Pesti Hírlap, 1901. május (23. évfolyam, 119-147. szám)
1901-05-12 / 129. szám
líbí1. május 12., vasárnap. P E S T 1 N I K L A P 5 szót, melyben a személyi tekintetek figyelembe vétele ellen tiltakozott, lelkesedéssel üdvözölte. Ellenben kedvetlen hatást keltett a gróf Széchenyi Aladár fölszólalása. Nyugtalanul hallgatták. A nemesség előjogairól való fejtegetésében határozottan konzervatív vonásokat fedeztek föl. Ma még nem került dűlőre a dolog. Holnap beszél Szilágyi Dezső, kinek fölszólásától a hangulat javítását várják. Az értekezletről a következő tudósítás számol be: Az országgyűlési szabadelvű párt báró Podmaniczky Frigyes elnöklésével tartott mai értekezletén megkezdte az összeférhetetlenség tárgyalását. Rohonyi Gyula előadó röviden rámutat a törvényjavaslat keletkezésének indító okaira s a törvényjavaslathoz csatolt indokolásra; fölemlíti, hogy a bizottsági tanácskozás folyamán szükségesnek mutatkozott új eljárási tervezet kidolgozása is. Ezek után ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Tisza Kálmán úgy fogja föl a párt tagjainak kötelességét, hogy amidőn aggályaik vannak, azokat itt a párt kebelében jelezzék. Nem tartja e törvényjavaslatot szerencsésnek; nem helyeselheti azt, hogy az államgazdaság teréről leszorítsunk olyan egyéneket, akik eddig a közre nézve haszonnal működtek. Még ebben sem már egyenlő mértékkel a törvényjavaslat; a dohánytermelésre és szeszkontingensre nézve megtarthatják azt, ami az illetőknek eddig volt, de aki pénzügyi vállalatoknál működött, az inkompatibilissé lesz, bármily érdemeket szerzett is az illető intézet fölvirágoztatása körül, amivel országos érdeket is szolgált. Vannak a törvényjavaslatban egyéb hiányos intézkedések is. Mindezek dacára általánosságban elfogadja a törvényjavaslatot, mert maga is óhajtja, hogy ez a nagy port fölvert kérdés elintéztessék és mert reméli, hogy a részletes tárgyalás során legalább némely hiányai orvosolhatók lesznek. További magatartását attól teszi függővé, hogy mi lesz az, amit a részletekben javítani lehet. Ma még semmi irányban nem köti le magát. Tiltakozik minden oly föltevés ellen, mintha ez fenyegetés akarna lenni. Ez csak a párt iránti kötelesség. Fenyegetéssel élni már csak azért sem lehet szándékában, mert nem akarja magát nevetségessé tenni. Olyaunkumot, mely a törvényjavaslat sorsát a főrendiházra való kiterjesztéssel kötné össze, egyáltalán nem tart szükségesnek. Az ország érdekében s a Ház jövő nívója szempontjából igazán óhajtja, hogy a törvényjavaslat némely lényegesebb hiányai az ország érdekében javíttassanak és fölkéri erre úgy a miniszterelnököt, mint a párt minden tagját. (Élénk helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök köszönettel és elismeréssel adózik előtte szólónak, hogy a vita elején kifejtette álláspontját s megismertetett aggályainak egy részével. Kötelességének tekinti saját álláspontját is közölni a párttal, mely őt és a kormányt több mint két év óta odaadó támogatásában részesítette. Az inkompatibilitás kérdését nem ez a kormány vetette föl. Terhes örökségként vette ezt át s kötelessége volt beváltani azt, amit programbeszédében megígért e pártnak. Megoldásra kell vezetni e kérdést már csak azért is, mert nem szabad azt még terhesebb örökségül átbocsátani a jövő országgyűlésre. Nem tett kormány- előterjesztést, követte azt az utat, melyet a bizottság kiküldésével maga a ház jelölt meg. Nézete az volt, hogy a Ház a bizottság kiküldésével nem kiterjesztő irányú, hanem az 1875-iki törvény szellemének és elveinek megfelelően formulázott törvényt akart. Ellenezte a bizottságban is az '1876-iki törvény szellemén túlmenő módosításokat,de hozzájárult azokhoz, amelyek magából a törvényből folytak. A részleteknél vitassunk meg behatóan minden kérdést és módosítást, de ő ezt a törvényjavaslatot egészében és lényeges tartalmára nézve a Házban pártolni fogja. Vizsgáljuk meg az egyes módosításokat a maguk tartalma és értéke szerint; egy pontra nézve szólónak magának is lesz módosítása; az oly módosításokat azonban, melyek az 1875-iki törvény szellemével meg nem egyeznek, elfogadhatlanoknak tekinti. Ami azt illeti, amit Tisza mondott, hogy az államgazdasági foglalkozásból kiváló egyéniségek ki fognak záratni, ezt mélyen sajnálja, de személyes tekintetek alapján törvényt alkotni nem tud.(Élénk helyeslés.) Senkire nem gyakorol pressziót, senkitől nem pretentálja, hogy a javaslat bármely részletét megszavazza, de ha egy kormány ily kérdésben állást foglalt és a megoldást programmjába fölvette s azt nem tudja dűlőre vinni és a törvényjavaslat bármily okból nem válnék törvénynyé, ez oly sikertelenség lenne, amelynek terhe alatt a feladatait komolyan átérző kormánynak lehetetlenség lenne állását megtartania. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Hieronymi Károly a miniszterelnök kijelentésének lényegét abban látja, hogy a javaslat törvényerőre emelkedéséhez állását köti, hozzátévén azonban, hogy szívesen megbeszél minden részletet. Nem személyes kivételeket óhajt, de elvi szempontból szól a javaslathoz, amelynek nagy részét elfogadja, amelyhez általánosságban is hozzájárul, de amelynek több intézkedésével sajnálatára nem ért egyet. Nevezetesen az 5. és 8. szakaszokkal, melyek egész osztályokat kizárnak a képviselőségből, mint pl. az iparosokat és gyakorlatilag az ügyvédeket is és még a mezőgazdasággal foglalkozókat is fölöslegesen kellemetlen helyzetbe juttatják. A 8. §-t egészen törlendőnek véli. Nézete szerint rossz összeférhetetlenségi törvény az, mely a politikai és közgazdasági tényezők között válaszfalat húz. Kéri a miniszterelnököt és az értekezletet, vegyék észrevételeit szives figyelmébe, talán fognak bennök elfogadhatókat is találni. (Helyeslés.) Széchenyi Aladár gróf lelkes hive lévén a miniszternek, tiltakozik az ellen, mintha szavai az ő személye ellen irányulnának. A miniszterelnök az ország javára nagy és fontos missiót teljesít s mig azt meg nem oldotta, nem távozhatik helyéről. Mindez azonban szólót nem gátolja a törvényjavaslat kritikájában. A törvényjavaslatot nem tartja szerencsésnek , a bizottság gyakran túl lőtt a célon. Nem látja be, hogy nálunk szükség volna ily túlhajtottan szigorú törvényre. Ha a javaslat törvény lesz, kötéllel kell majd képviselőket fogni. Valóságos merénylet ez a középosztály, a nemesség ellen, amely ezzel teljesen leszoríttatik a közpályáról; azon elemek megjelenése pedig, amelyek helyét majd elfoglalják, nem kívánatos az országra nézve. Mindnyájan kívánjuk, hogy a képviselők ne juthassanak mandátum révén jogtalan előnyökhöz, de egyesek túlkapásai és főleg a Bánffy-kormány hanyagsága miatt miért kellene az egészet sújtani ? Egyszerűen végre kellene hajtani az ezernyolcszázhetvenötödik törvényt annyi módosítással, hogy a végrehajtás más fórumra bizassék. Nem érti, miért kívánja a miniszterelnök ezt a szigorú törvényt, holott épen ő mutatta meg hosszú évek során, hogy egy képviselő mily kiváló érdemeket szerezhet közgazdasági tevékenységével. Ha Széchényi István gróf élne és itt lenne, a Tisza-szabályozás, a Dunagőzhajózás és más vállalatai révén ő is inkompatibilis lenne. Szóló még a bizottságról sem tételezi fel, hogy a legnagyobb magyart ki akarná a képviselőházból rekeszteni. Az Adria-szerződésnél a párt néma rezignációval szavazta meg az adómentességet, a miniszterelnök azonban bölcs módosítással elvette a dolog élét. Most is ilyen a helyzet. Vegye a miniszterelnök fontolóra az aggodalmakat, találja el a helyes középutat és ezzel újra be fogja bizonyítani, hogy a miniszterelnökségre ő a legérdemesebb ember. (Élénk helyeslés.) Gróf Tisza István két eszmekört lát a javaslatban. Az egyik a tisztesség, a másik a szorosan vett inkompatibilitás kérdéseit öleli föl. Az elsőre nézve változatlanul elfogadja a törvényjavaslat diszpozícióit. A másikhoz tartozó diszpozíciók köre szoros összefüggésben áll a parlamenti kormányzat rendszerével s a kormánybuktathatási joggal, amiből foly, hogy az inkompatibilitás kiterjesztése a főrendiházra elvi szempontból sem lenne helyes. Elismeri, hogy a legradikálisabb megoldás lenne minden üzleti összeköttetést az állammal összeférhetetlennek mondani ki. Megtehetik ezt más szerencsésebb államok, de a legmesszebbmenő kár okozása nélkül ez nem lehetséges nálunk, hol az ipari tevékenység kilenc tizedrésze még hosszú ideig nem képzelhető másként, mint több-kevesebb összeköttetésben az állammal. Az utolsó húsz év alatti fejlődés soha sem következett volna be, ha a magyar vállalatok élén nem állottak volna szellemi fölényükkel imponáló férfiak. Ily viszonyok közt vissza kell riadnunk minden oly lépéstől, mely a magyar társadalom elitjét megfosztaná attól, hogy közgazdasági dolgokban az országnak szolgálatot tehessen. Feltétlenül aláírja, amit a miniszterelnök mondott, hogy igyekezzünk az 1875- iki törvényt nem szigorítani, hanem annak szellemében helyesebb megoldást keresni. És mélyen sajnálja, hogy a bizottság túlment ezen a határon. A részleteknél elmegy önmegtagadással is ama határig, ameddig lelkiismerete megengedi s ha mások is ezt fogják tenni, el lesz kerülhető a kérdés élére állítása s meg lesz található az a becsületes kompromisszum, mely az aggályok nagy részét elenyésztetheti. (Élénk helyeslés.) Gróf Apponyi Albert csak röviden óhajt szólani. Nem vág eléje a részletes vitának, csak azokat az általános szempontokat emeli ki, amelyek elhatározásában vezérelték. Érzi, hogy Magyarország más helyzetben van, mint más államok, annak folytán, hogy az állam oly nagy közgazdasági tényező, amelylyel lépten-nyomon találkozunk. De ennek a helyzetnek is két oldala van, amelyek egyike az is, hogy viszonyaink közt sokkal nélkülözhetlenebbek, mint másutt, annak garanciái, hogy a képviselőre nézve függési viszonyok elő ne állhassanak. A részletes tárgyalás alkalmával lesz alkalmunk a törvényjavaslat rendelkezéseit megvizsgálni. Szóló nagyban és egészben megtalálja a bizottság munkálatában a helyes középutat. A parlamenti nívóra nézve teljesen csatlakozik a miniszterelnök által mondottakhoz. Többek távozása fájdalom lesz reá nézve is s a közügynek súlyos vesztesége, de épen a parlament nívója szempontjából csak ez s az egyéni kiválóságnál sokkal fontosabb ama feladat közt lehet választani, hogy minden gyanú és kétely fölé emeltessék a parlament tagjainak teljes függetlensége s annak teljes elismerése. Ha e kettő közt kell választani, szóló nem habozhatik. Épen a parlament tekintélyének s a népképviselet hatalmi pozíciójának megerősítése az, amira főleg magyar nemzeti szempontból a fősúlyt helyezi, mert nemzeti szempontból mindenekfölött kivonatos, az, hogy a képviseleti kamara az őt megillető pozíciót minél teljesebben elfoglalhassa. (Élénk halyeslés.) Közgazdasági föllendülésünk amaz eleme, melyről gróf Tisza István szólt, szóló nézete szerint is megvan, de úgy generalizálni, mint ő tette, mégsem lehet. Meri állítani, hogy azok a kiváló egyéniségek inkább a kivételes jelenségek közé tartoznak. Különben is az az irány, mely a politikai tevékenységet a közgazdaságival összefoglalja, ha túlságosan elharapózik, magára a közéletre is káros hatású lesz s a parlament függetlenségének teljes érvényesülése szempontjából is épen oly egészségtelen konciliáns módon kollegiális elfogulatlansággal lássunk hozzá a részletek megbeszéléséhez. Szólónak is van egyes rendelkezések ellen kifogása, de ama nagy szempontok befolyása alatt, amelyeket megérintett, azok egyikének sem tulajdonít akkora súlyt, hogy azokért az egész mű létrejövetelét kockáztassa. (Élénk helyeslés.) Épen ily ügyben a sikeres megoldás föltétele nemcsak a concilians eljárás; szükséges egy bizalommal elfogadott vezér is. Amellett, hogy észrevételeinket teljes nyíltsággal előadjuk, szükséges, hogy önmegtagadással is elfogadjuk azt a vezetést, amely annyi tanújelét adta annak, hogy méltó erre a bizalomra s múltjával is fényesen bebizonyította, hogy az ország közgazdasági érdekei iránt érzékkel bír. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Ezzel a tárgyalás folytatása vasárnap délután 6 órára tűzetvén ki, az értekezlet véget ért. * * * « Gróf Széchényi Aladár beszédét, amint mondjuk, több részében nyugtalanul hallgatták a szabadelvű párt tagjai. Ilyen része volt beszédének az is, amikor a gróf Széchényi Istvánra való hivatkozással enyhítve azt mondotta, hogy Széll Kálmán is húsz évig volt közgazdasági állásokban. A nyugtalanságot erre maga a miniszterelnök csendesítette le, közbeszólva: — De azok nem inkompatibilisek. A szabadelvű párt élénk helyeslése volt erre a megerősítő visszhang. Külpolitikai hírek A török-európai posta-kérdés. Ebben az odiózus ügyben a török kormány figyelemre méltó ellenállást fejt ki, pedig a nagykövetek föllépése intimidálásra célzottnak látszik. Kinek van igaza ? Szigorúan tekintve a dolgot, az ottomán birodalomnak. Mert mégis furcsa az, hogy akkora birodalom még akkor se szabadulhasson az idegenek postáitól, amikor tagadhatlan, hogy a török állam postája már annyira fejlett, hogy teljesen megfelelhet a civilizált nyugat igényeinek. És még furcsább, hogy a hatalmak nagykövetei visszautasítják a porta jegyzékeit, amelyekben fölsorolja az okokat, amelyek miatt az idegen postahivatalok beszüntetését követeli. Visszautasítják, mert felfogásuk szerint, a porta jegyzékeiben a csempészet előmozdításával „gyanúsítja“ az idegen postahivatalokat. De hátha nem gyanúsítja ? A porta bizonyára nem ok nélkül emel ilyen vádat, amelynek árnyától az idegen posták többé meg nem szabadulnak, ha nem kerül az vizsgálat alá. A nagykövet uraknak maguknak kellene tehát vizsgálatot kérni, különben