Pesti Hírlap, 1902. április (24. évfolyam, 89-118. szám)

1902-04-29 / 117. szám

1902. április 29., kedd. PESTI HIRK­P 7 III. 14 angol mér­földes síkfutás handicap. 1. Tüske Jenő, 2. Repics József, 3. Karafiáth Jenő. IV. Gerelyvetés. Hrivnák János, 2. Radó A., 3. Ordódy Zs. V. távolvgrás handicap. 1. Zwick Vilmos, 2. Mórocz Imre, 3. Ullerich Ferenc. VL Fülesla­b­lahajitás. 1. Strausz Gyula, 2. Radó A., 3. Hrivnák J. VII. Súlydobás handicap. 1. Karafláth Jenő, 2. Tüske Jenő, 3. Hrivnák J. VIII. 1000 m­. síkfutás handicap. 1. Wagner József, 2. Kardoss Miksa, 3. Karaflá­t J. IX. 1000 méteres gyaloglás. 1. Kovács János, 2. Vass Tamás. X. Cross country. 1. Ullerich Ferenc, 2. Széll Lajos, 3. Szörényi László. ~~ ' . 1 .................. .­­ ............. ... I ■■■ SZÍNHÁZ és zene. * (Zilahi Gyula búcsúja.) Szinte hihetetlen, hogy ez a fiatal művész, akitől ma, hétfőn, búcsúzott a Nemzeti színház közönsége, amikor most új csa­pást tár karrierjének, majdnem húsz esztendős múlt­nak fordít hátat. Ma is az az ifjú tehetség ő, a friss fiatal színész, akire a higanyos, eleven szerepeket bízták, a gyermekifjú és fiatal komikus figurákat s akinek mind a mai napig egyetlen kifogásul a fia­talos, túlzásra hajló temperamentumot vetik a sze­mére. Oly szemrehányás, amelyért sokan irigylik pálya- és kartársai közül, akik urai az önkéntelen higgadtságnak. Zilahi Gyula búcsúja szép és meleg volt, az utolsó estén mintha valamit mutatni akart volna abból is, ami különben nem látszik meg rajta: a régi, az öreg színészből. Polillaja a Moreto Kö­zönyt közönynyel című vígjátékéban ma némi fö­­löttes humorral, egy kevés elnéző filozófiával intézte a dacos és hiú Diana hercegnő sorsát s Zilahi elérte vele, amire nem is kellett törekednie: veszteségnek éreztük távozását. A nézőtér egészen megtelt a leg­műveltebb közönséggel és mindenki látogatása Zi­lahi Gyulának szólt, minden taps őt illette és Már­kus Emíliát, aki Diana szerepében a legnemesebben és a legigazabban fejthette ki művészete , aki jó szín­­pompáját. Sajátságos, hogy ez a gyönyörű vígjáték, melynek finom hatásai ma is érvényesültek, csak egy búcsúzó művész választásának köszönheti al­kalmi életre való ébredését, holott joga van állandó szereplésre is a műsoron. Igaz, hogy ebben az eset­ben valamivel frissebben kellene mennie s a rende­­zésnek is gondosabbnak és concisebbnek lennie. Elő­adás előtt a színpadon összegyűlt a Nemzeti színház egész művész-személyzete és ünnepi módon búcsú­zott a távozó kollégától. Somló Sándor az igazga­tóság és Mihályi­ a tagok nevében fejezte ki a ra­gaszkodást és szeretetet Zilahi iránt s a fájdalmat, melyet távozása okoz. Mind a kettő azonban még nem tekinti a válást véglegesnek s reméli, hogy Zilahi nemsokára vissza fog közéjük térni. A bú­csúzó művész mélyen megilletődve válaszolt és fo­­gadta a koszorúkat, virágokat s a sok emléktárgyat, melylyel társai és tisztelői elhalmozták. A mai est gyönyörű emlékével a lelkében a művész megbé­­külten válhhatik el eddigi működése teréről, ahol — tapasztalhatta a közönség részéről is — mindenkor örömmel viszontlátják. * (Az Ooeraházban) holnap, kedden, bérlet­­folyamban (évi bérlet 63. sz., havi bérlet 15. sz.) Rossini víg operája A sevioai borbély kerül szinre, Rosina szerepében Prevosti Franceschina vendéfellép­­és­tével. A többi szerepeket Válent V., Takács, Gábor, Hegedűs, Kornai, Dalnoki és Ney B. énekük. — Pre­­vosti a 2-dik felvonásbeli éneklecke-jelenetben betétül David F. „La perle du Brésil“ c. operájából énekel egy áriát. — Az opera után a Rococo c. balle­tet adják Balogh Sz. és Cammarano felléptével. * (Az őrnagy úr) mai előadásán szerepválto­zás volt. Dingoisnét, a hadseregért rajongó asszony­kát gyengélkedő Harasithy Hermin helyett Lenk­ey Hedvig adta. A művésznő az utolsó pillanatban vette át a szerepet, de azért fennakadás nélkül és igaz sikerrel játszotta végig. Egyebekben a szerep­osztás változatlan maradt. Hegedűs Gyula a címsze­repben ezúttal is viharos derültséget keltett és ebben Nikó Lina, Góth, Tapolcai és Szerémy derekasan se­gédkeztek neki. Varsányi Irénnek, mint Paulettenek ma is kiváltó része volt a sikerben és a »Rózsa­bimbó és a méh« című dalát háromszor is kellett is­mételnie. A Vígszínházban egész héten Az őrnagy urat adják. * (A Nemzeti Zenede hangversenye.) Hét­főn este volt a Fővárosi vigadó nagytermében a Nemzeti Zenede ez idei utolsó zenekari hangver­senye. Az intézet zenekari hangversenyeinek idei ciklusát rövid műsora kon­certtel zárt­a le — mind­össze öt tételből állt a mai hangverseny programmja, amelyet Szeréna Gusztáv „Tavaszi Nyitányának“ első bemutatója vezetett be. A közönség a hangulatos, melodikus témájú zeneművet, amelyet maga a szerző dirigált, szívélyes, meleg fogadtatásban részesítette. Ezután Fécsy Károly adta elő zenekari kísérettel Mendelssohn egyik hegedű­versenyét figyelemre méltó felfogással, amelylyel különösen a mester eredeti gondolatait akarta érvényre juttatni. A zenekar egy­­BaeA-preludiumot és egy fngát adott elő a már is­mert és sokszor megdicsért precíz össz játékkal. A műsor negyedik száma Steiner Irén növendék zon­gora­játéka volt, aki Liszt Es-dur versenyét adta elő zenekari kísérettel és szép, szabatos játékával jól­ megérdemelt zajos tetszést aratott. A programmot Goldmark „Ländliche Hochzeit“ című symphoniája zárta be, amelyet a zenekar szépen színezett átme­netekkel és erőteljes játékkal igyekezett magyar fül számára is élvezhetővé tenni, bár ez nem egészen sikerült, mert a speciális német szentimentalizmuso­­kat a kemény, magyar zenei hallás nem igen veszi be. * (hangverseny.) Hétfőn este a Royal szálló nagytermében Manheit énektanár mutatta be növendékei tudását egy önálló koncert keretében a nagyközönségnek. A változatosan összeválogatott mű­sor folyamán sok értékes, figyelemreméltó tehetség bemutatkozását láttuk s ezek között egy-kettő pláne igazi művészi talentum. Különösen említésre méltó Manheit tanár növendékei közül Nagy Etelka, aki Mayerbeer „Dinorah“ ■ című operájából énekelte el Dinorah áriáját szép koloratúrájú szoprán hangon és diszkrét közvetlen előadással, Goldman Je Rubin Verdi Álarcos báljának René-áriáját énekelte és jó barito­nistának bizonyult. Igen szépen énekelt még Mohr Mihályné, akinek szép alt, vagyis inkább mezzo­szoprán hangja van. Dános Zsigmond tehetséges te­­norista és tekintélyes hanganyagát szép énektudással érvényesíti. Manheit növendékeiről kü­önben általáno­san el lehet mondani azt az elismerést, hogy meste­rük művészi tudása meglátszik zenei nevelésükön. A hangversenyt díszes közönség hallgatta végig, amely sokat és szívesen tapsolt a növendékeknek. * (Miss Duncan.) Holnap, kedden, este táncol utoljára a budapesti közönség előtt, amely kilenc es­tén lelkes tapsokkal ünnepelte a kiváló művésznőt. Hétfőn este is telt ház gyönyörködött Miss Duncan bájos mutatványaiban. A tapolók között volt W­as­­sics miniszter is, aki majdnem mindennapos vendége volt Miss Duncan estéinek és gróf Apponyi Albert, a képviselőház elnöke is. Miss Duncan holnapi, utolsó föllépése iránt igen nagy az érdeklődés. * (A Magyarországi zenészek országos segély- és nyugdíj­intézete) tegnap tartotta meg Siposs Antal alelnök elnöklésével az évi rendes köz­gyűlését, melynek megnyitása után elnök szép be­szédben emlékezett meg az egyesület elhunyt alapí­tójáról és 40 éven át volt elnökéről, Bartay Ede kir. tanácsosról. Ezután Antalik Károly titkár mutatta be az egyesület évi jelentését, mely szerint a rendes tagok száma 82, az alapítóké 75. Járday Géza pénz­táros bemutatta az 1902. évi költségvetési előirány­zatát és az elmúlt év zárszámadását; az egyesület összes vagyona 116,892 korona 11 fillér, a pénztár­­forgalom az elmúlt évben 12,742 korona 10 fillér volt. Az egyesület anyagi helyzete az utolsó években oly kedvezővé alakult, hogy dacára annak, hogy a múlt évben tagsági díjak címén csak 250 korona folyt be, mégis 3720 korona segélyt oszthatott ki elszegényedett tagjai közt. Végül megejtették a rész­leges tisztújítást, melynek során elnökké nagy lelke­sedéssel Siposs Antalt, alelnökké Schanda V. Józsefet, a számvizsgáló bizottság elnökévé Goll Jánost válasz­tották meg. * (Fővárosi nyári színház.) A budai színkör drámai személyzete erősen készül A kereszt jelében című nagyhatású színműve, melyhez fényes, stylszerű jelmezek, bútorok és díszletek készülnek, mind ere­deti minták és Nero császár korabeli képek után. A színkör másik újdonsága a Moins-Cinque c. mulat­tató francia bohózat lesz, mely Lámpa az ablakban címmel dr Komor Gyula fordításában fog színre ke­rülni. Krecsányi igazgató a nyár folyamán fel akarja újítani a régi jobb népszínműveket és szebb zenéjű operetteket is, mint: Kis herceg, Boccaccio, Trape­­zunti hercegnő, stb. Ezek Budán mindig nagyon tet­szettek és nagy közönséget vonzottak a színházba. * (Spanyol világ a király­ utcában.) Az Albrecht-mulatóban ma újra csattogott a castagnetto. Hír szerint a spanyol opera-, operette- és ballet-tár­­sulat ma az útiköltségéért tartott előadást. Pedig kár, ha a főváros közönségének nem lesz alkalma ezzel a tüzrőlpattant társulattal jobban megismer­kedni. Már mint spanyol specialitás is fölöttébb ér­dekes. De egyes tagjai között is találunk pár igazi művészt, így például signora Boca, kinél erőteljes szép hanggal nagy képzettség párosul. Különösen a spanyol dalokat remekül adja elő. A tenorista, aki külsőleg akár ikertestvére lehetne Solymosinak, erős hanggal rendelkezik, de ma, úgy látszik, rossz kedv­vel játszott. Legnagyobb hatást tette az előadás má­sodik része, a „Certamen National", amelyben szebb­­nél-szebb spanyol táncok, spanyol dalok és ritka sza­batossággal előadott karénekek gyakoroltak gyújtó hatást. Majd minden részt ismételni kellett. Közön­ség kevés volt, de hogy is tehetett volna,­­mikor a Népszínház az Izét, a Vieszinház az Őrnagy urat, a­ Magyar színház Herkulest munkáltatja, a spanyolok­­ előadásában pedig semmi frivolitás nem fordul elő.­­ Ha még tartanak előadást, csakugyan megérdemlik a tömeges látogatást. * (A pozsonyi ügy.) A minap a félhivatalos Magyar Nemzet hirdette oly tüntető módon, hogy lehetetlen volt észre nem venni, hogy Széll Kálmán megsemmisítette a pozsonyi városi képviselet határo­zatát, mely megengedi a német színészetnek nyáron való szereplését. Széll Kálmán zsebre rakott egy csomó bókot és elismerést, pártkülönbség nélkül. Közben megtörtént, hogy visszavonta tilalmát s megengedte a német társulatnak a Pozsonyban való játszást, de ezt a félhivatalos már nem hirdette se feltűnően, se csöndesen s a kapott bókokat a mi­niszterelnök nem adta vissza, mint darab változás esetén minden szinház visszaváltja a jegyeket Ellen­ben Nessl Pál függetlenségi képviselő nagyon érdek­lődött a dolog iránt s szombatra interpellációt jelen­tett be, amelyet azonban visszavont, minekutána a miniszterelnök bizalmas felvilágosításokkal erre rá­bírta. Az interpelláció lehet privát kíváncsiság . Nessl Pál joggal mondhatja, hogy most már nem ki­váncsi, ám a pozsonyi színészet magyarsága nem a belügyminiszter magándolga és ha már a nemzetnek tudta­ adta, hogy az ő akarata szerint Pozsonyban nem szabad németül játszani, köteles a nemzetnek azt is tudtára adni, hogy kinek az akarata előtt kel­lett neki az övével meghátrálnia. Az mindenesetre nem járja, hogy a közvéleményt becsapja az ő ku­­ruckodása hírével s elhallgassa előtte a labanckodá­­sát. —­ Bennünket úgy értesítenek, hogy a gyors belügyminiszteri német barátság egy igen előkelő úrnak a műve, aki Pozsonyban székel, a német mú­zsának nagy barátja, a magyart csak akkor élvezi, ha Bécsben jut hozzá. Ha ez az értesülésünk he­lyes, akkor nagyon csodáljuk, hogy Nessi Pál, a függetlenségi párt tagja, annak hallatára vissza­vonta interpellációját, holott egy másikkal meg kel­lett volna azt toldania. * (Temesvári színészet.) Makó Lajos szín­igazgató három évi sikerdús működés után hétfőn,, búcsúzott el a temesvári közönségtől, mely az igaz*, gátét és társulatát ez alkalomból nagy ovációban ré­­­szesítette. Makó igazgató jól szervezett társulatával nagy érdemeket szerzett a magyar színügy állandósí­­­tása közül Ő volt az első, aki már három év előtt vállalkozott arra, hogy Temesvárott hat hónapon át tart magyar színielőadásokat, ez­által lehetővé tévén a német színtársulatok kiküszöbölését. Az ő nevéhez­ fűződik az az érdem is, hogy Temesvárott a magyar szinügy állandósítása immár befejezett tény. * (Reinhardt Károly), kinek Édes lányka címü operettjét most a budai színkör adja, mint ne­künk Írják, magyar ember, aki Pozsonyban született s húsz évvel ezelőtt szakadt Ausztriába. * (Küry Klára Bécsijén.) Kü­ry Klára hétfőn este a bécsi Karl Theaterben Huninequin Lili c. ope­rettjében aratott sikert. A zsúfolásig megtelt ház a művésznő fényes játékát ismételve zajos tetszéssel jutalmazta és nyílt színen is többször megtapsolta. * (ID. Hegyesy Mari vendégszereplése.) Rimaszombaton Szabadhegyi Aladár színtársulatánál­­ három estén szerepelt Hegyesy Mari, kit rendkívül szívesen fogadtak és zajos ovációkka­ halmoztak el a rimaszombatiak. A város közelében fekvő Jánosi-­,­ből —­hol »Bényei bácsi«-nál ebédelt a művésznő, s egész deputáció üdvözölte s innen fogatokon érkez­­­­tek a váróba, hol ismét cigányzenével fogadták.­­ »A vörös talár« »Stuart Mária« és »Denise« színmű-­­ vekben lépett fel a kiváló szép tehetségű művésznő,a­ki pompás játékával minden este óriási sikert arat­­tott. A színházat megtölti közönség nyílt finom és lelkes tapsviharban s ismételt kihívásokban adott kifejezést elragadtatásának s tisztelői minden este remek virágcsokrokkal kedveskedtek. A művésznő partnerei is igyekeztek kitenni magukért. Szabad­hegyi Aladár, Berzsenyi Margit a társulat kiváló és­ tehetséges drámai színésznője, a kedves megjelenésű Kaposi Juliska, a társulat szépen haladó, ügyes nai­­vája, továbbá Vágó István, Liptay Lajos, Travalyné Janka, Liptayné Erzsi és Keller Gyul­a jól megállták a helyüket. Ezeken kívül Képes Laura és Hollóssy Róza a társulat kiváló erői. A néhány heti működés alatt előadták az újdonságokat. »Kuruc Feja Dávidot« és »Katalint a kétszer szépszámú közönség előtt nagy sikerrel játszták. Színre került »Teréz kapitány« is.. K. Hegyesy Mari ma, szombaton reggel a legjobb­ emlékekkel utazott Rimaszombatról s a színtársulat kedden vonult át Salgó-Tarjánba. * (A temesvári szingyámolitő egylet) választmánya Molnár főispán elnöklete alatt ülést tar­­­tott, melyen kimondotta az egylet feloszlását, mert a­ magyar szinügy állandósítása az utolsó három év­ra-"

Next