Pesti Hírlap, 1902. augusztus (24. évfolyam, 209-239. szám)

1902-08-01 / 209. szám

mány iránt megvetését Ha netán azt hiszik Párizsban, hogy a mostani kormány nagy majoritása sokáig fog tartani, akkor keserűen csalódhatnak. Ez a mai többség már holnap kisebbséggé olvadhat. Az oroszfrancia szövetség legőszintébb orosz barátai is az utóbbi időkben nyíltan kifejezték rosszulásukat s nagy aggodalommal vannak eltelve Franciaország jövője miatt. A bolgár kormány s a macedón bizottság. A pétervári látogatás, amelyben Ferdinánd fejedelem csaknem egész kormány-apparátusával részt vett, csak most kezdi hatását éreztetni. Egészen ellenkezője annak, amit ilyen tömeges és ünnepélyes hódolati felvonulás után várni lehetett. Akkoriban széltében hirdették, hogy Ferdinánd koronát hoz magával, hogy a cártól engedélyt kap a macedón kérdés felvetésére, hogy a cár a berlini szerződés revízióját fogja javaslatba hozni, hogy Bulgária teljes függetlenséghez és királyhoz juthasson. Beszéltek orosz-bolgár katonai szövetségről és még sok egyéb cifra dologról a bolgárok határt nem ismerő terjeszkedési és dicsvágyának alimentálására. Csaknem egyedül mi voltunk, akikre ezek a hírek csöppet sem hatottak s ama biztos várakozásunknak adtunk kifejezést, hogy sem koronázás nem lesz egyhamar Szófiában, sem macedón kérdés, hanem marad minden az orosz politikától határozottan hangsúlyozott status quo keretében. A következés eddig nekünk adott igazat, mert a bolgár kormánynak közelebbi állítólagos erélyes fellépése a macedón bizottság és fiókbizottságainak üzelmei ellen egyenesen arra a benyomásra vezethető vissza, amelyet a bolgár urak Pétervárott nyertek. Más kérdés természetesen, vajon a bolgár kormánynak a macedón bizottsághoz intézett ama hivatalos fenyegetése, hogy úgy a szófiai, mint az országban grasszáló többi macedón bizottságokat feloszlatja, ha bujtogatásaikat folytatják s az országot ily módon a hatalmakkal szemben kompromittálják. Miután világos dolog, hogy ezen fenyegetésnek semmi hatása sem lesz, mert a hevültagyu macedonisták Oroszország magatartását még ma is csak színlelésnek tekintik s mivel Ferdinánd kormányának hatalmát komoly számba nem veszik, a bolgár kormány csak azzal bizonyíthatná be eljárának őszinteségét, ha nem komédiáznak fenyegető rendeletekkel, hanem az egész macedón bizottságot szétugrasztaná, a macedón kongresszus megtartását betiltaná s tiszta, világos bolgár politikát folytatna, nem pedig a macedón burjántelepek kettészelésében keresné örömét. Mert Európa hatalmai ezt a szünetlen, hitvány fészkelődést, amely a kelet nyugalmát fenyegeti, sokáig békén már meg nem tűrhetik. És ha ily módon a berlini szerződés revíziója csakugyan szükségessé válnék, könnyen megtörténhetne, hogy a bolgárok nem koronát, sem Macedóniát, hanem basát kapnak a nyakukba. Régi közmondás: „nem jó a tűzzel játszani" — még ha bolgár is a gyújtogató. A chinai kérdés még most sincs véglegesen elintézve. Egy-két hatalmasság hajlandó volna a hadikárpótlás törlesztésénél némi kedvezményben részesíteni a nehezen fizető Chinát, mások meg ragaszkodnak ez eredeti megállapodásokhoz, így például a washingtoni kormány nem fog hozzájárulni, hogy China aranyvalutában fizesse a kárpótlást. Azt kívánja, hogy a chinai kormány a hágai választott bíróság elé vigye az ügyet. Az Egyesült Államok, Anglia és Japán és talán Németország is támogatná Chinát e lépésében. Valószínű, hogy az Egyesült Államok és a pekingi egyezmény többi részes államai hasonló szerződéseket fog kötni Chinával, mint aminő az angol-chinai kereskedelmi szerződés. A Timesnek azt jelentik Shanghaiból, hogy a chinaiak még nem tekintik befejezettnek a szerződés cikkeinek tárgyalását, mert a belföldi hajózásra vonatkozó intézkedések még nincsenek végleg elfogadva. Mind a két alkirály módosításokat kíván. Seng azt ajánlotta, hogy az ügyet Hart vámigazgató elé terjeszszék. A kérdést holnap, a biztosok összejövetelén meg fogják beszélni. A vucsangi értekezlet óta a VIII. cikk második bekezdését egy intézkedéssel egészítették ki, amely szerint a Chinába szárazföldi utón behozott áruk ugyanazon vámpótlék alá esnek, mint a tengeren behozott áruk. Továbbá egy új XIV. cikket vettek be a szerződésbe, amely megállapítja azokat a feltételeket, amelyek mellett China eltilthatja a rizs kivitelét, kivéve, ha a rizst katonai célokra követelik. A vámtarifa revízióját China és a nyolc szerződéses hatalom befejezte. Oroszország, India, Spanyolország és Portugália ebben nem vettek részt. Nem hiszik, hogy az új tarifa miatt felszólalnának. De az nem léphet életbe, amíg az összes hatalmak nem fejezték ki hozzájárulásukat. A debreceni csata. (A szabadság-szobor leleplezése alkalmából.) Nagy ünnepet ül aug. 2-án a kálvinista Róma. Ekkor leplezik le a szabadság-szobrot, melyet közadakozásból emelt a város hazafias polgársága. Az ércből öntött szobor első impozáns symboluma lesz hazánkban a szabadságnak, amelyért talán egy nép se ontott annyi vért a földön, mint a magyar nemzet. Emléke lesz ez a szabadságharcnak is, amelyben vezérszerep jutott Debrecen városának. Előbb a magyar kormány volt ott hónapokig, aztán, mikor lábra kelt az orosz szuronyerdő, Cseodajeff hadteste özönlötte el és sarcolta a várost. Híres nagytemplomában hangzott el a függetlenségi nyilatkozat s kollégiumában nyomták a Kossuth-bankókat s ugyancsak e nagytemplomban tartott hálaadó istentiszteletet Paskiewics herceg rendeletére szoboszlai Pap István superintendens a muszka tábornoki kar előtt, amidőn a szerencsétlen debreceni csata után gróf Zichy Ferenccel, a muszkavezető osztrák császári főbiztossal s gróf Rüdigerrel 80.000-nyi orosz sereg árasztotta el a hazája sorsát sirató várost. A debreceni csata egyike volt a tizhónapos nagy nemzeti küzdelem legvéresebb csatáinak. A nemrég elhunyt Pongrácz István tábornok, akkor alezredes s Nagy Sándor József tábornok vezérkari főnöke, részletesen megirta e gyászos emlékű csata történetét s ennek kézirata Komócsy József, a Petőfitársaság volt alelnökének hagyatékából Szentimrey Kálmánhoz, a honvédmenház parancsnokához került Sok új és igen becses adat van e kéziratban. Nagy Sándor, az első hadtest vezére és Görgei Arthur fővezér között nagyon kiélesedtek az ellentétek, amikor Görgei elitélőleg nyilatkozott a kormányról s nyíltan fölmondta az engedelmességet. Ekkor történt a bevonulást tárgyaló haditanácsban, hogy Nagy Sándor Görgeire célozva igy szólt: — Ha akadna a honvédseregben Caesar, én lennék Brutusa. Ez a nyilatkozat ellenségévé tette Görgeyt s ez volt az oka, hogy Görgei visszavonuló seregét nagyobbrészt neki kellett fedeznie s igy hadteste legtöbbet szenvedett. A debreceni nagyerdő alá aug. 1-én éjjel érkezett Nagy Sándor kimerült serege. A tábornok előbb egy huszárcsapattal szemlére ment s éjjel két óra tájban a Köntös-gát melletti kunhalom egyikén leheveredett. Ezt a halmot azóta a debreceni nép Nagy Sándor halmának nevezi. Alig hunyta be a szemét, egy cirkáló huszárcsapat ama jelentéssel vette föl, hogy az ellenségelőőrseivel összeütközött. Nagy Sándor azonnal fölkelt s hideg éjszaka lévén, főbb tisztjeivel a tábortűz mellé ült s azon tanácskoztak, hogy pihenjenek-e vagy tovább induljanak. Nagy Sándornak gyönge és fáradt seregével eszében se volt csatába bocsátkozni. Azért elrendelte, hogy szürkületkor a betegeket, a társzekereket Derecske felé indítsák. Egyúttal futárt küldtek Görgeihez, további parancsát kérve. „Hamis tehát az az állítás — írja Pongrácz — mintha Nagy Sándor sokáig hir nélkül hagyta volna Görgeit a csata előtt, alatt és után, mert ha tábornokom nem is akart már írni a fővezérnek, teljesíti azt táborkari főnöke, ami tehát egyre megy ki. Nagy Sándornak összesen 8906 embere volt. Máriássy hadosztálya állt 3782 emberből 21 ágyúval, Bobiché 2923 emberből 16 ágyúval, Mesterházy ezredesé 12 század huszárból, 1157 ember, 6 ágyúval. Utászok és guerillák 234 ember. Ehez csatlakozott Korponay János ezredes kis serege, mely 3280 borsodi és honti fölkelőből állott négy ágyúval. Ezek közül azonban csak 1100-nak volt puskája, a többi csak kaszával volt fölfegyverkezve. Reggel nyolc órakor érkezett Görgei parancsa, mely így szólt: „Az első hadtest B.-Ujváros felé jobbra és balra álljon ki s ha az ellenség mutatkozik, támadja meg és verje meg“. Nagy Sándor tudta, hogy a varsói herceg egész serege közeledik s ezért a helyzet komolyságát átérezve, maga köré gyűjtötte alvezérelt: Máriássyt, Bobichot, Mesterházyt, Korponayt, Pongrácz táborkari főnököt, Antos vezérkari alezredest, gróf Szapáry Géza, báró Liptay Béla és Freund segédtiszteket. Korponay és Pongrácz a parancs félretételét ajánlották, egy-ketten ingadoztak, a tábornok azonban s vele a tisztikar többsége a fővezéri parancs teljesítése mellett volt s a Köntös-gáttól jobbra és balra állították föl a csapatokat. Az ütközet alatt Bobich a középen, Máriássy a bal, Korponay a jobb szárnyon, míg Mesterházy huszárai elosztva az első harcvonalba a szárnyakon és tartalékban állottak. Virradatkor kozákcsapatok mutatkoztak, de harc nélkül visszavonultak. Később nagyobb lovastömeg közeledett, de néhány lövés után ez is visszahúzódott. Ekkor hosszabb időre mély csönd állott be. Már dél volt s az oroszok nem mutatkoztak. Az óvatos Paskiewics ki akarta előbb tapogatni a honvédsereg számát. Nagy Sándor azt hitte, hogy nem támadnak, a nép szekérszámra hozta a szalonnát, kenyeret, főtt ételt a meleg ételt hetek óta nem látott honvédeknek, a tisztek pedig belovagoltak a városba, ahol a Bika fogadóban ebédhez ültek. Azt azonban, hogy a város rendezett volna lakomát tiszteletükre, Pongrácz határozottan tagadja. Már sokan visszalovagoltak a táborba, mikor nagy tömeglovasság húzódott fekete viharfelhő gyanánt a centrum felé, mire Bobich ágyúi megdördülttek. Pár perc alatt minden tiszt a táborban volt. Bobieh ütegei oly pompásan működtek, hogy egész szakaszokat döntöttek halomra. Nagy Sándor, még mielőtt a harc megkezdődött volna, táborkari főnökéhez fordult . Így szólt: — Mit gondolsz? — Hogy veszve vagyunk — felelte csüggedten Pongrácz. Nagy Sándor elgondolkozott, aztán szomorúan mondta: — Úgyis mindennek vége már. Ha hazánk elvész, mi is elveszhetünk, de legalább dicsőségesen. Feleljen ő a rendeletért, nekem, mint alvezérnek, kötelességem engedelmeskedni. Nagy Sándor tehát tisztában volt vele, hogy az ütközet végzetes lehet. Mégis elfogadta, ez hibául róható fel neki. De a nagyobb hibát csak ezután követte el. A honvédtüzérek megannyi Leonidásként harcoltak. Igazi csodákat míveltek. Oly óriási muszkatömegek bontakoztak ki előttük, hogy más sereg már ettől is visszariadt volna. De a harcedzett isaszegi és nagysallói hősök ércfalként állottak s a háromszoros erőt is visszaverték. Nagy Sándort ekkor körülvették tisztjei s a beállott pillanatnyi szünet alatt csengve kérték, vonja össze gyorsan seregét s kezdje meg a visszavonulást. De a tábornok a pillanatnyi sikertől elkapatva, Máriássy hadosztályát előre rendelte. Ez volt a végzetes hiba. Paskiewics herceg csapatainak futásán felbőszülve, gyorsan egész ezredeket rendelt a harcvonalba s Konstantin nagyherceggel ő maga intézte a rohamoszlopok támadását. A honvédek azonban ekkor sem inogtak s a tüzérütegek, kivált a jobb szárnyak, hol Csányi százados vezényelt, pusztító hatással működtek. A második orosz hadtest parancsnokát, Kuprianow tábornokot, egy ágyúgolyó combon találta s lesodorta lováról. Öt óráig a hatalmas túlerővel szemben is előnyben voltak a honvédek. Paskiewich azt hitte, hogy Görgeynek egész seregével harcol s lassankint negyvenezer embert vont a tűzvonalba. Csányi kapitánynak a lábát egy ágyúgolyó elsodorta. A rettenthetetlen hős lebukott lováról s tüzérei, akik fölött jégesőként pattogtak, búgtak, sivitottak a gránátok, zavarba jöttek. Csányi, hogy megacélozza kitartásukat, zsebkendőkkel köttette be szétroncsolt lábát s egy lőporos kocsira ülve, iszonyatos fájdalmai dacára is tovább vezette ütegét Hanem úgy hat óra felé óriási porfelhő verődött föl a mácsai tanyák felöl, melyet embermagas kukorica borított. Herczeg Bebutov két kozákezreddel törtetett itt keresztül, hogy legázolja a jobb szárnyat Az itt álló csekély huszárságot szétszórják s Korponay kis seregére vetik magukat. A tüzérek,,bár Lőszerük fogytán van, közéjük kartácsolnak s ezzel némileg zavarba hozzák. De újra rohamra mennek. A borsodi vadcsapat Pongrácz Guido vezénylete alatt elejékbe fut egy nagyobb árok partjára s onnan adnak rájuk sortüzet. De a kozákok átugrottak az árkon, s mindent elsöprő fergeteg módjára vágtattak előre. Most a honti védcsapatra vetik magukat, amely PESTI HÍRLAP 1902. augusztus 1., péntek.