Pesti Hírlap, 1900. február (22. évfolyam, 31-58. szám)

1900-02-01 / 31. szám

____­ Lukács László pénzügyminiszter reflektál­­ Komjáthy azon kérdésére, hogy ki hatalmazta föl arra, hogy az országgyűlés megkérdezése nélkül fo­lyósítsa az összeget ? Abban az időben a magyar or­szággyűlés nem tárgyalt semmit és a magyar kor­­­mány nem vehette magára a felelősséget azért, hogy bizonyos összeg folyósításának megtagadásával ko­moly eshetőségekkel szemben az ország védelmét gyöngítse. Thaly Kálmán elismeri, hogy a miniszterelnök nyíltan megmondotta, mire fordították a póthitelt. A miniszterelnök a görög-török háborúra hivatkozott. A szóló tudta, hogy a török oroszlán egy csapással agyon fogja sújtani a görög patkányt. Elnök tiltakozik az ellen, hogy egy velünk barátságos államról így nyilatkozzék. Thaly Kálmán: Törökország ellen nem kell fegyverkeznünk. De a miniszterelnök azt mondta, hogy a milliók egy része a dél-tiroli erődítésekre szolgál. Ez is a török ellen való ? Nem, az Umbertó ellen, az olasz állam ellen szolgál! Pedig az tagja a hármas szövetségnek. Széll Kálmán: Senki ellen sem! Thaly Kálmán: A galiciai barakokra szórják a pénzt, de az erdélyi szorosokra, a Zimony körüli erősítésekre semmi sem jut. Magyarország hadd pusz­tuljon. Nem fogadja el a javaslatot. Széll Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy ő nem mondta azt, mintha Törökország ellen akar­tak volna valamit tenni, hanem azt mondta, hogy a Balkánon annyi gyúanyag van felgyűlve, hogy a leg­kisebb sziporka oly állapotokat támaszthat, amelyek­kel szemben a monarchiának védelmi állásba kell he­lyezkednie. Esze ágában sem volt azt mondani, hogy Törökország ellen akarnának valamit csinálni. Thaly Kálmán: Örülök, hogy kijelenti. Széll Kálmán miniszterelnök kifejti továbbá, hogy az erődítésekkel az egész monarchia védelmét erősítik. Az ellen a legkisebb kétely sem támaszt­ható, hogy a közös kormány bármely tagja, vagy a magyar kormány csak egy gondolatot is táplálna a hármas szövetségnek oly kiváló, derék, közbecsülés­­nek örvendő tagja ellen, mint amilyen Olaszország. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán örvend, hogy a miniszterelnök úgy Törökországot, mint Olaszországot megvédelmezte. Kénytelen azonban föntartani, hogy a déltiroli erődí­tések csak Olaszország ellen épülhettek. Kossuth Ferenc csatlakozik Komjáthy nézeté­hez. Ezenkívül a javaslat első és második paragra­fusa közt lévő különbségre mutat rá. Lukács László pénzügyminiszter kimutatja, hogy ellenmondás nincs. Elnök felteszi a kérdést szavazásra. A ház a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja. Következik a pekingi, tokiói, cettinjei követség­ paloták építésére és berendezésére szükséges költségeknek a közös aktívák terhére való fedezéséről szóló jelentés tárgyalása. Szabó Imre előadó elfogadásra ajánlja a jelentést. Thaly Kálmán helyteleníti, hogy itt is már megtörtént dologgal állunk szemben. Kifogásolja, hogy a magyar ipart nem pártolják eléggé a konzulátusi építkezéseknél;­­nincs magyar címer sehol a konzuli palotákon, ez közjogi szempontból is sérelmes. A jelen­tést a függetlenségi párt nevében nem veszi tudomá­sul. (Helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök szerint alkalmas bérházat nem lehetett kapni, más követség nyakán meg nem ülhetünk mindig, ezért kellett a követség: palotákat felépíteni. De arról szó sincs, hogy ezek valami nagy pompával épültek volna. A külügyminisz­ter a delegációban megígérte, hogy törekvése az, hogy lehetőleg magyarul tudó embert is alkalmaznak a követségeknél. A címer és zászló ellen tett kifogások sem állhatják meg helyüket, mert hisz tudvalevő, hogy minden követség­ palotán az osztrák mellett a magyar zászló is ki van tűzve. Kéri a jelentés elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Polonyi Géza csatlakozik Thaly fejtegetéseihez, de ezenkívül még egy kérdést intéz a miniszterhez. Hogy vannak ezek a követségi paloták az országok­ban telekkönyvezve ? Biztosítva van-e Magyarország­nak az a rész, amennyivel hozzájárult a paloták eme­léséhez? Követeli, hogy a költségvetés tárgyalásakor erre jelentés terjesztessék a ház elé. Hogy oldandó meg ez a kérdés a 67-iki törvénycikk értelmében, va­jon közösek-e ezek vagy sem? (Helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy mi módon oldódott meg a Polonyi által felvetett kérdés, azt okmányilag nem igazolhatja, de azt mondhatja, hogy minden oly dolog, melynek létesítéséhez a két állam hozzájárult, a két állam közös tulajdonát képezi. Így kell ennek lenni. Polonyi bizonyosan vagyonfelosz­tásra gondolt . . . Polonyi Géza: Arra bizony ! Széll Kálmán miniszterelnök: Vagyonfelosztás nem lehetséges, mert ezek a tárgyak közös célok szol­gálatában állanak, közösen használják. (Helyeslés a jobboldalon.) Kossuth Ferenc szerint ezt a tételt nem lehet megszavazni, m­íg a kérdés tisztázva nincs. Mutasson a kormány valami telekkönyvet, hogy kinek tulajdonát képezik ezek a követségi paloták. A miniszterelnök nem látta a telekkönyvet s azt mondja, hogy közös a tulajdon. Ő sem látta a telekkönyvet s igy bátran mondhatja, hogy ezek a tárgyak az osztrákok javára vannak eltelekkönyvezve. Nem helyes, mikor a magyar embert árverezik, százezreket költsenek követségi palo­ták építésére. (Helyeslés a szélsőbalon.) Komjáthy Béla tiltakozik a miniszterelnök azon kijelentése ellen, mintha a külügy közös volna. Széll Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy a Komjáthy tiltakozására nem volt szükség, mert ő nem mondott egyebet, mint ami a törvényben van. Csak azt mondta, hogy mióta a diplomáciai képviselet kö­zös, a palota is közös. (Helyeslés a jobboldalon.) Lukács László pénzügyminiszter Kossuthtal szem­ben kijelenti, hogy mikor az adóleírásokról való javas­latát benyújtotta, nem gondolta, hogy ezt Kossuth Ferenc még a követségi paloták építésével fogja kap­csolatba hozni. A közös aktívák jogi természete nem olyan, hogy az adótartozások fedezésére nem lehetne fordítani. A kormány e két dolog közt egyáltalán nem lát összefüggést. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök fölteszi a kérdést szavazásra. A Ház a jelentést elfogadja. Következik az 1898-iki zárszámadásról és a Vaskapu-szabályozás 1898-iki számadásairól szóló jelentés. Benke Gyula ismerteti és elfogadásra ajánlja a jelentést. Polonyi Géza fölvilágosítást kér arról, hogy a zárszámadási bizottság mikép győződött meg az ala­pítványok kezelésének helyességéről. Melyek esnek a költségvetésbe, melyek a költségvetés keretén kívül és végül melyek állnak kormányi, de nem állami el­lenőrzés alatt. Benke Gyula előadó szerint az alapítványok kezeléséről felvilágosítás található a számvevőszék jelentéseiben a zárszámadási bizottság jelentésében. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Különben tessék a kormánytól kérni, hogy az alapítványok kezelése ren­­deztessék. Polonyi Géza nem ezt akarta tudni, ha­nem azt, hogy mikép revideálta a bizottság ezt a kérdést. Benke Gyula előadó: A számvevőszék szokta revideálni. A bizottság különben nem arra való, hogy minden egyes okmányt átrevideáljon. Polonyi Géza: Csak ezt akartam tudni! (Föl­kiáltások a szélsőbalon: Le a napirendről!) Komjáthy Béla : Ekkora beismerésre nem volt előkészülve. (Tetszés a szélsőbalon.) Tüzetes vizsgálat kell ebben a kérdésben, mert hisz 400 millió koro­nát meghalad azon alapítványok összege, melyeket a kormány kezel ellenőrzés nélkül. Foglalkozik ezután az 1898. évi zárszámadással. A függetlenségi párt nevében nem fogadja el a jelentést. (Helyeslés a szélsőbalon.) Lukács László pénzügyminiszter szerint a Kom­játhy argumentumai nem alkalmasak arra, hogy a költ­ségvetés alaposságát megdöntsék. A quotára nézve utal arra, hogy már az expozéban jelezte volt, hogy a várható állami bevételek mintegy 24 millió koroná­val nagyobbak, mint aminőt a prelimináréba beál­lított és így a fedezet az utóbb beállott kiadásokra már megvolt. Az a vád, mintha a zárszámadási bizottság nem teljesítette volna a kötelességét, nem jogosult. A bizottság nem avatkozhatik az admi­nisztráció kérdésébe. Cáfolja azt az állítást, mintha az előirányzat nem lett volna reális. * Elnök fölteszi a kérdést szavazásra. A Ház a két jelentést elfogadja. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter je­lentést nyújt be a szatmár-erdődi vasút engedé­lyezéséről. A közlekedési bizottsághoz utasítják. Elnök javaslatára a holnapi ülésre kitűzik a ma elfogadott javaslatok harmadszori tárgyalását és az 1900-iki költségvetést. Molnár János a következő interpellációt intézi a belügyminiszterhez: 1. Van-e tudomása arról, hogy egyes he­lyeken a községi jegyzők vonakodnak kiállítani azon okmányokat, melyek a most folyamatban levő, az országos képviselőválasztókra vonatkozó s az úr­béri hé­telek adócenzusát megállapító munkála­tok ellen benyújtandó felebbezésekhez szüksége­sek ? 2. Szándékozik-e sürgősen intézkedni, hogy azok az okmányok mindenütt kiadassanak? 3. Szándékozik-e a méltóságos Curiánál köz­benjárni, hogy az a hatóságok vonakodása folytán kellőleg föl nem szerelhetett fölebbezéseket el ne vesse, hanem azokat az illető hatóságok által ki­egészíttesse ? Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek. Az ülés végződik d. u. 1 óra 40 perckor. PESTI HÍRLAP 1900. február 1. A katholikus autonómia. (A kongresszus első napja.) A katholikus autonómiai kongresszus ma kezdte meg tanácskozásait a főrendiház üléstermében Vaszary Kolos hercegprímás elnöklete mellett. A mai tanácskozás csak bevezetését képezte annak a nagy vitának, mely a közeli üléseken az autonómia iránt érdeklődőket harcba szólítja. A gyű­lés nyugodtan hallgatta meg ama két irány szószólóit, mely irányban a vita haladni fog: a 27-es bizottság többségének véleményét, amit Hordnyi Gyula adott elő és a kisebbség véleményét, melyet Györffy Gyula ismertetett harcrakészséggel, ötletesen és dacára az elszigeteltségnek, hatásosan. Sőt a kisebbség a mai hangulat hatása alatt megszaporodott és Tigron Gá­­bor, ki e pártnak az élén áll, jó reménynyel mond­hatta a mai tanácskozás végén: — Növünk ! Növünk! Az előadókon kívül ma csak két szónok be­szélhetett s a vita folytatását a holnapi ülésre tűz­­ték ki. Az ülésről a következő tudósítás számol be: Elnök: Vaszary Kolos hercegprímás az ülést 11 órakor megnyitja és bejelenti, hogy az ülés jegyzői Giesswein Nándor és Ziskay Antal lesznek. A múlt ülés jegyzőkönyvének fölolvasása után az hitelesíttetik. Jelentések. Elnök jelenti, hogy a pápának és ő felségének a múlt ülésből küldött üdvözlő táviratra köszönő, táviratok érkezetek. Több kongresszusi tag man­dátumáról lemondván, a megüresedett kerületekben­ uj választások írattak ki, melyeknek eredménye is­meretes. Az új képviselők megbízói­ levelre igazol­tatott, azon képviselők pedig, kik még nem terjesz­tették be mandátumaikat, felszólíttattak azoknak benyújtására. Schlauch Lőrinc az igazoló bizottság jelentését terjeszti be. Két kifogásolt mandátum (csanád­­orovica) és Kassa-m­egyei (Homonna) kerületek dol­gában az iratok kiegészítése kívántatik. Rakovsz­ky István a rendszabályokhoz kíván szólni. Szóba hozza, hogy a Marsovszky Endre elha­lálozása folytán megüresedett kerületben a választást írassa ki a hercegprímás. Elnök: Hivatalosan mindeddig nem volt tudo­méra Marsovszky elhalálozásáról, csak tegnap ka­pott erről magánértesítést és nyomban intézkedett az uj választás iránt. Günther Antal jegyző jelenti, hogy az igazoló bizottság két érdemleges határozatot hozott. Az egyik a verseci mandátumra vonatkozik és megsemmisít­­vén dr Seemayer mandátumát, Vadász Zsigmond nyilváníttatik képviselőnek. A kongresszus elfogadta ezt a jelentést. A másik határozat a szegzárdi vá­lasztásra vonatkozik és megsemmisítendőnek mondja dr Hardekker Béla mandátumát. A kongresszus ehez hozzájárult. Elnök javasolja, hogy az ülések 11 órakor kezdődjenek és fél kettőkor érjenek véget. Szigorúan ragaszkodik a múlt ülésben kifejtett elvekhez. A kongresszusi bizottság többsége és kisebbsége beter­jesztették javaslataikat, melyeknek tanulmányozására a kongresszusi bizottságnak elég ideje volt. Az előter­jesztéseket felolvasottaknak kéri tekinteni és az elő­adóknak adja a szót. Általános vita. Horányi Gyula, a 27-es bizottság többségének előadója. Midőn a 27-es bizottság többségének javas­latát előterjeszti, ez ellen emelt legfőbb ellenvetésre áttérve, két ellenvetés domborodik ki. A 27-es bizott­ság többsége az 1895-iki királyi leirat kívánalmainak úgy vélt megfelelni, ha az 1870—71. elaborátumot a változott viszonyokra való tekintettel kidolgozza. De különben nem a forma a döntő, hogy a 27-es bi­zottsága ragaszkodott az 1871-iki elaborátumhoz s mennyiben tért el, hanem hogy mi van benne. Ugron Gábor: S a mi nincs benne . . . Hoványi Gyula: A 27-es bizottság és annak albizottsága érezve a reá nehezedő felelősség súlyát, úgy dolgozott, hogy egy napot sem késett. Ha halasz­tást szenvedett is, az a körülményeknek tudható be. Áttér ezután a 27-es bizottság javaslata elleni ellen­vetésre, a­mely azt mondja, hogy ezen az alapon nem lesz életképes autonómia. Erre, mielőtt a döntő tényezők véleményét hallottuk volna, nem nyilatkoz­hatunk. Ugron Gábor: Mi vagyunk a döntő tényezők. Hoványi Gyula: Arra törekedtünk, hogy a király kegyúri jogát tiszteletben tartsuk. Fáradoztunk azon, hogy keresztül vihető és megvalósítható auto­­­nómiai tervezetet készíthessünk, mely elé legyőzhetet­len akadályok ne gördüljenek. A tervezet szerényebb keretekben mozog, és igénytelenebb a szervezetre és hatáskörre vonatkozó részében. De a szerény alapból kiinduló hatáskör fejleszthető, mint az az 1. §-ban ki van fejtve. A 27-es bizottság többsége mérlegelte

Next