Pesti Hírlap, 1902. április (24. évfolyam, 89-118. szám)
1902-04-29 / 117. szám
1902. április 29., kedd. PESTI HIRKP 7 III. 14 angol mérföldes síkfutás handicap. 1. Tüske Jenő, 2. Repics József, 3. Karafiáth Jenő. IV. Gerelyvetés. Hrivnák János, 2. Radó A., 3. Ordódy Zs. V. távolvgrás handicap. 1. Zwick Vilmos, 2. Mórocz Imre, 3. Ullerich Ferenc. VL Füleslablahajitás. 1. Strausz Gyula, 2. Radó A., 3. Hrivnák J. VII. Súlydobás handicap. 1. Karafláth Jenő, 2. Tüske Jenő, 3. Hrivnák J. VIII. 1000 m. síkfutás handicap. 1. Wagner József, 2. Kardoss Miksa, 3. Karaflát J. IX. 1000 méteres gyaloglás. 1. Kovács János, 2. Vass Tamás. X. Cross country. 1. Ullerich Ferenc, 2. Széll Lajos, 3. Szörényi László. ~~ ' . 1 .................. . ............. ... I ■■■ SZÍNHÁZ és zene. * (Zilahi Gyula búcsúja.) Szinte hihetetlen, hogy ez a fiatal művész, akitől ma, hétfőn, búcsúzott a Nemzeti színház közönsége, amikor most új csapást tár karrierjének, majdnem húsz esztendős múltnak fordít hátat. Ma is az az ifjú tehetség ő, a friss fiatal színész, akire a higanyos, eleven szerepeket bízták, a gyermekifjú és fiatal komikus figurákat s akinek mind a mai napig egyetlen kifogásul a fiatalos, túlzásra hajló temperamentumot vetik a szemére. Oly szemrehányás, amelyért sokan irigylik pálya- és kartársai közül, akik urai az önkéntelen higgadtságnak. Zilahi Gyula búcsúja szép és meleg volt, az utolsó estén mintha valamit mutatni akart volna abból is, ami különben nem látszik meg rajta: a régi, az öreg színészből. Polillaja a Moreto Közönyt közönynyel című vígjátékéban ma némi fölöttes humorral, egy kevés elnéző filozófiával intézte a dacos és hiú Diana hercegnő sorsát s Zilahi elérte vele, amire nem is kellett törekednie: veszteségnek éreztük távozását. A nézőtér egészen megtelt a legműveltebb közönséggel és mindenki látogatása Zilahi Gyulának szólt, minden taps őt illette és Márkus Emíliát, aki Diana szerepében a legnemesebben és a legigazabban fejthette ki művészete , aki jó színpompáját. Sajátságos, hogy ez a gyönyörű vígjáték, melynek finom hatásai ma is érvényesültek, csak egy búcsúzó művész választásának köszönheti alkalmi életre való ébredését, holott joga van állandó szereplésre is a műsoron. Igaz, hogy ebben az esetben valamivel frissebben kellene mennie s a rendezésnek is gondosabbnak és concisebbnek lennie. Előadás előtt a színpadon összegyűlt a Nemzeti színház egész művész-személyzete és ünnepi módon búcsúzott a távozó kollégától. Somló Sándor az igazgatóság és Mihályi a tagok nevében fejezte ki a ragaszkodást és szeretetet Zilahi iránt s a fájdalmat, melyet távozása okoz. Mind a kettő azonban még nem tekinti a válást véglegesnek s reméli, hogy Zilahi nemsokára vissza fog közéjük térni. A búcsúzó művész mélyen megilletődve válaszolt és fogadta a koszorúkat, virágokat s a sok emléktárgyat, melylyel társai és tisztelői elhalmozták. A mai est gyönyörű emlékével a lelkében a művész megbékülten válhhatik el eddigi működése teréről, ahol — tapasztalhatta a közönség részéről is — mindenkor örömmel viszontlátják. * (Az Ooeraházban) holnap, kedden, bérletfolyamban (évi bérlet 63. sz., havi bérlet 15. sz.) Rossini víg operája A sevioai borbély kerül szinre, Rosina szerepében Prevosti Franceschina vendéfellépéstével. A többi szerepeket Válent V., Takács, Gábor, Hegedűs, Kornai, Dalnoki és Ney B. énekük. — Prevosti a 2-dik felvonásbeli éneklecke-jelenetben betétül David F. „La perle du Brésil“ c. operájából énekel egy áriát. — Az opera után a Rococo c. balletet adják Balogh Sz. és Cammarano felléptével. * (Az őrnagy úr) mai előadásán szerepváltozás volt. Dingoisnét, a hadseregért rajongó asszonykát gyengélkedő Harasithy Hermin helyett Lenkey Hedvig adta. A művésznő az utolsó pillanatban vette át a szerepet, de azért fennakadás nélkül és igaz sikerrel játszotta végig. Egyebekben a szereposztás változatlan maradt. Hegedűs Gyula a címszerepben ezúttal is viharos derültséget keltett és ebben Nikó Lina, Góth, Tapolcai és Szerémy derekasan segédkeztek neki. Varsányi Irénnek, mint Paulettenek ma is kiváltó része volt a sikerben és a »Rózsabimbó és a méh« című dalát háromszor is kellett ismételnie. A Vígszínházban egész héten Az őrnagy urat adják. * (A Nemzeti Zenede hangversenye.) Hétfőn este volt a Fővárosi vigadó nagytermében a Nemzeti Zenede ez idei utolsó zenekari hangversenye. Az intézet zenekari hangversenyeinek idei ciklusát rövid műsora koncerttel zárta le — mindössze öt tételből állt a mai hangverseny programmja, amelyet Szeréna Gusztáv „Tavaszi Nyitányának“ első bemutatója vezetett be. A közönség a hangulatos, melodikus témájú zeneművet, amelyet maga a szerző dirigált, szívélyes, meleg fogadtatásban részesítette. Ezután Fécsy Károly adta elő zenekari kísérettel Mendelssohn egyik hegedűversenyét figyelemre méltó felfogással, amelylyel különösen a mester eredeti gondolatait akarta érvényre juttatni. A zenekar egyBaeA-preludiumot és egy fngát adott elő a már ismert és sokszor megdicsért precíz össz játékkal. A műsor negyedik száma Steiner Irén növendék zongorajátéka volt, aki Liszt Es-dur versenyét adta elő zenekari kísérettel és szép, szabatos játékával jól megérdemelt zajos tetszést aratott. A programmot Goldmark „Ländliche Hochzeit“ című symphoniája zárta be, amelyet a zenekar szépen színezett átmenetekkel és erőteljes játékkal igyekezett magyar fül számára is élvezhetővé tenni, bár ez nem egészen sikerült, mert a speciális német szentimentalizmusokat a kemény, magyar zenei hallás nem igen veszi be. * (hangverseny.) Hétfőn este a Royal szálló nagytermében Manheit énektanár mutatta be növendékei tudását egy önálló koncert keretében a nagyközönségnek. A változatosan összeválogatott műsor folyamán sok értékes, figyelemreméltó tehetség bemutatkozását láttuk s ezek között egy-kettő pláne igazi művészi talentum. Különösen említésre méltó Manheit tanár növendékei közül Nagy Etelka, aki Mayerbeer „Dinorah“ ■ című operájából énekelte el Dinorah áriáját szép koloratúrájú szoprán hangon és diszkrét közvetlen előadással, Goldman Je Rubin Verdi Álarcos báljának René-áriáját énekelte és jó baritonistának bizonyult. Igen szépen énekelt még Mohr Mihályné, akinek szép alt, vagyis inkább mezzoszoprán hangja van. Dános Zsigmond tehetséges tenorista és tekintélyes hanganyagát szép énektudással érvényesíti. Manheit növendékeiről küönben általánosan el lehet mondani azt az elismerést, hogy mesterük művészi tudása meglátszik zenei nevelésükön. A hangversenyt díszes közönség hallgatta végig, amely sokat és szívesen tapsolt a növendékeknek. * (Miss Duncan.) Holnap, kedden, este táncol utoljára a budapesti közönség előtt, amely kilenc estén lelkes tapsokkal ünnepelte a kiváló művésznőt. Hétfőn este is telt ház gyönyörködött Miss Duncan bájos mutatványaiban. A tapolók között volt Wassics miniszter is, aki majdnem mindennapos vendége volt Miss Duncan estéinek és gróf Apponyi Albert, a képviselőház elnöke is. Miss Duncan holnapi, utolsó föllépése iránt igen nagy az érdeklődés. * (A Magyarországi zenészek országos segély- és nyugdíjintézete) tegnap tartotta meg Siposs Antal alelnök elnöklésével az évi rendes közgyűlését, melynek megnyitása után elnök szép beszédben emlékezett meg az egyesület elhunyt alapítójáról és 40 éven át volt elnökéről, Bartay Ede kir. tanácsosról. Ezután Antalik Károly titkár mutatta be az egyesület évi jelentését, mely szerint a rendes tagok száma 82, az alapítóké 75. Járday Géza pénztáros bemutatta az 1902. évi költségvetési előirányzatát és az elmúlt év zárszámadását; az egyesület összes vagyona 116,892 korona 11 fillér, a pénztárforgalom az elmúlt évben 12,742 korona 10 fillér volt. Az egyesület anyagi helyzete az utolsó években oly kedvezővé alakult, hogy dacára annak, hogy a múlt évben tagsági díjak címén csak 250 korona folyt be, mégis 3720 korona segélyt oszthatott ki elszegényedett tagjai közt. Végül megejtették a részleges tisztújítást, melynek során elnökké nagy lelkesedéssel Siposs Antalt, alelnökké Schanda V. Józsefet, a számvizsgáló bizottság elnökévé Goll Jánost választották meg. * (Fővárosi nyári színház.) A budai színkör drámai személyzete erősen készül A kereszt jelében című nagyhatású színműve, melyhez fényes, stylszerű jelmezek, bútorok és díszletek készülnek, mind eredeti minták és Nero császár korabeli képek után. A színkör másik újdonsága a Moins-Cinque c. mulattató francia bohózat lesz, mely Lámpa az ablakban címmel dr Komor Gyula fordításában fog színre kerülni. Krecsányi igazgató a nyár folyamán fel akarja újítani a régi jobb népszínműveket és szebb zenéjű operetteket is, mint: Kis herceg, Boccaccio, Trapezunti hercegnő, stb. Ezek Budán mindig nagyon tetszettek és nagy közönséget vonzottak a színházba. * (Spanyol világ a király utcában.) Az Albrecht-mulatóban ma újra csattogott a castagnetto. Hír szerint a spanyol opera-, operette- és ballet-társulat ma az útiköltségéért tartott előadást. Pedig kár, ha a főváros közönségének nem lesz alkalma ezzel a tüzrőlpattant társulattal jobban megismerkedni. Már mint spanyol specialitás is fölöttébb érdekes. De egyes tagjai között is találunk pár igazi művészt, így például signora Boca, kinél erőteljes szép hanggal nagy képzettség párosul. Különösen a spanyol dalokat remekül adja elő. A tenorista, aki külsőleg akár ikertestvére lehetne Solymosinak, erős hanggal rendelkezik, de ma, úgy látszik, rossz kedvvel játszott. Legnagyobb hatást tette az előadás második része, a „Certamen National", amelyben szebbnél-szebb spanyol táncok, spanyol dalok és ritka szabatossággal előadott karénekek gyakoroltak gyújtó hatást. Majd minden részt ismételni kellett. Közönség kevés volt, de hogy is tehetett volna,mikor a Népszínház az Izét, a Vieszinház az Őrnagy urat, a Magyar színház Herkulest munkáltatja, a spanyolok előadásában pedig semmi frivolitás nem fordul elő. Ha még tartanak előadást, csakugyan megérdemlik a tömeges látogatást. * (A pozsonyi ügy.) A minap a félhivatalos Magyar Nemzet hirdette oly tüntető módon, hogy lehetetlen volt észre nem venni, hogy Széll Kálmán megsemmisítette a pozsonyi városi képviselet határozatát, mely megengedi a német színészetnek nyáron való szereplését. Széll Kálmán zsebre rakott egy csomó bókot és elismerést, pártkülönbség nélkül. Közben megtörtént, hogy visszavonta tilalmát s megengedte a német társulatnak a Pozsonyban való játszást, de ezt a félhivatalos már nem hirdette se feltűnően, se csöndesen s a kapott bókokat a miniszterelnök nem adta vissza, mint darab változás esetén minden szinház visszaváltja a jegyeket Ellenben Nessl Pál függetlenségi képviselő nagyon érdeklődött a dolog iránt s szombatra interpellációt jelentett be, amelyet azonban visszavont, minekutána a miniszterelnök bizalmas felvilágosításokkal erre rábírta. Az interpelláció lehet privát kíváncsiság . Nessl Pál joggal mondhatja, hogy most már nem kiváncsi, ám a pozsonyi színészet magyarsága nem a belügyminiszter magándolga és ha már a nemzetnek tudta adta, hogy az ő akarata szerint Pozsonyban nem szabad németül játszani, köteles a nemzetnek azt is tudtára adni, hogy kinek az akarata előtt kellett neki az övével meghátrálnia. Az mindenesetre nem járja, hogy a közvéleményt becsapja az ő kuruckodása hírével s elhallgassa előtte a labanckodását. — Bennünket úgy értesítenek, hogy a gyors belügyminiszteri német barátság egy igen előkelő úrnak a műve, aki Pozsonyban székel, a német múzsának nagy barátja, a magyart csak akkor élvezi, ha Bécsben jut hozzá. Ha ez az értesülésünk helyes, akkor nagyon csodáljuk, hogy Nessi Pál, a függetlenségi párt tagja, annak hallatára visszavonta interpellációját, holott egy másikkal meg kellett volna azt toldania. * (Temesvári színészet.) Makó Lajos színigazgató három évi sikerdús működés után hétfőn,, búcsúzott el a temesvári közönségtől, mely az igaz*, gátét és társulatát ez alkalomból nagy ovációban részesítette. Makó igazgató jól szervezett társulatával nagy érdemeket szerzett a magyar színügy állandósítása közül Ő volt az első, aki már három év előtt vállalkozott arra, hogy Temesvárott hat hónapon át tart magyar színielőadásokat, ezáltal lehetővé tévén a német színtársulatok kiküszöbölését. Az ő nevéhez fűződik az az érdem is, hogy Temesvárott a magyar szinügy állandósítása immár befejezett tény. * (Reinhardt Károly), kinek Édes lányka címü operettjét most a budai színkör adja, mint nekünk Írják, magyar ember, aki Pozsonyban született s húsz évvel ezelőtt szakadt Ausztriába. * (Küry Klára Bécsijén.) Küry Klára hétfőn este a bécsi Karl Theaterben Huninequin Lili c. operettjében aratott sikert. A zsúfolásig megtelt ház a művésznő fényes játékát ismételve zajos tetszéssel jutalmazta és nyílt színen is többször megtapsolta. * (ID. Hegyesy Mari vendégszereplése.) Rimaszombaton Szabadhegyi Aladár színtársulatánál három estén szerepelt Hegyesy Mari, kit rendkívül szívesen fogadtak és zajos ovációkka halmoztak el a rimaszombatiak. A város közelében fekvő Jánosi-,ből —hol »Bényei bácsi«-nál ebédelt a művésznő, s egész deputáció üdvözölte s innen fogatokon érkeztek a váróba, hol ismét cigányzenével fogadták. »A vörös talár« »Stuart Mária« és »Denise« színmű- vekben lépett fel a kiváló szép tehetségű művésznő,aki pompás játékával minden este óriási sikert arattott. A színházat megtölti közönség nyílt finom és lelkes tapsviharban s ismételt kihívásokban adott kifejezést elragadtatásának s tisztelői minden este remek virágcsokrokkal kedveskedtek. A művésznő partnerei is igyekeztek kitenni magukért. Szabadhegyi Aladár, Berzsenyi Margit a társulat kiváló és tehetséges drámai színésznője, a kedves megjelenésű Kaposi Juliska, a társulat szépen haladó, ügyes naivája, továbbá Vágó István, Liptay Lajos, Travalyné Janka, Liptayné Erzsi és Keller Gyula jól megállták a helyüket. Ezeken kívül Képes Laura és Hollóssy Róza a társulat kiváló erői. A néhány heti működés alatt előadták az újdonságokat. »Kuruc Feja Dávidot« és »Katalint a kétszer szépszámú közönség előtt nagy sikerrel játszták. Színre került »Teréz kapitány« is.. K. Hegyesy Mari ma, szombaton reggel a legjobb emlékekkel utazott Rimaszombatról s a színtársulat kedden vonult át Salgó-Tarjánba. * (A temesvári szingyámolitő egylet) választmánya Molnár főispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen kimondotta az egylet feloszlását, mert a magyar szinügy állandósítása az utolsó három évra-"