Pesti Hírlap, 1901. május (23. évfolyam, 119-147. szám)

1901-05-01 / 119. szám

vazása a javaslat sokat vitatott 27. §-a fölött, meg­mutatta, hogy a szabadelvű párt meggyőződését nem lehet olyan nézetekkel megingatni, amelyek, ha még oly hangzatosak is, következményeikben kétes hatást gyakorolnának az ország gazdasági fejlődésére. Széll Kálmán miniszterelnök ismételten kijelentette, hogy az ország gazdasági erejének fejlődését csak a libe­ralizmus­ biztosíthatja, a liberalizmus pedig nem tűr­­ előítéletet a gazdasági életnek egyik vagy másik for­mája iránt, hanem arra törekszik, hogy úgy a tőkét, mint a mezőgazdaságot és az ipart az általános fej­lődés szolgálatába állítsa, anélkül, hogy az egyik vagy a másik termelési tényezőnek a többinél na­gyobb erkölcsi értéket tulajdonítana. A mai szavazás megmutatta, hogy a szabadelvű párt minden támadás ellenére és a végrehajtásban netalán mutatkozó hibák dacára is bízik benne, hogy annyiszor kipróbált elvei előmozdítják az ország javát és megmutatta, hogy ezektől az elvektől a szabadelvű pártot eltántorítani nem lehet. A felekezeti iskolák ingatlanai. A feleke­zeti iskolák alapvagyonát képező ingatlanok tekinte­tében az igazságügyminiszter legközelebb elrendelte, hogy minden oly esetben, midőn valamely felekezeti iskolának alapja vagy javadalma gyanánt telek­­könyvezett ingatlan tulajdonosának személyében vagy az ingatlan érintett rendeltetésének telekkönyvi ki­tüntetésében változás történik: a telekkönyvi ható­ság kötelességének tekintse a bejegyzést elrendelő végzést tudomás végett az illetékes kir. tanfelügyelő­nek hivatalból megküldeni. Főispán és pártmozgalom. Báró fejérváry Imre, Baranyavármegye főispánja a következő nyilat­kozatot közli: „A Magyarország“ politikai napilap folyó hó 30-diki számában „Választási mozgalmak“ cím alatt a „baranyamegyei szabadelvű párt megala­kulásáról“ szóló közleményében annak elhitetésére, hogy a vármegyei szabadelvű párt csak a hivatalos apparátus teljes igénybe vételével alakulhatott meg, a többek között a következő kitétel foglaltatik: „Ez után a főispán berendelte a 7 főszolgabírót, kiknek a legszigorúbban meghagyta, hogy a falubeli embere­ket rábeszélés és szükség esetén napidíjigérés mel­lett rendeljék be folyó évi április hó 23-án Pécsre, a megyeházához“ . . . Midőn ezennel kijelentem, hogy ez állítás a valóságnak meg nem felel, egyben az idézett sorokban foglalt inszinuációt a leghatározot­tabban visszautasítom. Báró Fejérváry Imre, Baranya­vármegye főispánja“. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A zárszó jogával bíró képviselőknek, Pichlernek és Rakovszkynak, a fölszólalása ma­radt csak mára az Adria adómentessége kérdé­sében. S megélénkült kora időben az egész képviselőház. Délelőtt tíz órakor, amikor más időben csak a kihallgatásra váró vidéki nagysá­gok láthatók a folyosón, most a kormánypárti képviselők egész zaja mutatkozott. Élénk kedv uralkodott a honatyák között, a múlt napok aggodalmai eloszlottak, a pártkörből megnyug­vást hoztak magukkal s teljes bizalommal ké­szen állottak, hogy az adómentességről szóló 27-ik pontot megszavazzák. A békét a keres­kedelmi miniszteren kívü­l a miniszterelnök sze­rezte meg, módot találva arra, hogy az első szakasz tárgyalásánál biztosítékot szerezzen minden kétség kiküszöbölésére. Amily mértékben erősödött a szabadelvű párt, olyan arányban gyöngült az ellenzék harc­készsége. Már a függetlenségi képviselők pél­dául a folyosón nem is beszélgettek az Adria­­javaslatról, hanem inkább a választási készülő­désekről s ezzel együtt hogy miképen lehetne megszabadítani a függetlenségi pártot legalább a választások idejére a testvérháborútól. Szó volt a Kossuth-párt és az Ugron-párt teljes egyesítéséről is, de egy időre ez csak terv maradt. A néppártot is erősebben foglalkoztatták az egyetemi dolgok, mint az Adria-j­avaslat, de itt még inkább volt hangulat arra, hogy az ob­­strukció külső jelvényeit megmutogassák. A zárszavas szónokok részére — dacára, hogy a kormánypárti képviselők nagy része itt volt — kevés hallgató akadt, míg a folyosó és a buffet tömve volt. Fichler Győző kezdte a sort, beszámolva a hosszú vita tapasztalatairól. Előbb azonban házi perpatvart kellett elintéznie, mely az Adria vitában együtt harcoló függetlenségi és néppárt között keletkezett, miután Rakovszky megrótta azt, hogy a függetlenségi párt nem vett teljes erővel részt a vitában. Pichler is azzal vála­szolt, mint amivel Győry Elek, csakhogy vala­mennyire határozottabban utalva arra, hogy hát kövesse a néppárt a függetlenségi pártot abban, hogy a liberális eszméket szolgálja s ne járjon a sötétségben. Célzás volt ebben a felekezeti mozgalmakra és általános helyesléssel is talál­kozott. Rakovszky István válaszolva a megro­vásra, büszkélkedett azzal, hogy a néppárt mily erősen helytállott az exlex idején, de az egyház­­politikai dolgokra nem reflektált. Mind a két szónok beszédének többi része is­métlése volt a vitában eddig hallott kifogásoknak Élénkség volt eközben, a Pichler beszéde alatt, amikor Kulik Béla egy rendreutasítás miatt összekülönbözött Berczel Dezső elnökivel, aki kénytelen volt a rendreutasítások egész skáláját fölhasználni Kubik ellen s odáig menni, hogy a mentelmi bizottsághoz való utasítást is kilátásba helyezte. A párbeszédekkel is végezvén, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter emelkedett szó­lásra. Ekkor felébredt egy kicsit az obstrukciós kedv is. — Vonja vissza! — kiáltották karban a miniszter felé. Darabig nem is engedték szóhoz jutni, hanem a „vonja vissza!“ kiáltásokkal töltötték be a termet. Végre lecsendesedtek erre a biztatásra: — Hallgassák meg, hátha vissza akarja vonni ! Hegedűs miniszter azonban nem ezt tette, hanem a legszükségesebbeket mondotta el a régi, de felújított kifogásokra és ismételten ki­mutatta, hogy a szerződés az ország kereske­delmi és gazdasági érdekeire hasznos. Aztán nagy mozgás közt megtörtént a szavazás név szerint. Az elnök a G betűt sor­solta ki, hogy ennél kezdődjék a névsor-olva­sás. Rögtön keresték rá a kadenciát az ellen­zéken s megtalálták ebben : — Gyalázat! Galádság! A németül gondolkozók frappánsabbat sü­töttek ki, igy: — Hegedűs geh’! A kormánypárti szavazók nevei után a baloldalról gúnyos megjegyzéseket kiáltottak: — Oh, oh! No, no ! Ejnye, ejnye! — hallatszott legsűrűbben. Geréb Bélának a szavazása után ezt mondták: — Ez az első szavazása! Jól kezdi! Horánszky Nándor „igen“ szavazatát nagy zúgással s e gúnyos kiáltással fogadták: — Éljen a fúzió ! A vége az lett, hogy az adóelengedésről szóló pontot 188 szavazattal elfogadták s a ha­tározati javaslatot elvetették. A Ház igen megkönnyebbült s a képvise­lők sietve igyekeztek ki a fülledt levegőből. Pedig a következő szakasznál Major Fe­renc beszélt, aki azt remélte, hogyha eddig tíz beszédét nem hallgatták meg, a szavazás sike­rének örömére a tizenegyediket figyelemmel kisérik. A vitát csütörtökön folytatják, mert hol­nap, május 1-én, nem lesz ülés. Az ülés elma­radásának okául nem május elsejét jelölték meg, hanem azt, hogy az összeférhetetlenségi bizott­ság tanácskozik. .. A képviselőház ülése április 30-án. Elnök : Perczel Dezső. Jegyzők : gróf Ester­házy Kálmán, Dedovics György, Buzáth Ferenc. A miniszterek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Lu­kács László, Hegedűs Sándor, Plósz Sándor, Darányi Ignác, Wlassics Gyula, gróf Széchenyi Gyula, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után az Elnök be­mutatja a földmivelésügyi miniszter átirata kapcsán a Gödöllőn az Erzsébet-szobor leleplezésére szóló ud­vari meghívót. A képviselőház az ünnepélyen kül­döttséggel képviselteti magát. Akik részt akarnak venni, a háznagyi hivatalban jelentkezhetnek. Következik az Adria szerződése becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat részletes tár­gyalásának folytatása. Elnök jelenti, hogy zárszóra joga van Pichler­ Győzőnek és Rakovszky Istvánnak; az előadó nem él a zárszó jogával. Fichler Győző visszautasítja Rakovszky ama vádját, mely szerint a szélsőbal e javaslat ellen nem teljesítette kötelességét. Ez a vád arra való volt, hogy a szélsőbalt a választásnál egy kalap alá vonja az Adria-javaslatot támogató kormánypárttal. Tiltako­zik a kormány németnyelvű lapja ellen, amely azt hirdeti, hogy a javaslat ellenzői voltak ép a tőke el­len folytatnak háborút. (Mozgás.) Ez rágalom. Rága­lom az is, hogy a szélsőbal a néppárttal szövetkezett volna reakcionárius célra. Bizonyítja, hogy számos járatot az Adria, mint jövedelmezőt, már bevezetett üzletébe, most pedig az állam e járatokért szubven­ciót ad, sőt re­akciókat is. Különös, hogy azokon a járatokon, amelyekért az Adria nem kap szubven­ciót, olcsóbb a szállító­díj sokkal, mint azokon a já­ratokon, amelyekért szubvenciót kap. Még különö­sebb, hogy a magyar gyógyítófi­kereskedők Hambur­gon át szállítanak, mert nem bírják el az Adria tari­fáit. Az osztrák kormány persze kikötötte magának a Lloyddal szemben azt, hogy a tarifát ő állapítsa meg, a magyar kormány az Adriával szemben ezt a jogot magának nem szerezte meg. Ennek következtében az Adria egyes vonalakra százhúsz százalékkal emelte díjtételeit. (Folytonos zaj.) Kubik Béla: (A jobboldalra mutat.) Az nem megy, amit ott csinálnak! (Halljuk! Halljuk ! a bal és szélsőbaloldalon. Zaj és mozgás jobbfelől.) Beszél­jen csak valamelyik miniszter, akkor úgy rázza majd a csengetyűt. (Folytonos zaj. Ez nem megy.) Elnök : Kubik Béla képviselő urat rendre uta­sítom. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobb­oldalon.) Kubik Béla: Nem törődöm vele. (Nagy zaj és élénk mozgás a jobboldalon.) Elnök :A képviselő urat újból rendreutasítom. (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ez az igazság! Megmondom nyíltan, mindig megmondtam. (Folytonos nyugtalan­ság a Ház minden oldalán.) Elnök: (Csenget.) Ha képes lennék az elnöki székből minden egyes képviselőnél a csendet helyre­állítani, úgy hogy innen egy drót vezetne minden egyes képviselőhöz, akkor lenne csönd . . . (Folyto­nos nagy zaj és nyugtalanság a Ház minden ol­dalán.) Kubik Béla: Rosszul esik az igazság, ennyi az egész. (Nagy zaj.) Engem el nem hallgattat, mi-­­kor arról van szó. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök­: Rendre utasítom ismét Rubik Béla képviselő urat! Én nem hallgattatom el, de az ildom is úgy hozza magával, az ildom, a műveltség és az a kötelesség, amelylyel a képviselő urat ide küldik, hogy az elnöki rendreutasítást respektálja. (Élénk helyes­lés jobbfelől. Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szél­sőbaloldalon.) Z­ubik Béla: Az elnöki széket kellene megbe­csülni tudnia. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Kubik képviselő urat újra rendreuta­sítom és ha a képviselő úr folytatja, kérni fogom a Házat, hogy a házszabályok értelmében az ügyet a mentelmi bizottsághoz utasítsa. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellentmondások a bal- és szélső­baloldalon.) Csöndet kérek. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Ott lármáznak !) Minden oldalról csendet kérek! Fichler Győző hivatkozik a szabad hajózásról szóló törvényre s azt úgy magyarázza, hogy amely hajó­zási vállalat szerződési viszonyban van az állammal, an­nak csak azon szolgálmányok utáni jövedelme lesz adómentes, amelyeket nem köteles teljesíteni, ame­lyekkel tehát a magyar kereskedelem, a magyar ipar és a magyar állam érdekeit jobban istápolja, mint amennyire kötelezve van. Felhívja a minisztert, győződjék meg, hogy vajon Plósz Sándor és Szilágyi Dezső másképen magyarázzák-e ezt a rendelkezést, mint szóló. (Felkiáltások a szélső­baloldalon.) Hiszen nem is lehet másképen magyarázni! Hiszen talán csak magyarul van !) Kéri a Házat, hogy ne szavazza meg az adómentességet. (Hosszas élénk helyeslés és él­jenzés a bal és szélsőbaloldalon.) Rakovszky István kijelenti, hogy nem emelt vádat a 48-as párt ellen, hanem csodálkozását fe­jezte ki, hogy oly kevesen vettek részt a vitában. Pichler hibát nem követett el, mert ő derekasan ki­vette a vitából az oroszlánrészt. Hivatkozik arra, hogy a néppárt helyt állott mindig, így leginkább mikor az ország alkotmánya forgott veszedelemben. Konstatálja, hogy az ellenzék nem a tőkét támadta, hanem az elhatalmasodott tőkének visszaélései ellen kelt harcra. Kár volt Pichlernek akkora fontossá­got tulajdonítani ama német lapnak. Gyönge csizma­­dialegény volna az, aki nem tudná, mikép csinálják a szubvenciós lapokat. Ilyen törvény, mint a mostani, abban az időben keletkezett, amikor a pénzerő ha­talmába kerítette a kormányokat s megvásárolt em­bereket tartott a pártokban. Csakhogy azóta nagyot fordult az idő. A szentséges nagytőke nem túlságos szent már, az emberi nyomorúság bátran hozzányúl már a nagytőkének osztogatott privilégiumokhoz. Saj­nálatos, hogy az egyenlő teherviselés elvét megcsu­­foló 27. §-t a néppárt s általában az ellenzék nem tudja megbuktatni. Ez a javaslat hasznot biztosit PESTI HÍRLAP 1901. május 1., szerda. 3

Next