Pesti Hírlap, 1901. szeptember (23. évfolyam, 241-270. szám)

1901-09-11 / 251. szám

1901. szeptember 11., szerda. P­ESTI HÍRLAP ________________________7­ ájöz az a körülmény, hogy New-York szépe eddigi alakítói közül ő az első, aki a nehéz énekpartiet nem transponálva, hanem az eredeti partitúra szerint énekli s ezenkívül betétképen két gyönyörű angol dalt ad elő, melyek magyar szövegét Faragó Jenő írta. A New­ York szépe szombaton éri meg a 80-ik előadás ritka rekordját s Szoyer Ilona mellett a na­gyobb szerepeket Ledofszky Gizella, Margó Zelma, Rózsa Lili, Sziklai, Ráthonyi, Boross, Palásthy, Füredi, Giréth és Mátrai játszszák. * (A városligeti színkörben) a bájos ze­­néjű Zihrer-féle operette a »Svihákok« még folyton nagy vonzerővel bír; legutóbbi előadása is zsúfolt ház előtt ment, már jóval az előadás kezdete előtt minden jegy elfogyott. A Magyar színház új igaz­gatója tárgyalásokat folytat a Városligeti színkör igazgatóságával, hogy a téli évadra a Svihákok elő­adási jogát átengedje. A Svihákok e héten is több estére ki van tűzve Sziklai Kornél felléptével. * (Magyar operaénekes bécsi sikere.) Beck Vilmos, a budapesti opera tagjának, mai bécsi vendég­­szereplése nagyon szép sikerrel végződött. Beck a Rajna kincse c. operában Alberich szerepét énekelte, amely szerepben eddig a bécsi operánál Richter domi­nált, aki abból elsőrendű kabinetalkotást csinált és ez okból nehéz volt itt bárki másnak ebben a sze­repben boldogulnia. Beck sikere tehát épen ebben a szerepben annál nagyobb feltűnést keltett és általá­nos elismerésben részesítik. * (Bálla Kálmán.) A győri színház új igaz­gatója október hó 5-ikén kezdi meg előadásait Győr­ben, Jókai »Helvila« című drámájával. A társulat tagjai Bálla Kálmánon és nején Csík Irénen kivül, kiket a fővárosi közönség is jól ismer, részben a Magyar színházból, melynek a megnyitási évben tag­jai voltak, részben a Városligeti színkörből a követ­kezők: Nők: Garay Ilonka, Jászay Olga, Kantay Te­réz, Karácsonyi Mariska, Nógrádiné Bodroghy Lina, Novák Ilonka, Palugyay Vilma, Rónay Matild, Szalay Ilona, Szilágyi Berta, Vajda René. Férfiak: Balázsy Sándor, Beczkóy József, Czakó Vilmos, Fehér Vil­mos, Hegyessy Gyula, Horváth Arnold, Kolossy Jó­zsef, Nagy Imre, Rogor Imre, Szántó Gáspár, Szat­­máry Lajos, Szomory Miklós. Az igazgató teljesen új ruhatárral és díszletekkel szerelte föl magát s mű­során a fővárosi szinházak összes darabjai szere­pelnek. Képek a turfról. * „’Nézzük, hogy miből élünk'“ (Az asszony negyven-negyvenöt éves, fekete ruhában, a kalapján tavaszi virág, a nyakában fekete csipkekendő. A leány tizenkilenc és huszonhat év között, hala­­vány rózsaszín kosztümben. Lakk félcipő és átlátszóra lyukasztott rózsaszínű harisnya, mely a fordulásoknál térdig látszik. Szalma­kalap. Kis fekete kabát, rajta egy félkilós üveggel, melyet pitinek neveznek. Később: Egy kövér úr. A nyugati pályaudvar indu­lási oldala. A szélső sínen az utolsó alagi vonat áll.) A leány: Szedje már a lábait, mert le­maradunk, ténsasszony! Na, jöjjön csak, sza­ladjon utánam, ténsasszony! Az asszony: Kérem, Róza kisasszony, ami sok, az sok; mennyit tanítsam, hogy mamának szólítson! Ha hallani találják az urak a téns­­asszonyt, rögtön észreveszik, hogy nem vagyok az anyja, s akkor maga úgyszólván semmit sem ér nekik. A leány: No, no, jól van. A boszúságban elfeledtem. Hát (hangosan), siessünk mamám, édes anyuskám, gyere lelkem . . . Az asszony, így, most jól van. (Hango­san.) Megyek, leánykám, kedves gyöngyvirágom. Hopp, a csipkekendőm, leesett, ni, annak a gukkeres úrnak a gombjába akadt, viszi föl magával az első kupéba. A leány: Vegye el tőle, ténsasszony! Az asszony: Megint ténsasszony. (A kö­nyökével megtaszítja.) Mondtam már, hogy mamám! A leány: Igenis, mamám. Szálljunk mi is ide föl, ott elkérhetjük. (A gukkeres úr: „Pa­rancsoljon, nagysád!“) Oh, köszönöm , igen kedves ! Az asszony : Megköszönted, leányom ? A leány: Igenis, mama! Az asszony: Fuj, fuj, fuj, milyen tolako­dás van itt! Hát állani fog kelleni az egész úton ? A leány: Ugyan, kérlek, mamuskám, mind­járt kapunk helyet. (Súgva.) Tényasszony, ha még egyszer azt mondja: fuj, fuj! én levonok egy forintot a fizetéséből. Ez borzasztó ordináré. (Hangosan.) Tessék, mama, ez a két úr átengedi helyét. Köszönjük, uraim. Az asszony: Megköszönted, gyöngyvirá­gom? A leány: Igenis, mama. (Igéző pillantást vet a kupéban levő négy börze-bajnokra.) Az asszony: Milyen borzasztó zaj van ott lent. Csakugyan jó, hogy szaladtunk. Legalább százan itt maradnak. A leány (hangosan és nyomatékkal): Ta­lán csak Józsi gróf nem maradt le. (Halkan.) Az este azt ígérte, hogy künnt találkozunk s nekem is játszani fog. Az asszony (halkan): Az ilyen ígéretekre nem kell sokat adni. Különben is tegnap este be volt rúgva, mint egy ágyú. (Hangosan.) Fuj, fuj, fuj... A leány­­összeszorítja az öklét): Tény­asszony, tessék megjegyezni, hogy ezért a ful­ért le van vonva egy forint! Az asszony (súgva): Igaza van, kisasz­­szony, nem teszem többet. De nézzük, hogy miből élünk. Üljön közelebb ahoz a kövér zsi­dóhoz. A leány (súgva): De hátha künn lesz Józsi gróf. Az asszony: Akkor majd lerázhatja ezt magáról, de valami biztosat mindig meg kell csípni. A leány (a kövér ember térdére teszi a kezét): Ah, bocsánat, uram. (Szendén.) A pro­­grammomat kerestem. Az asszony: De, gyermekem, édes gyöngy­virágom ! (Az úrhoz.) Bocsásson meg neki, uram, olyan ártatlan, a kis szentem. A leány: Szeretném tudni kedves uram, melyik ló nyer az elsőben­ (Súgva.) Maga szép ember, tetszik nekem ! A kövér úr: Szeles nyeri. Ki nyeri más, mint a jeles Szeles ? Úgy éljek, nagysád. Akar fogadni velem? A leány (szentlén): Nagyszerű, én is azt gondoltam. Kedves uram, megtenné nekem is ezt a jeles Szelest? Mama, mama, adj ide öt forintot, az úr olyan kedves, hogy nekünk is játszik. Az asszony: Mindjárt, leánykám. De hopp ! Megérkeztünk. No, majd bent. A leány: Gyerünk, mamuskám, majd én segítek.­­Leszállanak. A harisnya teljes mérték­ben érvényesül.)* Az asszony (a tribünön): Na, lássa kis­asszony, hogy nem tud öltözni. Kinek van itt rózsaszínű ruhája? senkinek. Nézze meg az úri asszonyokat, hogyan öltözködnek! Lássa, hogy mindnek sötét ruhája van. A leány (súgva): Csendesen, ténsasszony. Erre felé jön a kövér zsidó. A kövér úr: Milyen szerencse, nagysád, lecsengettek és a rongyos Szeles nem jött be, hanem Kartell jött be. Az asszony: De ezt megtette nekünk, úgy-e? A kövér úr: Mondom, nagysád, hogy le­csengettek; bárcsak megtettem volna, tíz fo­rintért 63 forintot fizet. Hanem mindenesetre megmaradt az öt forint Az asszony: Hát van magánál öt forintunk. A leány: De, mama, hisz nem adtunk. (Igéző pillantást vet a kövér úrra.) A kövér úr (magában): úgy éljek, hogy egy krajcárjuk sincs nálam. (Hangosan.) Igenis, nagysád, öt forintjukkal tartozom. Az asszony: Hát ezzel játszunk. A kövér úr: úgy éljek, hogy nyerünk vele. A nevem Schoss. A leány (olvadékonyan) : Örvendek, uram. Az asszony (súgva): Na, látja, kisasszony, hogy Józsi gróf nincs itt. A leány (ugyanúgy) : Nincs­ a svindler. Az asszony (hangosan) : Épen azt mon­dom a lánykámnak, hogy kár volt rózsaszínbe öltözni, mindenki sötétben van az úri osztályban. A kövér úr: Igenis, nagysád. Ott például Daisy, a szép Daisy, tetszik látni, galambszínű kabátkában, kék szoknyával és szalma ka­lapban. A leány: Nini, mama, milyen szép piros matrózblúz, széles harangos szoknya, fehér nagy lehajtott gallér. Nem ismeri,kedves úr? A kövér úr: De, persze, hallomásból van szerencsém. Lola, az Almási, egy szép színésznő von Ungarischen Theater, vormals Lustspiel- Theater . . . Az asszony: Oh, az én lánykám is na­gyon szeretne színésznő lenni. Talán be is ira­tom, úgy-e, Rizám ? A kövér úr: Én azt hittem, hogy ő nagy­sága már be van íratva. Az asszony: Ments Isten, még nagyon gyenge s aztán a szinház igen megstrapálja az­ ilyen gyenge leányt A kövér úr: Pardon, megyek fogadni. Nagyságék bent lesznek öt forinttal. A leány: Köszönjük Schoss úr! (A kövér úr el.) Az asszony (súgva): Kisasszony, me£ vagyok elégedve, egészen jól kezdődik; kétszá­zast láttam a pénztárcájában. A leány: No látja, ténsasszony, jó sze­mem van nekem. Az asszony: Igen, ha én segítek. A leány: Jó, hát nem vonom le az egy? forintot De csend, onnan a mágnások ketre­céből a katonatisztek kokettálnak velem. Az asszony: Ne nézzen rájuk. Azok most­ manőverre fognak menni, arra kell a pénzük.­ Különben is, kisasszony, tanulja meg, hogy több!, bet­ér egy gazdag zsidó, tíz pénz nélküli snáj­­dig katonatisztnél.­­ A leány (hangosan): Mamácskám, itt van: Schoss úr! A kövér úr (lihegve): Nyertünk, nagysád,­ bejött a híres ló, a­ Dreyfus. Úgy éljek, mindig mondtam, hogy marha az, nagysád, aki Alagon nem teszi a Dreyfus lovat. A leány: Hát menynyit nyertünk, aranyos Schoss úr? A.kövér úr: Én kaptam ötven forintért 115-öt. Nagysádék ötért 11 forint 50­ért. Az asszony: Na, tedd el a pénzt leány-­­kám. Tudja, Schoss úr, az szerencsét hoz, ha ennél a gyermeknél van a pénz. A kövér úr: Tessék, drága nagysád, nyolc florin, közte egy nagyszerű új tízkoronás. Most aztán Geist-lóra játszunk. Szamár, aki más lovat tesz Alagon, fuj, fuj. (El.) A leány: Ténsasszony! Az asszony: Kérem, Róza kisasszony, ügyeljen oda, ez a buta volt! A leány: Az más. * A kövér úr (szaladva): Kolosszál, nagy- ?­sádkám, nyertünk a Geist-lóval ! És én­ nagysádkámnak nem is öt forinttal, hanem tíz forinttal fogadtam. Tessék, hatvan forintot­ adok. Ugy­e nagyszerű? A leány (meghatottan): Igazán nagyszerű, kedves Schoss úr. Az asszony (hidegen): Ne tudja, kedves Schoss, nálunk az ilyen kicsi pénz nem nagyon­ számít, mert csak azért reszkíroztunk, hogy ér­dekeljen a futás. Tedd el, leánykám­­ ügy­e, an­gyalkám ! A leány: Igen, mamus. Pesten Józsi gróf egyszer ötszáz forintot nyert nekem s egy gyö­nyörű szőnyeget vettünk rajta. A kövér úr: Talán ma is lehet még any­­nyit nyerni. Az asszony: Csak igyekezzék, Schoss úr, mik bemegyünk a buffetbe, mert itt nagyon hideg van. Ugy­e, egy téját megiszunk, leánykám ? A viszontlátásra a bufféiba! (El.) A lány (súgva): Téniasszony, ha még­­egyszer azt mondja buffet, amikor az büfé, meg téja, amikor az tea, akkor igazán levonok egy forintot. * Az asszony (a buffetben): Hova lett az a kövér zsidó, már mindjárt vége a versenyeknek. A leány: Igaz és itt ez a kis púpos, úgy látszik, ismerkedni akar . . . Az asszony: És van pénze, mert pezsgőt iszik, százast váltat és nem játszik. Nézzük, hogy­ miből élünk! A leány: De tudni kellene, hogy mi lett a kövérrel ? Nini ! Épen itt jön. (Súgva.) Jajj , de hosszú az orra! A kövér úr (siránkozva): Borzasztó, nagy­­sadkám, borzasztó, ez svindlerség, többet egyet se nyertem, mind a dögök elmaradtak, amire fogadtam. Fuj, fuj. Kétszáz forinttal jöttem ki és most nincs csak három forint . . . Az asszony (előkelően): Na, azért nem muszáj sírni! Ezt a két téját csak ki tudja fizetni !

Next