Pesti Hírlap, 1900. július (22. évfolyam, 178-209. szám)

1900-07-01 / 178. szám

,2 PESTI H 1 11 E A P >ÜÜÜ. Julius 1., vasárnap, előkészítve a közszellemben. Sem az irodalom, sem a politikai pártok nem törődtek vele. Az pedig, hogy reformot felülről jövő kemény liberális cselekvéssel lehessen keresztül hajtani, mint az 1891. évi példa mutatja, problemati­kus dolog. Általában Szilágyi Dezsőt tartják annak az államférfi­nak, aki a haladást fölül­ről is, mint belügyminiszter, be tudná oltani a nemzet lomha vérébe. Ámde még akkor is jó­val nehezebb a helyi klikkekkel és érdekalaku­lásokkal megküzdeni, mint amilyen nehéz volt a magas klérussal a polgári házasság kérdésé­ben. A klérus elvégre csak 17 fejű sárkány és a fejei sokszor együtt vannak, de a vármegyei és városi municipalizmus közel 100 fejű sár­kány, mely tüzet okádik, ha valaki az ő arany­tojásaihoz közelit s amellett minden fejét egyen­­kint kell levágni. Ennek a helyzetnek az eredménye lett, hogy Széll Kálmán, — amíg az idők teljessége megérkezik, — a bürokratikus eljárás egyszerű­sítése és a községi jegyzői képesítés országos rendezése által akarja a mindennap érezhető nyomorúságokat kissebbíteni. Az erre vonatkozó rendeletek részben már ki vannak adva, rész­ben pedig készülnek. Amint tudjuk, az igazság­­ügyminisztérium relszartjában is bizonyos egy­szerűsítések történtek, szeptembertől kezdve pedig legalább a jegyzői kualifikáció országos lesz, megfelelő előkészítéssel. Ezek a rendszabályok mindenesetre olya­nok, amelyek az­ általános reform után is meg­tarthatók, mint ahogyan a m. kir. közigazgatási bíróság (szikla a saharai sivatagban) előre való fölállítását is ez a­ providentia mozgatta. Hogy pedig erre az egyszerűsítésre milyen nagy a szükség, azt az orsz. közp. jegyző-egyesület buda­pesti választmánya magyarázta meg tegnap, ami­kor a községi igazgatás technikai egyszerűsíté­sének mikéntjét cövekelte ki, mindenesetre figye­lemre érdemes litánia-formában, mely egyúttal a községi jegyzők képtelen agy­on­terhelésének is nagyon szomorú leltára. A belügyminiszter, úgy hiszszük, bele fog menni ebbe az egyszerűsítésbe a községi fokon is, m­ert hiszen a helyzet tarthatatlanságát ala­posan ismeri. És így — amíg az idők ama tel­jessége elkövetkezik — legalább a közigazgatás elzüllött technikai rendje fog valamelyest helyre­­állani. De jól jegyezzük meg: bármily mellőzhet­­len, helyes és bölcs legyen is ez a fia­ reform, szakadatlanul és mindig szem előtt kell tarta­nunk, hogy ez ne jelentse az általános közigaz­­gatás-rendezés elhalasztását vagy késleltetését. Sőt inkább épen ez legyen az impulzus arra, hogy a nagy reform­kérdések egymásután az or­szág nyílt színe elé kerüljenek. És impulzus arra is, hogy a nagy országos közigazgatási szak­tanács mihamar létrejöjjön. Az, hogy az országban, az európai lábon álló közigazgatás teljes ismeretlensége mellett, sem lelkesedés, sem komolyabb törekvés nincs a reform után, az bizonyos. Ámde a nagy re­formok, amilyen volt az egyházpolitikai is, nem születnek a milliók tunya rétegeiben. Nem szü­letnek meg az intelligenciának abban a „beati possidentes“ rétegében sem, melynek a meg­levő ronda állapotokból haszna van. A tömeg, ha torkig van, csak forradalmat tud csinálni; a reformnak az államférfi­ csúcsokon kell meg­születnie, mint ahogyan a jótékony eső is a ma­gas hegyeken születik; így támadt az egyházpolitikai reform; így kell támadnia a közigazgatási reformnak is, de már most minél hamarabb, mivel minden esz­tendőre való késedelem haladványban szapo­rítja a bajt, a szegénységet és a jogtalanságot. Egy különös házasság. (Hiteles krónika.) Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN. 49) Buttler új életkedvvel sietett Pozsonyba­n ,ott az egész hatalmas rokonságot Pyrker mellé sorakoztatta. De az ultramontán had is szem­füles, amint észrevették, hogy Buttlerék Pyrker mellett dolgoznak, legott Pyrker ellen fordulta­nak. Újra kigyúlt a harc, a kontra-Pyrkeristák mozgásba hozták a titkos befolyásokat, a jezsui­tákat, a bigott mágnásasszonyokat , a győzelem esélye ide-oda ingadozott. Buttler szenvedéllyel vetette magát e küzdelembe. Most igazán ha­zárd kártyás volt, akinek mindene ezen az egy lapon úszott. Fűt-fát megmozgatott, még Kö­­vynek is írt Patakra, lerajzolván az ellenkező táborok mozgalmát, kérdé, mitevő legyen, hova forduljon, mert mindenáron győzni akar, győz­nie kell! ? Kövy uram azt írta neki vissza: „Méltóságos öcsém Uram! Minthogy ágyúi nincsenek, amelyeket fölvonultasson ellenök, vasládái azonban vágynak, célirányos lészen ezeket megszólaltatni.“ Hm. Persze, a vasládákat! Buttler a hom­lokára ütött. Hogy ez előbb nem jutott eszébe. Hát jól van, hadd szóljanak a vasládák! — Jöjjön be csak, Both uram! Both uram bejött és fejcsóválva nézte, hogy a gróf egy vasládát nyit ki s aztán kezdi belőle kihányni a bankókat, az many­at, míg egész asztal lesz az asztalon. A földmivelésügyi miniszter és a szö­vetkezeti tanfolyamok. Július 16-án megnyílik a szövetkezeti tanfolyam, mely két hétig fog tartani. A tanfolyamon példákkal mutatják be egy-egy szövetke­zet működését és útmutatást nyújtanak arra nézve, hogyan kell megalakítani egy-egy szövetkezetet. Da­rányi Ignác földmivelésügyi miniszter nemcsak a tanfolyam költségeinek fedezését ígérte meg, hanem ezenkívül harminc hallgatónak a tanfolyamra való . Olvassa csak össze, Both uram. Nagyon sok pénz ez? Ő maga olyan egyszerű volt, oly idealista és oly gazdag, hogy a pénzről nem volt helyes ítélete. — Hát lesz ez sok pénz, méltóságos uram. — No hát söpörje össze és vigye el a personálishoz, hogy ajándékba küldöm a Lu­­dovika Akadémiára. Tud maga arról valamit ? — Hogy­ne, ott van a pesti határban, az Orczy-familia majorján. — Mit gondol, hány ifjú tanulhat ebből évenkint ? —• Épen húsz. — Mondja meg őszintén, nem kevés ez én tőlem? — Ellenkezőleg, fejedelmi ajándék.*) Az első vasláda nagy effektust csinált. De hiszen, van ám Kövynek praktikus esze is. A mágnások, fölbuzdulva a jeles példán, kezdtek a mélyre varrt zsebükre ráakadni; eddig is mindig úgy tettek, mintha keresnék,­­ de mindig kisült utólag, hogy csak vakaróztak. Imitt-amott néhány öreg harisnya is kinyílt. Szóval a Buttler nevet szárnyára vette a ma­gasztaló hír. Magában a Hofburgban is jó han­gulat keletkezett iránta. A császár fösvény volt a lehetetlenségig, de szerette, ha az alattvalói könnyelműek. -ttlTi------n-—-TErír—­Buttler pedig látván a jó tanács sikerét s belebőszülvén a Pyrker támogatásába, egy­szerre mozgósította a többi vasládákat is, az óriási összegeket, amelyek évek óta hevertek letétben a káptalanokban vagy kölcsönképen egyeseknél, bevonta mind, fölváltá aranyra s elutazott Rómába a pápai udvarhoz hallatlan pompával, hogy az egész Róma erről beszélt. Oly kísérettel jelent meg az örök városban, mint egy király, ezüstbe, aranyba öltözött hu­szárainak láttára népcsődületek támadtak az­­ utcákon. A huszárok azonban csak a fehér népnek­­ imponáltak, ő pedig a fekete népnél akart most sikert. Ahoz nem huszár kell, hanem valami ügyes kenő ember, aki okosan szólaltassa meg a vasládákat, melyeket a társzekér hozott. No hát ebben sem volt hiány. Nogáll Ferenc uram, a párdányi prefektus, úgy beszélt olaszul, mint a viz, s olyan ravasz és sima volt a modorá­ban, mint egy nagykövet, ő járta sorba a Vatikánban befolyással biró papokat s úgy meg birta őket nyergelni, hogy mire Buttlerék hazaértek, már a Pyrker kinevezése is útban volt. Hejh, a föld is megrázkódni látszék a ke­­vély örömtől, mikor végre nyilvánvalóvá lett a Pyrker kinevezése. A klerikálisok följ­aj dúltak és a királyt szidták: — Kár volt a Buttler szarvát igy meg­növelni.­­ Rákövetkező tavaszszal be is vonult Pyrker­­ az egri rezidenciába. Maga Buttler rendezte a *) Buttler 126 ezer pengő forintot adott a Ludovica­ Akadémiára, ami abban az időben roppant összeg volt s tényleg még ma is húsz ifjú élvezi évenkint a Kövy akkori tanácsának gyümölcsét. Belpolitikai hírek, utazási és Budapesten való tartózkodási költségeit is utalványozza. ' -S*“ k­ .» . & \ , . -i • ■■ ■' * » * • * « ' Konfliktus a titoktartás miatt. Az auto­nómiai kongresszus legutolsó albizottsági tárgyalásain konfliktus merült föl Wlassics Gyula vallás- és köz­oktatásügyi miniszter és az autonómiai albizottság ama tagjai között, kik a klerikálisokhoz szótnak. Ha nem is volt bizonyosan konfliktus, de úgy igyekszik­ azt feltüntetni dr Hortoványi József, aki az esetet­ elbeszéli. Ott kezdődik az ügy, hogy a püspöki kar ,­ elkészítve az autonómia rendezésére vonatkozó me­morandumát, ezt a lapokban közre adta. Erre követ-'­ kezett az együttes tárgyalás a képen, hogy az ülésra a kultuszminiszter is elküldte képviselőit. De mi­előtt a miniszteri kiküldöttek elfoglalták volna helyeiket, a kultuszminiszter egy levelét ad­ták át az elnöknek fölolvasás végett. Ebben­­ a levélben — Hortoványi előadása szerint — a miniszter kiköti, hogy a tanácskozás tárgya szigorúan, titokban tartassák, sőt kijelenti, hogy ha azt tapasz­talná, hogy a tárgyalásból bármi részlet is kiszivárog», kénytelen volna a tanácskozást és érintkezést a bi­­bi­zottsággal megszakítani. Hortoványi szerint ez a le­­­vél majdnem azt okozta, hogy a tárgyalásokat meg­szakították, de a miniszteri kiküldöttek elnöke elsi­­­mította az ügyet, úgy magyarázva a levelet, hogy­­ csakis a hivatalos értesítés kiadásának megtagadását kéri. A bizottság ki is mondotta, hogy ezt meg­teszi, de egyesek nyilatkozataiért nem vállal felelős­séget. Polczner Jenő beszámolója, Polczner Jenő, Szeged város második kerületének képviselője, teg­nap fejezte be beszámoló körútját. Az utolsó stáció Szatymaz volt, ahonnan Szegedre ment, hol tisztele­tére bankettet rendeztek. Néppárti népgyű­lések. A néppárt június 29- én délelőtt Gyergyó-Újfaluban, 12 órakor Gyergyó- Csoma faluban, délután 5 órakor Gyergyó-Alfaluban,­ 30- án délután 4 órakor Gyergyó-Szent-Miklóson tar­tott népgyűlést. Ezeken Major Ferenc, Molnár János, Farkas József, Kálmán Károly orsz. képviselők vet­tek részt. Holnap Gyergyó-Szárhegyen, Gyergyó- Ditrón és Gyergyó-Remetén lesznek népgyűlések.

Next