Pesti Hírlap, 1902. május (24. évfolyam, 119-147. szám)

1902-05-01 / 119. szám

1902. május 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP 3 gyár nyelvű oktatás mellett megfelelő elemi mű-­­­veltséget elsajátítsanak. A magyar tanítási nyelvtől természetesen nem lehetne elvárni, hogy rövid pár év alatt hazánkban mindenki tudjon magyarul beszélni, mert az iskolák államosítása és magyarrá té­tele elsőben is nagyon ellenszenves volna a nemzetiségek előtt, ami a tanítás eredményére is kedvezőtlenül hatna. Az első években vagy talán évtizedben az eredmény csekély volna ugyan, de az általános tankötelezettség szigorú keresztülvitele, az állami tanítók következetes, tapintatos magatartása és annak felismerése a nemzetiségek részéről, hogy a magyar nyelv ismerete s abban való irni-olvasni tudás mily tetemes előnyökkel van összekötve, talán előbb mintsem reméltem mérnök, a magyar nyelv ro­hamos terjedésének egyengetné útját. Ha pedig már egyszer a nép széles rétegeiben is utat tört magának a magyar nyelv, akkor már be­látható az az idő, amelyben az államnyelv ha­zánk összlakosságának közkincsévé fog válni, áthidalván eként azt a nagy űrt, amely ma úgyszólván megközelíthetlenekké teszi a nemze­tiségeket. És ezek majdan közvetlen közelségből érezve a magyar haza anyai szeretetének me­legét, szívesen fogják különállásukat feladni és talán maguk iparkodnak fajilag is azokhoz tartozni, akik őket szeretettel ölelték magukhoz akkor is, amidőn ezen szeretetért gyűlölködés­sel fizettek. Másik kérdés : megvalósítható-e azonnal a a közoktatás államosítása ? A felelet erre­ nem ; és pedig legfőkép azért nem, mert nem állanak rendelkezésre a szükséges tanerők. A mostani felekezeti tanítókat egyszerűen, válogatás nélkül átvenni, nem látszik ajánlatos­nak, mert ez kompromittálná a reform komoly­ságát, és azonkívül ugyanazon emberekkel, kik­nek hiányos magyar nyelvismerete és hazafiat­­lansága tette a reformot szükségessé, a kívánt célt úgy sem lehetne megközelíteni. Szükséges volna tehát először is nagyarányú tanítóképzés állami tanítóképzőkben, hol a leendő tanítók fontos feladatukra, megfelelő nyelvismeretek el­sajátításával is, kellően előkészíttetnének, szuszogni is alig tud. — „Elillant, nyeregt, meg­szökött , a másik alagúton szökött el, nem láttad ?“ „Nem, nem, nem!“ vakog Nyiffancs s neki iramodik az erdőnek. Bujkálva szöszmötöl az ava­ron s felver fektéből mindent, ami pihen. Egy bakét riadozva, nagyokat böffenve szökik előle. Az erős, harsanó böffenéstől Nyiff­ancska is mintha idegessé válnék; vagy a déli harangszót hallja fán, s attól kívánkozik úgy hazafelé, merthogy ilyenkor kész az ebéd a tanyán. Abban hagyja a vadászatot s vágtatva inai vissza, de minthogy így lassúbb a hala­dása, tehát csakhamar ügetésre fordítja a dolgot. A rucák a szérüs kertben messziről ki­térnek neki s szárnyakkal verdesve a sem­mit, belelobognak a pocsolyába. Most nem bánja azt Nyiffancs. Egyenest a konyhába igyekszik s a vizslának szánt ebédből kiragadja a legjobb falatot, azzal a folyosó egyik félreeső zugába inal. Épen akkor érkezik meg Irdumbirdum is, amikor a patába kezdődik odabent Már megint itt jártak a szemtelen tacskók t­rikoltja a sza­kácsnő. Nyiffancs hamar átadja a félig lerágott csontot a karúnak, aki sóvárogva csóválja mel­lette a farkát. Ő maga egy perc alatt kint van a virágoskert rácsozata mellett s hanyatt vá­gódva alvást tettet. Jön a szakácsnő s az egyik tacskót rajta­kapja. Van csihi-puhi — haddel-hadd!­­— Ir­­dumbirdum neheztelve üvölt. A kuvaszok ugat­nak , — a kárvallott vizsla morog. Egyes-egyedül csak Nyiffancs csöndes. Neki az egészhez semmi köze sincsen. N—d. Ezután a rendelkezésre álló tanítók szá­mához képest successive kellene — első­sorban persze a legveszélyezettebb helyeken, — a fe­lekezeti iskolákat magyar tannyelvű állami nép­iskolákká átalakítani. Egy vagy másfél évtized alatt az egész reform perfektté válhatnék. Ezen életbevágó reform előreláthatólag erős visszahatást keltene, talán kivétel nélkül az összes felekezeteknél. A felekezeti szűkkeb­­lűség, a nemzetiségi féltékenységgel társulva, minden erejét megfeszítené a reform megbuk­tatására. Remélhető azonban, hogy hazánknak annyira kidicsért szabadelvű közvéleménye és hazafias szelleme győzedelmesen meg tudna birkózni a „reakció sötét árnyaival“, különö­sen, ha a nemzeti célt nem veszélyeztető némi engedményekkel a reformnak élét vennék. Azt talán mondani is felesleges, hogy a közép és felső­oktatás, — kivéve persze a pap­nevelést —, kizárólag csak magyar nyelvű állami intézetek feladatát képezhetné. Ily engedmények lehetnének: a hitokta­tásnak a felekezetek kezén való meghagyása, a jó és magyar tannyelvű nl^siotá^'felekezeti jellegei' ’ ' nlártása, a vidéken divó nem-ma­gyar nyelv tanításának megengedése, stb., stb. . A­‘­ vihar majd ‘t¥á1Pl=$muína, de végre lát­nék, hogy a magyar nemzeti állam szilárd alap­köve le van téve. Belpolitikai liirek. Az új kereskedelmi miniszter kinevezése. Már a legvaskosabb komikumig fejlődik az a halogatás, mely a kereskedelmi miniszteri tárca betöltése körül mutatkozik. Tizenkét napja, hogy a tárca vezető nélkül van és anélkül, hogy akár ideiglenesen is hivatalosan a tárca vezetésére megbízás történt volna. A politikai helyzetre rendkívül jellemző és aggodalmát keltő, hogy a jelöltek közül nem tud a miniszterelnök kivá­lasztani olyat, akit kinevezhetne, anélkül, hogy a szabadelvű pártban ellenkezés ne keletkezzék. A hivatalos pártárnyalatok folyton igyekeznek befolyásukat érvényesíteni s valahány jelölt neve fölmerül, mindannyiszor hol az egyik, hol a másik részen érvényesülnek kinevezése ellen befolyásolások. A mai napon a kombinációk­ban szünet állott be, miután az utolsó megál­lapodás az volt, hogy Láng Lajost nevezik ki kereskedelmi miniszternek. Ma az ő kinevezé­sében való hit is meggyengült, amiatt, mert tu­domásra jutott, hogy a szabadelvű párt egyes ár­nyalatai a volt nemzetipártiak és agráriusok nem fogadnák szívesen a kinevezését. Ezenkívül azt is hátrányául hozták föl, hogy a szláv föderalizmus­nak híve. Továbbá nehézséget okoz az állam­titkár kinevezésének kérdése is, mert Nagy Ferenc nem hajlandó továbbra vállalni az állam­­titkárságot, aminthogy Hegedűs Sándor lemon­dása után is csak a pártegységre való tekin­tettel és Ilovánszky személye iránti tiszteletből maradt meg hivatalában. Másfelől súlyt helyez­nek arra, hogy a vám- és kereskedelmi tárgya­lásoknál Nagy Ferenc tehetségeit ne kelljen nélkülözni s gondolnak rá, hogy esetleg ha mást neveznek ki miniszternek, Nagy Ferencet meg lehet tartani államtitkárnak. Így kerül előtérbe még most is az a kombináció, hogy Nagy Fe­­rencre, ha az államtitkárságot nem vállalja, mint miniszterre gondolnak. Tudniillik az állam­­titkárságra nézve eddig sem a Popovics Sándorral, sem a Gaál Jenővel folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre. Hír szerint május 4-éig, a király Budapestre érkezéséig, nem lesz döntés. Annyira hisznek e hírben, hogy ma este a szabadelvű pártkörben nem is beszél­tek arról, hogy ki lesz az új kereskedelmi mi­niszter. A kormány tagjait annál inkább fog­lalkoztatja a kérdés, mert az osztrák kormánynyal a vámtarifa-tárgyalásokat folytatni kell s ez hi­vatalos kereskedelmi miniszter nélkül nem le­hetséges. A mostani helyzetben nincs kizárva, hogy a király fog dönteni több előterjesztés alapján a képen, hogy a kereskedelmi tárca ve­zetésével ideiglenesen Lukács László pénzügymi­nisztert bízza meg, ha addig Láng Lajos, vagy Nagy Ferenc személyére nézve a párt teljes hozzájárulását megnyerni nem sikerül. Minisztertanács. Szerdán délután miniszter, tanács volt, amelyen a kereskedelmi minisztérium képviseletében Nagy Ferenc államtitkár vett részt. A képviselőház csütörtökön délelőtt tíz óra­kor tartandó ülésében folytatja a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalását. Az általános vitában szólásra a függetlenségi oldalról még Bakonyi Samu van följegyezve. Ha a tárca tárgyalását holnap ide­jekorán befejezik, hozzáfognak a pénzügyi költség­­vetéshez is. Délután fél három órakor kisorsolják az összeférhetlenségi ítélőbíróság tagjait és a bizottság azonnal összeül Halász Zsigmond összeférhetlenségi esetének tárgyalására. Az osztrák miniszterelnök Budapesten. Az osztrák delegáció tagjaival egyidejűleg Körber osztrák miniszterelnök Budapestre jön és ez alkalom, mai Széll Kálmán miniszterelnökkel a vámtarifáról tanácskozni fog. A főrendiház új tagja. A főrendiház igazoló bizottsága ma délelőtt tartott ülésén törölte a név­jegyzékből az elhunyt Goldis József és gróf Pálffy András neveit és beiktatta gróf Esterházy Lajost, a testőrség új kapitányát. A delegáció és a quota-bizottság tagjai. A képviselőház mai ülésén gróf Apponyi Albert el­nök a delegáció és a quota-bizottság tagjaira tör­tént szavazás eredményét következőleg hirdette ki. A Ház megválasztotta a quota-bizottság tagjaiul: Fálk Miksa 117, gróf Hadik János 117, Hegedűs Sándor 117, Hieronymi Károly 117, Hódossy Imre 117, Láng Lajos 117, Szcitovszky János 117, Josi­­povich Géza 117, Major Ferenc 114 és gróf Tisza István 115 szavazattal. Továbbá megválasztottak az idei delegáció tag­jaiul : 123 szavazattal: Okolicsányi László; 122 sza­vazattal : gróf Andrássy Tivadar, Berzeviczy Albert, báró Dániel Ernő, Dániel Gábor, Dedovich György, Dókus Ernő, Fálk Miksa, Fluger Károly, Franeisei Henrik, Hegedűs Sándor, Hieronymi Károly, Hodossy Imre, Holló Lajos, Jakabffy Imre, Josipovich Imre, Kristóffy József, Láng Lajos, Miklós Ödön, Perczel Dezső, Sperec Ferenc, Szerb György, Tallián Béla és gróf Zichy Jenő; 121 szavazattal: gróf Andrássy Gyula, Beksics Gusztáv, Bolgár Ferenc, gróf Hadik- Barkóczy Endre; 120 szavazattal: Pap Géza, Szent­­iványi Árpád, gróf Teleki Sándor, gróf Wilczek Fri­gyes és ifj. gróf Zichy János, Klobusitzky János Ill. gróf Tisza István 111, Rakovszky István 110, Szemere Miklós 108, Kubinyi Géza 105 és Rosen­­berg Gyula 99 szavazattal. Póttagokat megválasztot­tak: Werner Gyula 83, Sághy Gyula és Semsey László 68, Biró Lajos 49, gróf Bethlen Balázs 48,­ Telegdy József 44, Szőts Pál 42, Pildner Ferenc 38, Adamovich Béla 37 és báró Nopcsa Elek 36 szava­zattal. Minthogy két képviselő egyenlő szavaza­tot kapott a póttagi minőségre, tudniillik Sághy Gyula és Semsey László, így sorshúzás útján kell dönteni, hogy ki legyen az első. A sorshúzás meg­­ejtése után az elnök jelenti, hogy Sághy Gyula az első. Az összeférhetetlenségi Ítélő bíróság működése. A képviselőházban holnap, csütörtökön, délután fél három órakor kisorsolják azt az Ítélő bíróságot, mely Halász Zsigmond összeférhetetlenségi bejelentésében fog bíráskodni. Halász Zsigmond ön­maga bocsátotta­ a jury ítélkezése alá, vajon képvi­­­selői mandátumával összefér-e igazgatói állása, me­lyet a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél elfoglal. Az állandó összeférhetetlenségi bizottság az ügyet ítélkezésre előkészítette, beszerezte a szövetkezet alapszabályait, kihallgatta annak ügyleteire nézve­ Harsány Oszkárt, a szövetkezet igazgatóját s az ügynek a sury előtt való referálásával Heincz Hugó­­ előadót bizta meg. A képviselőház bizottságaiból. A képvi­selőház állandó összeférhetetlenségi bizottsága szer­dán délután 5 órakor gróf Andrássy Tivadar elnök­­­lete alatt ülést tartott, amelyen a bizottság konsta­tálta, hogy Lenec Adolf országos képviselő az állami intézeteknek való tanszerszállítást és műtömést meg­szüntette és így összeférhetetlenség személyére nézve többé fenn nem forog.­­ A képviselőház zárszámadási­­ bizottsága szerdán délután 5 órakor Schmidt József elnöklete alatt ülést tartott, melyben beható vita után letárgyalta a belügyminisztérium 1900-ik évi záró­számadását.

Next