Pesti Hírlap, 1902. szeptember (24. évfolyam, 240-268. szám)

1902-09-01 / 240. szám

__________________________ PESTI HÍRLAP ■902. szeptember 1., hétfő. tökörök óhajtása, hogy ama kellemetlen körülmény­­ dacára, amely a két udvar személyes érintkezését­­ akadályozza, az elismerés érzése, amelylyel a két­­ kormány egymásnak adózik, teljes kifejezést nyerjen.«­­ Hát bizony egy külügyminisztertől ez is politi­­i­kátlan »kihangzás.« Mert hogy a kis Victor Emánuel­­ királyt valami akadályozhatná rokonánál, az agg Ferenc József császár és királynál tisztelegni, arról­­ szó sincs. Nagyatyja, II. Victor Emánuel, aki pedig más legény volt, nagyon boldognak vallotta magát, azmikor Velencében fogadhatta Ferenc Józsefet, aki az akkori külügyminiszter, gróf Andrássy Gyula társa­ságában őt látogatásával megtisztelte. Különben is Victor Emánuel mostani látogatá­sai nem revanche-látogatások, hanem lemutató vizi­tek. És így »Bécs kikerülésének szüksége« sehol sem fedezhető föl. & Vos­dohe Zeitung: Viktor Emánuel király­ról. A Vossiche Zeitung egykor I. Vilmos császárnak leibjonnnalja volt. Jelenleg is sokszor tolmácsolja a legfelsőbb nézeteket és akaratot. Viktor Emánuel királynak bizonyára nagyon fog tetszeni, amit róla írt. Tényleg szép is és így szól: „Az olasz király személyes érintkezésében a magas méltóságokkal, akikkel összejött, kiválóan jelentékeny benyomást tett. Benne egy magában teljesen megállapodott, az uralkodásra gondosan előkészült és kiművelt szemé­lyiségre ismertek, egy férfiúra, aki nemcsak saját hazájának belviszonyaira nézve bír teljes tájékozott­sággal, hanem országa külügyi viszonyait is világo­san áttekinti és abban a meggyőződésben él, hogy Olaszország helye — úgy mint azelőtt — régi szövetsé­gesei Németország és Ausztria-Magyarország oldala mellett van. A király ebből a felfogásából nem csi­nált titkot és őszintén, minden hátsó gondolat nél­kül nyivánította. A szívélyesség, amelylyel a császár fogadta, teljesen meggyőzte a királyt amaz érzés bensőségéről, amelylyel irányában a mi császárunk viseltetik és a viszony a két uralkodó közt ép oly bensővé és bizalmassá fejlődött, aminő a nagyatyáik és atyáik közt uralkodott.“ Az orosz sajtó az olasz király berlini látoga­tását csaknem teljesen ignorálja. Egyedül a Novosti jellemzi az egész berlini találkozást „pleonasmus“­­nak. Minden a réginél marad — írja — mert változások csak a német vámtarifajavaslat sorsának eldöntése után következhetnének be. TÁVIRATOK. London, aug. 31. Botha, Dervett és Dela­­rey búr tábornokok ma délelőtt ideérkeztek. Isohl, aug. 31. A király ma este kíséretével az adria-tengeri hadgyakorlatokra Pólába utazott. Bécs, aug. 31. Ragner főherceg ma este Pó­lába utazott. Valencia, aug. 31. Az itteni gáztársaság fűtői sztrájkolnak. Berlin, aug. 31. Virchow Rudolf tanár tegnap este visszatért Berlinbe. Az utat jól állotta ki. — Mindegy . . . szívesen megteszek önért valamit . . . valamit, ami nekem nem kerül semmibe. Ez az ötlet tetszett neki és másodszor is ismételte: — Tenni valamit, ami nem kerül sem­mibe. A következő napokon állandóan gondolko­zónak látszott, mintha álmodozna és több íz­ben ismételte, hogy tenni akar értem valamit, ami neki semmibe sem kerül. * * * Egy reggel az én öreg, fösvény Darraz barátomat különös állapotban leptem meg, jó ruhába öltözött. Magára öltötte kevésbbé kopott kabátját, legkevésbbé rongyos mellényét és a legépebb kalapját. Amikor megpillantott, vidá­man dörzsölte a kezeit és így kiáltott már mesz­­sziről elém: — Szükségem van önre . . . még pedig rögtön. El kell engem kisérnie Preslékhez . . . Mint minden hozzám hasonló bolond, én sem voltam képes magam visszatartani attól a fájó gyönyörtől, hogy meglássam azt, akit sze­retett. Beleegyeztem öreg barátom ajánlatába és elmentem vele Preslékhez. Az úton odáig Darraz szokatlanul vidám volt. Minden szava pattogó éle és szellemes iró­nia volt. Bizarr alakja a különös, ünnepélyes külsőben valósággal nevetésre ingerelt. Végre el­jutottunk a komoly Presle úr elé. Katonás, me­rev tartásán valami hideg, ellenszenves gőg ér­zett. Igen lenézően fogadott engem, de annál tiszteletteljesebben kísérőmet. — Uram, — mondta Darraz a kölcsönös üdvözlések után, — egyszerű kéréssel jövök önhöz . . . Presle meglepetten nézett rá. — Igen, nagyon egyszerű kéréssel - - -­­ ami azonban kötelességem: ez a fiatal ember az életemet mentette meg . . . Szeretném, ha­­ ön neki adná a leánya kezét. Nagy örömet szerezne nekem azzal. És amikor Presle bámulattal vegyes föl­­indultsággal meredt rá, ismételte: — Igen, nagy örömet! — Az ön korára és helyzetére való te­kintettel — kiáltotta most Presle, — megbocsá­tom önnek ezt a lépést . . . — És miért szorul bocsánatra az én lé­pésem ? — kérdezte Darraz méltóságteljes ko­molysággal. — De hiszen ön jobban tudja, mint bárki más, hogy a leányomat nem adhatom szegény embernek. — Az én fiatal barátom nem szegény em­ber ! — felelte a fösvény. — Ne játsszunk a szavakkal . . . Vérande úrnak mindenesetre van annyija, amiből meg­élhet . . . — Igen, most ... De néhány év múlva épen olyan gazdag, ha nem gazdagabb, mint ön! . . . És gyöngéden átölelve engem egyik karjá­val, így szólt: — Örökömbe fogadom. És sietve hozzátette: —• De semmit sem kap a halálom előtt! Presle még jobban elpirult, mint az imént; először megrendült, aztán mosolyogni próbált és határtalan udvariassággal szólalt meg: — Ez más! .. . Nem marad egyéb hátra, mint megkérdezni a leányomat! * * * — Nos! — morogta Darraz, amikor a Fülöp Ágost-kastélyba visszatértünk. — El van intézve . . . szolgálatot tettem önnek, ami nem került semmibe! . . . És hangos örömkiáltásokkal dörzsölte a kezeit. Aztán pillanatra hirtelen elkomorult. Né­hány percnyi csöndes merengés után halkan megszólalt: — Mindegy ... Nem igazságos ... Az ilyesmit még­sem szabad megtenni. Szerencsétlen­séget hozna. Hallgasson rám, fiam . . . kell, hogy valamit adjon nekem . . . Nézze, adja nekem armoisei erdejét. Odaadtam neki armoisei erdőmet. . . . Amikor Darraz ősei után elköltözött, oda temettük őt az armoisei erdő szélére és amikor Claire és én az alkonyat homályában ott merengünk a házunk terraszán, ahonnan az erdőm fáit láthatjuk, mindig eszünkbe jut a fösvény, aki boldoggá tett bennünket, anélkül, hogy az egy fillérjébe került volna. J. H. Rosny, New­ York, aug. 31. Managuából jelenti egy távirat, hogy ott megint erős dübörgést hallottak a Massya-vulkánból. Konstantinápoly, aug. 31. A szultán tegnap kihallgatáson fogadta Constans francia nagykövetet. A kihallgatáson a Bonvier-féle kölcsönegyesítési terv­ről volt szó. San­ Sebestian, aug. 31. A király a perzsa sahnak az aranygyapjas­ rendet adományozta. Szent­ Ilona, aug. 30. Ma este 1000 hadifo­goly megy Fokvárosba a „Malta“ gőzössel. Az olasz király elutazása. Potsdam, aug. 31. Az olasz király ma reggel Prinetti külügyminiszterrel és egész kísé­retével misét hallgatott. Wildpark­ Station, aug. 31. Vámos császár és Viktor Emánuel király délelőtt 9 óra tájban jött ki az új palotából a pályaudvarra, ahol már a trónörökös, Eitel Frigyes herceg és gróf Bülow birodalmi kancellár várta az uralkodó­kat. A két uralkodó nagyon melegen búcsúzott el egymástól. Ismételten megcsókolták egymást. A vonatról a király még egyszer kezet szorított a császárral. Mialatt a vonat a közönség lelkes tüntetése között megindult, a király folyton in­tegetett a kocsiból. A királyt a díszszolgálatot tevő tisztek kísérték útján. Frankfurt, aug. 31. Az olasz király meg­érkezése alkalmából a pályaudvar környékét és azt az utcát, amelyen a király végig fog menni, gyönyörűen földiszítették. Mara-Frankfurt, aug. 31. Az olasz király ma este ideérkezett. A francia hadügyminiszter beszéde. Bourgoin, aug. 31. André hadügyminiszter ma jelen volt a hazáért elesett katonáknak ál­lított emlék ünnepies leleplezésén és beszédet mondott, amelyben azt hangoztatta, hogy a hadsereg és Franciaország között nézeteltérés nem lehet. Erős hadsereget akarunk — mon­dotta a miniszter — mert mostantól fogva győz­nünk kell s azért szükséges, hogy minden f­egy­verfogható francia polgár kiképzést nyerjen, amelyet a kitűnő tisztikar két év alatt hajlandó nekik megadni. A miniszter a 28, illetőleg 13 napos fegyvergyakorlat hívének vallotta magát és végül hangsúlyozta, hogy jól kiképzett és fegyelmezett hadseregre múlhatatlanul szükség van Franciaország területi épségének biztosí­tására. Az angol-chinai kereskedelmi szerződés. Sanghan, aug. 31. (Reuters) Az angol­­chinai kereskedelmi szerződést nem írták alá. Mackay és a többi meghatalmazott összejött ugyan a szerződés aláírására, de úgy találták, hogy a császári rendelet nem kielégítő és ho­mályos. Mackay, aki a szerződés aláírása után mindjárt el akart utazni, megtagadta a szerző­dés aláírását és elhalasztotta elutazását, hogy Pekingből újabb értesítéseket kapjon. Az alá­írás elmaradása csodálkozást keltett. China magatartása bizalmatlanságra vall. Azt hiszik, hogy China ürügyet keres, hogy a szerződést ne kelljen elismernie. Chamberlain úr beszél. Birmingham, aug. 30. A hadi érmek ki­osztása alkalmával Chamberlain beszédet mon­dott, melyben arra a kormány ellen hangozta­tott vádra utalt, hogy a háborút nem készí­tette elő kellően és azt mondta, hogy nézete szerint az ország soha sem fog magára vál­lalni annyi költséget, amennyi kellene, hogy mindig elő legyen készülve háborúra. Mindig a nép hazaszeretetéhez kell majd fordulni, hogy az állandó hadsereg hiányát pótolja. Az önkéntesek segítségének köszönhető főleg, ha nem egészen, hogy Anglia a nagy hadjáratból, győztesen került ki. Sztrájkoló városi vasút. Firenze, aug. 31. A városi vasút alkalmazottai­nak egy része ma reggel óta sztrájkol. Csak néhány kocsi közlekedett rendőrök és carabinierik oltalma alatt. A város nyugodt. Az utcákon őrjáratok cirkál­nak. A hadgyakorlatokra indult csapatoknak egy része visszatért. Sok embert letartóztattak. Firenze, aug. 31. A sztrájkolók nyugodtan viselkednek. A város világítása biztosítva van. Rend­zavarás nem történt. Az utcák nagyon élénkek. A lóvasút és az omnibusz rendesen közlekedik. Képek a turfról. * 1. Nyár végén. Kissé hűs szellő lengett s az Andrássy-uton száraz falevelek hullottak a földre. A hónap utolsó napján sok pénz került az emberek zsebébe és a pénzzel mindenki szaladt a túrira. Temetési kocsik jöttek szembe, azonban ez senkit el nem riasztott, miután délelőtt esküvőt lehetett látni. Az utolsó versenynap volt vasár­nap az idei nyári meetingben. Tiz nap alatt sokat lehetett tanulni, felejteni, veszíteni s most a tizenegyediken a szerencsétlen turijátékos mindent jóra akart változtatni, amit tiz napon szenvedett. A harminc krajcáros hely, az óh nép­­ területe zsúfolásig megtelt s öt percenként diadaloktól zajossá vált, amikor részint csaló­kat csiptek el, részint a fogadók megcsíptek egy-egy lovat. Az egy forintos tribün szinte átolvadt az öt forintosba, a nők kalapjai már alig fértek el. Az öt forintos rész ellenben nem volt túlságosan népes, de az Erzsébet

Next