Pesti Hírlap, 1901. szeptember (23. évfolyam, 241-270. szám)
1901-09-11 / 251. szám
1901. szeptember 11., szerda. PESTI HÍRLAP ________________________7 ájöz az a körülmény, hogy New-York szépe eddigi alakítói közül ő az első, aki a nehéz énekpartiet nem transponálva, hanem az eredeti partitúra szerint énekli s ezenkívül betétképen két gyönyörű angol dalt ad elő, melyek magyar szövegét Faragó Jenő írta. A New York szépe szombaton éri meg a 80-ik előadás ritka rekordját s Szoyer Ilona mellett a nagyobb szerepeket Ledofszky Gizella, Margó Zelma, Rózsa Lili, Sziklai, Ráthonyi, Boross, Palásthy, Füredi, Giréth és Mátrai játszszák. * (A városligeti színkörben) a bájos zenéjű Zihrer-féle operette a »Svihákok« még folyton nagy vonzerővel bír; legutóbbi előadása is zsúfolt ház előtt ment, már jóval az előadás kezdete előtt minden jegy elfogyott. A Magyar színház új igazgatója tárgyalásokat folytat a Városligeti színkör igazgatóságával, hogy a téli évadra a Svihákok előadási jogát átengedje. A Svihákok e héten is több estére ki van tűzve Sziklai Kornél felléptével. * (Magyar operaénekes bécsi sikere.) Beck Vilmos, a budapesti opera tagjának, mai bécsi vendégszereplése nagyon szép sikerrel végződött. Beck a Rajna kincse c. operában Alberich szerepét énekelte, amely szerepben eddig a bécsi operánál Richter dominált, aki abból elsőrendű kabinetalkotást csinált és ez okból nehéz volt itt bárki másnak ebben a szerepben boldogulnia. Beck sikere tehát épen ebben a szerepben annál nagyobb feltűnést keltett és általános elismerésben részesítik. * (Bálla Kálmán.) A győri színház új igazgatója október hó 5-ikén kezdi meg előadásait Győrben, Jókai »Helvila« című drámájával. A társulat tagjai Bálla Kálmánon és nején Csík Irénen kivül, kiket a fővárosi közönség is jól ismer, részben a Magyar színházból, melynek a megnyitási évben tagjai voltak, részben a Városligeti színkörből a következők: Nők: Garay Ilonka, Jászay Olga, Kantay Teréz, Karácsonyi Mariska, Nógrádiné Bodroghy Lina, Novák Ilonka, Palugyay Vilma, Rónay Matild, Szalay Ilona, Szilágyi Berta, Vajda René. Férfiak: Balázsy Sándor, Beczkóy József, Czakó Vilmos, Fehér Vilmos, Hegyessy Gyula, Horváth Arnold, Kolossy József, Nagy Imre, Rogor Imre, Szántó Gáspár, Szatmáry Lajos, Szomory Miklós. Az igazgató teljesen új ruhatárral és díszletekkel szerelte föl magát s műsorán a fővárosi szinházak összes darabjai szerepelnek. Képek a turfról. * „’Nézzük, hogy miből élünk'“ (Az asszony negyven-negyvenöt éves, fekete ruhában, a kalapján tavaszi virág, a nyakában fekete csipkekendő. A leány tizenkilenc és huszonhat év között, halavány rózsaszín kosztümben. Lakk félcipő és átlátszóra lyukasztott rózsaszínű harisnya, mely a fordulásoknál térdig látszik. Szalmakalap. Kis fekete kabát, rajta egy félkilós üveggel, melyet pitinek neveznek. Később: Egy kövér úr. A nyugati pályaudvar indulási oldala. A szélső sínen az utolsó alagi vonat áll.) A leány: Szedje már a lábait, mert lemaradunk, ténsasszony! Na, jöjjön csak, szaladjon utánam, ténsasszony! Az asszony: Kérem, Róza kisasszony, ami sok, az sok; mennyit tanítsam, hogy mamának szólítson! Ha hallani találják az urak a ténsasszonyt, rögtön észreveszik, hogy nem vagyok az anyja, s akkor maga úgyszólván semmit sem ér nekik. A leány: No, no, jól van. A boszúságban elfeledtem. Hát (hangosan), siessünk mamám, édes anyuskám, gyere lelkem . . . Az asszony, így, most jól van. (Hangosan.) Megyek, leánykám, kedves gyöngyvirágom. Hopp, a csipkekendőm, leesett, ni, annak a gukkeres úrnak a gombjába akadt, viszi föl magával az első kupéba. A leány: Vegye el tőle, ténsasszony! Az asszony: Megint ténsasszony. (A könyökével megtaszítja.) Mondtam már, hogy mamám! A leány: Igenis, mamám. Szálljunk mi is ide föl, ott elkérhetjük. (A gukkeres úr: „Parancsoljon, nagysád!“) Oh, köszönöm , igen kedves ! Az asszony : Megköszönted, leányom ? A leány: Igenis, mama! Az asszony: Fuj, fuj, fuj, milyen tolakodás van itt! Hát állani fog kelleni az egész úton ? A leány: Ugyan, kérlek, mamuskám, mindjárt kapunk helyet. (Súgva.) Tényasszony, ha még egyszer azt mondja: fuj, fuj! én levonok egy forintot a fizetéséből. Ez borzasztó ordináré. (Hangosan.) Tessék, mama, ez a két úr átengedi helyét. Köszönjük, uraim. Az asszony: Megköszönted, gyöngyvirágom? A leány: Igenis, mama. (Igéző pillantást vet a kupéban levő négy börze-bajnokra.) Az asszony: Milyen borzasztó zaj van ott lent. Csakugyan jó, hogy szaladtunk. Legalább százan itt maradnak. A leány (hangosan és nyomatékkal): Talán csak Józsi gróf nem maradt le. (Halkan.) Az este azt ígérte, hogy künnt találkozunk s nekem is játszani fog. Az asszony (halkan): Az ilyen ígéretekre nem kell sokat adni. Különben is tegnap este be volt rúgva, mint egy ágyú. (Hangosan.) Fuj, fuj, fuj... A leányösszeszorítja az öklét): Tényasszony, tessék megjegyezni, hogy ezért a fulért le van vonva egy forint! Az asszony (súgva): Igaza van, kisaszszony, nem teszem többet. De nézzük, hogy miből élünk. Üljön közelebb ahoz a kövér zsidóhoz. A leány (súgva): De hátha künn lesz Józsi gróf. Az asszony: Akkor majd lerázhatja ezt magáról, de valami biztosat mindig meg kell csípni. A leány (a kövér ember térdére teszi a kezét): Ah, bocsánat, uram. (Szendén.) A programmomat kerestem. Az asszony: De, gyermekem, édes gyöngyvirágom ! (Az úrhoz.) Bocsásson meg neki, uram, olyan ártatlan, a kis szentem. A leány: Szeretném tudni kedves uram, melyik ló nyer az elsőben (Súgva.) Maga szép ember, tetszik nekem ! A kövér úr: Szeles nyeri. Ki nyeri más, mint a jeles Szeles ? Úgy éljek, nagysád. Akar fogadni velem? A leány (szentlén): Nagyszerű, én is azt gondoltam. Kedves uram, megtenné nekem is ezt a jeles Szelest? Mama, mama, adj ide öt forintot, az úr olyan kedves, hogy nekünk is játszik. Az asszony: Mindjárt, leánykám. De hopp ! Megérkeztünk. No, majd bent. A leány: Gyerünk, mamuskám, majd én segítek.Leszállanak. A harisnya teljes mértékben érvényesül.)* Az asszony (a tribünön): Na, lássa kisasszony, hogy nem tud öltözni. Kinek van itt rózsaszínű ruhája? senkinek. Nézze meg az úri asszonyokat, hogyan öltözködnek! Lássa, hogy mindnek sötét ruhája van. A leány (súgva): Csendesen, ténsasszony. Erre felé jön a kövér zsidó. A kövér úr: Milyen szerencse, nagysád, lecsengettek és a rongyos Szeles nem jött be, hanem Kartell jött be. Az asszony: De ezt megtette nekünk, úgy-e? A kövér úr: Mondom, nagysád, hogy lecsengettek; bárcsak megtettem volna, tíz forintért 63 forintot fizet. Hanem mindenesetre megmaradt az öt forint Az asszony: Hát van magánál öt forintunk. A leány: De, mama, hisz nem adtunk. (Igéző pillantást vet a kövér úrra.) A kövér úr (magában): úgy éljek, hogy egy krajcárjuk sincs nálam. (Hangosan.) Igenis, nagysád, öt forintjukkal tartozom. Az asszony: Hát ezzel játszunk. A kövér úr: úgy éljek, hogy nyerünk vele. A nevem Schoss. A leány (olvadékonyan) : Örvendek, uram. Az asszony (súgva): Na, látja, kisasszony, hogy Józsi gróf nincs itt. A leány (ugyanúgy) : Nincs a svindler. Az asszony (hangosan) : Épen azt mondom a lánykámnak, hogy kár volt rózsaszínbe öltözni, mindenki sötétben van az úri osztályban. A kövér úr: Igenis, nagysád. Ott például Daisy, a szép Daisy, tetszik látni, galambszínű kabátkában, kék szoknyával és szalma kalapban. A leány: Nini, mama, milyen szép piros matrózblúz, széles harangos szoknya, fehér nagy lehajtott gallér. Nem ismeri,kedves úr? A kövér úr: De, persze, hallomásból van szerencsém. Lola, az Almási, egy szép színésznő von Ungarischen Theater, vormals Lustspiel- Theater . . . Az asszony: Oh, az én lánykám is nagyon szeretne színésznő lenni. Talán be is iratom, úgy-e, Rizám ? A kövér úr: Én azt hittem, hogy ő nagysága már be van íratva. Az asszony: Ments Isten, még nagyon gyenge s aztán a szinház igen megstrapálja az ilyen gyenge leányt A kövér úr: Pardon, megyek fogadni. Nagyságék bent lesznek öt forinttal. A leány: Köszönjük Schoss úr! (A kövér úr el.) Az asszony (súgva): Kisasszony, me£ vagyok elégedve, egészen jól kezdődik; kétszázast láttam a pénztárcájában. A leány: No látja, ténsasszony, jó szemem van nekem. Az asszony: Igen, ha én segítek. A leány: Jó, hát nem vonom le az egy? forintot De csend, onnan a mágnások ketrecéből a katonatisztek kokettálnak velem. Az asszony: Ne nézzen rájuk. Azok most manőverre fognak menni, arra kell a pénzük. Különben is, kisasszony, tanulja meg, hogy több!, betér egy gazdag zsidó, tíz pénz nélküli snájdig katonatisztnél. A leány (hangosan): Mamácskám, itt van: Schoss úr! A kövér úr (lihegve): Nyertünk, nagysád, bejött a híres ló, a Dreyfus. Úgy éljek, mindig mondtam, hogy marha az, nagysád, aki Alagon nem teszi a Dreyfus lovat. A leány: Hát menynyit nyertünk, aranyos Schoss úr? A.kövér úr: Én kaptam ötven forintért 115-öt. Nagysádék ötért 11 forint 50ért. Az asszony: Na, tedd el a pénzt leány-kám. Tudja, Schoss úr, az szerencsét hoz, ha ennél a gyermeknél van a pénz. A kövér úr: Tessék, drága nagysád, nyolc florin, közte egy nagyszerű új tízkoronás. Most aztán Geist-lóra játszunk. Szamár, aki más lovat tesz Alagon, fuj, fuj. (El.) A leány: Ténsasszony! Az asszony: Kérem, Róza kisasszony, ügyeljen oda, ez a buta volt! A leány: Az más. * A kövér úr (szaladva): Kolosszál, nagy- ?sádkám, nyertünk a Geist-lóval ! És én nagysádkámnak nem is öt forinttal, hanem tíz forinttal fogadtam. Tessék, hatvan forintot adok. Ugye nagyszerű? A leány (meghatottan): Igazán nagyszerű, kedves Schoss úr. Az asszony (hidegen): Ne tudja, kedves Schoss, nálunk az ilyen kicsi pénz nem nagyon számít, mert csak azért reszkíroztunk, hogy érdekeljen a futás. Tedd el, leánykám ügye, angyalkám ! A leány: Igen, mamus. Pesten Józsi gróf egyszer ötszáz forintot nyert nekem s egy gyönyörű szőnyeget vettünk rajta. A kövér úr: Talán ma is lehet még anynyit nyerni. Az asszony: Csak igyekezzék, Schoss úr, mik bemegyünk a buffetbe, mert itt nagyon hideg van. Ugye, egy téját megiszunk, leánykám ? A viszontlátásra a bufféiba! (El.) A lány (súgva): Téniasszony, ha mégegyszer azt mondja buffet, amikor az büfé, meg téja, amikor az tea, akkor igazán levonok egy forintot. * Az asszony (a buffetben): Hova lett az a kövér zsidó, már mindjárt vége a versenyeknek. A leány: Igaz és itt ez a kis púpos, úgy látszik, ismerkedni akar . . . Az asszony: És van pénze, mert pezsgőt iszik, százast váltat és nem játszik. Nézzük, hogy miből élünk! A leány: De tudni kellene, hogy mi lett a kövérrel ? Nini ! Épen itt jön. (Súgva.) Jajj , de hosszú az orra! A kövér úr (siránkozva): Borzasztó, nagysadkám, borzasztó, ez svindlerség, többet egyet se nyertem, mind a dögök elmaradtak, amire fogadtam. Fuj, fuj. Kétszáz forinttal jöttem ki és most nincs csak három forint . . . Az asszony (előkelően): Na, azért nem muszáj sírni! Ezt a két téját csak ki tudja fizetni !