Pesti Hírlap, 1902. július (24. évfolyam, 178-208. szám)

1902-07-01 / 178. szám

1902. július 1., kedd. PESTI HÍRLAP ____________________3 X­ nyivel jobbak és művészibbek, amikor magyar alakokat, teremtenek, mint az idegen darabok sablonos szerepeiben. Másutt a szinészetnek magának is a fej­lődését számon tartják. Nálunk épen a műsor­­darab-rendszer következtében a színész végre­hajtó, semmi más. Ötvenszer, százszor játszani egy szerepet, mely nem ad a művészetnek am­bíciót egyszer sem, mivel művészi követelése­ket az eljátszása nem támaszt, mi haszonnal járhat a színművészetre ! Valóban, sem egyes művészek fejlődésének, sem az általános játék­tudás tökéletesedésének nyomát sem látjuk a lefolyt saisonban. Ellenben hanyatlást, elkedvet­­lenedést és robotszámba menő lerázását a köte­lességnek, másfelől az emésztő tétlenségnek a pusztítását nagyon is látjuk a budapesti szí­nészeten. S láttunk rajta mindjobban erőt venni egy másik jelenséget is: a színházak üzleti módszere átragadt a színészekre is. Ők nem tanulnak, ők nem alkotnak, ők keresnek. A nagyon el nem foglalt művészek a tél folyamán is nem tanulmányaiknak éltek, hanem vidékre mentek játszani. Most a vakációban pedig nem erőt gyűjtenek, hanem ugyancsak vidékre mennek játszani, pénzt szerezni. Tisztelet becsület az egyéneknek, ha az egyik teszi, megteheti a má­sik is, de a jelenség ma már sokkal tipikusabb és általánosab, semhogy észre ne vennék s ne konstatálnák — az előzményekből nagyon érthető túltengést a színészben, a magán­em­bert a művészlélek fölött. Már­pedig a színházról és a színészről, mint nagyobbszerű kultúrtényezőről nem mond­hatunk le, nincs mivel pótolnunk. Ezért tőlük joggal és sokkal nagyobb idealizmust követe­lünk, mint mástól. A színház és a színész az irodalmon és a művészeten keresztül szol­gálja a maga érdekét, ne pedig az érdekei közén a magasabb hivatását. A lefolyt saison­ban valóságos diadalt ült az egész vonalon a spekuláció, pedig úgy lehet, a legjobb spekulá­ció mégis az volna, szolgálni, fejleszteni a kul­túrát, lelkesedéssel nagyobb feladatokat vállalni és megoldani s vezetőleg élére állani annak a közönségnek, amelyet mostan szolgai élelmesség­gel követnek, amikor pedig úgy látszik, hogy vezetik, akkor voltaképen csak félrevezetik. Belpolitikai hírek. A bécsi tanácskozások. Széll Kálmán mi­niszterelnök vasárnap este Rátótról Bécsbe érke­zett, a hivatalos jelentések szerint abból a célból, hogy a királynak Ischlbe való elutazása előtt a folyóügyekről jelentést tegyen. Az esti órákban érkezett jelentések szerint azonban en­nek az utazásnak sokkal nagyobb jelentősége volt. Tudniillik a mai napon a magyar és az osztrák kormány közti viszonyban változás kö­vetkezett be és ez­által úgy a kereskedelmi szerződések, mint a kiegyezési ügyek állapota kedvezőbb stádiumba jutott. Erre nézve első táviratunk ezeket jelent: Ma délután ő felsége elnöklete mellett a Hofburgban miniszteri tanácskozás volt, melyen a Tárám­ elnöklése mellett Széli és Körber minisz­terelnök továbbá Goluchowski külügyminiszter vett részt. Abból a körülményből, hogy a kon­ferencia a Hofburgban, volt azt következtetik, hogy ő felsége maga fáradozik azon, hogy a fenforgó nehézségeket eloszlassa és így a kon­ferenciának nem pusztán formális jelentősége volt, hanem szóba kerültek a vám és kereskedelmi ügyek, a szövetség és a szerződések vitás kérdései is. Azt mondják, hogy ő felségének si­került legalább a személyi nehézségeket elhárí­tani és hogy most lehetséges lesz hidat verni és a közeledést a két miniszterelnök közt a kiegye­zési ügyekben létesíteni. Hir szerint a tárgyalá­sokat július havában Ischlben folytatni fogják. Egy másik távirat, mely a formalitásokra fekteti a súlyt, ezt mondja: ő felsége elnöklete alatt ma miniszter­tanács volt, mely három és fél óráig tartott. Jelen volt a két miniszterelnök és a külügymi­niszter. A kiegyezési kérdéseket tárgyalták. Széll ma este visszautazott Budapestre. Legrészletesebb a magyar kormányhoz közelálló Neues Wiener Tagblattnak a hozzánk küldött jelentése, mely ezeket mondja: Széll Kálmán miniszterelnök titkárának, báró Skerlecznek társaságában Bécsbe érkezett, hogy a királynak, mielőtt Ischlbe utaznék, a folyó ügyekről jelentést tegyen. A miniszterelnök ki­hallgatása délelőtt történt meg és egy óráig tartott. Hogy ez a kihallgatás nem múlt el anélkül, hogy a tűrhetetlen állapot, mely eddig a két miniszterelnök között a kiegyezési ügyek és vámtárgyalások dolgában a legutóbbi időben fölmerültek, megszűnjék. Kétségtelen, hogy sze­mélyes elidegenedés támadt a két miniszterelnök közt, mely aztán a függőben lévő kérdések ér­demleges tárgyalását is teljesen megakasztotta. A két kormány már csak írásban érintkezett egymással és könnyű belátni, hogy ez az út nem lehetett alkalmas arra, hogy azt a célt, melyet a monarchia és annak két állama érdekében elérni kell, elősegítse. Ilyen körülmények között nagyon természetes, hogy ő felségének be kellett avatkoznia, hogy a hely­zetnek más jelleget adjon és nagyon természe­tes is, hogy ez az uralkodónak sikerült. Szék­ után Körber jelent meg ő felségénél kihallgatá­son. Délután pedig három és fél óráig tartó minisztertanács volt ő felsége elnöklete mellett, melyen a két miniszterelnökön kívül Goluchowski külügyminiszter is részt vett. Hír szerint ez alkalommal a függőben lévő kérdé­sek komplexumát behatóan megvitatták. Az a körülmény, hogy a tanácskozáson Goluchowski külügyminiszter is részt vett, arra vall, hogy a kiegyezési kérdéseken kívül a kereskedelmi szer­ződések ügye is tanácskozás tárgyát képezte. Az érdemre vonatkozó határozatokat az ügyek ösz­­szeségére vonatkozólag valószínűleg ebben a ko­ronatanácsban sem hoztak. De a­mennyire a külsőségekből megítélni lehet, amelyek mellett a hosszasan tartó tanácskozás végbement, kö­vetkeztetni lehet arra, hogy a tárgyalások, me­lyeknek fonala a legutóbbi időben már teljesen megszakadtnak látszott, most ismét folytattatnak és a két miniszterelnök között közeledés történt és hogy ők jobb viszonyban váltak el egymástól, mint aminőben eddig voltak. Azt az anyagot, amely a mai minisztertárgyalások tartalmát ké­pezte, előreláthatólag meg fogják beszélni a szakminiszterek és azután a két miniszterelnök megjelenik Ischlben, hogy az ügyek állásáról ő felségének jelentést tegyen. Új törvény életbeléptetése. A hivatalos lap holnapi számában meg fog jelenni a gazdasági cseléd- és betegsegélyezési pénzár kiterjesztéséről szóló törvény életbeléptetésére vonatkozó rendelet. A rendelet főbb részei a következők: Alapítótag az, aki legalább 50 koronát lefizet. Az olyan tag, aki cselédjéért lefizeti a nyugdíjbizto­­sításra szolgáló tagsági díjat és ennek legfölebb csak a felét tudja a cseléd bérébe, föl van mentve a cse­lédje után fizetendő 1 korona 20 fillértől. A rendes tagok 10 korona 40 fillér, 5 korona 72 fil­lér, 5 korona 20 fillér és 2 korona 60 fil­lért fizetnek, mindezt 20, 10, vagy akár 5 fillé­res heti részletekben, aszerint, mely biztosítási ága­zatba iratkoznak be. A rendkívüli tagok egy koronát fizetnek. A két első esetben nyugdíj, harmadik eset­ben bizonyos kor elérésére tőke, negyedik eset­ben haláluk esetén családjuk segélyezésére biztosít­ják magukat a tagok. Az egy koronával munkájuk során bekövetkező balesetre biztosítanak gyógyítási és eltartási segélyt. A gazda saját elhatározásából cselédjét nyugdíjra biztosíthatja, azt külön kezelik és ha a cseléd tíz évnél előbb hagyja el szolgálatát, csak az esetben kapja meg a tagsági könyvét, ha ő is a törvényben megállapított skála szerint a tett befizetések egy részét megfizeti. Tíz évnél a cseléd nem fizet semmit s nyugdíj-igényt szerzett, minél több időt tölt egy gazdánál, annál kevesebb százalé­kot fizet. Ez az intézkedés a gyakori cselédváltozá­sokat akarja megszüntetni, arra alkalmas is és mint ilyen jelentékeny is. Igen jelentős az a rendelkezés is, mely kötelezős­g elrendeli a gazda részéről azon munkásai biztosítását, akik foglalkozásuknál fogva inkább ki vannak téve a baleset veszedelmének , mint fűtők, etetők, szecskavágók, valamint nemes emberbaráti intézkedés, hogy azok a munkások, kik betegség miatt ps az aratási keresetből kimaradnak egész 300 koronáig terjedhető segítséggel juttathatók abba a helyzetbe, hogy ne kelljen szükséget látniuk. Külön csoportban fölveheti a pénztár a föloszlott ki­­házasítási és temetkezési egyleteket is, ezzel sok veszen­dőnek hitt garast juttat vissza azoknak, akik oly ne­héz lemondások árán és oly rossz helyen igyekeztek sorsukról gondoskodni. Kiemelendő, hogy ez az intéz­mény a tagok önkormányzatán épül­ő Darányi mód­ját találta annak a keretnek, hogy a szegény mun­­kásember részt vehessen a segélypénztárnak igazga­tásában. A horvát pénzügyi egyezmény­ Zágrábból azt jelentik, hogy a horvát pénzügyi egyezmény dolgában több pontra nézve valószínű, hogy Magyar­­ország a horvát kívánságoknak eleget fog tenni és pedig a vasutak s a posta és távírda kérdéseiben. Egy másik pontban Magyarország beleegyezése bizo­nyos s ez ama hajózási társaságok adóira vonatko­zik, melyek Horvát-Szlavonországban kötnek üzlete­ket. Ez a három egyezmény egyedül másfél millió több bevételt jelent Horvát-Szlavonországra nézve de ehez még nincsenek hozzászámítva azok az en­gedmények, melyek iránt még reményt táplálnak. Arra a panaszra is, hogy Horvát-Szlavónországnak oly beruházásokhoz is hozzá kell járulnia, melyek Magyar­­ország érdekében történtek, találtak orvosságot ma­gyar részről, amennyiben Horvát-Szlavonországok ré­szére több nagyobb beruházást határoztak el, ezek között valószínűleg már a legközelebbi évben első­sorban a Dráva szabályozását, melyet azután követne a Száva szabályozása. Ami a horvátok azon követe­lését illeti, hogy a régi követelés lejárta óta a több bevétel megtéríttessék, itt nagy nehézséget okoz az, hogy a magyar költségvetés ki van merítve s e célra Magyarországon előbb külön törvényt kellene alkotni. Vizsgálat a tápéi kerületben. A tápéi ke­rületre nézve tudvalevőleg parlamenti vizsgálatot ren­deltek el annak kipuhatolása végett: történt-e a kerü­letben oly mérvű vesztegetés és visszaélés, mely mi­att a képviselőküldési jogot föl kelljen függeszteni. A kerületben már meg is jelent a parlamenti bizottság, melynek tagjai Ben­cska Béni, Kubinyi Géza és Bara­bás Béla. A bizottság a tápéi községházán jegyző­könyvet vett föl, melyet megküldött gróf Apponyi Albert házelnöknek. Rövid tanácskozás után elhatá­rozta a bizottság, hogy miután a választó­polgárok nagy része most az aratással van elfoglalva s ez a vizsgálat sikerét akadályozhatná, elhalasztja a vizsgá­latot szeptember 9-ig, amikor Horgoson kezdik meg, szeptember 10-én Dorosmán, 12-én Kisteleken, 13-án Sándorfalván, 14-én Sövényházán, október 3-án Tá­pén, 4-én Algyőn lesz a vizsgálat. A bizottság eme határozatát nem mindenütt fogadták megelégedéssel s a választópolgárok közül néhányan táviratban kérték föl Széll Kálmán miniszterelnököt és gróf Apponyi Albert házelnököt, hogy a parlamenti bizottság hala­déktalanul tartsa meg a vizsgálatot, hogy a választó­­kerület ne maradjon soká bizonytalanságban az iránt, vajon képviselőküldő jogát felfüggesztik-e vagy sem. A pancsovai választó­kerület ketté vá­lasztása. A képviselőházhoz ma Pancsova város törvényhatóságától érdekes felirat érkezett. A felirat­ban azt kérik, hogy a pancsovai választókerületet, melyhez Pancsova városán kívül több község is tar­tozik, oszszák ketté és Pancsova városa mint külön törvényhatósági terület, külön válaszszon képviselőt. Kihirdetett törvények. Az országos törvény­tár legutolsó száma a következő törvények kihirde­tését közli: A gazdasági munkás- és cselédpénztárról szóló 1900: XVI. t.-cikk kiegészítéséről; XV. t.-cikk­: Az 1893. évi IV. t.-cikk 14. §-ának kiegészítéséről ; XVI. t.-cikk: Az 1899. évi közösügyi zárszámadásra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről, továbbá az 1897., 1900. és 1901. évi közösügyi kiadásokra Ma­gyarország által pótlólag fizetendő összegekről. A szerb nemzeti egyházkongresszus hét­fői ülésén több petíciót intéztek el. Az ülés csak hali órakor vehette kezdetét, mert sok kongresszusi tag hiányzott. Az elnökség táviratilag hívta be a meg nem jelent tagokat.

Next