Pesti Hírlap, 1900. március (22. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-01 / 59. szám

1900. március 1. csütörtök. PESTI HÍRLAP 5 Lónyay Elemér gróf őseiről és családjáról. Néhány hét múlva minden ellenkező hirlelés dacára ünnepiesen megtörténik Stefánia özvegy trón­örökösné és Lónyay Elemér gróf esküvője. A Habsburg­­ház korán elhunyt késő sarjának, az osztrák császári és magyar szent korona viselésére hivatott Rudolf trónörökösnek szép, délceg özvegyét, a belga király­leányt, oltárhoz vezeti Lónyay Gábornak, Kossuth Lajos fölfedezőjének és mentorának, az unokája, s a fejedelmi özvegy homlokára, amelynek ugyancsak ko­ronát kellett volna viselnie, az özvegyi fátyol helyébe menyasszonyi koszorút tesz beró Lónyay Zsigmond és Lónyay Anna erdélyi fejedelemnő családjának késő sarja, Lónyay Elemér gróf. A Lónyay-családról sok szépet tud a magyar história. A históriai följegyzéseknél azonban érdeke­sebb most, az esküvő küszöbén, az a kérdés: mi a véleménye a Habsburg-dinasztiának arról a családról, amelynek most tagjává lesz Stefánia özvegy trónörö­kösné, aki a Habsburg-ház tagja lett, mikor Rudolf trónörökös oltárhoz vezette. A Habsburg-dinasztiának ez a véleménye feje­delmi hangon van megírva abban a királyi dísz­­okmányban, amelylyel H. Ferdinánd, királyunk egyik őse, Lónyay Zsigmondot, Lónyay Elemér gróf egyik ősét, utódaival együtt bárói méltóságra emelte, s amelynek bevezető soraiban a Habsburg-dinasztia akkori feje meglepő precizitással fűzi koszorúba a Lónyay-család és nemzetség érdemeit. Ez a királyi díszokmány a Lónyay-család levéltárának egyik legnagyobb büszkesége, mert feje­delmi pecséttel dokumentálja annak a családnak az elismerését, amelyből most Stefánia távozik, ama család iránt, amelynek kötelékébe, egyszerűen szive vonzalmát követve, belépni szándékozik. A remek kiállítású, frappáns tartalmú diszok­mány 1627. január 27-én, tehát épen most kétszáz­hetvenhárom esztendeje kelt s magyar szövege így hangzik: »Ferdinand stb. a hű és kitűnő nagy-lónyai Lónyay Zsigmondnak, Krassómegye főispánjának,­­ üdvöt és irántad a mi császári és királyi jóindula­­­­tunknak és kegyelmünknek folytonos növekedését! A mi őseinknek és elődeinknek, az egykor­i Isten kegyelméből császároknak és királyoknak, kik , előttünk a legfőbb dolgokban bátran és kitűnőleg viselt fényes tetteikben példányképül világoltak, mindig legtöbb törekvésük és gondjuk volt, hogy inkább szeretetreméltóknak, mint félelmeseknek tartassanak; azt tehát mi is örömest utánozzuk, akár azért, mert erre saját természetünk által in­díttatunk , akár mivel a dolognak lényege és a nyil­vános tapasztalásból tudjuk, hogy csakugyan azok a császárságoknak és királyságoknak legerősebb védelmei és bástyái, amik az emberek lelkében a fejedelmek kegyelme és jóindulatáról foglalnak helyet. És habár mindenki iránt, amíg csak lehe­tő, jól és jóakarólag akarunk cselekedni, mind­azonáltal ezzel saját jóakaratunkból szívesebben és közelebbről azok iránt élünk, akik vitézséggel és születési fénynyel másokat fölülmúlnak és legfőbb törekvéssel és igyekezettel azon vannak, hogy ma­gukat előttünk napról-napra kedveseknek és kelle­meseknek mutassák, amely osztályban, midőn te, Lónyay Zsigmond, kitűnsz, azért mi kegyelmünkkel és jóakaratunkkal hozzád hajlandók vagyunk. Mert ami nemzetségedet és családodat illeti, midőn te, aki a nemes és híres Lónyay-családból (amely úgy — ami kezdettől fogva dicséretre méltó — a haza iránt érdemeket szerzett, mint a király előtt is kedves férfiakat mutatott fe!) szár­maztál és rangodhoz illően neveltettél és ifjuságod­­­­nak első éveit a tisztességes tudományoknak szen­telvén, azokban eléggé kiműveltettél és hogy több­féle erényekkel és lelki adományokkal ékeskedel és dicsértetel, azt bizonyos, hozzánk hű és nagy férfiaknak hitelre méltó ajánlása és bizonyítványá­ból átlátjuk ; annak okáért a te kedves utódaid előtt, hogy a mi irántad való kegyelmünknek és jóindu­latunknak bizonyságát adjuk, elhatároztuk, hogy téged, Lónyay Zsigmondot, és a te örököseidet és minden utódaidat saját biztos tudomásunk és el­határozásunk szerint a nemesek tömegéből és szá­mából kivévén, a mi magyar birodalmunk és kap­­,­csőtt részei báróinak és mágnásainak rendjébe és­­ számába, kik leveleik pecsétjében piros vásznat használnak, fölemelünk, befogadunk, fölveszünk, beszámítunk, választunk és helyezünk. Akarva és a nyilvánosság előtt határozva, hogy te, Lónyay Zsigmond, és a te örököseid és minden utódaid - mostantól fogva mindig a jövő időben mindazon kegyeket, kiváltságokat, tisztségeket, megengedett mentességeket, szabadságokat és kivételeket, ame­­­lyeket a mi magyar birodalmunk és hozzá kap­csolt részeinek bárói vagy mágnásai akár a törvény, akár a régi szokás szerint, akár más valamiképen hasz­nálnak és élveznek, úgy a törvényszékek, mint az országgyűlésen kívül és belül, vagy bárhol is hasz­nálhassák, élvezhessék és annak örvendhessenek s mindennemű irataikat, mint más bárók és mágná­sok, piros pecséttel erősíthessék és jelölhessék meg. Sőt fölemelünk, befogadunk, beszámítunk, választunk és helyezünk ezen mi őseinknek, vala­mint saját magunknak kettős pecsétje által, amely­lyel, mint Magyarország királya élünk, reá füg­gesztve a közönséges okiratok erősségét és bizony­­ságát. Kell a hozzánk­­m, őszintén kedvelt, na­gyon tiszteletreméltó Pázmány Péter atyának, az esztergomi főegyház érsekének és ugyanazon hely örökös Főispánjának, Magyarország Prímásának, születést követnek, ami Főkancellárunknak és belső titkos tanácsosunknak keze által, Ausztria főváro­sában, Bécsben, január hó 16. napján 1627. SZÍNHÁZ és zene. * (M. kir. operaház.) Wagner művei nálunk most mély téli álomba merültek, békésen pihennek a színházi arkhivum siri csöndjében. Nincs Wagner­­énekesünk, amióta Perotti a szép Bartóky Maht­ddal a Columbus által fölfedezett világrészben terjeszti a civilizációt és nincs Wagner-énekesnőnk, amióta Szilágyi Bella odahaza a nő legszebb hivatásának él. De ha már nincs Wagner-repertorreink — így véle­kedik Káldy és vele az operai gondviselés — hát gondozzuk legalább az u. n. régi opera játékrendjét, szaporítsuk a műsoron levő operák számát és gon­doskodjunk legalább érdekes szereposztásról, új betanulásról és repriseekről. Ezért elevenítették föl ma este az Afrikai nőt, Meyerbeer egyik leghíresebb operáját, amely ma már olyan mi­nekünk, mint a Watermörder, vagy más özönvíz előtti divatcikk. Ezelőtt öt évvel adták nálunk utoljára, 1995. március 14-én, Zilli Emma vendégfölléptével, Maleczkynével és Broulikkal a főszerepekben, a kisebb szerepekben Dalnoki, Várady, Semsey Ma­riska buzgólkodtak. A mai reprisenek fő érdekessége az volt, hogy a címszerepet, Selicát, ezúttal Diós­­syné, Inest Blatterlauer Gizella és Vascot Larizza énekelte. Mind a három új szereplő kitűnően meg­felelt művészi feladatának : Dióssyné drámai ereiig énekben és játékban egyaránt kharaszterisztikus Se­­lica volt és főleg a két utolsó felvonásban nyílt szí­nen is zajos elismerést aratott; Larizza kitűnően volt diszponálva és olyan erőteljes, csengő hanggal énekelt, mintha sohasem lett volna beteg ; Blatter­bauer Gizella jó Ines és Beck kitűnő, énekben já­tékban egyaránt realisztikus Nelusi volt; az Ada­­mastor-balladát szebben énekelte, mint elődje, Láng Fülöp, kinek ez volt legjelesebb alakítása. A kisebb szerepekben kitűntek Szendrei, Ney Dávid, Kornay és Szabó. A zenekart Mader karmester vezényelte kifogástalanul. * (Cyrano de Bergerac) előadásáról a Nem­zeti színház lemondott. Inkább megfizette a bánat­pénzt. A fordíttatásra költött összeg annyiban nem ment veszendőbe, hogy a darabot, — amelyet külön­ben mi inkább tartunk érdekes olvasmánynak, semmint reánk nézve hálás színpadi műnek, — Ábrányi Emil igen szépen lefordította. Most azt jelentik, hogy Makó Lajos a budai színkör számára megszerezte a darab előadási jogát. Nagy kockázat, de — ki tudja — tán eredménynyel jár. * (A Kurucfurfang Jubileuma.) Holnap, csütörtökön, kerül színre ifj. Bokor Józsefnek, a Nép­színházi bizottság népszínműi pályázatán száz arany­nyal jutalmazott történelmi népszínműve, a »Kuruc­­furfang«, a női főszerepben Blaha Lujza asszonynyal s a másik énekes női szerepben Z. Bárdi Gabival. Az eddigi szereposztás egyébként is változatlan ma­rad, csupán a gyöngélkedő Vidor Pál helyett lép föl Kiss Mihály Bedő kurucőrmester szerepében. Bokor József színműveinek ez lesz Budapesten a kétszáza­­dik előadása 1893. április 22-ike óta, mikor is a »Falusi történet« című népszínművét adták­ először a Népszínházban. A többi színművek sorozata a kö­vetkező : »A kis alamuszi« operett (1894. március 10.), »Télen« 100 arany pályadijat nyert népszínmű (1895 márc. 5.), »Egy válópör adatai« 50 arany pályadijat nyert vígjáték (1897. júl. 16.), »Mária bátyja" népszínmű (1896. nov. 6.) „Gyerekasszony“ vígjáték (1896. március 28.) „Három légyott“ operett (1897. november 25.) „Kuructurfang“ 100 arany pályadíjat nyert népszínmű először (1899. december 7-én.) A Népszínházon kívül három más fővárosi színpadon szinre került: „Zűrzavar“ bohózat­, „Dupla­­feleség“ bohózat és „Utazás Magyarország körül“. * (A Magyar színházból.) A Magyar szín­­ház amerikai operetteje, New­ York szépe, holnap, csütörtökön, éri meg első jubileumát. Holnap lesz ugyanis az Operette huszonötödik előadása, ami any­­nyival nagyobb bizonyítéka a sikernek, hogy az Ope­rette úgyszólván egyfolytában ért el ehez a jubi­leumhoz, amennyiben január 30-ikán volt a bemu­tató előadás és azóta csak összesen négy hét telt el. Az ünneplő előadáson a darabot teljesen azzal a szereposztással játszszák, mint a premieren. Ezenköz­ben a Magyar színház nagy buzgalommal készül Verő György új operettesének, Kleopatrá­nak, bemu­tatására, melyet azonban technikai akadályok miatt keddre, március 6-ikára, halasztottak el és így a péntekre tervezett főpróba hétfőn, március hó 5-én, d. e. 11 órakor lesz. E miatt az e heti műsor a kö­vetkezőképen változik: csütörtök: 25-ödször New- York szépe, pénteken: Szulamít, szombaton: New- York szépe, vasárnap: d. u. Szulamit, este New- York szépe, hétfőn Szulamit. A szombatra váltott jegyek keddre, a pénteki főpróbára szóló jegyek a hétfői főpróbára érvényesek. * (Az operaházban) holnap, csütörtökön. A fegyverkovács kerül színre bérletfolyamban 37 sz a. Szilágyiné, Válent Vilma, Ney Dávid, Takács, Hegedűs, Kiss Béla, Dalnoki, Ney Bernát szereplé­sével. Utána a „Bécsi keringő“ balletet adják. * (Tréfás filharmonikus estély.) Roppant érdeklődés mutatkozik a filharmonikusok által hétfőn, márc. 19-én, a vigadó összes termeiben rendezendő nagyszabású elit mulatság iránt. Különösen az a kö­rülmény támasztja a nagy kíváncsiságot, hogy filhar­monikusaink ez idén oly fényes nagy keretben ren­dezik tréfás estélyeket, melyet­ ez előtt csak kisebb körben szoktak megtartani nagy sikerrel. Az est leg­főbb számából a „Faust paródiá“-ból már nagyban folynak a próbák, s az opera személyzete az egész sza­bad idejét arra használja föl, így Semsey Mariska buzgón gyakorol — a nagybőgőn és Hegedűs Ferenc nagy szorgalmat fejt ki — a ballet teremben. * (A gyermekszínházban) holnap, csütör­tökön, kerül színre „A tengerszem tündére“ c. tün­dérrege dalokkal és táncokkal. A tündérregét Feld Aurél írta Jókai Mór ismert regéjéből. Az újdonsá­got az igazgatóság igen fényes kiállítással hozza színre. Különösen szépek a Szent Anna tó fenekén lévő vízi birodalom részletei. A darab a következő hét képből áll : 1. Habakuk találkozása az ördöggel. 2. A tündér átka. 3. A vizi szörnyek diadala. 4. A vízi tündérek birodalma. 5. Küzdelem a harangért. 6. A Szent Anna tóban. 7. Aki istenben bízik, nem csalatkozik. A darab iránt igen nagy az érdeklődés és a jegyeket tömegesen előjegyezték. Jegyek már délelőtt kaphatók. Az előadás délután fél 5 órakor kezdődik. * (Bitkey Iván) a kolozsvári nemzeti színház­ban, mint szerződött tag, ma este lépett föl először a »Baba« operettében, a címszerepet adva. Nagy sikert aratott s mint onnan táviratozzák, ének­számait meg­ismételtették, sokat tapsoltak és virágokkal is meg­lepték. * (Lindh Marcella), a híres amerikai énekesnő, meglepő vonzerővel bir zenekedvelő közönségünkre. Pénteki első dalestélyén a Rovaltermet a legelőkelőbb közönség fogja megtölteni melynek, legnagyobb része bérletben biztosította helyeit. A művésznő műsora különben oly ritka ízléssel van összeállítva, hogy eseményszerű élvezetes estélyre számíthatunk. A Lindh hangversenyben Kemény Rezső hegedűművész, zene­akadémiánk kitűnő tanára, is közreműködő. Mulatságok. A VI.—VII. ker. Testvériség kültelki kör­e hó 27-ikén a zuglói Schátz-féle nagy sörcsarnokban kitünően sikerült farsangi bohóc-estélyt rendezett, me­lyen az első négyest 60 pár láncolta. Jelen volt leányok: Schütz Róza, Éri Emma, Eri Lenke, Kozár Eszti, Wlasits Olga, Gebhardt Mariska, Ilona, Zanna Anna, Hausknecht Anna, Katzer Emilia, Kováts Ju­liska, Bittner Aranka, Emma, Tombinszky Teréz, Gi­zella, Büchler Emma, Zelma, Hahn Anna, Gizella, Tomosa Etelka. Asszonyok: Schütz Józsefné, Schütz Lipótné, Eri Zsigmondné, Kozár Jánosné, Wlasits Pálné, Gebhardt Gusztávné, Bittner Ferencné, B­ich­­ler Jakabné, Hahn Frigyesné, Tomosa Rolandné, Hartl Istvánná, Alberti Pálné, Halasy Mihályné, Józsa Gézáné, stb. A „budapesti, népszerű fölolvasásokat rendező társulat”, 25 éves fönnállása alkalmából százas hölgybizottsága által hangversenyt rendez, mely március 4-én, vasárnap, este a budai vigadó nagytermében fog megtartatni. A Magyar Tisztviselők Országos Egye­sülete saját palotájában (Vill., Esterházy­ utca 4.) március hó 10-én, szombaton, táncestélyt rendez. Egyletek és intézetek — A Budapesti Katholikus Kör a nagy böjt folyamán, minden pénteken délután 6 órakor a kör dísztermében (IV. kerület, Molnár­ utca 11. szám) böjti fölolvasásokat rendez. A fölolvasások előtt és után egyházi zenedarabokat adnak elő.

Next