Pesti Hírlap, 1901. szeptember (23. évfolyam, 241-270. szám)

1901-09-01 / 241. szám

Budapest, idei. XXII. évf. 241. (7562.) szám. Vasárnap, szeptember 1., *" ................. 11 1 .......­ ......— . -- ■ - —- i Előfizetési árak: Szerkesztőség. ,­ , . no i . Budapest, váci­ körút 78» •Egész évre• • 28 k. - f. ^ I. emelet, Félévre... | ^. 14 » — . ^ hová a lap szellemi részei , hová az előfizetések és a tag! Megjelenik minden nap, ünnep szétküldésére vonatkozó fel­es vasárnap után is. .. szólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn szeptember 2-án , délelőtt jelenik meg. A hatvanéves árva. Egynémely vármegye sajátos műnyelvén így hivták azokat a szerencsétlen alakokat, — jobbára persze szegény parasztsorból valók — akik egész életükön át valamely vármegye gyám­pénztárán keresik apai örökségüket. Keresik, de nem találják. A néhai gyámok­ból és árvá­ból ifjú lesz, katona sor alá kerül, el is viszik valahová Galíciába, mindenütt az a reménység táplálja, hogy van neki otthon kis vagyonkája, amit nyomban kifizet a vármegye, mihelyt nagy­korú lesz. Mire hazakerül az ember a császár szolgálatából, csak elismerik róla, hogy nagyko­rú ! Haza is kerül, nagykorú voltát sem tagad­hatja senki, meg is házasodik, meg is őszül, már a fia is ott szolgál valahol Galíciában, de örökségét még mindig csak pörli. A hivatalos vármegye némelykor megszánja az öreget, meg­teszi hajdúnak vagy átkaparónak, vagy mi egyébnek. Azontúl több alázattal követel, a végén maga sem hiszi már talán, hogy neki csakugyan jár valamije a vármegyétől. Mikor pedig meghal, akkor az új generáció előtt, mely időközben beleült a hivatalokba, de a régi dolgok után nézni rá nem ért, a boldogtalan öreg mániákus hírben áll. Ez az a mulatságos öreg, aki világéletében konokul pörölte a megyétől az örökségét . . . Ilyen alak a „hatvanéves árva“. Hogy írná le ezt Thackeray vagy Mikszáth Kálmán, vagy más humorista! Ámbátor elég színesen beszél­­ nagyméltóságú belügyminiszter úr is abban­­ megokoló előterjesztésben, melyet a vár­­megyék pénztári teendőinek államosításáról szóló érvényjavaslathoz csatolt, írván ebben az elő­erjesztésben a vármegyék pénztárkezelési stí­lusáról az itt következőket: „Tényleg sok helyen nemcsak szabálytalan, de törvényellenes gya­korlat is kapott lábra. Kezdetleges ellenőrzés, a­mely könnyen visszaélésekre ad alkalmat; ne­hézkes, lassú működés, aminek nemcsak a közszolgálat vallja kárát, hanem amely egyesek érdekeire is hátrányos befolyással van ; az utalványozási jog gyakorlásánál illetéktelen túlter­jeszkedés, különösen pedig a gyámpénztári kezelésnél a számviteli rendszernek vármegyén­ként eltérő megállapítása, feltűnő hiányossága, a kiutalásra váró árvapénzeknek jogosulatlan visszamaradása, néhol visszatartása, a gyám­­pénztári kölcsönök esedékes tőketörlesztéseinek évtizedeken keresztül elhanyagolt behajtása és ennek nyomán a behajthatatlanná vált követe­léseknek növekedő száma: ezekben nyilvánul­nak főképen a jelenlegi rendszer hibái.“ Államügyész sem írt volna ennél erősebb vádlevelet. Ha a vármegyék egy részében, ha­csak egyetlen vármegyében úgy kezelik az árvák pénzét, amint itt hivatalos aktában leírják, ak­kor ez a megokolás egyik sötét dokumentuma az új Magyarországnak. De szükség volt ilyen dokumentumra. Ezzel szemben aztán tessék majd a közigazgatási reformot megobstruálni. Ennek a javaslatnak a tárgyalásával kezdte volna meg jövő héten a képviselőház az utolsó ülésszakot. De ha ez a változott körülmények miatt most már nem is történik meg, a javaslatból azért rövid időn belül törvény lesz. De a tör­vény végrehajtásának időpontja a belügyi­ és a pénzügyi kormányra van bízva. A két miniszté­riumnak pedig még számos előmunkálatot kell végeznie, mielőtt az új rendet véglegesíti. A jól adminisztrált vármegyékben sem lesz épen egy­szerű dolog a pénztárakat oly állapotba helyezni, hogy simán átvehetők legyenek. Az is elég bajt fog okozni, hogy a mostani személyzetből kik lépnek át állami szolgálatba, kik nem. Az átlépők egy ideig talán nem is lelik majd megfe­lelő helyeket az állami pénzügyi szolgálatban, bár hihető, hogy a képzettebb elemek idővel az átlépés folytán csak nyerni fognak. Nem csekélység az sem, hogy a legtöbb vármegyei nyugdíjalap komolyan fogja megérezni a bekö­vetkező változások hatását, habár a képviselő­­házi tárgyalás során előreláthatóan módot ta­lálnak majd arra, hogy legalább a már nyug­díjas vármegyei tisztviselők ne károsodjanak. Hiszen az állam meg sem engedhetné, hogy a vármegyei nyugdíjasoknak jobbára saját befize­téseik árán szerzett járandóságukat hirtelen redukálják. Méltatlanság volna, hogy egy állami re­formnak költségét részben szegény nyugdíjasok viseljék, akik megérteni se tudják, hogyan és honnan szakad a nyakukba ez a veszedelem. Nem csekély komplikációk, nem is csekély szám­mal keletkezhetnek abból, hogy a törvény élet­­beléptetését megelőző időből eredő és törvény­szerűen a vármegyét terhelő kezelési hiányokért és károsodásokért a vármegye felelős marad ezu­tán is. Ezen a ponton némelykor 30—40 évre visszamenő rendellenességeket kell most egy­szerre kiküszöbölni. Persze, hogy a rendellenes­ségeknek okozói közül sokan már régen betér­tek az örök béke birodalmába. Velük szemben a „visszkereseti jogokat“ hiába tartja fenn a törvény. A törvény teljes életbeléptetése tehát, a belügyminisztérium minden dicséretes buzgó­­sága mellett is, még szükségképen el fog hú­zódni. Mindamellett hihetőleg már ebben a pillanatban sokfelé forrongást idézett elő a tör­vény megalkotásának puszta kilátása. Világos, hogy azt a nagy takarítást, amit szegény Grünwald Béla egyre kétségbeesettebben követelt, Széll Kálmán immár megkezdte. Amely vármegyében nem teljes a rend a gyámpénztárak körül, annak most még van némi A hétről. Már szállingózunk vissza ismét Lehiggadt nyári hő után. Kíváncsin kezdünk bolygni tüstént. Mi történt­ nyáron Pest-Budán ? — Lám, szorgos munka nem pihent el, Szemünk’ uj látvány éri itt: Átfog Dunát uj érc ivekkel A fél­kész eskütéri hid. Még nyüzsg alatta állvány-bálvány, De látni már, mi lesz e mű. Ügyes, modern mérnök-találmány, Oly célszerű, hogy nagyszerű. A többivel, ha összenézed: Hatalmasabb, mint amazok; De én, ha forma kell s művészet, A vén lánchidra szavazok. Budán, uj sebbel szikla­ mellén, Áll Szent-Gellért az ősi hegy, Hol a híd, más utat nem lelvén, Kímélet nélkül neki megy. A pesti vég idétlenebb még, Sok ferde utcasorba vesz. Miért ? — nem értik véges elmék S a bősz düh forró pontja ez. Nem tudsz Ferenciek terérűl Úgy nézni az uj hid felé, Hogy epe el ne öntsön bévül — Én szinte fulladok belé. Egy városrészt itt letaroltak S raktak helyén szép házakat, De mindent útközépre toltak S szemed mindenbe’ fennakad. Uj palota hiába tör be Az égbe, mint egy Ararat, Ha görbe úton fala ferde S kidugja gúnynyal a farát. Az elsüllyesztett régi templom Gödrébe’ nem imára hív, Úgy útba’ van ez árva szent lom, Mint egy letört lokomotív. Ez épitési kritikáért Adj olvasóm bocsánatot. Ilyesmi, hogyha egyszer rádért, Megfojt, ha el nem mondhatod. Szép városunkba visszatérve Újság gyanánt hat az ma rám — S mit versben itt kimondtam végre, Rég a hegyemben hordozám. Hogy versbe mindez nem való tán, Apollo úgy se’, meglehet. Magamnak is volt néha ódám, Mely inkább vívta az eget. De iparul lesz’ én nem űzöm Dalszárnyakon az égvivást, Ha mind a hírt végig betűzöm És nem lelek rá meghívást, A németeknek agrár vámja; China vezeklő hercegi, Kiktől a császár megkívánja, Hogy térdet hajtsanak neki; A szászok zöld határozatra, Vagy Szepsiben a nagy beszéd — Szent őrületre mint ragadja A heti versiró eszét? Beszámolók és új jelöltek; Vagy vajúdó Balkán-hegyek; Zászlónkat­ sértő horvát kölykök; Tíz koronás új bankjegyek; Országgyűlés feloszlatása ; Pestis-gyanús betegedés — Efféle hír van, semmi más ma — S ez égvivásra mind kevés. Ilyenkor megbocsátni tessék. Ha nem nagy hangba vág a lant, Ha felcsipem, mi érdekesség Imitt-amott akad alant. Egy kis leszólás, csúfolódás — Van erre mindig tárgy elég — És ha nem is valami o­dás, Nem untató laptöltelék. Koboz. A Pesti Hírlap mai száma 32 oldal.

Next