Pesti Hírlap, 1902. január (24. évfolyam, 1-30. szám)

1902-01-09 / 8. szám

Budapest, 1902. XXIV. évf. 8. (7649.) számi • Csütörtök, január 9. Előfizetési árak: Egész évre.... 28 k. — f. Félévre . . . Negyedévre• • • 7 . — „ Egy hóra.. Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 f.Pesti Hírlap Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap i­ én is, ' t----------------- -----------------------------------------­Szerkesztőség­: Budapest, váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körut 78,­ hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. Költségvetési törvény nélkül. (fe.) Az alkotmányos kormányzásnak egyik főfeltétele és követelménye, hogy a tör­vényhozás által jóváhagyott költségvetés alapján működjék. Ezen főfeltétel nálunk az eddigi parlamentáris viszonyok mellett inkább kivé­telesen van meg, rendszeresen a kormány az év egy részében ú. n. indemnityk vagy fölhatal­mazások alapján működik és az év negyedik, sőt későbbi hónapjaiban jut csak abba a hely­zetbe, hogy elfogadott költségvetési keretekbe szoríthatja összes működését. Lapunk mai számában közlünk egy összeállítást, melyben kimutatjuk, hogy 1868 óta mikor szentesittetett évenkint a költségvetés s igy mikor volt a kor­mány abban a helyzetben, hogy már az év kezdetén szentesített törvény állott rendelke­zésre és meddig és hányszor volt kénytelen költ­ségvetési törvény nélkül dolgozni. Ebből az összeállításból látjuk, hogy 1868-tól kezdve 1901-ig, tehát 35 éven keresztül, csak hét év­ben, azaz 1869, 1874­, 1876, 1877, 1881, 1891 és 1894 években volt január 1-én szentesített költségvetési törvény, huszonnyolc évben pedig indemnityvel kellett az évet kezdeni s voltak idők, midőn csak májusban (négyizben), június­ban (kétizben), sőt júliusban (egyizben) szen­tesittetett csak a költségvetési törvény. Nem említve azt a nehézséget, amely ma­gára a kormányzásra hárul, ha az általa ter­vezett költségvetés s igy egész programmja helyett a rendesen az döbbent év költségvetése keretében nyert fölhatalmazás alapján kell több hónapon keresztül intézkednie: a költségvetési törvénynek ily elmaradott szentesítése megla­zítja az alkotmányos élet alapját, azt, hogy a pénzügyi kezelés csak a törvényhozás által meg­állapított módon történjék és tág tért ad arra, hogy az egyes kormányzási ágak kezelői saját felelősségük érdekében már a saját maguk által előterjesztett s a törvényhozás által ugyan nem tárgyalt, de előtte ismeretes költségvetési terve­zetet anticipálva alkalmazzák. Egy átalában nem tűrhető állapot egy alkotmányos országban az, ha valami, ami szabály, kivétellé válik. S az, aminek csak kivételkép kellene előfordulnia, szabályos állapotnak kerekedik felül. Mostani alkotmányos életünkben tényleg kivétel az, hogy az év elején költségvetési törvényünk van, így az utolsó húsz évben épen két évben volt kellő időben költségvetési törvényünk és 18 évben fölhatalmazásokkal kormányozott a kormány. Hogy­ ez így nem maradhat, illetőleg, ha igazán alkotmányos ország akarunk lenni és pénzügyi viszonyainkban kellő rendet akarunk tartani, hogy e tekintetben az eddigi rendszert nem folytathatjuk, az több mint világos. De ha felismerjük az eddigi állapot visz­­szásságát és segíteni akarunk rajta, először is tisztába kell jutnunk arra nézve, hogy mi az oka annak, hogy költségvetési törvényeink ily későn jutnak szentesítésre. Hogy a kormány talán későn terjeszti elő a javaslatot s így a késői előterjesztésben kellene keresni a ké­sői megszavazás okát, ezt a nálunk szoká­sos eljárásnál alig lehet alaposnak mondani. A költségvetések rendszerint szeptember végén leg­később október első napjaiban terjesztetnek elő. A nálunk szokásos eljárás szerint a pénzügyi bizottság tárgyalja előzetesen a költségvetése­ket. Anélkül, hogy ezen tárgyalás minőségét ezúttal bírálat alá vennék s hogy különösen felemlítenék, hogy főkép újabb időben a részletek megvizsgálása helyett inkább az átalánosságok szoktak e bizottságban szóbeszéd tárgyai lenni, most csak a költségvetés megvizsgálására for­dított időt számítjuk, amely bőven kitelik 15— 20 ülésből; szóval a pénzügyi bizottság még a mostani tanácskozási rendszere mellett is egy hó elteltével egészen kényelmesen elkészül munkájával, úgy, hogy október végén a képvi­selőház előtt fekszik a pénzügyi bizottság által megvizsgált költségvetés. Teljes két hónap áll tehát rendelkezésére az országgyűlésnek, hogy a­ költségvetést letárgyalja. A főrendek rendsze­rint egy (még mindig alig 1—2 órát tartó) ülés­ben tárgyalják le a hozzájuk érkező javaslatot s igy a költségvetési törvény el nem készül­téért az egyedül felelős tényező: a képvise­lőház. És tényleg aki végignézi, látja vagy ol­­­­vassa a képviselőhöz tárgyalásait, melyek a költségvetés alkalmából folynak, megfoghatat­­lannak fogja találni azt, hogy az eddig köve­tett rendszer helyébe mást nem találtunk még. Nem akarunk arról szólni, hogy mi minden képezi tárgyát egy ily vitának. Nem akarjuk fölemlíteni, hogy egy nagy általános vita után, minden egyes tárcánál megint fo­­lyik egy hosszú, a nagy, általános vita tárgyait rendszeresen újra fölelevenítő általános vita, melyre­­ a részleteknél ismét vissza lehet csapongani, és azután az u. n. appropriációnál megint általános nagy politikai és nem poli- i A mi lengyelünk. — Történelmi regény négy szakaszban. — és írta: Jókai Mór. A huszárok szószólója vakmerően vágott vissza a vezérnek: — Mink már leszólgáltuk a magunk kö­telességét. Cseléd sem tartozik tovább szolgálni a gazdáját a szerződésénél. Nekünk letelt az esztendőnk, túl is vagyunk rajta. Nem tarto­zunk a hazának többel. Rettenetes gondolat volt ! Nem tartozunk a hazának többel! leszolgáltunk érte ! — Akkor én átadlak benneteket a hadi­­törvényszéknek. A parancsszó teljesítve lett; a huszárcsa­pat a honvédek kíséretében átvonult a belső várba, ahol a hadi törvényszék szabad ég alatt tarta meg ülését. A törvényszék elnöke, az ezredes minde­nekelőtt fölszók­ta az engedetlen huszárcsapatot, hogy rakja le a fegyverét, ahogy vádlottaknál szokás. A szószóló ellentmondott. — Mi nem rakjuk le a fegyverünket, mert azt magunk szereztük. A lovainkat sem adjuk át senkinek, mert az is a sajátunk. Ne­künk a kormány nem adott semmit. Zászlónk és a régi , a hajdani Bocskay zászló. Azt is magunkkal viszszük, ahogy őseink tették, akik kitörtek a majth­ényi táborból s nem rakták le a fegyvert a többi kuruc­okkal. Ismerik ezek jól a hajdúk történetétt Az ezredes e hallatlan vakmerőség meg­torlására parancsot adott a honvédszázadosnak, hogy lövessen köze a lázadó huszárcsapatnak. A százados vezényelt, de a legénység a vezényszóval épen ellenkező mozdulatot tett. Ahelyett, hogy célzásra kapta volna a puskát, mind valamennyi lábhoz ereszté azt. — Mi akar ez lenni ? Mit jelent ez ? — kérdé a százados. Arra a honvédcsapat közül is megszólalt egy mokány­legény. — Azt, hogy a hajdúknak igazuk van. Mi nem lövünk a pajtásainkra! Ez­ már megdöbbentő volt. Az engedetlen­ség szelleme átterjedt már a honvédségre is. Ezt nem lehetett büntetlenül hagyni. A hadi törvényszék elnöke most már egy egész zászlóaljat rendelt ki a véres sapkások­ból, hogy egyszerre elfojtsa a lázadás üszkét, mielőtt az fellobbanna. Ezek aztán lefegyverez­ték a huszárokat is, meg a honvédeket is. Mind a két csapat a haditörvényszék elé állíttatott. Az kimondta rájuk a halálbüntetést. Mind, valamennyire. Az aláírt ítéletet felküldték megerősítés végett a főhadparancsnokhoz. Hetven huszár volt a halálraítélt és nyolc­van honvéd. Százötven ember egy tömegben. Ige­n egyszerű lehetett a végrehajtás : ágyú­val, kartácscsal, amíg valamennyi halomra nem dúl, aztán bele valamennyit egy nagy gödörbe, oltatlan meszet a tetejébe, azzal eltakartatott minden. Tüzes vassal ki van irtva a pestis. Klapka nem tudott a gyökeres hajiításba belenyugodni. • Átváltoztatta a tömeges kivégzést megti­­zedeltetéssé. Csak minden tizediket fogják főbe lőni a legénység közül. És ez a példaadás nyílt téren fog végbe­menni, a cigánymezőn, a hadcsapatok és a közönség szeme láttára. Angiolina, amint ez érdekes hírt megtudta a férjétől, futott vele Natáliához. — Roppant érdekes újdonságot hozlok. Ma délután les­z nagy egzseknesie itt a csigány­­mezsön, a te ablakodból épen a legjobban odalátni. Natália nem értette, hogy mi az az eg­­zekúció. Angiolina aztán megmagyarázta neki: „megtizsedelik a husárokat, meg a honvédeket, akik fellázsadtak... — Talán csak nem komolyan ? A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal.

Next