Pesti Hírlap, 1901. március (23. évfolyam, 60-89. szám)
1901-03-01 / 60. szám
a fővárosnak ezekre a pénztudósokra, de épen semmi, ha a jobb ajánlatok csak úgy maguktól érkeznek akkor, amikor már a rosszabb ajánlat el volt látva a hazafiasság bélyegével és gondosan be volt takargatva a nemzeti lobogóba. Az ördögbe is, 600 ezer koronán elég nemzeti lobogót lehet készíttetni. Ez a mai eset egyébiránt szinte epochális jelentőséggel bír, mivel egyszerre bevilágított abba a sötét módszerbe, ahogyan ezek a mi „autonóm“ kölcsöneink készülnek. És óriási erőt adott azoknak, akik a bankok embereit, vagy azokat, akik a bankokkal összeköttetésben vannak, ki akarják tisztítani a közjövedelmek csarnokaiból. Most adoculus van demonstrálva, hogy miképen megy a rossz gazdálkodás és milyen úton-módon tornyosulnak az adófizető polgárok fölé az adóemelési veszedelmek? És persze az is, hogy ezen mi magunk segíteni nem tudunk, hanem a francia-belga banknak kell egy telegráf-szikrát beleütni ebbe a sötétségbe, hogy legalább lássunk. Ami már szintén valami. A többi azután majd megjön idővel és egy kis iparkodással. Belpolitikai hírek. Az út összeférhetetlenségi törvény előadói tervezetének a tárgyalását holnap kezdi meg s lehetőleg megszakítás nélkül folytatja a következő napok során a képviselőház bizottsága. Az előkészítő tárgyalás iránt nagy a Ház tagjainak az érdeklődése. Mint halljuk, ama képviselők közül is, akik nem tagjai a bizottságnak, többen jelen lesznek az üléseken, egyesek pedig, élve a házszabályok által minden képviselő részére biztosított joggal, indítványokat és módosításokat is szándékoznak benyújtani az előadói tervezet egyes szakaszaihoz. Képviselői körökben úgy vélekednek, hogy az új inkompatibilitási törvényjavaslat április hó legelején a Ház plénumában is napirendre tűzhető. A képviselőhöz legközelebbi munkarendjére nézve eleintén azt tervezték volt, hogy mihelyt a pénzügyi tárca költségvetése is elintézést nyer, addig, míg a pénzügyi bizottságnak a költségvetési törvényjavaslatról benyújtandó jelentése napirendre kerülhet s az úgynevezett appropriációs vita kezdetét veheti, vegyen a Ház tárgyalás alá néhány más törvényjavaslatot, nevezetesen az állami gyermekmenhelyekről s az Adriával és a magyar-horvát tengerhajózási társasággal kötött szerződések becikkelyezéséről rendelkező törvényjavaslatokat. Ennek a munkatervnek megváltoztatását vonta maga után annak kívánatos volta, hogy az idei költségvetési törvény újabb indemnitás kérése nélkül alkottassék meg. Az említett törvényjavaslatokat, mint értesülünk, csak akkor fogja a Ház tárgyalás alá vonni, ha előbb a költségvetési törvényjavaslatot is teljesen elintézte s hasonló célból a főrendekhez is átküldte. Ellenzéki pártértekezletek. A függeelemvégi és 48-as (Kossuth) párt ma este 6 órakor Thaly Kálmán elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a honvédelmi tárca költségvetését vették tárgyalás alá. Többek hozzászólása után a párt, különösen azon indoklással, hogy az újabb időben a honvédelem vezetésénél oly tendenciák merültek fel, melyek szerint ezen honvédelmi intézmény mint a közös hadsereg fiókintézménye tekintetik, a költségvetést nem fogadja el. A párt álláspontját a képviselőházban Thaly Kálmán és Tóth János fogják kifejteni. Az országgyűlési néppárt Molnár János elnöklete alatt szintén értekezletet tartott, melyen a honvédelmi miniszteri tárca költségvetését tárgyalták. A párt a költségvetést nem fogadja el. Az agráriusok szervezkedése. Az agráriusok részéről erősen korrigálják a szervezkedő gyűlésről kiadott értesítést. Ehez a korrigáláshoz nagy mértékben járult hozzá az a visszautasítás, melyben a parlamenti pártok az új szervezkedést részesítették. A programm kibocsátói részéről ma értesítés jelent meg, melyben ki van fejtve, hogy a gazdák régi törekvése, hogy azok az óhajok és kívánságok, melyek az országos magyar gazdasági egyesület tanácskozásain, a gazdakongresszuson kifejezésre jutottak s melyek ma már felölelik mindazon kérdéseket, amelyek a magyar földmivelés előbbvitelére és a mezőgazdasági válság megakadályozására alkalmasak, egy szerves programmban gyűjtessenek össze, és jöjjenek kifejezésre. Ez a programm összesége a magyar agrártörekvéseknek, ez a magyar agrárprogramm. Külön agrárpártról nincs szó, de igenis elhatározták azt, hogy az agrárprogrammot, amely minden politikai párt kebelében helyet foglalhat, a lehető széles körben terjesztik, népszerűsítik s az egész országban általánosan ismertté teszik, törekedve arra, hogy a képviselőjelöltek a választásoknál ezt a programmot pártkülönbség nélkül magukévá tegyék. (Arra a kérdésre, hogy ez a programm úgy, amint eddig nyilvánosságra hozatott, megfér-e a szabadelvűpárt irányával, már elmondtuk véleményünket. Említettük volt, hogy a Forster-banketten résztvevő szabadelvűpárti képviselők kényes helyzetbe jutottak amiatt, hogy a bankett az utána következő gyűlés miatt agrárpolitikai színezetűvé vált. Frey Ferenc országképviselő úrtól levelet kaptunk, melyben „Bankett-politika“ cikkünkre hivatkozva, elmondja, hogy ő a Forster-banketten, mint az ünnepelt férfiú földije és benső barátja vett részt s hogy mennyire távol van tőle minden olyan célzat, mely hazánk közgazdasági életének különböző tényezői közt ellentétet talált vagy keres, bizonyítja a banketten Forsterre mondott felköszöntőjével, melyből ideiktatjuk a következő részt: Nem lehet komolyan gondolkozó ember szép hazánkban, aki az agrármozgalmat — amíg az hazánk egyik legfőbb tényezőjének, a magyar gazdáknak érdekeit előmozdítani célozza, anélkül, hogy más foglalkozásnak, így például: az iparés kereskedelemnek ép oly jogos és a közjóra elkerülhetetlen és hasznos törekvéseit nem gátolja , ne üdvözölné, ne helyeselné és annak a legjobb sikert ne kívánná. Ezt a nyilatkozatot természetesnek találjuk Frey Ferenctől, aki kerületében és szülővárosában Esztergomban, a kereskedelem terén fejtett ki tevékenységet. Egyben jellemző, hogy épen az ilyen helyes felköszöntőt mélyen elhallgatták s most kell nyilvánosságra jutnia, amikor a »mitgefangen mitgehangen« már-már megtörtént, amelylyel ön a mai kalandomat végig hallgatta. — Na rajta, — halljuk! — Még gyermek voltam, mikor először mulattam ilyen módon, amely miatt most ide kisértek. Volt egy bájos kis szőke nővérem, aki, mint minden kis leány, nagyon szeretet volna színes szalagokkal díszített fehér ruhát viselni. Ilyen ruhát akart viselni az év végén tartott iskolai ünnepén is. De a szüleink szegények voltak . . . Ah, uram, ön nem is képzeli, hogy mennyire szegények voltak! Annyira, hogy gyakran még kenyér sem volt a háznál. A kis húgom ezért nem is kapott fehér ruhát és sehogy se tudtam megvigasztalni, mikor az ünnepélyre az iskolába kisértem, csúf hétköznapi ruha volt rajta, melyet az anyám varrt neki. Nagyon szégyeltem magamat s nagyon fájt nekem a kis leány elkeseredése, az irigység tövise fúródott a szívembe. Eszembe jutott valami . . . Tintába mártottam az ujjamat és gyorsan bemázoltam vele azoknak a lányoknak a ruháit, akik a legszebben fel voltak öltöztetve. Persze megtudták, hogy én vagyok a tettes, tintás kezem elájult, félholtra vertek, de oly boldog voltam, hogy a verést úgyszólván nem is éreztem . . . A szép ruhás leányok most már nem büszkélkedtek, félrehúzódtak és sírtak dühökben . . . Kis húgomat, aki tisztán maradt ruhájára most már büszke volt, haza kisértem ... De nemcsak a húgom bánkódása fájt nekem, hanem az anyám örökös sóhajtozása is. »Ah, istenem, azt hiszem, nekem sohaem lesz olyan szép selyemruhám, mint amiére egész életemben mindig vágyakoztam !« Ez a gondolat, mint valami rögeszme, folyton üldözött engem. Azt mondtam az anyámnak, hogy ha majd nagy leszek, veszek neki selyemruhát. Sajna, ha nagy fáradtsággal megtakarítottam is valamit, a pénzt mindig másra kellett költenem , hol betegség, hol meg munkahiány volt a baj. A szegény öreg asszony meghalt, és mikor eltemettük, akkor is kölcsön kértünk neki egy inget a szomszédasszonytól, hogy legalább a koporsóban ne feküdjék rongyokban. Ekkor újra feltámadt bennem a „gonosz szenvedély“, amelyről a bírák annyiszor beszéltek már nekem. Szereztem egy kis fecskendőt, megtöltöttem salétrom-savval s a Nagy Opera egyik diszestéjén igen könnyű szerrel kielégíthettem a szenvedélyemet . . . Mert azzal, hogy e hősi tettem miatt elitéltek, nem sokat törődtem, még a fogházban is mindig gyönyörködtem abban a gondolatban, hogy mennyi kárt okoztam azoknak a hölgyeknek, akiknek olyan drága és szép ruháik voltak. Az első szeretőm csinos leány volt, gyenge, kissé szeszélyes teremtés. A vértanúk őrjöngésével szerettem őt. Az életemet is feláldoztam volna érte. A divatáru-üzlet, amelyben dolgozott, elcsábította őt. Elérkezett az a nap, amikor ő is olyan ruhát akart viselni, mint aminőt elkészíteni segített. Igaza volt, mikor így szólt hozzám: „Nem is képzeled, hogy némelyik szövet mennyire elkábitja az embert; a fejembe száll a vér, ha egy-egy szövetet a kezembe veszek.“ Alig hogy elhagyott, megint föltámadt a régi szenvedélyem s a nagy éttermekben tovább űztem apró csinyjeimet. A „vétséget“ most már másodszor követtem el s a bíróság most már nem volt irántam olyan elnéző, de ezt csak mellékesen említem meg. Mikor kiszabadultam a fogházból, megházasodtam. Szerencsés ember voltam, mert nagyon derék asszonyra találtam; a feleségem tökéletesen boldogított engem s borzasztó szegénységünket zúgolódás nélkül tűrte. Uram, négy esztendeig járt ugyanabban a ruhában; valóságos csoda, hogy hányszor alakította át és hányszor javította ki. Ah, mennyire sajnáltam ezt a derék asszonyt! A nagy áruházak illata azonban őt is elcsábította; nem tudott ellenállni, amikor valami titkos ösztön azt súgta neki, hogy egy darab csipkét lopjon , ... Ha nem lettünk volna olyan borzasztóan szegények, akkor bizonyos, hogy enyhítő körülményekről is beszéltek volna a bíróság előtt, mint ahogyan mindig enyhe büntetést szabnak ki, ha valami különös, kleptomaniának nevezett betegséget emlegetnek ... De ismétlem, hogy mi „őszinte szegények“ voltunk ... A feleségem tehát börtönbe jutott, mert a bűnét közönséges lopásnak nyilvánították. Ekkor következett be az én harmadik elítéltetésem. Évek múltak el. Özvegy lettem, a feleségem két kis leányt hagyott hátra, akiket szerénységre és lemondásra szoktattam. De a nélkülözések iránti érzékenységet nem bírtam kiirtani belőlük. Észrevettem, hogy olyan ékszereik vannak, amelyeket nem szerezhettek meg azon a pénzen, amelyet kerestek és tőlem kaptak. Most körülbelül nyolc nappal ezelőtt megfeledkeztek arról, hogy haza jöjjenek. Hogy mi lett belőlük, azt nem tudom s ezúttal eltökél- fául. mai com 1., péntek. 11 1 ö 1 i 11 1 0 i A i Törvényjavaslat az ügyvédi nyugdíjalapról. Visontai Soma holnap nyújtja be a képviselőháznak az országos ügyvédi nyugdíjalapról szóló törvényjavaslatát, közvetlen az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása után. A holnapi nap folyamán a házszabályok értelmében csak a miniszter és dr Visontai Soma szólhatnak e tárgyhoz; a miniszter nyilatkozata után szavazás alá bocsátják a javaslat tárgyalását. Ha a Ház elfogadja a javaslat érdemleges tárgyalását, akkor a javaslatot az igazságügyi bizottságnak adják ki. Külföldi lap a fiumei új törvényről. A müncheni Alig, Zeitung egy budapesti levele ismerteti a fiumei kérdés legutóbb történt megoldását a képviselőház elé terjesztett javaslat alapján. „Széll Kálmán — írja az említett lap — ez ügyben ismét szerencsés körének és ügyes taktikájának adta bizonyítékát. Az ő magatartásának sikerült a fiumei közönség nagyfokú bizalmatlanságát eloszlatni, az ott uralkodó autonomista párt merev negációját megszüntetni s a minden oldalról óhajtott megoldást előmozdítani. A kormányzói tanács összeállítása és hatásköre teljesen megfelel a fiumei viszonyoknak, szerencsés közvetítése a különböző igényeknek és érdekeknek s a sikerült békeakció zárókövének tekinthető. A fiumeiek hálája és öröme a konfliktus megszűnte fölött nagy és jogosult.“