Pesti Hírlap, 1901. szeptember (23. évfolyam, 241-270. szám)
1901-09-11 / 251. szám
1901. szeptember 11., szerda. PESTI HÍRLAP 9 ------------------------------------------------- ,mint teres nemzetközi gyalogló-versenyt. A győztes Sztantics György, a Szabadki Sport-Egyesület tagja lett, ezúttal már nem első ízben szerezve dicsőséget a külföldön a magyar névnek. — A B. T. C. viadala. A Budapesti Torna Club nemzetközi atlétikai és kerékpár viadalára már most a nevezési zárnap letelte előtt oly nagyszámú nevezés érkezett, amilyent eddig csakis a millennáris évben rendezett versenyek tudtak felmutatni. A rendező B. T. C. és kivitte eddig a prágai „Spárta“, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club, a Magyar Tisza E., Budapesti Atlétikai Klub, Budap. Atl. Cs., Újpesti T. E., Óbudai T. E. stb. neves magyar egyletek tagjai jelentkeztek. Lafaragás. A budapesti ramblerek a bécsiek fölött —mint említettük — 3:2 arányban győztek. Az érdekes küzdelemről most — egy bécsi lap után — a következő részleteket közöljük: A harc ugyan heves volt, de fair és a budapestiek győzelme kifogástalan. Labdatechnika és taktika dolgában a bécsiek többet produkáltak, de a győzelemre mérvadó qualifikációk: gyorsaság és kitartás a budapestieknél nagyobb mértékben voltak meg. S ezért a győzelem, bár egynegyeddel a time előtt csaknem biztos volt a bécsiek részére, mégis a magyaroké lett. A játék kezdettől fogva gyors volt, különösen a budapestiek részéről, kik közül Buda és Kovács gyors és jó játékát emelik ki, akik egyre-másra támadtak, míg a játék vége felé a bécsiek mindinkább elbágyadtak, a budapestiek egyre megújítják és élesítik támadásaikat, úgy, hogy a játék vége felé egymás után két goalt csináltak, megnyerve a játékot. Esti levél. — Emlékezés. — Ez az Esti levél éppen egy esztendős. Igazán nem tudom, megírtam-e, aztán elszaggattam , vagy csak meg akartam írni, aztán nem írtam meg. Hiába, habozik így néha az ember. Nem az igazság bizonytalan, — hiszen az olyan, mint a mathematika, hanem bizonytalanok az emberek. Nem értik-e félre legjobb szándékú gondolatunkat? Ettől bizony mindenki fél, még a legerősebbek is. S a vége mégis az, hogy nem hallgatunk. Arról van szó, hogy a királyné meggyilkolásának évfordulóján a budapesti nem-hivatalos színházak gyászünnepeket rendeznek. S arról van szó, hogy ez ízléstelenség. Nehéz, igen nehéz dolog erről beszélni. Milyen legyen a hangunk, hogy ne érezzék ki belőle olyas gyanúféle, hogy a kegyeletnek e fajtája csak olyan alkalmi közönséggyűjtő kellék, amilyen a többi sok! Hogyan ne sértsük a derék, a jó közönséget, amely ma este az emlékezés alatt ép olyan őszintén törülgette a könyeit, amely őszintén kacagott az emlékezés után következő operett bohóságain! Ne bántsunk senkit, csak mondjuk meg, hogy a színház nem gyászünnepek színhelyének való. Ha a színház is gyászolni akar, azon kezdi, hogy nem nyílik ki. S ezzel mutatja meg legjobban, hogy egész mivoltával ellenkezik a szertartásos requiem gondolata. Hallgat Melpomene, hallgat Thaleia , s ez nagyobb szomorúság minden prológusnál, melynek utána —hajrá! — kezdődik a játék. Poéták halálának évfordulóján talán elő szabad adni az ő műveiket , noha az érzék, a szokás mint törvény él bennünk, hogy inkább születések napját üljük meg. De szörnyű gyászeset évfordulóján, mikor reggel minden templom fekete volt a halottas misék komor pompájától, este a színházban jó vagy rossz versekkel gyászolni, azután pedig akármilyen darabot lepörgetni, mondom, ízléstelenség. Ép oly ízléstelenség, mint mikor a cirkuszban a némajáték hősnője, az üldözött ártatlanság, a harmadik képben diadalmaskodik minden ármányon, s minek utána a cselszövő montenegrói gróf agyonültetett, görögtűznek közepette diadalmas pózt áll; kezében a magyar háromszínű zászló, és a banda rázendíti: „Isten áldd meg . . .“ Tudom, vannak jó lelkek, akiket az ilyesmi fölöttébb meghat. Belerezeg a szívük, hogy idegen cirkuszban, külföldi illetőségű aktomé és csupa németből vagy miből összeverődött banda így megtiszteli a szegény magyart — a maga pénzéért. . Ezeket a jámborokat én nem akarom megháborgatni az ő szent érzelmeiken. De azt erősen és nem először hangoztatom, hogy a magyar lobogónak és a magyar hymnusnak efféle tisztes meghurcolását is el kellene tiltani. Szakasztott ilyen, sőt még sértőbb dolognak ítélem azt a szerencsétlen gondolatot, hogy a világtörténet leggyávább bűntettének szomorú évfordulóján a zenekar gyászos hangjainak utána versmondó úr vagy hölgy álljon ki a színpadra, s mihelyt elzengette a zengenivalóját, kezdődjék a tudom is én miféle színjáték. Mellékes, hogy mi. Bánk bán épp úgy nem tartozik ide, mint a lába ikrájával dolgozó Baba. — Egy idő óta gyakran járok színházba; afféle demopsychológiai tanulmány ez. Ma este nem bírtam volna elmenni; érzem, hogy azt a szertartást nem viselhettem volna el. Kitört volna belőlem valami; nem tudom, mi. Vagy a szívnek, a sértett szívnek fájdalma, vagy a sértett ízlésnek haragja. Amaz zokogás, ez káromkodás. Mert volnánk még egynéhányan ilyen lelki berendezésű emberek, vagy mi. Gyűlölői az ízléstelen komédiának, még akkor is, ha a jóhiszeműség alakját ölti fel. Erre a rettenetes évfordulóra nem így kell emlékezni, hanem templomban vagy ami nem kevésbbé tiszteletes dolog: elmélkedve. Egy dicső, szabad köztársaság feje ugyanazon anarchia fegyverétől által verve fekszik kórágyán, amely a magyarok királynéját, az öreg, a beteg, a szomorú, az ártatlan aszszonyt orvul meggyilkolta. S mindenki elesik, de az anarchia áll. A világ pedig harcol magamagával és szónokol, mint egy német császár; de arra nem gondol, hogy védekeznie kell egy maréknyi, de szörnyű ellenség ellen. Csak színházakban dörög a kárpit előtt négy vagy öt lábú jambusokat. S ugyanabban az órában Luccheni elvtárs nyugodtan szívja vacsora előtti cigarettjét és olvassa az esti lapokat. Műszaki hirek. (Az anyagvizsgálók kongresszusa.) Két szakosztályra különülten folytatta tanácskozásait kedden az anyagvizsgálók nemzetközi kongresszusa a József műegyetem termeiben. AzA" szakosztály, mely a fémanyagok vizsgálatát öleli fel, H. Le Chatelier párizsi egyetemi tanár elnöklete alatt alakult meg. Az első előadást Mesnager tanár (Párizs) tartotta a szilárd testek belső feszültségeinek méréséről és az eljárás alkalmazásáról. Utána Jupiner báró, a leobeni erdészeti akadémia tanára, értekezett a szén alakjáról a vasban. Wahlberg Axel, a stockholmi műegyetem anyagvizsgáló intézetének igazgatója, a próbatestekkel végzett Brinell-féle ütőkísérletekről és a Brinell-féle golyópróbákról tartott előadást, míg I. P. Castenhakre a szerkezeti anyagok ellenállásáról és azok vizsgálati módszereiről értekezett. A »B« szakosztály (építő és kötő anyagokról) ülését Berger Ferenc bécsi középítési igazgató nyitotta meg s előadást tartottak: Gary Miksa a charlottenburgi anyagvizsgáló intézet főnöke, a cementvizsgálat jelenlegi állásáról Németországban ; Mercier M. a cementek hajlítási kísérleteiről; Le Chatelier Henrik a cementnek a tenger vizében való szétbomlásáról , Blount Bertram (London) a cementek térfogat állandóságára vonatkozó kísérletekről és Belohubsky Miklós szentpétervári tanár a normál homok választásáról és a cementek hydromodulusáról. Délután a kongresszus tagjai megtekintették a közlekedési múzeumot és az eskütéri új híd építését, este a Margitszigetre mentek. PESTI HÍRLAP. Kértik azokat a t. o. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetése augusztus 31-én lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. Lakóhelyüket változtató helybeli, valamint vidéki előfizetőinket is arra kérjük, hogy régi címüket velünk közölni szíveskedjenek, hogy a lap küldése fönnakadást ne szenvedjen. I a p i hírek. — (Személyi hirek.) Gizella főhercegnő Münchenből Bécsbe érkezett. — Karlsbadból jelentik, hogy Mária Pia portugál királyné kedden délelőtt inkognitóban odaérkezett.. Fogadására megjelent a pályaudvaron Paraty bécsi portugál követ és Tonello portugál konzul. — Austin Chamberlain, az angol pénzügyminisztérium titkára, Budapestre érkezett. — Dr Stiller Bertalan, egyetemi tanár, nyári üdüléséről a fővárosba visszaérkezett. — Beöthy Ákos, aki hoszszabb ideig Kaltenleutgebenben tartózkodott, ma Budapestre érkezett. — (Erzsébet királyné emlékezete.) Ma volt harmadik szomorú évfordulója annak a gyászost napnak, melyen a merénylő durva fegyvere átjárta legnemesebb szivét, Erzsébet királynéét. Igazán kegyeletes érzelmekkel ülte meg e gyászos emlékezete napot egészMagyarország lakossága. A fővárosban a köz- és magánépületeken gyászzászlók lobogtak s a különféle hitfelekezetek templomaiban gyász-istentiszteletre gyűlt a közönség. A hivatalos requiem délelőtt 10 órakor volt a gyászpompával földiszített ,Mátyás-templomban. A fej hajó közepén állott a királyi ravatal, tíz sor gyertya és kandember közt. A ravatalon feküdtek Erzsébet királyné koronái, továbbá a spanyol udvari etiketta által előírt fehér keztyű és nyitott fekete legyező,valamint a csillagkereszt-rend és nagy szalag. A ravatalon és a templomnak feketével bevont oldalfalain ott csüngöttek a királyné címerei, alattuk a fölírással: Erzsébet királyné, született 1837. december 21-én, meghalt 1898. szeptember 1- én. A ravatal körül a tudományegyetem díszruhául pedellusai alkottak díszőrséget, míg a főhajó hosszában alabárdos koronaőrök állottak sorfalat. A templom előtt nagyszámú díszruhás rendőr ügyelt a rendre. A feketével bevont padsorokban foglaltak helyet : báró Fejérváry Géza, Wlassics Gyula, Hegedűs Sándor, Darányi Ignác és Plósz Sándor miniszterek, gróf Apponyi Lajos magyarországi udvarnagy, Császka György kalocsai érsek, Gromon Dezső és Tarkovich József államtitkárok, Latkóczy Imre, a közigazgatási bíróság alelnöke, Szalay Imre miniszteri tanácsos, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Sédey Sándor és Schyttra István miniszteri tanácsosok, Rinay Béla főkapitány, Márkus József főpolgármester, Almádi Géza tanácsnok, Vécsey Tamás az egyetem, Iosvay Lajos a műegyetem, Hutiray Ferenc, az állatorvosi főiskola rektorai, Belloir Schlattau német, Margaritescu román, Lutfi bég török konzulok, Forinyák volt honvédségi adlátus,Jablánczy, Gaudernak és Bihar altábornagyot, továbbá a helyőrség főtisztjei és nagyszámú hölgyközönség. Tíz órakor kezdődött a gyászistentisztelet, melyen Vaszary Kolos bíboros hercegprímás pontifikált dr Kohl Medárd püspök, Krizsán Mihály pápai kamarás, papnöveldei igazgató, dr Nemes Antal budavári apátplébános, Purt Iván tanulmányi felügyelő, Andor és Berger udvari papok segédletével. Istentisztelet alatt a templomi ének- és zenekar Vavanecz requiemét adta elő a szerző vezénylete mellett. Mise után Vaszary hercegprímás a ravatalhoz ment, a Liberát intonálta és beszentelte a koporsót. Délia járt, mire a résztvevő közönség széjjeloszlott. A királyi palota Szent István-kápolnájában délelőtt 9 órakor ünnepélyes nagymisét tartottak, amelyen az udvarnagyi hivatal és a kir. palota tisztikara teljes számmal volt jelen. A gyászmisét Kanter Károly apátplébános mondotta. Gödöllőn az udvari kápolnában gyászistentisztelet volt, melyet Pruzsinszky József apát celebrált s amelyen jelen voltak Ferdinánd toscániai nagyherceg kíséretével, az egész udvari személyzet s az ott székelő hivatalok tisztviselői. A gyászmise után Ferdinánd toscániai nagyherceg Lilien báróval az Erzsébetparkba ment, ahol imát mondott és koszorút helyezett a szoborra. Délelőtt a koronauradalom tisztikara ■ is kivonult Erzsébet királyné szobrához, melyre Nick Ede szép nemzeti szín szalaggal diszített koszorút helyezett. Bécsben délelőtt 11 órakor a Burg plébániatemplomában gyászmise volt, amelyen megjelent a király, Ferenc Ferdinánd főherceg, az uralkodóház tagjai, Goluchowski és Kállay közös miniszterek, Korber és Széli miniszterelnökök, más miniszterek, állami és udvari méltóságok, a tábori kar és az arisztokráciának számos tagja. A misét Schneider fölszentelt püspök celebrálta. Romberg német ügyvivő Vilmos császár megbízásából gyönyörű koszorút tett le Erzsébet királyné koporsójára. A kapucinusok temploma előtt délelőtt nagy közönség gyűlt össze, amely be akart jutni a sírboltba, de nem eresztették be. (Aranylakodalom.) Szép ünnepély volt a múlt napokban Szegeden. Bend József nyugalmazott adótárnok és neje született Zaláni Szabó Auguszta ülték meg arany-menyegzőjüket egyetlen fiuk, Bénés Ottó és neje, valamint számos előkelő vendég jelenlétében.