Pesti Hírlap, 1902. január (24. évfolyam, 1-30. szám)
1902-01-09 / 8. szám
Budapest, 1902. XXIV. évf. 8. (7649.) számi • Csütörtök, január 9. Előfizetési árak: Egész évre.... 28 k. — f. Félévre . . . Negyedévre• • • 7 . — „ Egy hóra.. Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 f.Pesti Hírlap Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap i én is, ' t----------------- -----------------------------------------Szerkesztőség: Budapest, váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körut 78, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Költségvetési törvény nélkül. (fe.) Az alkotmányos kormányzásnak egyik főfeltétele és követelménye, hogy a törvényhozás által jóváhagyott költségvetés alapján működjék. Ezen főfeltétel nálunk az eddigi parlamentáris viszonyok mellett inkább kivételesen van meg, rendszeresen a kormány az év egy részében ú. n. indemnityk vagy fölhatalmazások alapján működik és az év negyedik, sőt későbbi hónapjaiban jut csak abba a helyzetbe, hogy elfogadott költségvetési keretekbe szoríthatja összes működését. Lapunk mai számában közlünk egy összeállítást, melyben kimutatjuk, hogy 1868 óta mikor szentesittetett évenkint a költségvetés s igy mikor volt a kormány abban a helyzetben, hogy már az év kezdetén szentesített törvény állott rendelkezésre és meddig és hányszor volt kénytelen költségvetési törvény nélkül dolgozni. Ebből az összeállításból látjuk, hogy 1868-tól kezdve 1901-ig, tehát 35 éven keresztül, csak hét évben, azaz 1869, 1874, 1876, 1877, 1881, 1891 és 1894 években volt január 1-én szentesített költségvetési törvény, huszonnyolc évben pedig indemnityvel kellett az évet kezdeni s voltak idők, midőn csak májusban (négyizben), júniusban (kétizben), sőt júliusban (egyizben) szentesittetett csak a költségvetési törvény. Nem említve azt a nehézséget, amely magára a kormányzásra hárul, ha az általa tervezett költségvetés s igy egész programmja helyett a rendesen az döbbent év költségvetése keretében nyert fölhatalmazás alapján kell több hónapon keresztül intézkednie: a költségvetési törvénynek ily elmaradott szentesítése meglazítja az alkotmányos élet alapját, azt, hogy a pénzügyi kezelés csak a törvényhozás által megállapított módon történjék és tág tért ad arra, hogy az egyes kormányzási ágak kezelői saját felelősségük érdekében már a saját maguk által előterjesztett s a törvényhozás által ugyan nem tárgyalt, de előtte ismeretes költségvetési tervezetet anticipálva alkalmazzák. Egy átalában nem tűrhető állapot egy alkotmányos országban az, ha valami, ami szabály, kivétellé válik. S az, aminek csak kivételkép kellene előfordulnia, szabályos állapotnak kerekedik felül. Mostani alkotmányos életünkben tényleg kivétel az, hogy az év elején költségvetési törvényünk van, így az utolsó húsz évben épen két évben volt kellő időben költségvetési törvényünk és 18 évben fölhatalmazásokkal kormányozott a kormány. Hogy ez így nem maradhat, illetőleg, ha igazán alkotmányos ország akarunk lenni és pénzügyi viszonyainkban kellő rendet akarunk tartani, hogy e tekintetben az eddigi rendszert nem folytathatjuk, az több mint világos. De ha felismerjük az eddigi állapot viszszásságát és segíteni akarunk rajta, először is tisztába kell jutnunk arra nézve, hogy mi az oka annak, hogy költségvetési törvényeink ily későn jutnak szentesítésre. Hogy a kormány talán későn terjeszti elő a javaslatot s így a késői előterjesztésben kellene keresni a késői megszavazás okát, ezt a nálunk szokásos eljárásnál alig lehet alaposnak mondani. A költségvetések rendszerint szeptember végén legkésőbb október első napjaiban terjesztetnek elő. A nálunk szokásos eljárás szerint a pénzügyi bizottság tárgyalja előzetesen a költségvetéseket. Anélkül, hogy ezen tárgyalás minőségét ezúttal bírálat alá vennék s hogy különösen felemlítenék, hogy főkép újabb időben a részletek megvizsgálása helyett inkább az átalánosságok szoktak e bizottságban szóbeszéd tárgyai lenni, most csak a költségvetés megvizsgálására fordított időt számítjuk, amely bőven kitelik 15— 20 ülésből; szóval a pénzügyi bizottság még a mostani tanácskozási rendszere mellett is egy hó elteltével egészen kényelmesen elkészül munkájával, úgy, hogy október végén a képviselőház előtt fekszik a pénzügyi bizottság által megvizsgált költségvetés. Teljes két hónap áll tehát rendelkezésére az országgyűlésnek, hogy a költségvetést letárgyalja. A főrendek rendszerint egy (még mindig alig 1—2 órát tartó) ülésben tárgyalják le a hozzájuk érkező javaslatot s igy a költségvetési törvény el nem készültéért az egyedül felelős tényező: a képviselőház. És tényleg aki végignézi, látja vagy olvassa a képviselőhöz tárgyalásait, melyek a költségvetés alkalmából folynak, megfoghatatlannak fogja találni azt, hogy az eddig követett rendszer helyébe mást nem találtunk még. Nem akarunk arról szólni, hogy mi minden képezi tárgyát egy ily vitának. Nem akarjuk fölemlíteni, hogy egy nagy általános vita után, minden egyes tárcánál megint folyik egy hosszú, a nagy, általános vita tárgyait rendszeresen újra fölelevenítő általános vita, melyre a részleteknél ismét vissza lehet csapongani, és azután az u. n. appropriációnál megint általános nagy politikai és nem poli- i A mi lengyelünk. — Történelmi regény négy szakaszban. — és írta: Jókai Mór. A huszárok szószólója vakmerően vágott vissza a vezérnek: — Mink már leszólgáltuk a magunk kötelességét. Cseléd sem tartozik tovább szolgálni a gazdáját a szerződésénél. Nekünk letelt az esztendőnk, túl is vagyunk rajta. Nem tartozunk a hazának többel. Rettenetes gondolat volt ! Nem tartozunk a hazának többel! leszolgáltunk érte ! — Akkor én átadlak benneteket a haditörvényszéknek. A parancsszó teljesítve lett; a huszárcsapat a honvédek kíséretében átvonult a belső várba, ahol a hadi törvényszék szabad ég alatt tarta meg ülését. A törvényszék elnöke, az ezredes mindenekelőtt fölszókta az engedetlen huszárcsapatot, hogy rakja le a fegyverét, ahogy vádlottaknál szokás. A szószóló ellentmondott. — Mi nem rakjuk le a fegyverünket, mert azt magunk szereztük. A lovainkat sem adjuk át senkinek, mert az is a sajátunk. Nekünk a kormány nem adott semmit. Zászlónk és a régi , a hajdani Bocskay zászló. Azt is magunkkal viszszük, ahogy őseink tették, akik kitörtek a majthényi táborból s nem rakták le a fegyvert a többi kurucokkal. Ismerik ezek jól a hajdúk történetétt Az ezredes e hallatlan vakmerőség megtorlására parancsot adott a honvédszázadosnak, hogy lövessen köze a lázadó huszárcsapatnak. A százados vezényelt, de a legénység a vezényszóval épen ellenkező mozdulatot tett. Ahelyett, hogy célzásra kapta volna a puskát, mind valamennyi lábhoz ereszté azt. — Mi akar ez lenni ? Mit jelent ez ? — kérdé a százados. Arra a honvédcsapat közül is megszólalt egy mokánylegény. — Azt, hogy a hajdúknak igazuk van. Mi nem lövünk a pajtásainkra! Ez már megdöbbentő volt. Az engedetlenség szelleme átterjedt már a honvédségre is. Ezt nem lehetett büntetlenül hagyni. A hadi törvényszék elnöke most már egy egész zászlóaljat rendelt ki a véres sapkásokból, hogy egyszerre elfojtsa a lázadás üszkét, mielőtt az fellobbanna. Ezek aztán lefegyverezték a huszárokat is, meg a honvédeket is. Mind a két csapat a haditörvényszék elé állíttatott. Az kimondta rájuk a halálbüntetést. Mind, valamennyire. Az aláírt ítéletet felküldték megerősítés végett a főhadparancsnokhoz. Hetven huszár volt a halálraítélt és nyolcvan honvéd. Százötven ember egy tömegben. Igen egyszerű lehetett a végrehajtás : ágyúval, kartácscsal, amíg valamennyi halomra nem dúl, aztán bele valamennyit egy nagy gödörbe, oltatlan meszet a tetejébe, azzal eltakartatott minden. Tüzes vassal ki van irtva a pestis. Klapka nem tudott a gyökeres hajiításba belenyugodni. • Átváltoztatta a tömeges kivégzést megtizedeltetéssé. Csak minden tizediket fogják főbe lőni a legénység közül. És ez a példaadás nyílt téren fog végbemenni, a cigánymezőn, a hadcsapatok és a közönség szeme láttára. Angiolina, amint ez érdekes hírt megtudta a férjétől, futott vele Natáliához. — Roppant érdekes újdonságot hozlok. Ma délután lesz nagy egzseknesie itt a csigánymezsön, a te ablakodból épen a legjobban odalátni. Natália nem értette, hogy mi az az egzekúció. Angiolina aztán megmagyarázta neki: „megtizsedelik a husárokat, meg a honvédeket, akik fellázsadtak... — Talán csak nem komolyan ? A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.