Pesti Hírlap, 1902. július (24. évfolyam, 178-208. szám)

1902-07-01 / 178. szám

Budapest, 1902. XXIV. évf. 178. (7819.) szám. Kedd, julus I. Előfizetési árak: Egész évre .... 28 k. —­­. Félévre .............14 . — . Negyedévre ... 7 . — . Egy fléra...........2 , 40 . Egyes szám Ara 8 k. Vidéken 10 t. Megjelenik minden nap, ünnep És vasárnap után is. Szerkesztőség : Budapest, váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­­szólalások intézendők.­ ­ A bécsi híd. Széll Kálmán miniszterelnök tegnap este Rátétről Bécsbe érkezett. A miniszterelnök meg­szakította vakációját, melyről azt hirdették, hogy zavartalan lesz, mert az Ausztriával közösen intézendő ügyek és a kereskedelmi szerződések dolgában a parlamenti szünet közben semmi oly fordulat, amint mondták, nem következhetik be, mely a politikai világ érdeklődését különös­képen fölébreszthesse. A miniszterelnök maga is, amikor a képviselőháznak királyi kézirattal történt elnapolását indokolta a magyar parla­mentben és az aggodalmakat eloszlatni igye­kezett, azt mondta volt, hogy a képviselők nyu­godtan térhetnek nyári pihenőre, oly körülmé­nyek e szünet alatt nem következnek be, me­lyek a képviselőház rendkívüli összehívását szükségessé tehetnék. Egyben azonban a minisz­terelnök biztosította a Házat, hogy az ország érdekeit minden ténykedésében meg fogja óvni s erre bizalmat kért. Összekapcsolva ezt a mi­niszterelnök ama korábbi kijelentéseivel, me­lyekben többször fogadta, hogy a kiegyezés elő­nyeiből semmit sem enged, a képviselőház meg is nyugodott a biztosítékban és abban a tudat­ban oszlott szét, hogy a parlament szünetelése nem okozhat kárt a függő nagy kérdések helyes elintézésében. Időközben azonban újabb fellegek gyűl­tek. A magyar kormány és az osztrák kor­mány között az ellentétek még jobban kiéle­sedtek. Körber osztrák miniszterelnök a takti­kázásban odáig ment, hogy a külállamokkal al­kotott kereskedelmi szerződéseknek osztrák részről történő egyoldalú felmondását jelentette be, amit úgy magyaráztak, hogy Ausztriának nincs szándékában Magyarországgal közösen járni el a külföldi kereskedelmi viszonyok ren­dezésében. Egyidejűleg kihirdették, hogy a ha­társzéleken az osztrák kormány már intézke­déseket tett a vámsorompók felállításának elő­készületeire. Egy nap múlva aztán végighúzták Magyarország száján a mézes madzagot, hogy még nincs veszve minden, ha hajlandó lenne Magyarország az ipari kedvezményekről a saját maga területén és az ipar fejlesztéséről szintén a maga területén Ausztria javára lemondani. Ezek a hírek és az osztrák sajtónak, valamint a német közvéleménynek velük járó nagyterje­­delmű kombinációi érthető izgatottságot keltet­tek Magyarországon. Látható volt most már, hogy a fordulat az előzetes számításokat ha­lomra döntötte, a magyar kormány nem marad­hatott tétlen az osztráknak e folytonos, céltuda­tos és rosszakaratú aknamunkájával szemben. Széll miniszterelnök Budapestre a szünet köz­ben rendkívüli minisztertanácsot hívott össze, ahol — mint a beavatottak mondják — a ma­gyar kormány az osztrákkal szemben ultimátu­mot készített. A magyar kormány tűrhetetlennek ítélte a taktikázást, melynek a veszedelme leg­inkább abban csúcsosodott ki, hogy a külföldön bizalmatlanságot keltett a monarchia megbízha­tósága tekintetében. Ugyanezen forrás szerint a magyar kormány megjelölte azt a határozott kívánságát, hogy a külállamokkal szem­ben a szerződések kérdésében a két kormány egyetértően és a közösség alapján járjon el, ami különben a koronának is többször kifejez Szót fogadott ebben Kolowotki, már ameny­­nyire tehette, mert nehéz a piros almát nézni, éhesnek lenni s tudni róla, hogy az övé, vágyni rá, de bele nem harapni. Eb aki megállja. S el van veszve, aki meg nem állja. Egy darabig hozzá sem szólt, de a szerel­mes gyöngéd tekintetét minden órában rajta felejtette. Kati érzéketlen maradt ezzel szemben, mint egy alabástrom bábu. Kolowotki a fogait csikorgatta dühében, ha senki sem látta, s föltette magában, hogy rá se néz többet, hanem azért nem bírta megállani, ha mellette elment, hogy meg ne csípje titkon enyelgő pajkossággal, ha olyankor tehette, mikor senki se nézett oda, de amit bizalmas édes titoknak szánt, azt a leány legott nyilvánosan nyugtázta, haragosan, durcásan. — Ugyan ne izéljen Kolowotki. Mit akar ? Hagyjon békét! Ami azt jelentette, hogy nem akar semmi közeledést, semmi bizalmaskodást. Olyan kosár­­ez, mint a parancsolat. Gúnyosan röhögtek ilyenkor a mester le­gényei, inasai fölpillantván munkáikból, Ko­lowotki pedig azt hitte, hogy rögtön elsülyed a föld alá. Sértődve dúlt-fult a boltban napo­kig, szórakozottan kezelte a szerszámokat s tele voltak a cipők az úgynevezett „vak vá­gásokkal.“ Minduntalan félrehivta az öreg tett óhajtása volt. Tehát Körber bakot lőtt és tervei fiaskót vallottak Széllel szemben, mert a magyar kormány nem ijedt meg a fenyegetések­től és mindvégig a legális állásponton maradt. Valóban ezzel nyerte meg a magyar kormány a csatát és késztette kapitulációra Körberéket. Míg tudniillik eddig az volt a terv, hogy a királynak Ischlbe való utazása előtt Széll Kálmán magyar miniszterelnök csak azért jele­nik meg az uralkodó előtt, hogy az ilyenkor szo­kásos előterjesztéseket megtegye, mára egyszerre megváltozott a helyzet. A király, aki féltéke­nyen őrködik afelett, hogy a monarchia nagy­hatalmi állása csorbulást ne szenvedjen, Ischlbe utazása előtt legfőbb gondjának ítélte, hogy a két miniszterelnöknek mind a két ál­lamra nézve káros ellenségeskedését meg­szüntesse. S míg az összes hivatalos jelentések, tudósítások arról szólottak, hogy nem fog semmi sem történni, ma nagy jelentőségű fordulat kö­vetkezett be. Az események ezek: Széli miniszterelnök Bécsbe érkezéséről, ami pedig már vasárnap este történt meg, még ma délelőtt sem vettek hivatalosan tudomást az osztrák miniszterelnökségnél, sőt a bécsi esti lapok is mint nagyjelentőségű dolgot konstatál­ták, hogy Széll nem érintkezhetik Körberrel. Azonban délutánra a Burg megelevenedett. A híres Bánffy-válság óta nem volt olyan rend­kívüli élénkség itt, mint most. Kiderült, hogy Szélit egyenesen a király hivatta. A magyar miniszterelnök megjelenvén a király előtt, ő felsége vele hosszasan tanácskozott. Kétségte­lennek mondják, hogy a királynak alkalma --.------■■------------------.----■ •--- --­ * Mindenki lépik egyet. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta : MIKSZÁTH KALMÁN. — Ej, mit ordítasz úgy, mintha nyúzná­nak, hiszen meg nem esz. Te meg Kolowotki ne fogdosd a leányt és ne bolondozz, mert meg­haragszom. Nem szolgálóval van dolgod, hal­lod-e ? Amit kaptál, az a tied. Most, már hagyd abba, Kolowotki, mert nem az a módja, hidd el. S ezzel csillapítólag, barátságosan eresz­tette le a nagy tenyerét a Kolowotki vállára. Kolowotki megfordult, Katica pedig időt nyert kisiklani s elfutni a szobából. Kolowotki kábultan nézett utána. Hogy ringott az a fölséges dereka a csípőin! Az egyik lenszinü hajfonata kioldódott a dulako­dásban s sziszegve verdeste menekülése közben a perkál szoknyája alsó fodrát — mert egész odáig ért le. — Enyim ! — hörögte a legény láza­san. — Nekem ígérte. Talán nem igaz, mi? És vad tekintetét szinte belevágta az Apró uram arcába. — Hát meg is lesz, — biztató emez nyugodt komolysággal — de türtőztesd magad s ne ess neki éhesen, mint a pohánka kásának, mert a fehérnép fittyet hány azoknak, akikről észreveszi, hogy nagyon utána vannak. Tégy úgy, békás, mintha föl sem vennéd.­­ Aprót, vagy a fülkébe vagy az udvarra s iz­gatottan tárgyalt vele: — Ezt én ki nem állom tovább. Adjon ta­nácsot, „papa“, mit tegyek ? (Papának kezdte hívni Aprót — azt hitte ezzel is közelebb jut Katához.) Belehalok, papa ! — Ne félj te ettől, Mátyás! — biztatta Apró uram. — Csizmadia szerelembe még soha se halt meg. Azt csak a szabók és a cukrászok cselekszik meg. — Nem állom ki tovább, becsületemre mondom, inkább elbujdosom, elhagyom magát, de hogy minden nap lássam őt és tudjam, hogy nem szeret, inkább megyek. Isten áldja meg, papa! A kezét nyújtotta s szemeit elöntötték a könyek. Apró uram megijedt. Az új társ sokat ért. Azóta nagyon föllendült az üzlet, amióta ő is benne van. Próbálta csillapítani: — No no no, nem baj, Kolowotki. Hiszen még nem ismer régóta. Hiszen még csak néhány hónapja vagy itt. Nem csoda az, ha még nem szeret. Kolowotki fölfortyant : — Mit hogy nem csoda? Hát kinek néz engem a papa? (S kidüllesztette a mellét.) Hát olyen ember Kolowotki Mátyás, akit csoda volna megszeretni? Szép vagyok, kedves va­gyok, okos vagyok, hát mit akar még ? Hiszen

Next