Pesti Hírlap, 1901. március (23. évfolyam, 60-89. szám)

1901-03-24 / 83. szám

10____________________________ PESTI HÍRLAP 1901. március 24., vasárnap. * (Kettes ünnep a N­emzeti színházban.) ■■Holnap 'vasárnap -6* hifinapután­ hétfőn Gyümölcsoltó |Bóldogasszom­ ünnepén két előadás lesz a Nemzeti iszinbánban. Vasárnap d. n. a Bánk bán kerül színre, ismelyet az idén m­ég délután nem adtak, este pedig a Budermann nagyhatású Moritorija, melynek minded­­eddigi előadására a színház egészen megtelt. Hétfőn ifj. u. adják az idén először mérsékelt helyárakkal Brieux darabját, A bölcset, hétfőn este pedig Az ember tragédiája kerül szinte rendes helyárakkal. * (Hírek a Nemzeti színházból.) A Bab lélek, melynek legutóbbi előadása telt házat vonzott, csütör­tökön kerül ismét színre a Kacagó­kö­­r­kel,­ e rég nem adott mulattató kis vígjátékkal. — A Demimonde, amelynek fölelevenítését a közönség oly szívesen látta, e héten ismét műsoron van , kedden, e hónap 26-án kerül szilire. — Vasárnap d. u. a Fauszt­ot adják mérsékelt helyárakkal. * (Jászai Mari búcsúja.) Jászai Mari már­cius 30-án játszik utoljára a Vígszínházban. Ez alka­lommal Giovanni Verga realisztikus drámája, A farkas, kerül színre, amelyben a művésznő egyik legnagyobb diadalát aratta. * (Francia színészek a Vígszínházban.) A francia művészek vasárnap a L'flotd­ du Libre­­échange-t (Csak párosan), hétfőn pedig a Controleur d­es Wagon-rits-t (Hálókocsik ellenőre), játszszák, a főszerepekben Blanche Grimault-vs.], a Palais-Royal kitűnő művésznőjével. Kedden, 26-án, megismétlik a Cyrano de Bergerac-t, szerdán, 27-én pedig utolsó előadásul Lavedan híres darabjában, a Vieux Mar­­cheur-ben lépnek fel. * (Z. Bárdi Gabi búcsúja.) Z. Bárdi Gabi asszony, mielőtt a kolozsvári színháznál megkezdené működését, amelyre a Népszínház igazgatóságától egy évi szabadságot kapott, még kétszer lép föl a Nép­színházban , mind a két ízben abban a szerepében, amelyben teljes elismerést, igazi sikert aratott „A modell“ címszerepében. A Suppé-féle operette hétfőn délután kerül színre. Ez lesz az operett huszonegye­dik, és első délutáni előadása. A művésznő búcsúfel­­lépése csütörtökön, március 28-án lesz, ugyancsak Coletta szerepében. * (Cirkusz-élet.) Moncton és Caryl operetteje, a „Cirkusz-élet“, a Népszínház egész jövőheti műso­rát dominálja. Az újdonság ötször kerül színre: va­sárnap este, kedden, szerdán, pénteken és szomba­ton, mindannyiszor változatlanul, az első előadás sze­reposztásával. * (A Gyurkovics lányok 100-ik előadása.) Kedden, e hónap 26-án lesz a Magyar színházban a Gyurkovics lányok 100-ik előadása. Herczeg Fe­renc nálunk páratlan sikerű vígjátéka e jubiláris al­kalomból ünnepi előadásban kerül színre, amennyiben az előadásnak némileg theatre páré jellege lesz. A páholyok és a földszint meghívott közönsége estélyi ruhában jelenik meg. A színház a kitűnő szerzőt az előadás megkezdése előtt­ ünnepli a színpadon. Első­nek, mint házigazda, az igazgató köszönti, azután Szi­lágyi Vilmos főrendező a színházi személyzet nevé­ben, Vidor Dezső pedig, a Gyurkovics lányok rendezője, a szereplők nevében üdvözli Herczeget. Az előadásra szóló megmaradt jegyeket rendes árak mel­lett árulják. * (Ünnepnapok a Magyar színházban.) Holnap és holnapután a kettős ünnep alkalmából négy előadás lesz a Magyar színházban. Holnap, vasárnap, délután is meg este is A postás fiu-t játszszák, hétfőn pedig délután az Aranylakodalom, este meg ismét .4 postás fiú kerül szinre. •­­ * (A Magyar színházban­ a tegnap esti »Postás fiú« előadása közben Szoyer Ilona hirtelen rosszul lett és szerepét Jikés Gizella folytatta tovább nagy sikerrel. * (Gyermekszínház.) Vasárnap a „Sárkány­aié“ és .­ három elvarázsolt királykisasszony, vagy A csodás arany alma­fa című tündérrego kerül színre. Hétfen tizedszer Aranyhajócska, az árvaleány, vagy Az anya áldása. A gyermekszínház utolsó előadása vasárnap, e hó 81-én, lesz. Jegy­ek már délelőtt kap­hatók , az előadás fél 5 órakor kezdődik. * (Lukácsy Sándor jubileuma.) A Magyar színház e hónap végén ünnepli meg Lukácsy Bander színházi pályájának 50 éves jubileumát. Az ünnepé­lyes alkalomra a színház szinte hozza a jubiláns új népszínművét, a Csárda virágá­t. A darab próbái, a szerző személyes vezetése alatt már javában folynak. * (A színész-egyesület közgyűlése.) A mai egész délelőttöt a jelentéstevő bizottság jelentése és az ebből keletkezett vita foglalta el. Dr Bányai Sán­dor a bizottság előadója fölolvassa a terjedelmes jelentést, amelynek folyamán a következő indítványo­kat terjeszti elő : 1. A közgyűlés írjon föl a kormányhoz, hogy a kért segélyt mielőbb utalja ki. 2. Bezerédy Viktor miniszteri osztálytanácsos­nak munkálkodásáért jegyzőkönyvi köszönet szavaz­tassák. 8. Előadónak azon indítványa, hogy a kormány fölhivassák, hogy a jelenleg rendelkezésre álló se­gélyből mindenek­előtt Szendrei Mihály és Leszkay­­András, mint akik a magyar színészetet a vidéken állandósították, kapjanak segélyt,­­ nagy vitát pro­vokált. A vitát az döntötte el, hogy Fintér Imre, Leszkay állandó ellenese, szintén az indítvány mel­lett szólalt föl. A közgyűlés nagy többséggel elfo­gadta a bizottság javaslatát­­. A közgyűlés fölér a miniszterhez, hogy Sop­ron város területére már ősztől kezdve ne adjon né­met színtársulatnak engedélyt. A legnagyobb vitát dr Bányai Sándor azon indítványa keltette, hogy a közgyűlés írjon föl a miniszterhez, hogy az összes magán színésziskolák megszüntetésével, színészeti iskola fölállításának egyedüli joga a színészeti egyesület részére biztosít­­tassék. Közel két órai zajos vita követte ezt az indít­ványt, amelyben részt vettek Dit­ói elnök, Feld Zsig­­mond, Tapolczai Dezső, Vidor Dezső, Szilágyi De­zső, Molnár László, Mészáros Kálmán és még szá­mosan. Mészáros irodaigazgató a vita hevében azzal vádolta meg a felvételi bizottságot, hogy a vizsgá­latok alkalmával túl enyhe mértéket használ s ez a fő oka a színészetnél mindinkább jelentkező proleta­­rizmusnak. Molnár László önérzetesen és erélyesen utasította vissza ezt a vádat, amely a bizottságot, melynek ő elnöke volt, érte. És a vita további folya­mán beigazolódott, hogy épen a Molnár elnöklésé­nek ideje alatt gyakorolták a legnagyobb szigort a felvételek alkalmával. A már-már személyeskedés te­rére lépő vitát Ditrói elnök tapintatos közbelépése szakította félbe. Dr Bányai indítványát a következőleg mó­dosította : »A közgyűlés a szinésziskola létesítésére bizottságot választ. Kifejezi egy egyesületi szí­­nésziskola szükségességét és felír a kormányhoz, hogy a jövőre színésziskolák nyitására újabb engedélyt nem ad és a meglevőket lehetőleg korlátozza.­ Ezt az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfo­gadta. A közgyűlés Molnár László érdemeit egyhangú lelkesedéssel jegyzőkönyvbe iktatta, köszönetet mon­dott működéséért és percekig tartó zajos éljenzéssel ünnepelte. Tiszay Dezső, az elhunyt színigazgató, érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták. Nagy reményekre jogosít azon egyhangúlag elfogadott indítványa az előadónak, hogy a közgyűlés mondja ki, hogy a színészegyesület legközelebbi és legfontosabb feladata lesz az egyesületi ügynökség felállítása és széles alapokra való fektetése. Ezzel remélhetőleg véget ér az a sok visszaélés, amelynek az egyesület tagjai a jelenlegi kalmárszellemű ügy­nöki renszer következtében ki vannak téve. Az előadó jelenti, hogy egyesületnek ez idő szerint 1216 rendes tagja van. Az elmúlt év folya­mán 273-an kaptak részben gyakorlati és részben működési engedélyt. Ez a szám, amely veszélylyel fenyegeti a színészet jövőjét, valósággal megdöbben­tette a közgyűlés tagjait. A délután folyamán a számvizsgáló bizottság tette meg jelentését, mire a közgyűlés a bizottságnak a felmentvényt megadta. Jelentést tett még a kérvé­nyező bizottság, mire a közgyűlés Ditrói Mórnak elnöki működéséért jegyzőkönyvi köszönetét szavazva, véget ért. * (Jászay Mari bucsúzása.) E­bib­en egyik laptársunk Jászay Marinak a Vígszínháztól való bu­­csúzása alkalmából azt írja, hogy a kitűnő mű­vésznő, kinek a Nemzeti színházhoz való örökös szer­ződtetéséről már többször volt szó, ma még »szerző­dés nélkül áll«, sőt hogy e szerződtetésről Keglevich István gróf intendáns így nyilatkozott volna: »Jászai Mari az én színházamban nem fog föllépni, mert ne­kem nem konveniál!« Ezzel szemben, illetékes hely­ről szerzett információk alapján, megnyugtathatjuk az érdeklődőket, hogy az említett közlés nem felel meg a valóságnak. Beöthy László igazgató ma adta át a működési pótlékra vonatkozó pótszerződést Já­szay Marinak, aki április közepén lép fel először »Endre és Johanná«-ban. * (Szerződtetés.) Fenyvesi Emil, a Vígszín­ház kiváló művésze, újabb öt évre a Vígszínházhoz szerződött. — A kolozsvári Nemzeti színház új igaz­gatója szerződtette Beöthy Zsigmondot, a Magyar színház volt baritonistáját. * (Lakoma Gyöngyi Izsó tiszteletére.) A Vígszínház kedvelt művésze, Gyöngyi Izsó, tudvalevő­leg április hó 1-étől a kolozsvári Nemzeti színházhoz szerződött és hétfőn délután lép föl utoljára a Víg­színházban. Ebből az alkalomból az Otthon írói kör ma este kedélyes bucsulakomát rendezett a távozó művész tiszteletére. A vacsora során természetesen felköszöntőkben sem volt hiány. Az első toastot dr Molnár Gyula mondotta Gyöngyire, aki megha­tóban mondott köszönetet az iránta tanúsított baráti szeretetért. Felköszöntőt mondottak még dr Bélai Izor, Feld Zsigmond, Laczkó Andor és mások. * (Dr Váradi Antal jubileuma.) Szép fi­-­­ népét ül f. hó 31-én az országos színművészeti aka­démia. Ekkor lesz 25 éve annak, hogy, dr Váradi Antal mint tanár és az akadémia igazgatója az inté­zet élén áll. Ez alkalmat felhasználva az akadémia növendékei, szeretett igazgatójuknak ünnepet rendez­nek. A jubileumi bizottság ez után is felszólítja az akadémia volt növendékeit, hogy f. hó 31-én délelőtt 11 órakor mentül számosabban jelenjenek meg az ünnepély fényének emelésére. A jubileumi bizottság élén Bercsényi Béla tanár és Latabár Kálmán, az akadémia titkára áll. * (Filharmóniai hangverseny.) Mivel a tize­dik filharmóniai hangversenyre szóló jegyek mind el­keltek, a filharmonikusok vasárnap, márc. 31-én, d. u. VIl­kor a Vigadó nagytermében nyilvános főpróbát rendeznek, melyen épen úgy, mint az előadáson, elő­adják Kerner István vezénylete alatt Broulik Ferenc, s a Zenekedvelők Egylete énekkarának (Bellovics Imre igazgató) közreműködése mellett Berlioz nagy „Rekviem"-ot, népszerű helyárak mellett. * (Bödi Ellát), a debreceni színtársulat ked­velt koloratúr énekesnőjét, eljegyezte dr Balkányi Emil, kerületi tisztiorvos Debrecenben. Bödi Ella vég­leg megválik a színészettől. * (Diósyné Handel Berta), a m. kir. opera tagja, Hamburgban mint Fidelio nagy sikerrel fejezte be vendégszereplését. A művésznő meghívást kapott, hogy még az idén folytassa vendégszereplését a májusi Wagner ciklusban. Esti levél. — Tengerre magyar! — A képviselőházban ma arról is beszéltek, hogy miért nem megy tengerre a magyar? S az az egynéhány magyar tengeri hajóskapitány, aki mégis volna, miért cserél pályát, ha csak teheti! Van, aki szánt-vet; vannak, akik hiva­talokban vetik a betűt; kettő (gróf Batthyány Tivadar és Lukáts Gyula) a képviselőházban ül. — Hát miért vannak itt, ha tengerészek ? kiáltotta közbe egy szárazföldi hang. — Mert haza vágytak! válaszolta gróf Batthyány Tivadar. Nem tudom, szó szerint igy mondta-e, mert én álló huszonnégy esztendeje, hogy nem jártam a Ház (és a folyosó) tájékán, az esti lapokban meg egy kicsit sokféle a tudósítás. De beszédének értelme csakis ez lehetett, hiszen magyar tengerész szólt! „Haza vágytak !‘* E két szó tragikuma a szívembe hat. Mert értem és érzem. Életemből apránként már teljes egy esztendőt töltöttem a tengeren. Bohó szerelmem űzött s űzni fog még, ki tudja, hányszor ! Megcsaltam a szegény­séget, hitelen lettem a m­unkához, hogy imád­hassam e bolygócsillag természetének legmagasz­­tosabb csodáját, a tengert. S a hajón harma­dik-negyedik nap mégis mindig reám szakadt az a véghetetlen bánat: hej, jobb otthon! A Váci-utca szebb a tengernél! Hogy aztán a Váci-utcán megint csak a tengerre áhítozom, az emberi állhatatlanság, a bolond poézis és mit tudom én mi dolga. De a hazavágyódás, ez a nagy betegség, sehol sem lep meg ben­nünket oly hamar és oly könnyen, mint abban a kis idegen országban, azon a magányos vas szigeten, a tengerjáró hajón. Más, boldogabb nemzetek fia otthon tudja magát az Óceán közepén is, mert az a hajó nemcsak a nemzetközi jog szerint tartozik az ő hazájához, hanem oda köti minden: a nyelv, a szokás és az életnek minden szála. Az angol ember angol hajón angol földön van, az a steamer egy csöpp London. S így úsznak a ten­geren Franciaország, Németország, Olaszország árbocos darabkái . . . Csak a magyar földnek nincsen nyoma a vizeken. Az a felemás lobogó . . . Bizony nem való egyébre, mint hogy még fájóbbá tegye az egyedülvalóságot, a számkivetést, az idegenséget. A magyar kapitányok ? Némelyikről csak napok múlva tudtam meg, hogy magyar. Ők is énrólam. A hídon, az asztalnál mindenféle po­gány nyelveken beszélgettünk. Mind idegenek. Mert hát ki az ördög lehet magyar ? De mikor aztán egymásra ismertünk valahogyan, a szó-

Next