Pesti Hírlap, 1901. március (23. évfolyam, 60-89. szám)

1901-03-21 / 80. szám

1901. március 21., csütörtök.­­PESTI HÍRLAP ? —..........—.... .............................. ........—.............................. ..............—.....■—.....................■ ■ .­ ■­­ és Serpette; ezzel egyidejűleg kifejlődött a keringőn fölépülő osztrák-német Operette, amely főleg a Strauss, Millöcker, Supper, Zellner és Czibulka műveiben érte el tetőpontját. Azután e két operette-faj háttérbe szo­rult és másik két operette-irány lépett a helyére: francia vaudeville-operette és az angol tánc-operette, amely voltaképen nem más, mint énekes ballet és csak annyiban különbözik a tulajdonképeni tánc poémáktól, hogy a k­oreográfia mellett hely jut az énekes dikciónak is. Utóbb a francia vaudeville-operette is elmaradt és most az angol tánc-operette dominál. Az orfeum stílusa bevo­nult az operette színpadjára és a vig dalművet hatal­mába kerítette az angol excentric izlés. Ezeknek a szecessziós daraboknak nincs meséjük, nincs cselek­­vényök; az úgynevezett szöveg csak keretül szolgál a sok táncegyvelegnek, fölvonulásnak, csoportozatnak,­­tableaunak. Csak arra való, hogy alkalmat nyújtson a balletmesternek, világítónak, jelmezszabónak no meg a zeneszerzőnek is, hogy kifejthessék tehetségü­ket. Fődolog a jelmez és a trikó, a táncrythmusban mozgolódó női bájak együttes érvényesülése pikáns és többnyire erősen fűszerezett tánczene mellett. Ilyen operette a Gésák, Görög rabszolga, New­ York szépe, Postás fiú, ilyen a ma este bemu­tatott Cirkusz-élet is. Ikertestvére az előbbieknek. De rosszabb a többinél. Szövege az eddigieknél is unalmasabb és zenéje, néhány szám kivételével, tipikus sablonos angol tánczene. Levegőben kapálódzó trikós női lábak bujálkodása, csipkefodros selyem­szoknyák suhogása, közbe egy pár szó üres lapos dialógus, azután egy tánccal bevezetett és tánc­cal befejezett ének­szám — csupa kaviár és pezsgő egész este! Eleinte bizony jól esik, de utóbb enervál. A Cirkusz-élet meséjét nem mondjuk el. Isme­­rik olvasóink, annak idején elmondottuk, mikor a bécsi Carlszínházban előadott „Eine tolle Nacht“ című bohózatot ismertettük. Ebből készítették az angol át­­dolgozók — négyen vannak — a Cirkusz-élet szöve­gét. Igen ügyetlenül és rosszul. A szövegkönyv unal­mas és ostoba. Egyetlen mulattató epizódja, hogy egy apró, gyönge pincér — Kovács Mihály adja — küz­delemre szólítja a cirkusz nagyerejű díjbirkózóját; előbb leitatja, azután persze könnyű szerrel legyőzi. De a küzdelemnek nem vagyunk tanúi, mert a szín­pad a cirkusz foyerjét mutatja, a tulajdonképeni néző­téri és manieget pedig egy kérlelhetően függöny zárja el szemeink elől. Odabenn a cirkuszban jól mulatnak, mert hiszen halljuk a közönség nevetését, tapsait odabenn csupa ismert, jó zeneszámot játszanak — mi pedig idekünn unatkozunk és többnyire banális, üres zenét hallunk. Pedig Caryll és Monckton írták a zenét, a Sydney Jones munkatársai, kiknek sok-sok ötletes, pajkos dalt és tánc­zenét köszönünk. Az egyes zeneszámok közül említést érdemel: az első felvonásban Reginald, Dick és Biggs hár­masa, Favorita csinos belépője, Biggs és Lucile öt­letes kettőse, mely egész pantomimikai jelenetté szé­­lesedik, Dóra dala Párizsról és kettőse Dick-el, mely szintén egész lovardás produkcióvá fejlődik, Reginald dallamos parazol-kupléje és ennek pendantja, Dick esernyő dala, valamint a finale, melyből különösen Biggs tragikomikus opera-áriája és a „jó éjt“ refrénű dal emelkedik ki; a második felvonásban Albertoni lovagló-kupléja, Dóra dala a „jel felém, várlak én“ refrénnel, a Dóra és Biggs tréfás clown-kettőse és Favorita spanyol tánca, míg a harmadik felvonásban egyedül Dóra dala és a snále érdekel. Ezen zeneszámok közül egy-kettő talán pol­gárjogot szerez tánctermeinkben is, de azért ez a zene távolról sem számíthat olyan népszerűségre, mint aratott a Görög rabszolga vagy Gésák zenéje. Az előadás kitűnő volt. Küry Klára újra meg­mutatta, hogy a legjelesebb operette Loubrette, aki nélkül népszínházi siker már el sem képzelhető. Eleinte könnyen érthető elfogultsággal küzdött, de csakhamar föltalálta magát és úgy győzött, amint akart­a énekkel, játékkal, tánccal. Szép sikere volt, mint említettük, Bojár Terusnak is a Fedák által visszaküldött szerepben, úgyszintén Kápolnai Irén­nek, aki kedves Lucille volt. Szirmai, Németh Jó­zsef, Kovács Mihály, Solymosi, Raskó, Kiss Mihály jók voltak, mint mindig. A szövegkönyv fordításával Faragó Jenő és Fái J. Béla dicséretes munkát végeztek. (—Ids.) * (Az operaházban) holnap, csütörtökön, „Teli Vilmos“ kerül szinre Takátscsal a címszerep­ben. A többi szerepekben közreműködnek: F. Fenny I., Válent V., Payer M., Alberti Werner, Komár., Szendrői., Ney D., Kiss B., Déri és Hegedűs. Déri a „Halász“ szerepét ezúttal először énekli. A dalmű­ben előforduló táncokat Balogh Szidi, Schmidek Gizella, és Gászner Boriska adják elő. Az előadást bérletfo­­lyamban (évi bérlet 42. sz., havi bérlet 10. sz.) tartják. * (Filharmóniai hangverseny.) A mai hang­verseny két érdekes újdonsággal és egy érdekes ven­­dégművésznővel ismertetett meg bennünket. Az új­donságok közül az egyik hazai, a másik északi, nor­vég eredetű. A vendégművésznő a jelenleg Berlin­ben működő Behr Teréz artistanő, Gerster Etelkának jeles tanítványa. A hangversenyt Szabados Károlynak, a Vióra szerencsétlen szerzőjének »Romeo és Julia» című nyitányával kezdték meg. Igazán kár, hogy csak ma, midőn Szabados már rég oda költözött, ahol nincs mellőzés, hogy csak ma ismerkedtünk meg ezen fia­talkori művével. Nyitányát mint tizenhat esztendős zeneakadé­miai növendék írta meg, mégis csak most került elő­ször előadásra. Tény, hogy kezdetleges mű, de ha annak idején bemutatásra kerül, talán más fordulatot vett volna Szabados életpályája és olyan tehetséget menthettünk volna meg az életnek, ki a magyar zene föllendítése körül talán érdemeket szerzett volna. Sza­bados nagy híve volt Wagner és Berlioznak, bizo­nyítja ezt ma előadott műve is. Malabús themával indul meg, hárfa-kiséret és tompított hegedűvel. A főthema csupa dallam, hegedű és cello váltakozóan adja elő ; sötét, komor hangulatot keltő mellékthema után hosszan kitartott akkorddal végez. Nem sok az invenciója, de elárulja a nagy tudást. A műsor második és negyedik számát Behr Teréz úrhölgy berlini hangverseny énekesnő töltötte be, ki Beethoven »In questa tomba oscura« és Gior­­dani »Caro mio ben« kezdetű dalaival, különösen ez utóbbival egy csapásra megnyerte a közönség tetszé­sét; énekelt még Schubert, Brahms, Tschaikovszky és Corneliustól dalokat; ezek közül Tschaikovszkynak »Bálon« kezdetű dalát meg is kellett ismételnie. Behr Teréz úrhölgy rendkívül distinguált alt énekesnő, bársony, sima hangját azonban a kis teremben jobban érvényesíthetné. Bach Hl. Suitjéből (D dur) leginkább az isme­retes Air tetszett legjobban. A hangversenyt Svendsen szimfóniájával, (D dur 4. mű) egy minden izében mo­dern, szindusan instrumentált remek­művével fejez­ték be. Svendsent közönségünk csakis oktettjének és Carneváljának előadásából ismeri. Ez a ma hallott szimfóniája komoly, tartalmas mű, csupa erő és in­venció. Különösen tetszett a kedves, pikáns scherzo, míg az előző tétel inkább mélabús érzelgőségével hatott. A szimfónia minden egyes tételét lelkesen meg­tapsolták, de azért a legnagyobb siker mégis Behr Teréznek jutott. (L.) * (Primadonnák.) A Magyar színházban hol­nap, csütörtökön, hosszabb pihentetés után ismét Ma­­der Raoul és Pásztor Árpád melodikus operette­je, a Primadonnák kerül színre. A főszerepeket ezúttal is Szoyer Ilonka, Margó Zelma, Sziklai Kornél és Báthonyi Ákos játszszák. * (A Gyurkovics lányok századszor.) Herczeg Ferenc kitűnő életképe, A Gyurkovics lá­nyok e hónap 26-án kedden éri meg a századik elő­adás ritka ünnepét a Magyar színházban. A népszerű darab 1899. január tizenhetedikén került először szinre, 1899 április 26-án adták ötvenedszer, és alig két esztendő alatt érte meg a századik előadást, ma­gyar vígjátéknál eddig páratlan sikert. A jubileum alkalmából a színház a következő statisztikát állította össze . A főszereplők közül Gyurkovicsnét, Szilassy Rózsa 100-szor, Katinkát, Ráskay Emilia 11-szer, Rózsa Lili 87-szer, Kürthy Sári 1-szer és Dóry Margit 1- szer, Sárit Aranyossy Janka 80-szor, Dóry 9-szer, Báthory Gizella 91-szer, Ellát Bilkey Irén 74-szer, Szende Rózsi 2-szer, Gombaszögi Margit 21-szer, Bé­res Mariska 3-szor, Micit Somló Emma 1­9-szer, Rás­kay Emilia 60-szor, Aranyossy Janka 21-szer játszotta. A férfiak közül Radványi ezredest Molnár László 99- szer, Pintér Imre 1-szer, Horkay Ferit Ráthonyi Ákos 74-szer, Vidor Dezső 5-ször, Füredi Béla 21-szer, Kemény Tónit Odry Zuárd 96-szor, Vidor Dezső 4- szer, Sándorfit Füredi 77-szer, Szilágyi Vilmos 23-­ szor, Gidát Rózsahegyi Kálmán 77-szer, Vidor Dezső 11-szer Sziklai Kornél 1-szer, és Palásthy Sándor 11-szer adta. Mind a száz előadásban közrenyűközött: Szilassy Rózsa, mint özvegy Gyurkovicsné, továbbá: Giréth Károly — Semessey, Kardos Andor — Jankó­ és Bessenyei Miklós — cigányprímás. Az e hó 26- iki díszelőadásra — amelyen Herczeg Ferenc is je­­­en lesz — jegyek már ma kaphatók a színház jegy­pénztáránál és a városi jegyárusító helyeken.­­ * (Ünnepnapi előadások a Vígszínházban.). Vasárnap és hétfőn, Gyümölcsoltó Boldogasszony nap­­­ján, négy előadás lesz a Vígszínházban. Este a fran­­­cia színészek játszanak, vasárnap délután az „Ocskay­ brigadéros“ megy, először délutáni előadásnak, ha­ nem a szokásos mérsékelt, hanem a rendes helyára-',­kon, hétfőn délután pedig a huzamosabb idő óta nem­ adott „Takácsok* Jászai Marival kerül szinre.­­ * (Gyermekszínház.) Az idei évadban csü-­­törtökön kerül szinre utoljára Hófehérke és a hét törpaj című dalos, táncos tündérrege. Az idén még csak három előadás lesz és minden alkalommal a legkedveltebb műsor­darabok közül fog egy-egy színre kerülni. Je­gyek már délelőtt kaphatók. Az előadás fél 5 órakor kezdődik. * (Színészek közgyűlése.) Az országos szí­­­nészegyesület közgyűlésének ma volt második napja,­ melynek napirendjét az interpellációk töltötték be.­ Ditrói Mór elnök megnyitván az ülést, Iháry Ele­­­mér a győri színház ügyét hozta szóba, azt kérdi :­ mi indította az igazgatótanácsot arra, hogy Balla Kál­­­mánnak az igazgatói engedélyt az uzussal és törvé-­ nyekkel ellenkezőleg nem virágvasárnaptól, hanem­ ősztől engedélyezte?­­ Hasonló értelemben interpellált dr Janovics, Jenő is, kérdve, hogy hajlandó-e a tanács elnöke föl-­ világosítást nyújtani a közgyűlésnek azon indokokról,­ melyek a tanácsot erre az alapszabályellenes fölter­j­­esztésre bízták ? Elnök válaszában kijelenti, hogy a tanács jól megfontolta határozatát. Hangsúlyozza a helyzet ki-­­vételes voltát, de hozzáteszi, hogy ezzel a tanács­ precedenst alkotni nem akar.­­ Janovics nem nyugszik meg az elnök válaszá­ban. Látja a tanács jóakaratát az igazgatóval, ha­nem­ a színészekkel szemben. A kivételességet nem­ lehet elfogadni, mert a jövőben precedenssé fog válni. A közgyűlés a választ tudomásul vette. Interpellált még Arkövy Vilmos, mely után Egry Kálmán rosszalásának adott kifejezést afölött,­ hogy gróf Festetics Andor, a vidéki színészet főfel­­­ügyelője, a közgyűlésen nincs jelen. Ditrói elnök el­foglaltsággal menti a gróf távolmaradását. Jelenti ezután elnök, hogy a betegen fekvő Bibáry József, az Országos Színészegyesület tiszte­letbeli elnöke, kinek a közgyűlés névnapja alkalmá­­ból küldöttségileg óhajtotta kifejezni jókivánatait, a­ küldöttséget nem fogadhatja. Janovics meleghangú üdvözlő iratot fogalmazott, amelyet postán küldenek­ el a beteg Ribárynak. Ezután áttértek az Országos Színészegyesület szabályrendeleteinek tárgyalására.­­ A részletes tárgyalás alatt nagyobb vitát kel­tett a „Fegyelmi­­vétségek“ fejezetében az 5. §. f) pontja, mely a következőképen hangzik : „Fegyelmi vétséget követ el, aki erkölcsöt sértő színdarabokat és irodalmi színvonalon alul álló fércműveket ad elő s a szinlapokon a szí­nészetet sértő reklámokat használ, aki a dara­­­bok címeit a közönség megtévesztésére meg­­­változtatja.“­­ Beöthy László, a Nemzeti szinház igazgatója­, e pontban cenzúrát lát és indítványozza, hogy a pont első része, ami az erkölcsöt sértő színdarabokra és­ az irodalmi színvonalon alul álló művekre vonatko­zik, hagyassák ki. Indítványát pártolják Komor Gyula, Márkusi József és még többen és a közgyűlés szótöbbséggel ez értelemben határoz. A közgyűlés délután folytatta a törvényjavas­lat többi pontjának tárgyalását. * (Az Aurora) irodalmi és művészeti kör jól si­került hangversenyt rendezett a belvárosi Sas-kör­ dísztermében. Az est műsora a következő volt: Magyar népd­alokat cimbalmon játszott Kleintz Ágnes; Lina-­ dalok, írta és fölolvasta Tömöri Stanisits Jenő; „Lam­­mermonn Lucia“ ábránd, zongorán előadta Bohnert József; ária a Csempészekből, énekelte Bohnert-] Giordano Mariette; Istvánffy Gyula festő­művész fölolvasást tartott a művészetről; Márkus Aranka egy románcot énekelt Halévy Zsidónőjéből; Hubay­ Csárdajelenetét hegedűn előadta Sió Aladár és verseit szavalta el Szentessy Gyula. A műsort tánc követte. * (A filharmóniai hangversenyek) ez idei sorozatát hétfőn ápril 1-én fejezik be Berlioz Hektor nagyszerű „Requiem“ (grande messe des morts) élő­ adásával. Ez a mű tenor magán­szólam, vegyes kar­os öt zenekarra van írva. Közreműködik Broulik Ferenc és a Zenekedvelők Egylete teljes énekkara,­ melyet Bellovics Imre igazgató tanított be. Ezen hangversenyt Kerner István vezényli, most Richter­ János nem jöhet. Viktória angol királynő halála ugyanis a londoni hangversenyek előadását vonta maga után, s ez akadályozta a mestert eljövetelében. Hogy mily nagy az érdeklődés ezen nagyszabású elő­adás iránt, legjobban mutatja az a körülmény, hogy a napi jegyek legnagyobb része már elkelt.

Next