Pesti Hírlap, 1900. szeptember (22. évfolyam, 240-269. szám)

1900-09-23 / 262. szám

-JQO. szeptember 23., vasárnap. PESTI HÍRLAP __________________________5 vonatát közli. Soden június 3-án érkezett Pekingbe az utolsó vonattal. A chinaiak június 17-én felszólí­tották a követeket, hogy 21 órán belül hagyják el a várost. Június 20-án megölték Ketteler német köve­tet és ugyanazon a napon megkezdték a követségek bombázását. Az asszonyokat és gyermekeket az angol követség kórházába vitték. Június 24-én minden ol­dalról erős ágyúzást kezdtek a követség ellen, amelynek védői visszaverték a város falán előnyo­­muló chinaiak támadását. A város falán torlaszt emeltek, amelyet azonban a chinaiak közeledése miatt július 1-én elhagytak. Azután szakadatlan ágyu- és puskalövöldözés következett. Az ágyuk legújabb mintájúak voltak. Július 12-én egész a követség fap­láig nyomultak előre a chinaiak. Soden gróf 30 em­berrel kirontott a tizenkétszer nagyobb számú chi­­naiakra, visszaverte őket és zsákmányul ejtett egy zászlót és lövőszereket. Az ellenség elsáncolta magát a fal mögött és nem támadott többé. Július 16-án fegyverszünetet kötöttek. Augusztus 8-án újra meg­kezdődött az ellenségeskedés, azután pedig megkez­­dődtek a tárgyalások a cungli-jamennel. Augusztus 12-én szakadatlan gyorstüzelést folytattak a chinaiak Augusztus 14-én távolról ágyúdörgés hallatszott. Dél­­után 2 órakor megérkeztek a felmentő csapatok és az ellenség elhagyta pozícióját.­­ Vendég vagy hódító ? Berlin, szept. 22. Sanghaiból távírják a Lokalanzeigernek. A sanghaji európaiakat nagyon kiábrándították azok a­ csekély sikerek, melyeket az európai csapatok Pekingben arattak. A chinaiak az eu­rópai katonákat inkább látogatóknak, mint hó­dítóknak tekintik; erre vall az, hogy a chinaiak barátságos lakomára hívják meg az európai tiszteket és egyáltalában úgy érintkeznek velük, mintha a legjobb barátságban lennének. Azt hiszik, hogy Waldersee gróf megérkezése után alaposan meg fog változni a helyzet, mert Wal­dersee gróf szigorú katonai magatartást fog ta­núsítani, így mindjárt a császárvárosba való megérkezésekor a császári palotáról el fogja tá­volítani a császári lobogót és helyébe a német hadilobogót téteti. Waldersee Shanghai­ban. Berlin, szept. 22. — Saját tudósítónktól. — A Localanzeiger shanghaii levelezőjének távirata szerint Waldersee frissen és jó egész­ségben érkezett oda. Waldersee kijelentette, hogy a telet nyilván Shanghaiban lesz kény­telen eltölteni, míg a német csapatok főhadiszál­lása Cingtonban lesz. Shanghai, szept. 21. Waldersee gróf ma pompás időben dísz­szemlét tartott az itt lévő csapatokon. A ben­­gáliai dsidások lovakat bocsátottak a tábornagy és kísérete rendelkezésére és kisérték a tábor­nagyot. A csapatok a következő sorrendben vonultak el a fővezér előtt : németek, franciáit, azután az angolokból, franciákból, amerikaiak­ból, japániakból és németekből álló önkéntes hadtest, a bengáliai dsidások és végül az angol csapatok. Mindössze körülbelül 5000 ember vett részt a felvonulásban. Peitacsu bevétele: London, szept. 22. A Reuter-ügynökségnek jelentik Peking­­be! 17-iki kelettel: Angol és amerikai csapatok ma reggel bevették Peitacsut. Boxerek szaporodása. London, szept. 22. A Timesnek jelentik Pekingből: A boxe­­rek számának növekedése miatt és azért, mert az utóbbi napokban Peking közelében néhány keresztény családot felkoncoltak, a nemzetközi csapatok általános parancsot kaptak, amely ta­­karmányszerző expedíciók kivonulását védő csa­patok kísérete nélkül megtiltja. A Standardnak jelentik Shanghaiból 20- iki kelettel. Li-Hung-Csang azon fáradozott, hogy 8000, idegenek által kiképezett és jól föl­fegyverzett veteránt toborozzon. A veteránok eddig Jangcuban táboroztak és most Tiencin felé tartanak. Vezérük Csan­kaszjung, aki Kiao­­csau parancsnoka volt, mikor a németek ezt a várost megszállták. A császárné ellenállásra készül. Brüsszel, szept. 22. — Saját tudósítónktól. — A tiencini belga főkonzul jelenti, hogy a chinai régens császárné sorsa a megindítandó béketárgyalásoknál nagy nehézséget okoz. Attól tartanak, hogy a császárné a tróntól való meg­fosztásának fegyveres erővel fog ellenállni. A császárné eddig 50.000 főnyi sereget gyűjtött. A német javaslat és Franciaország­. Berlin, szept. 22. — Saját tudósítónktól. — A Bérl. Tagebl. arról értesül, hogy a francia kormány válaszát Németország jegyzé­kére Berlinbe már elküldötték. Franciaország a német javaslatot csekély föntartások­kal elvi­leg elfogadja. Az új főváros. Berlin, szept. 22. — Saját tudósítónktól. — Egy Pekingből e hó 16-iki kelettel érke­zett távirat jelenti . A német követség valószí­nűleg Pekingből egyelőre Shangh­aiba költözik. A chinaiak a leghatározottabban kijelentik, hogy a császár és a császárné semmiesetre sem fognak többé a pekingi palotába vissza­térni, melyet a barbárok behatolása megsem­misített. Talán Nanking lesz jövőben China szék­városa. A német, csapatok holnap Tienemnbe men­nek, hogy más nemzetiségű csapatokkal egye­temben részt vegyenek a boxerek üldözésében, akik az ottani környékben megerősített táborok­ban ezerszámra vannak. SZÍNHÁZ és zene. * (A színházak jövő heti műsora.) A m­. hír. operaház műsora. Hétfőn nincs előadás. — Kedden : Díszelőadás a perzsa sah ő felsége tisztele­tére. — Szerdán : Aida (Rogers Della k. a. és Dippel András úr vendégfölléptével). — Csütörtökön: Bo­hémok.­— Pénteken : Az ezredleánya. Rococo (Bonovai Lujza k. a. vendégföléptével). — Szombaton: Faust (Dippel András úr vendégfölléptével). — Vasárnap : Tannhäuser (Rogers Della k. a. vendégfölléptével). A Nemzeti színház műsora. Hétfőn: Váljunk el! — Kedden : Faust. — Szerdán : Aranyasszony. — Csütörtökön : Nagymama. — Pénteken : Az ember­evő (először). — Szombaton : Az emberevő. — Vasár­nap : Az emberevő. A Vígszínház műsora. Hétfőn : A takácsok. — Kedden: A takácsok. —­ Szerdán : A takácsok. — Csütörtökön : A takácsok. — Pénteken: A takácsok. — Szombaton: A takácsok. — Vasárnap: A ta­kácsok. A Népszínház műsora. Hétfőn : Párizsi élet. — Kedden: Párizsi élet. — Szerdán : Amit az erdő me­sél (először). Csütörtökön: Amit az erdő mosél.—■ Pénteken: Amit az erdő mesél. — Szombaton: Pá­rizsi élet. — Vasárnap d. u.: Szép Heléna. Este : Amit az erdő mesél. A Magyar színház műsora. Hétfőn : New-York szépe (Palásthy Sándor fölléptével). — Kedden : Az asszonyregement. — Szerdán : A Gyurkovics lányok (Palásthy S. fölléptével). — Csütörtökön: Szulamit (Komáromi M. búcsútól léptével). — Pénteken : Koldus és királyfi (először). —Szombaton: Koldus és királyfi. — Vasárnap : Koldus és királyfi. A fővárosi nyári színház műsora. Hétfőn: II. Rákóczy Ferenc. — Kedden : Felfordult világ. — Szerdán : Cyrano de Bergerac. — Csütörtökön : Több, mint királynő. — Pénteken : Hoffmann meséi. — Szombaton: Lorenzo Magnifico (először). — Vasárnap d. u.: Nebántsvirág. Este: Lorenzo Magnifico. — Hétfőn (utolsó előadásul­: A segédtanár. * (Hírek a N­emzeti színházból.) A Nemzeti színház jövő heti műsorában egy érdekes bucsúzás és egy beköszöntő van. Lánczi Ilka eiső fellépte a Vágunk el. hétfői előadásán. A művésznő 1865-ben lépett ki a Nem­zeti színház kötelékéből, mikor is bú­csúzóul a Pont Biquet és áldd Mathilde-jét játszotta. A Vályunk el-ben utoljára 1887-ben lépett fel, szin­tén Cypriennet játszva, melylyel most hétfőn, régi szerepkörét ismét átveszi. A Nagymama Marika szerepében búcsúzik csütörtökön, e hó 27-én, a Nemzeti színház közönsé­gétől Csillag Teréz asszony, ki október 1-én kilép a színház kötelékéből. Az emberevő, Gabányi Árpád 3 felvonásos vígjátéka lesz a Nemzeti színház első eredeti újdonsága az idén. A vígjáték, amelyre az Aranyasszony próbáival párhuzamosan készült a sze­mélyzet, teljesen készen várja a pénteki bemutatót. Egyik főszerepét a darabnak maga a szerző játszsza, akinek pár bohózata ma is kedvelt műsordarabja a Nemzeti színháznak. Kívüle hálás főszerepekhez ju­tottak az Emberevőben : Vizváriné, Molnár Rózsi, Ligeti Juliska, Kerzeri Irén, Dezső József, Horváth Zoltán s Zvahi. Egyidejűleg az Emberevővel szor­galmasan folynak a próbák Dumas régi vígjátéké­ból, A tékozló apából is, amelynek bemutató­ját a jövő hét péntekjére, azaz október 5-re tűzte ki az igazga­tóság. Három héten belül 3 új darabot fog tehát a Nemzeti színház műsorába beiktatni. Szóval: sen­ egymásutánban következnek a premierek, holott job­ban örvendenénk, ha ritkábban, de becses darabok­kal gazdagodnék a repertok­. * (Vígszínház.) A­­Takácsok, Hauptmann szen­zációs munkája, Komor Gyula írótársunk fordításában ma került szinre először azon a színpadon, ahol rend­szerint Fernand pongyolája meg Coulisset úr tréfái keltenek harsogó kacajt. Maga a darab már annyira ismert, közkeletű, csaknem közmondásos, a sok be­tiltás annyira körülvette a hirhedtség reklámjával s az a pár előadás, amelyet a budai arénában megért, olyan szenzációt keltett a munkáspublikum között, hogy előadása a kőszínházak egyikében, olyan mű­vészi vezérrel a játszók élén, mint Jászai Mari, mél­tán kelthetett érdeklődést. — A darabot fölfedezni — Hovot még volna. Hozzászólhatunk critice, — de hatá­sát el nem vitathatjuk. — Minő remek a Tiborc jelenete a Bánk bánban ! A komor nagyúr belső harca között hogyan sir át a nyomorult magyar paraszt iszonyú panasza a nyomorról, az éhségről, a hatalmasok zsarnokságáról és milyen lelket rázó ez a panasz s a maga rövidségében — egy jelenet az egész — egy világot föltáró. De már most, ha Tiborc az első jele­nettől kezdve az ötödik felvonás végéig siránkoznék — s csekély közbenszakitással hétfől tízig mást se látnánk a színpadon, mint csupa Tiborcokat s hely­­lyel-közzel egy-egy embernyúzó meránit ? — Az Isten őrizzen. Attól a darabtól megborzadna mindenki s másodszor meg nem­ nézné senki. Ez a „Takácsok“ kritériuma. s még hozzá kell tennünk azt is, hogy Tiborc magyar, vérünkből való vér, igazat, historiku­­mot beszél, holott a bielani takácsok sorsa, törté­­nete, panasza nekünk idegen, hihetetlen csak azért is, — bár fotográf­ hűségében megbízhatunk, *— mert pálunk, h­ála Istennek, az utolsó munkás is Dreisiger a bioinni „Takácsokhoz" képest. Legyen is úgy s följön a munkás fazekában a navarrai Henrik tyúkja, szivből kívánja mindenki, — legyen meg a becsületes munkának a maga megérdemelt jutalma s a bagoly-hegység páriáinak halovány, sápadt és vézna árnyai inkább futó kísértetek legyenek és ma­radjanak, hogy a munkás sorsa nálunk sohase fanya­lodjék oda, ahol a Baumerték, meg Hilséék tartanak. Mint a modern reális irodalom egyik legrealisztikusabb alkotását érdekes megismerni a közönségnek. Ezt az érdeket növeli aztán az a tünte­tésszerű jelleg, melyet a felsőbb régiók publikumának tomboló tetszés-zaja ad neki. A rombolási jelenet után például, mikor a vérig kinzott, felbőszült tömeg berohan a Dreissiger házába s ott ront, tör és pusziit, valósággal majd fölvetette a tetszés-zaj a szinházat. A karzat valóság­gal tombolt. De tapsolt a földszint is annak a Haupt­mann Intencióit a min­ciózákig megtestesítő rendezés­nek, mely e felvonás végét igazzá és teljes mér­tékben megrázóvá tette. A berohanó tömeg szét­veri az ajtót, fejszével vág az üveg­csillárba, lerepíti a bútorok bársonyát, fütykössel vág a tükörbe, Ízre porrá tör minden edényt, bútort, ablakot, meg­mozgatható­, s mikor a tapsra készen, háromszor vá­lik szét a függöny, a pusztítás, a vandál törés-zúzás foly tovább. E jelenet után Péc­ny rendezőnek is meg kellett jelennie a kihívásokra és méltán. A darab első része lanyhábban ment, de men­­tél jobban belemelegedtek a Hauptmann siránkozó páriáinak izzó levegőjébe, annál közvetetlenebb, iga­­zabb lett a játék. Quih, Balassa, Gál, Tapolczai, Hegedűs, Szatmári egyre mélyebben érintették a szivek húrjait s a színpad nagyasszonyának, Jászai­nak, megjelenése és játéka tetézte be az est szín­­művészek­ sikerét. Hogy Jászai micsoda izzó közvet­lenséggel, micsoda minden skepsist halomra döntő igazsággal tudta ezt a féléves szerepet megteremteni, annak illusztrálására csak annyit kell mondanim, hogy jelenése után percekig nem lehetett a játékot folytatni a viharos tapsolás miatt. De rászolgált a tapsra a közreműködők nagy része, első­sorban a már nem vezettek, különösen pedig a rendezés. — Nem hiszem, hogy aki egyszer végigélte a darab borzalmát — még egyszer belekivánkoznék. Egyszer azonban minden színházbarát Végignézi. Hogy az emelet és

Next