béla : Ekkora beismerésre nem volt előkészülve. (Tetszés a szélsőbalon.) Tüzetes vizsgálat kell ebben a kérdésben, mert hisz 400 millió koronát meghalad azon alapítványok összege, melyeket a kormány kezel ellenőrzés nélkül. Foglalkozik ezután az 1898. évi zárszámadással. A függetlenségi párt nevében nem fogadja el a jelentést. (Helyeslés a szélsőbalon.) Lukács László pénzügyminiszter szerint a Komjáthy argumentumai nem alkalmasak arra, hogy a költségvetés alaposságát megdöntsék. A quotára nézve utal arra, hogy már az expozéban jelezte volt, hogy a várható állami bevételek mintegy 24 millió koronával nagyobbak, mint aminőt a prelimináréba beállított és így a fedezet az utóbb beállott kiadásokra már megvolt. Az a vád, mintha a zárszámadási bizottság nem teljesítette volna a kötelességét, nem jogosult. A bizottság nem avatkozhatik az adminisztráció kérdésébe. Cáfolja azt az állítást, mintha az előirányzat nem lett volna reális. * Elnök fölteszi a kérdést szavazásra. A Ház a két jelentést elfogadja. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter jelentést nyújt be a szatmár-erdődi vasút engedélyezéséről. A közlekedési bizottsághoz utasítják. Elnök javaslatára a holnapi ülésre kitűzik a ma elfogadott javaslatok harmadszori tárgyalását és az 1900-iki költségvetést. Molnár János a következő interpellációt intézi a belügyminiszterhez: 1. Van-e tudomása arról, hogy egyes helyeken a községi jegyzők vonakodnak kiállítani azon okmányokat, melyek a most folyamatban levő, az országos képviselőválasztókra vonatkozó s az úrbéri hételek adócenzusát megállapító munkálatok ellen benyújtandó felebbezésekhez szükségesek ? 2. Szándékozik-e sürgősen intézkedni, hogy azok az okmányok mindenütt kiadassanak? 3. Szándékozik-e a méltóságos Curiánál közbenjárni, hogy az a hatóságok vonakodása folytán kellőleg föl nem szerelhetett fölebbezéseket el ne vesse, hanem azokat az illető hatóságok által kiegészíttesse ? Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek. Az ülés végződik d. u. 1 óra 40 perckor. PESTI HÍRLAP 1900. február 1. A katholikus autonómia. (A kongresszus első napja.) A katholikus autonómiai kongresszus ma kezdte meg tanácskozásait a főrendiház üléstermében Vaszary Kolos hercegprímás elnöklete mellett. A mai tanácskozás csak bevezetését képezte annak a nagy vitának, mely a közeli üléseken az autonómia iránt érdeklődőket harcba szólítja. A gyűlés nyugodtan hallgatta meg ama két irány szószólóit, mely irányban a vita haladni fog: a 27-es bizottság többségének véleményét, amit Hordnyi Gyula adott elő és a kisebbség véleményét, melyet Györffy Gyula ismertetett harcrakészséggel, ötletesen és dacára az elszigeteltségnek, hatásosan. Sőt a kisebbség a mai hangulat hatása alatt megszaporodott és Tigron Gábor, ki e pártnak az élén áll, jó reménynyel mondhatta a mai tanácskozás végén: — Növünk ! Növünk! Az előadókon kívül ma csak két szónok beszélhetett s a vita folytatását a holnapi ülésre tűzték ki. Az ülésről a következő tudósítás számol be: Elnök: Vaszary Kolos hercegprímás az ülést 11 órakor megnyitja és bejelenti, hogy az ülés jegyzői Giesswein Nándor és Ziskay Antal lesznek. A múlt ülés jegyzőkönyvének fölolvasása után az hitelesíttetik. Jelentések. Elnök jelenti, hogy a pápának és ő felségének a múlt ülésből küldött üdvözlő táviratra köszönő, táviratok érkezetek. Több kongresszusi tag mandátumáról lemondván, a megüresedett kerületekben uj választások írattak ki, melyeknek eredménye ismeretes. Az új képviselők megbízói levelre igazoltatott, azon képviselők pedig, kik még nem terjesztették be mandátumaikat, felszólíttattak azoknak benyújtására. Schlauch Lőrinc az igazoló bizottság jelentését terjeszti be. Két kifogásolt mandátum (csanádorovica) és Kassa-megyei (Homonna) kerületek dolgában az iratok kiegészítése kívántatik. Rakovszky István a rendszabályokhoz kíván szólni. Szóba hozza, hogy a Marsovszky Endre elhalálozása folytán megüresedett kerületben a választást írassa ki a hercegprímás. Elnök: Hivatalosan mindeddig nem volt tudoméra Marsovszky elhalálozásáról, csak tegnap kapott erről magánértesítést és nyomban intézkedett az uj választás iránt. Günther Antal jegyző jelenti, hogy az igazoló bizottság két érdemleges határozatot hozott. Az egyik a verseci mandátumra vonatkozik és megsemmisítvén dr Seemayer mandátumát, Vadász Zsigmond nyilváníttatik képviselőnek. A kongresszus elfogadta ezt a jelentést. A másik határozat a szegzárdi választásra vonatkozik és megsemmisítendőnek mondja dr Hardekker Béla mandátumát. A kongresszus ehez hozzájárult. Elnök javasolja, hogy az ülések 11 órakor kezdődjenek és fél kettőkor érjenek véget. Szigorúan ragaszkodik a múlt ülésben kifejtett elvekhez. A kongresszusi bizottság többsége és kisebbsége beterjesztették javaslataikat, melyeknek tanulmányozására a kongresszusi bizottságnak elég ideje volt. Az előterjesztéseket felolvasottaknak kéri tekinteni és az előadóknak adja a szót. Általános vita. Horányi Gyula, a 27-es bizottság többségének előadója. Midőn a 27-es bizottság többségének javaslatát előterjeszti, ez ellen emelt legfőbb ellenvetésre áttérve, két ellenvetés domborodik ki. A 27-es bizottság többsége az 1895-iki királyi leirat kívánalmainak úgy vélt megfelelni, ha az 1870—71. elaborátumot a változott viszonyokra való tekintettel kidolgozza. De különben nem a forma a döntő, hogy a 27-es bizottsága ragaszkodott az 1871-iki elaborátumhoz s mennyiben tért el, hanem hogy mi van benne. Ugron Gábor: S a mi nincs benne . . . Hoványi Gyula: A 27-es bizottság és annak albizottsága érezve a reá nehezedő felelősség súlyát, úgy dolgozott, hogy egy napot sem késett. Ha halasztást szenvedett is, az a körülményeknek tudható be. Áttér ezután a 27-es bizottság javaslata elleni ellenvetésre, amely azt mondja, hogy ezen az alapon nem lesz életképes autonómia. Erre, mielőtt a döntő tényezők véleményét hallottuk volna, nem nyilatkozhatunk. Ugron Gábor: Mi vagyunk a döntő tényezők. Hoványi Gyula: Arra törekedtünk, hogy a király kegyúri jogát tiszteletben tartsuk. Fáradoztunk azon, hogy keresztül vihető és megvalósítható autonómiai tervezetet készíthessünk, mely elé legyőzhetetlen akadályok ne gördüljenek. A tervezet szerényebb keretekben mozog, és igénytelenebb a szervezetre és hatáskörre vonatkozó részében. De a szerény alapból kiinduló hatáskör fejleszthető, mint az az 1. §-ban ki van fejtve. A 27-es bizottság többsége mérlegelte