Pesti Hírlap, 1900. augusztus (22. évfolyam, 210-239. szám)

1900-08-01 / 210. szám (209. szám)

Budapest, 1900. XXII. évf. 210. (7172.) szám, Szerda, augusztus I * ----------------------Szerkesztőség:: Budapest, váci-körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Előfizetési árak: Egész évre. .28 k. — f. Félévre..... 14 „ — » Negyedévre 7 „ — „ Egy hóra . *« 2 »40 „ Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 f. Megjelenik minden nap, finnep és vasárnap után is. Anarchia. (—r.) Frissen ömlött vér fölött fürgébben dolgozik az elme, de tessék végre-valahára az elmélkedésnek praktikusabb irányt és állandóbb tartalmat adni. Amikor párbajban valaki meghal, az ember azt hiszi, hogy most már igazán megregulázzák a lovagias gyilkosságokat. Pedig a vérszag múltával marad minden a régiben s a nagy eszmehullám belefullad a makulatúrába. Most ismét föltorlódott az anarchista kérdés és fokozott buzgalommal kiáltanak policáj után- Csakúgy, mint ragyogó emlékű Erzsébet királynénk halálakor és csakúgy, mint akkor, beheged a gyász és átmegy a feledés spongyája a termékeny elméken. Elpusztult egy drága élet, elpusztítottak sok mázsa papirost és aztán csönd lett — a legközelebbi katasztrófáig. Mit akarnak voltaképen azok, akik elmélkednek és azok, akiknek kötelességük és hivatásuk a cselekvés? Hiszik-e, hogy ez most már igazán az utolsó merénylet s ha nem hiszik, emberi méltóságukkal megegyezőnek tartják-e, hogy elmúlván a véres eset reflex hatása a világon, meghagyjanak mindent úgy, ahogy volt? Mit tarthat felőlünk az anarchista közvélemény, ha látja, tapasztalja azt az abszolút tehetetlenséget, amely lényegében ugyanaz, mint a nyúlé, mikor lövés hallatára esze nélkül futni kezd és fut addig, amíg meg nem áll ? Van ebben a helyzetben valami megszégyenítő vonás: a hatalmas, a szervezett polgári társadalom és politikai rend nem tud szembeszállani egy szervezett kisebbséggel, néhány őrült vagy gonosz vagy megtévesztett emberrel. Ez a hatalmas szervezet, mely annyi rendőrt tart és annyi paragrafusba szorította a szabadságot, mely megszabja, mi a jó, mi a rossz, mely millió katonát és százezer ágyút tart a tekintélye föntartására és mely más millió katonával és megfelelő ágyúval szemben képes is érvényt szerezni magának, nem tudja megvédeni azok életét, akik előtt térdet, fejet hajt, azok ellen, akik fényes nappal nem is mernek mutatkozni. A kérdés világos fölfogása mindenkor a kérdés megoldását is jelenti. A társadalom és az államnak szánalmas gyámoltalansága az anarchiával szemben főkép onnan való, hogy a maga rendje keretébe valónak tekinti azokat, akik e renden kívül állanak. A szabadság elvei, az igazságszolgáltatása, a humanizmusa mind olyan, amely a tulajdon tagjaira alkalmazva igen jó és helyes lehet, de semmit sem ér, mihelyest az anarchistákra alkalmazza, akik kívül helyezkedtek az állami és nemzeti közösségen. A fehér zászló és a vörös kereszt például a humanizmus diadala, mikor civilizált népek állanak egymással háborúban, de emberek vesztét hozza, mihelyest az egyik fél boxer vagy pápua, akinek süni a genfi konvenció. Pedig körülbelül ilyen a helyzet az anarchistákkal szemben. Ők nem respektálnak semmi jogelvet és semmi konvenciót, mégis jogelvekhez és konvenciókhoz ragaszkodunk, amikor ellenük védekezünk. Ők, akik tagadják a mi törvényeink szentségét, a törvények oltalmát élvezik még a bitófa árnyékában is. Ők, akiknek mindegy, ártatlan-e vagy bűnös-e az áldozatjuk, jó ember-e vagy rossz, az igazság arany mérlegén látják letárgyalni a pörüket. Ő nekik elég, ha jók, vasárnapig friss sört nem ihatunk. Mindebből pedig az következik, hogy most teljesen hiába tartanánk eszmecserét, mert az eszünk csakis a friss csapoláson járna. — Helyesen mondta, — szólalt meg a doktor, aki felém fordulva, ezt tette hozzá: Értekezletet mindig tarthatunk, de jó sörhöz ritkán jutunk. Tessék elhinni, hogy szerdán délután öt órakor nálunk a temetést is abban hagyják. Meg vagyok róla győződve, hogy helyemben a miniszter is így szólt volna : — Jól van, uraim, menjünk a vendéglőbe. Ettől a perctől kezdve szó sem volt a telepesekről. A vendéglőbe vonultunk, mégpedig olyan sietséggel, amilyennel a tűzoltók járnak, ha a harangot félreverik. A korcsmáros már az ajtóban állt s igen türelmetlenül viselte magát, mert nyolc esztendő óta ezúttal történt másodszor, hogy az urak megkéstek. Az első késés öt évvel ezelőtt történt, mikor a főispánt várták s mikor a méltóságos úr a neki virágbokrétát átnyújtó fehér ruhás leánynyal igen hosszasan elbeszélgetett, megfeledkezve arról, hogy a sörcsapolás ideje van. A sör, amit ezúttal csapoltak, nem tartozott ugyan a legkitűnőbbek közé, de a guzsalyi el nem kényeztetett ízlésnek megfelelt. — Elég jó, — szólt a gyógyszerész, — ámbátor azt hiszem, hogy a pap most alighanem jobbat iszik, mert Münchenben van s a söri gyárban szedi be a porcióját. — És miért van a pap Münchenben ? — kérdeztem a patikáriustól. — Azért mert jól megy a dolga, — hangzott a válasz: valaki koronás fő vagy nagyúr, kimondják rá a halálos ítéletet; mi azonban nem tartjuk elegendőnek a beavatkozásra, ha valaki anarchista, előbb gyilkosságot akarunk látni, mielőtt az illető veszedelmes kreatúrától a rendünket megszabadítanék. Ezek határozottan nem egyenlő ehanceok s kell, hogy az anarchizmus fölül maradjon. Humánusnak, igazságosnak, jogszolgálónak lenni azok ellen, akik nem humánusak, nem jogtisztelők és nem igazságosak, kész botorság. Egyenesen komikus, hajmeresztően komikus, hogy Európa minden rendőrsége ismer minden anarchistát, jegyzeteket, fotográfiákat őriz, tudja minden egyesnek az életrajzát, ismeri az egyéniségét a lencsétül a bal vállapockáján a kedvenc ételéig, felügyelet alatt tartja is őket és ezek a minden percben gyilkolni kész emberek szabadon járnak-kelnek mindaddig, míg valaki áldozatukul nem esik. Ahány merénylet csak történt, úgyszólván rendőri felügyelet alatt követtetett el és nem a rendőrség az oka, hanem a hihetetlen gyámoltalanság, mely a humanizmus és modern jogérzet formájában azt mondja : nem lehet büntetni a szándékot s deliktum csak a tett lehet. Hiszen elismerjük : vérlázító, barbár dolog lett volna becsukni Luceheni meg Bresci polgártárs urakat, csak azért, mivel anarchista elveket vallanak. De a mi királynénk élne és szegény Umbertoözvegye sem volna özvegy. Ó, a barbár zsarnokság, ó az ázsiai kegyetlenség! Igen, de kevésbbé barbár-e, kevésbbé ázsiai-e, ha egy ártatlan király asszony, egy ártatlan király veszti . Annyi bizonyos, hogy fölvitte az isten a dolgát. Évenkint négyszer megy föl a fővárosba, ahol mindennap, frissen csapolt sört ihatik. Nyáron pedig külországokban utazik s úgy csinálja a dolgát, hogy Münchent kétszer is útba ejtse. Az a kijelentés, hogy a guzsalyi papnak jól megy a dolga, némileg meglepett, mert annakelőtte félig-meddig ismerős voltam a viszonyokkal. Tudtam, hogy a hívők igen jómódú emberek, de azt is tudtam, hogy a pappal s az iskolákkal szemben szűkmarkúak voltak. Olyan pap, aki jól akart élni s azon volt, hogy egypár garast félre is tegyen, ebben a községben nem maradt meg, mert hát kis fizetést adtak neki. Esketések, keresztelések és temetések alkalmával pedig hol ötven krajcárral, hol egy forinttal szúrták ki a szemét. — A papnak — hangoztatták a zsugori hírek — nem szabad meghízni, mert akkor nem fér be a mennyország kapuján. Ily körülmények között aztán érdekelni kezdett a dolog. Az ördögbe is, mit csinált ez a pap, hogy négyszer is fölutazhatik Budapestre s a messzi külföldet is bejárhatja, kétszer ejtvén útba a sörök városát. Persze, hogy kérdezősködni kezdtem, amire az orvos lépett előtérbe, aki beszélni kezdett: — Az volt a szerencséje, hogy 1890-ben került ide. Ez az esztendő igen jó esztendő volt. — Amennyire visszaemlékezem, ebben az évben nem volt nagy termés — mondtam a doktornak, aki csodálkozva nézett rám. — Hogy nem volt nagy termés, az lehet, de hogy az influenza akkor ért ide, az bizonyos. A papnak jó dolga van. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A miniszter rendkívül érdeklődött a guzsalyi telepesek iránt s engem küldött le azzal az utasítással, hogy a legapróbb részletek se kerüljék el figyelmemet s hogy teljesen megbízható információkat szerezzek, mert ebben az ügyben tisztán és világosan akar látni.’ Az urak Guzsalyon igen nagy szívességgel fogadtak s rajta voltak, hogy a miniszter óhaja teljesüljön. Titkolni valójuk nem volt, érdekek nem játszottak közbe s igy mindent a maga világításában mutattak be. " Mikor aztán körülbelül tisztában voltam a helyzettel, az urakat egy kis összejövetelre hívtam, hogy az ő nézeteiket hivatalos formában is meghallgassam s a kegyelmes úrnak hű és pontos jelentést tehessek. Az értekezlet idejét délután négy órára tettem s igy fél öt óra tájban mindannyian együtt voltunk. Az érkezők mindegyikének volt valami igazolni valója, vagy új adomája, ami azt jelenti, hogy mikor leültünk s a megbeszéléshez akartunk fogni, öt óra is elmúlt, ami, tekintettel a szerdai napra, nem kis baj volt. Eleinte nem igen tűnt föl, hogy az urak az óráikat nézik, azután pedig összenéznek. Később azonban ez a folytonos óranézés idegessé tett s kérdést intéztem hozzájuk. A válaszadásra a patikárius vállalkozott, aki így szólt: — Az van a dologban, hogy itt Guzsalyon hetenként kétszer van sörcsapolás. Szerdán délután öt órakor és vasárnap délelőtt tíz órakor. Ha tehát most a csapolást elmulaszt A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.