Pesti Hírlap, 1901. február (23. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-01 / 32. szám

4. PESTI HÍRLAP 1901. február 1., péntek. Bauer Antal szükségesnek tartja, hogy most az országgyűlés végén különös gonddal foglalkozzék a képviselőház a földmivelés ügyeivel. Régente a magyar gazda tönkremenetelét csak a gazdálkodni nem tudás siettette, ma a körülmények, különösen az árviszonyok olyanok, hogy alig-alig exisztálhat a gazdaember. Óriási teher az a földadó s szükséges volna egy új, igazságos kataszter is. A földbirtok óriási megadóztatásához járul a munkabérek emelke­dése és ezek a körülmények nagy mértékben elősegí­tették, hogy Magyarország ne legyen többé Európa éléskamrája. Olcsó bitel kellene most első­sorban fő­leg a kisgazdák részére. Foglalkozik ezután az állattenyésztéssel és különösen a lótenyésztés fej­lesztésével, amelyet az újfajta közlekedési eszkö­zök egyáltalán nem támogatnak. Nemsokára odaju­tunk, hogy lovat már csak a katonaság részére nevelnek, ami pedig nagy kár, mert a katonaság oly ol­csón szedi a lovat, hogy azért bajlódni igazán nem érde­mes. A juhtenyésztés sem hozza már meg a hasznot,amint eddig. A gabonatermelésnek meg az a veszedelme, hogy az árak, legalább az utolsó tíz év statisztikája sze­rint estek és a termés mennyisége is folyvást csök­ken. Sokan azt az eszmét pengetik, hogy gazdasá­gu­nk kizárólag az állattenyésztés felé gravitáljon, akkor majd javulni fog a helyzet. De hisz’ honnan vegye a gazda azt az óriási pénzt, amibe mostani birtokának az új alapokra való áttétele kerülne ? A munkásviszonyokról szólva, fölemlíti, hogy akkor, mi­kor Budapesten olyan sok a m­unka nélkül levő em­ber, a faluban sok dolyon nem kapni munkaerőt. Mindenki a fővárosba törekszik s lehetetlen fel­világosítani, hogy itt milyen nyomorúságba kerülhet. A szocialista mozgalmakkal foglalkozva kifejti, hogy az egész mezőgazdasági munkás-agitációnál sokkal veszedelmesebb az Amerikába való kivándorlás. Szük­séges volna a kisgazdákat vándortanítókkal oktattatni a gazdaságban előforduló teendők felől, így a többek között a műtrágya használata felől is. Célszerű volna községi faiskolákat is létesíteni, hogy a magyar gazda közönyét a fásítás iránt leküzdjék. Ő is híve az ön­álló vámterületnek, de még nem látja elérkezettnek azt az időt, hogy mindárun keresztül kelljen vinnünk a vámterület önállósítását. A költségvetést elfogadja. Barta Ödön kéri, hogy beszédét a következő ülésén mondhassa el. A Ház beleegyezik. Elnök javaslatára a holnapi ülés napirendjére kitűzik a jegyzőválasztást, azután a bizottságokban megüresedett helyek betöltését, a mentelmi ügyek és a kérvények tárgyalását. Ülés vége d. u. 1 óra 30 perckor. Az összeférhetetlenségi törvény revíziója. Az összeférhetetlenségi törvényt revideáló képviselőházi bizottságnak holnap újra megin­duló tanácskozásai elé képviselői körökben nagy érdeklődéssel tekintenek. A bizottság tudvalevő­leg még a múlt évi március hó folyamán álla­pította meg azokat az alapelveket, melyekre a törvény revízióját fektetendőnek találta s azóta tehát teljes tíz hónapig szünetet tartott az ülé­sezéseiben. A bizottság által jóformán teljes egy­hangúsággal elfogadott alapelvek egyike az volt, hogy jövőre az összeférhetetlenségi bejelentések fölött a Ház tagjaiból esetenként seggszerűleg alakítandó bíróság ítélkezzék. E megállapodáshoz képest Rohony Gyula előadói tervezetébe föl­vett egy­ határozati javaslatot is, amelyben ki­mondatnék, hogy a házszabályoknak az össze­férhetetlenségi ügyek elintézésére vonatkozó része a juggszerű­, ítélkezésnek megfelelő módon átdol­gozandó. A bizottság irányadó tagjainak köré­ben, mint halljuk, fölmerült közelebb az az eszme, hogy ily határozati javaslat helyett, amely újabb bizottság kiküldését vonná maga után s ezzel is késleltetné a törvény revíziójának meg­valósulását, maga a jelenleg fungáló bizottság terjeszszen a Ház elé a törvény anyagi diszpo­zícióinak módosítására vonatkozó prepozícióval kapcsolatban az eljárás eddigi módjának meg­változtatására vonatkozó kész tervezetet is. Ez az eszme is egyik tárgya lesz a bizottság köze­lebbi tanácskozásainak. * \ ; * * Rohonyi tervezete, amely­ről azok, akik ismerik, a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak, felöleli mindazokat a kérdéseket, melyek egy lehetőleg tökéletes inkompatibilitási törvényvényben szabályo­­zandók voltak és szigorú kritikával alkalmazza mindazokat a helyeseknek elismert elveket, melyek a világ legtekintélyesebb törvényhozó testületeinek összeférhetetlenségét szabályozzák, úgy, hogy ez a tervezet minden tekintetben kitűnő alapja lesz a bi­zottság tanácskozásainak is. A tervezet első­sorban is a közjogi inkompa­­tibilitást szabályozza. Ezen belül elsőben is, a főren­diházi és a képviselőházi tagság joggyakorlásának módozatait állapítja meg, amit annál szükségesebb volt bevenni, mivel konkrét eset is előfordult már, amikor egy kanonok képviselőt püspökké neveztek ki a a kinevezés által főrenddé lett egyházfejedelem ennek dacára nem mondott le mandátumáról, oly­annyira, hogy végre is több havi huza-vona után interpelláció folytán lehetett csak kiírni az új válasz- tasztást. A hasonló anomáliák az új törvény szerint ismétlődni nem fognak. A közjogi inkompatibilitás második kérdése a közös miniszterek törvényhozói jogának szabályozása, mely eddigelé szabályozva szintén nincs, azonban a Háznak alkalma nyílt már annak a véleményének ki­fejezésére (Andrássy Gyula grófnak külügyminiszterré való kinevezés alkalmából), hogy a közös miniszter törvényhozói jogokat ne gyakoroljon. Foglalkozik azután a tervezet a közös hadse­reg, honvédség és csendőrség tagjainak inkompati­bilitásával, mert eddigelé a jogállapot az volt, hogy amíg a közös hadsereg és honvédség tagjai a képvi­­selőházban nem ülhettek, addig a csendőrség tagjaira hasonló inkompatibilitás fenn nem forgott, úgy, hogy például egy csendőrtisztté kinevezett képviselőt bajos lett volna kényszeríteni, hogy mandátumáról lemondjon. A tervezet második, lényegesen fontosabb ré­szében az érdekeltségi inkompatibilitást szabályozza, kimerítően, szigorúan ott, ahol kell, de a közérdek kímélésével és a főrendiházra is kiterjedőleg. Az új tervezet intézkedései sok tekintetben szigorúbbak a jelenleg érvényben álló rendelkezéseknél, sok tekin­tetben viszont kevésbbé nyitnak teret a zaklatások­nak, épen azért, mivel szakaszai világosabbak. A tervezet főképen a vállalkozások ismérvei, általános alapelvek alapján konstatálja az inkompati­bilitást, de a takizációt is alkalmazza ott, ahol lehet­séges. A javaslat ebben a részében foglalkozik első­sorban a vállalkozók és szállítók összeférhetetlensé­gével és mindenütt szigorú lelkiismeretességgel kon­­stituálja, hol és mikor állapítható meg az érdekelt­ségi összeférhetetlenség. Szabályozza azután a magyar állam és kül­földi államok, a magyar állam és egyesek közt való üzleti közvetítést és kiterjed, külön-külön a pénzinté­zetek, ipari és kereskedelmi vállalatok és a közleke­dési vállalatok állásaiban előálló esetleges inkompa­­tibiltás megállapítására is. A bíráskodás kérdésére a tervezet nem terjed ki, mivel a szövegezési bizottság mandátuma erre ki nem terjedt. Aczéll Kálmán miniszterelnök álláspontja, ame­lyet elejétől fogva hangoztatott s melytől eltérni nem is szándékozik, az, hogy az inkompatibilitási törvény reviziója, az új törvény alkotása a képviselőház bel­­ügye, melyet minden presszió, minden befolyás nél­kül, bölcsesége szerint kell elvégeznie. A nagy vereség után, amit az angolok De Wettől szenvedtek, 12.000 győzelmesen előre­nyomuló búr megtörhetlen bizalmat kelthet a hollandusokban, ami ha tettre ragadja őket, De Wett egy-kettőre 40—50.000 fegyveres erővel folytathatja diadalmas útját. A Fokváros kormányférfiai, úgy látszik, biztosra veszik, hogy a búrok ostromolni fog­ják a várost. Lázasan szaporítják védőcsapatai­kat. Minden fegyverfogható embert, parti mtu­­kásokat, pincéreket, kereskedő-segédeket fegyver alá kényszerítenek s nyakra-főre gyakorolják be őket a fegyver használatában. A város kö­rül sáncokat emelnek s minden képzelhető esz­közökkel törekesznek bevehetlen állapotba he­lyezni.­­ Egyről persze megfeledkeznek, hogy magában Fokvárosban van sok ezer afrikánder, aki, ha az ostromlók ágyúi megszólalnak, több bajt okozhat a pincér, fodrász, kereskedő-segéd­védelmi csapatnak, mint De Wett katonái. Nagy események küszöbe elé jutottunk , rövid pár nap alatt hírt kell már kapnunk, hogy a Kitchener lordnak nagy terve mennyiben si­került. Németországban egyre hangoztatják, hogy 11. Vilmos császár csakugyan magára vállalja a békeközvetítést. A német nemzet közvéleménye ezt kívánja s lehet, hogy a császár népe ezen általános óhajtását még sem fogja figyelmen..Jó k­­vül hagyni. Angol-búr háború. A mai legszenzációsabb hir, hogy Da Welt tábornok 12,000 főnyi sereggel megverte az an­golokat s benyomult a Fokgyarmatba. Ezzel aligha meg nem hiúsította Kitche­­nernek azt a tervét, hogy Pretoria és Johannes­burg körül összpontosított s mintegy 2­0­.OOO-nyi hadával Botha és Delarcy seregeit megtámadja. Botha elzárta a Delagoa öbölhöz vezető vonalat, pedig ha az angolok nem biztosíthatják összeköttetésüket Laurenzo Marquez kikötőjével, a legnagyobb veszedelembe juthatnak, mert a Fok­gyarmat délparti angol kikötőivel összekötteté­seik már részint megszakadtak, részint annyira bizonytalanok, hogy arra nem támaszkodhatnak. A nagy angol hadseregből az a 24,000 ember sem teljesen harcképes, akivel a búrok megsemmisítésére készül. A hadseregnek nin­csenek lovai, öszvérei, a legénységnek majdnem fele beteg, egy része kornyadozó, másik része hazavágyó. Ezzel az erővel tehát nagyon kétes, hogy képes lesze-e sikereket aratni Botha és Delarey ellen, minthogy azt a huszonnégyezer embert meg kell, hogy oszsza, ha mind a két búr tá­bornok ellen egyszerre akar operálni. De mit is érne el, ha Botha és Delarey seregét­­ visszavonulásra kényszerítené, ha De Welt azalatt a Fokgyarmatban a hollandusokat fölkelésre bírná. Mai távirataink. De Wett megverte az angolokat. London, jan. 3. Fokvárosból jelentik, hogy De Wett ke­mény harcokban megverte az angolokat s tizen­kétezer főből álló hadseregével benyomult a Fokgyarmatba. Az angol lapok De Wettnek ezt a győzelmét rendkívül komoly dolognak mond­ják, amely különösen azért igen fontos, mert De Wettnek nagy befolyása van a Fokföldön s már most valószínű, hogy a fokföldi hollandu­sok nagy számmal fognak hozzá csatlakozni. Az afrikanderek De Wettet második Napóleon­nak mondják. A búroknak ez a legújab sikere nagy veszedelmet hozhat az angolokra. De Wett benyomulása a Fokföldre. London, jan. 31. A Daily Mail-nak jelentik Fokvárosból tegnapi kelettel. Nem hivatalos jelentés szerint De Wett meglehetős nagy sereggel benyomult Fokföldre. Vilmos, a békeközvetítő. Brüsszel, jan. 31. A transvaali ügyvivőség egész határozott­,­sággal jelenti, hogy Vilmos császár fölajánlotta­ Edward királynak közvetítését a háború befeje­zésére. Vilmos fogadja Krügert, Berlin, jan. 31. A krefeldi Bürgerzeitung szerkesztője, akit Krüger többször fogadott, kitűnő értesülés alap­ján azt jelenti, hogy Vilmos császár elvállalta a békeközvetítést a búrok és az angolok között s hogy Berlinbe való visszatérése után azonnal meg fogja tenni a bevezető lépéseket és fogadja Krügert. Agyonlőtt békekövet. Bloemfontein, jan. 31. (Reuter.) A kroonstadti biztos közölte az itteni ka­tonai kormányzóval, hogy Andries Wesselst, aki a békebizottságot Morgendalba kísérte, e hó 28-án Dewett tábornok parancsára Klipfonteín­­ban agyonlőtték. Búrok támadása a bányák ellen, Fokváros, jan. 31. -4 Reuter. — A búrok legutóbbi támadása a vanrhyni és moderfonteini bányák ellen, mint most köz­lt .

Next