Pesti Hírlap, 1902. április (24. évfolyam, 89-118. szám)

1902-04-01 / 89. szám

Budapest, 1902. Kedd, április I. XIV. évf. 89. (7730.) szám. Előfizetési árak: Egész évre.... 28 k. — , Félévre ...... 14 p — , Negyedévre ... 7 . — , Egy hóra ..... 2 ,40, Egyes szám ára 8 fi Vidéken 10 f. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is.Pesti Hírlap T. előfizetőinket az uj évnegyed alkal­mából az előfizetési összegek mielőbb való szíves beküldésére kérjük, hogy a lap foly­tatólagos megküldése minden megszakítás nélkül történhessék. Parlamentünk és pártjai. Az ünnepek elmúltak, a munka megint megindul. Pár nap és az ország törvényhozása is újra megkezdi működését. Sok és nehéz kér­dések megoldása várja. Miként oldja meg azo­kat ? fog-e érte a nemzet elismeréssel adózhatni ? megadják-e a fejlődés eszközeit vagy tovább is a stagnáció és ennek révén a végelzüllés örvé­nyébe merülünk el? Ezt egy rövid év fogja el­dönteni. Sikerül-e Széll Kálmánnak és mikép az osztrákkal való kiegyezés ? Mennyire fogja az autonóm vámtarifa és a Németországgal megkötendő kereskedelmi szerződés Magyaror­­­szág érdekeit megvédeni? Nem fogjuk-e akár a hármas szövetség, akár az osztrák ipar fejlődé­sének árát megint mi megfizetni ? Ki tudna erre ma megnyugtató választ adni ? A kormányok is épúgy mint az egyes em­ber sokkal nagyobb buzgósággal, sokkal több meggondolással és körültekintéssel végzik mun­káikat, ha tudják, látják és érzik, hogy tetteik felett az ellenőrzés személyt nem tekintő figyel­me és a bírálat kíméletlen hangja fogja majd ítéletét kimondani. Parlamentekben ezen köte­lesség teljesítése az ellenzéki pártok és a köz­véleményt képviselő sajtó feladata. Piszka eset az, amelyet ez idő szerint Magyarországon ész­lelünk, hogy a parlamentben alig van, a sajtóban pedig épen úgy alig található komoly ellenzéki szellem, komoly ellenőrzési, szigorú bírálati törekvés. Van a t. Házban egy tehetsé­ges ellenzéki párt, de ez veszélyes a nemzet egybeolvadása, összeforradása szempontjából, mert felekezetiséget képvisel; a másik ellenzék pedig épen ellenzékiségét paktálta el. Lehetnek esetek, amikor egy nagy, egy fontos, egy életcél megvédése okából félre tenni az ellenzékieskedést — nagy hazafias érdem, de ez az eset ma nem forog fenn. Vannak nagy államférfiak, a­kiknek kipróbált hazafi hűségek( éleslátásuk, tapasztalt ügyességük a kíméletlen kritikát feleslegessé teszi. De hogy ez az eset épen ma és épen a jelen kormánynyal és annak sú­lyos feladataival szemben forogna fenn — hát ez veszedelmes önámítás ! Veszedelmes pedig azért, mert a Lajthán túli tartományok parlamenti pártjait azok kormánya csak folytonos áldozatokkal képes munkásságban tartani és így is akárhányszor ki-kizökkennek a munka rendes kerékvágásából. Már most ha a fönt jelzett­­ kiegyezési, vámtarifális és kereske­­delmi szerződések kérdései napirendre kerülnek, nem természetes dolog-e, hogy azt fogják mon­dani : „Te magyar kormány, engedhetsz itt is, ott is, neked nincs komoly ellenzéked; az összmon­­archia érdeke, tekintélye­ megkíván­ja ez áldoza­tot amely nélkül az osztrák parlament szét­­züllik.“ De más részről : melyek azok a nagy té­nyek, melyek alapján Széll Kálmán a feltétlen és bírálat nélküli támogatást igényelhetné ? Nem vagyok elfogult. Elismerem, hogy nagy szolgá­­latot tett az országnak, mikor egy fékevesztett vad as ellenzék parlamenti kihágásait meg tudta szüntetni és megint rendes parlamenti munkálko­dást megindítani. De hát azután ? Mit tett azóta, ami irányába politikai fegyverszolgálatra kötelezhetne ? Paktált és­­ megint paktált! Ez az egész. Most kormányzásának harmadik éve­ mutasson fel csak egyetlen fontos lényt, amely ily igényt igazolhatna. A gonosz nyelvek saját táborában azt mondják: „az ellenzék viszi Szólít és Széllel a többséget, ma ez a parlamenti kormányzás!“ A legújabb magyar történelem nagy poli­tikai alakjai: egy Deák, Andrássy, Tisza, szüle­, tett vezérek voltak éleslátásuk, politikai tehet­ségeik és taktikai felsőségük folytán. Ők k­iküz­­dötték, visszaállították és konszolidálták az or­szág alkotmányát és alkotmányos intézményeit; tekintélyt szereztek ezen addig ismeretlen­­­ országnak külföldön; neveiket, munkásságukat, sikereiket a művelt külföld ép úgy ismerte és tisztelte, mint mi itthon. Ők nem paktumok, hanem tetteik­ és sikerekeikkel vívták ki vezéri tekintélyüket. És mit ért el eddig paktumaival Széll Kálmán ? Most negyedik éve, hogy vezeti a kormányt, melynek elnyeréséhez neki az utat Szilágyi Dezső törte; mit ért el azóta ? Bécsben a trónörökös oroszországi utazása mutatta, hogy meg nem hallgatják; itthon saját párját nem tudja összeolvasztatni; saját kabinetjét nem ké­pes összhangba hozni; miniszterek ülnek kabi­netjében, akiket nem a személyében és politiká­jában való bizalom tart­ott; negyedik hónapja az új évnek és még nem tudott magának a képviselőháztól budgetet kieszközölni, sőt. Vég­telenek volnának azon szimptómák, amelyeket annak tanúságául lehetne fölhozni, hogy Széll Kálmán állása ingoványra jutott, melybe ma­holnap elmerül; most csak az alkalomra, vár, hogy minél nemesebb pózban tűnhessen el. Ezt az alkalmat meg fogja hozni az osztrák kiegye­zés­, abba dicsőséggel elmerülhet. .. De mégis elért egy nagy dolgok Dicsérik és magasztalják minden skálában és mindért hangnemből. A néppárti sajtón, kívül alig van Száműzött. Irta : J.-H-Bosny — Hogy miért nem térhetek vissza Pá­rizsba? szólt Pierre barátom . . . egyszerűen azért, mert száműztek onnan. Ott ültünk az Adria partján, szemben a­­kék tengerrel, melynek síkját megaranyozta a tavaszi langyos napsugár. — Igen, száműzött vagyok, ismételte Pierre . . . Tudom, hogy te a lelked mélyébe zárod a titkot, tehát feltárom előtted az enyémet. Abban az időben — immár három esz­tendeje annak — Dampierre asszony szépsége teljében pompázott ... Ez a telivér párizsi asszony különben kiváltságos kegyence volt a sorsnak: a hálát oly korán sújtotta le, amikor még nem ért rá megcsunyulni: akkor távozott el, amikor még sajnálatot hagyhatott maga után: soha nem hervadó, örök részvétet, bánatot . .. Számos rajongói között ott tolongtam én is körülötte. Eleintén csak a távolból, ismeret­lenül csodáltam, félénken tartózkodva tőle, mintha megéreztem volna, hogy ez a nő fontos szerepre van hivatva az én életemben. Az 189 ... év nyarán a véletlen mégis összehozott bennünket egy fürdőhelyen, ahol szomszédok voltunk. Rochampsban voltunk, ahol Dampierr® asz­­szony minden évben hat hetet szokott eltölteni. Az idő alatt azonban teljesen visszavonultan élt ott, került minden társaságot, sőt még a szomszédait sem látogatta meg, ami kisebb he­lyeken az udvariasság törvénye szokott lenni. Egy napon künn sétáltam a réteken, mesz­­sze elkalandozva a villa­telepről, amikor egy fasor végén két nő közeledett felém: két nő, tökéletes mása egymásnak,­­ az egyik ra­gyogó szépségű gyermek, szőke selymes hajjal és kiváncsi égő tekintettel, talán tizenhat éves ; a másik az érett, szerelmetes asszony minta­képe, kinek diszkrét mosolyából az életöröm, a vágy és a tudás teljes titokzatossága ra­gyogott. Meglepetten állottam meg : az anyában Dampierre asszonyra ismertem. Leánya, a zár­dában nevelkedő gyermekek öltözékében pedig félénken húzódott anyja mellé. Dampierre asszony mosolyogva közele­dett felém. — Bocsánat uram . . . Legyen szives, igazítson útba bennünket Kissé eltévedtünk ... Merre felé van Rochamps ? Kissé zavartan a meglepetéstől, egy pilla­natig szinte magam is eltévedtem a széttekin­­tésben : a szőke gyermek, selymes arca, mo­solyra fordul tekintete valósággal megigézen. — Rochampsba ? — hebegtem — Ha megengedi, asszonyom, egy darabig elkísérem ... Bemutatkoztam, hivatkoztam közel szom­szédágunkra is s mikor az út végén Dampierre asszony szívélyes kézszoritással elbúcsúzott tő­lem, már kész volt lelkemben a szörnyű pro­bléma : igen, szeretek valakit, de kit? kit a kettő közül? Az anyát-e, vagy a lányát? Eltávoztak, köszönetképen megengedve ne­kem, hogy meglátogassam őket. Én pedig — jól emlékszem arra, — hosszú ideig állottam ott, nézve a két bájos teremtés távolodását. .. Még akkor is utánuk néztem, amikor már régen eltűntek a szemeim elől s már nem is láttam őket ... ❖ * Néhány nap múlva siettem az első láto­gatásra. Annyi szeretetreméltóssággal fogadtak, hogy el voltam ragadtatva. Ebédre is meghív­tak a következő estére és én örömrepesve siettem őket viszontlátni. Dampierre asszony szépsége úgy hatott rám, mint az éltető nap, melynek melegében virág nyílik, ifjúság és öröm fakad, amely lelkesedéssel tölti meg a lelket és gyönyörűséggel a reményeket. Sohsem ta­lálkoztam nővel, aki annyira megfelelt volna minden gondolatomnak, minden képzelmemnek, mint ez az asszony. Azt­ hiszem, okvetlenül olthatatlan szenvedélyre gyúltam volna e bájos teremtmény iránt, ha nem lett volna mellette a másik: a leány, aki tökéletes mása volt anyjá­nak, de ifjabb, még­ rejtelmesebben kívánatos, a bimbója ennek a világnak, amely megitta­­sított.*­­ Látogatásaim mind gyakoribbak lettek. És mindinkább megeresedett egy megfigyelésem: hogy az anya féltékeny a saját leányára. Glo­­tildenak — ez volt a neve a gyermeknek­­ — anyai szeretet helyett a vetélytárs teljes r­dleg- A Pesti Hírlap mai száma 16 oldal. Szerkesztőség:: Budapest, váci­ körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci­ körút 78., hová az előfizetések és­ 1. lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők.

Next