Pesti Hírlap, 1902. október (24. évfolyam, 269-299. szám)

1902-10-01 / 269. szám

A Jeruzsálem­­szent­ sírnál pár hó előtt előfordult ese­ményeknél, midőn a lépcsők söprése miatt az ortho­­dox urak kegyetlenül megagyabugyálták a szerzete­seket. Sipkánál abból támadt a viszály, hogy az oroszok sértetlenül fenn akarván tartani az ünnep orosz jellegét, a cár orosz papokra bízta a fölszen­telést. Ez megdöbbentette az egész Balkánra áhítozó bolgár szívet s keserű szemrehányásokkal illette Ferdinánd fejedelmet, mint aki nem mer síkraszállni a bolgár prestige mellett s nagyon is alázatos ma­gatartást tanúsít szemben az oroszokkal. Brambulov szelleme jelentkezett. A bolgár papság is zúgolódni kezdett, s így attól lehetett tartani, hogy orosz-bolgár politikai flirtelés helyett újabb ostrom fenyegeti a Sipka-szorost. Pétervárról érkezett távirat azután aként oldotta meg a viszályt, hogy a bolgár feje­delmet fölkérték, bízná meg a sztára-zagorai bolgár metropolitát, Methudot, az egyházi szertartásokban való résztvehetés végett érintkezésbe lépni a Sipká­hoz rendelt orosz főpappal. Ez azután megengedte, hogy Methud néhány bolgár pap segédkezése mel­lett az emlék­templom mellék kijáratainak pitvarát fölszentelje. A templom főoltárának s egész belsőjé­nek fölszentelését az orosz papok végezték. Hogy a nagy álmokat álmodozó bolgárok a pitvarral meg­­elégedtek-e, azt mi nem tudhatjuk, de nem is vagyunk rá nagyon kiváncsiak. Fővárosi ügyek Negyedmilliós bevétel-többlet az iskoláknál. Az új költségvetés előmunkálatai alkalmából mutatja ki az iskolaügyi ügyosztály, hogy negyed­­millió koronával emelkedik a fővárosi iskolák évi rendes bevétele, anélkül, hogy egyúttal a kiadások is emelkednének. Ebből az összegből 100.000 koronát ad a tanügyi kormány és ígérete szerint adni fog a jövő évben is és minden esztendőben. A többi más­­félszázezer korona bevétel-többlet az új tandíjszabály­zat alapján folyik be a főváros kasszájába. Ami az állam százezer koronáját illeti, ez biz­tos alapját teszi egy még nagyobb iskolai szubven­ciónak, amennyiben a tanügyi ügyosztály annak ide­jén olyan tanulmánynyal vívta ki ezt a kezdőössze­get, mely országos szempontok szerint világította meg a tanügyi kormánynak mostoha eljárását a fő­városi iskolák iránt. Meg nem cáfolt számítással 600.000 korona iskolai segélyre van joga a főváros­nak s legújabban is, mikor a már megkapott 100.000 koronát megköszönte a kormánynak, ismételve han­goztatta, hogy számos polgári iskolája még mindig minden állami segély nélkül terheli meg a főváros költségvetését. Ami a fölemelt tandíjakból kikerült 150.000 korona bevétel-többletet illeti, úgy látjuk, hogy ez az összeg is csak kezdőösszeg, amely egynéhány év múlva, vagy már a most folyó iskolaév végéig is nagy változásnak lesz alávetve. Ennek bizonyítása céljából lássuk, hogy miből áll elő ez a több bevétel. Az elemi iskolák ebből az összegből csak 18.100 koronát szolgáltatnak, ami annyit jelent, hogy az elemi iskolák dolgán semmit sem változtatott az új tandíjszabályzat. Néhány ezer nyilatkozatot ugyan még felül kell bírálnia az elöljáróságnak, jól tudjuk azonban, hogy egyéb dolga is van az elüljáróságnak, mintsem hogy száz­számra vizsgálgassa és nyomozza, hogy ki tud, ki nem tud fizetni a kisiskolás gyerme­kéért 10—10 koronát. Már a polgári iskolák 80,840 koronával szol­gáltatnak többet az új tandíjszabályzat szerint. Neve­zetes azonban, hogy e mellett az egész tandíjmente­sek száma 3914-ről 5394-re emelkedett. Megjegyzendő azonban, hogy a tandíjmenteseknek ez a nagy száma épen nem érezheti magát biztonságban, mert ezeknek egy jelentős számú állami hivatalnok gyermeke, akiknek még csak föltételesen engedték el a tandí­ját. Másik nagyobb részük nemleges adóbizonylat alapján szintén csak föltételesen jutottak a kedvez­ményhez, amit elveszítenek akkor, ha az elöljáró­ság nyomozása szerint valahol mégis fizetnek adót. Végül a 80.840 korona bevétel-többlet sincs még a város pénztárába, hanem­ ennek csak első negyedévi részlete. Hogy a többi háromnegyedrésznyi iskola­pénz miképen fog befolyni és hány tanulót kell majd a szabályzat szerint még talán kiutasítani is az isko­lából, azt előre nem lehet mondani, de a fővárosi családos középosztály fizetőképességét ismerve, nem lehetetlen, hol lesz olyan negyed, ahol még a tavalyi bevételnél is kevesebb lesz a polgári iskolák hoza­­déka. A többi magasabb iskolák tandíjbevétele 58.940 koronával emelkedik és egyúttal 240-ről 782-re emelkedik az egyes tandíjmentesek száma, amely számban persze szintén benne vannak a fölté­telesen tandíjmentesek. Kérdés már most, hogy örüljünk-e vagy nem ennek a bevétel-többletnek. Mindenesetre el kell is­mernünk, hogy a fővárosi tanügyi ügyosztály ember­fölötti munkát végez, mikor szinte reggeltől estig permanenciában van és nemcsak az iskolák belső értékét növeli szervező munkájával, hanem ezenfelül egyetlen év alatt negyedmillió bevétel-többletet srófol ki ebből a nem produktív közigazgatási ágból. Ha a tanács többi ügyosztályai, kivált a produktív közigaz­gatási ágak hasonló sikerrel tudnának takarékos­kodni, az így előálló milliókkal legalább ideiglenesen rendezhetnék a háztartást. Ezzel a tanügyi negyed­millióval azonban ne rendezzék a többi közigazgatási ágaknak egyikét sem. Nem szabad rákaparni a pénz­ügyek embereit arra, hogy az iskolán megtakarított morzsákkal táplálják a közigazgatási rém­erdő fene­vadjait. Az igénytelen hamupipőke jussán ne járjon a mostoha testvér bálozni és a gazdasszony megta­karított konyhapénzét nem kell elkártyázni. Ha verí­­tékes munkával és körültekintő szorgalommal szer­zett az iskolaügy negyedmilliót, fordítsák ezt az összeget a fővárosi iskolák régi nagy szükségleteinek fedezésére. Szüntessék meg azzal a félnapos iskoláz­tatást. Nyissák meg ezzel a pénzzel az ismétlő leány-? iskolákat, ezernyi leányinasunk erkölcsének és szel­lemi életének némi módon való táplálására. Szerel­jék föl az elemi iskolákat, meg az iparostanonc-iskolá­kat, hogy már valahára ne csak szóból, de a szeme utján is táplálkozzék a fővárosi gyermek lelke. — A hordárok érdekében. A hordárok foly­tonosan panaszkodnak amiatt, hogy teljesen ki van­nak szolgáltatva a vállalkozóknak. Vállalkozó kaphat csak hordár-számot, amit aztán a szegény emberek­nek drága pénzért adnak el. Rudnay Béla főkapitány belátta,­ hogy ez a panasz jogosult és kérte a fővá­rost, hogy újabb szabályrendelettel segítsen a hely­zeten. A tanács most ki is dolgozott egy ilyen sza­bályrendeletet, amely kimondja, hogy vállalkozóknak, egyleteknek hordár-igazolvány a jövőben ki nem adható. — A segéd­foggalmazók. Mint minden ügy a városnál, hosszas vajúdás után végre dűlőre jut a segédfogalmazók ügye is. A tanács két esztendővel ezelőtt javasolta, hogy az ügyosztályokban szüntes­sék meg a napidíjas rendszert, a kezelési teendőket bízzák a fogalmazói gyakornokokra és szervezzenek 12 segédfogal­mazó állást, hogy a 600 frtos gyakor­nok és az 1000+350 frtos másodosztályú fogalmazó között legyen egy átmeneti állás 800+ 300 írt fize­téssel. A tervezetet a belügyminiszter nem hagyta jóvá, azt vetvén ellene, hogy fölösleges módon ter­heli a költségvetést az új szervezet. S az új állások szervezése elaludt mostanáig, amíg a tanács rájött, hogy a miniszternek nincs igaza. Nincs pedig azért, mert az új szervezet, ha megszüntetik a napidíjas állásokat, 7500 koronával kerül kevesebbe évenkint, mint a mai rendszer. E fölfogás alapján a tanács a legközelebbi közgyűlés elé viszi a tárgyat.­­• Új villamos vonal. A farkasréti teme­tőbe vezető új villamos vasuti vonal, mely a budai közúti vonalból ágazik el, már csaknem teljesen el­készült, úgy, hogy a vonalat október végén átadják a forgalomnak, s így mindszentek és halottak napján a közönség már igénybe veheti az új vonalat. — Az iskolaszéki választások. Az igazoló­választmány október hó 11-én ülést tart és megálla­pítja az iskolaszéki választások határnapját. A vá­lasztás minden valószínűség szerint október 21-én lesz. Az igazoló­ választmány okt. 11-én a szavazat­szedő küldöttséget is megalakítja. — Iparosok segítése. Az Albrecht-Hi­de­­garde-alap kezelő­ bizottsága most hetvenhét szegény iparosnak kamatnélküli kölcsönt szavazott meg. A kölcsönösszegek 80—200 K. közt váltakoznak és ösz­­szesen 1180 K-t tesznek ki. — Nagy csatorna-ápítás. A Kelenföldön épült új katonai ruharaktárhoz a Lenke-uton,Promon­­tori-uton és Bertalan-utcán át a Dunáig uj csatornát ■ —---------T"1 —* épitenek és erre a munkára most nyilvános árleitást hirdetnek. — A Kossuth-mauzóleum környéke. A ta­nács most elrendelte, hogy a kerepesi-uti köztemet* 30., 31. és 32. számú sirhelytábláit, amely a Kos­suth-m­auzóleum környékén vannak, ürítsék ki. A ta­nács az érdekelteket külön is értesíteni fogja, hogy az említett parcellákban nyugvó holtaik elvitele iránt, mikor és mennyi idő alatt kell intézkedniök. — A tűzolt­óság szaporítása. A tűzoltóság az­t javasolja a közgyűlésnek, hogy a tűzoltóság létszámát csak 1903-ban szaporítsák, mert az idén erre már nincsen pénzügyi fedezet. , — Színház-vizsgálatok. Az állandó színház­­vizsgáló-bizottság október hó 7-én, kedden szemléli meg az Operaházat, Nemzeti színházat, Népszínházat és Magyar színházat, vajon a tűzbiztonság dolgában megfelelők-e a berendezések. — Az adókivató-bizottságok elhelyezése. Minthogy a főváros tulajdonában levő házakban nincs elegendő helyiség az adókivető-bizottságok elhelyezé­sére,­ ilyeneket magánházakban kellett fölvenni. A költségvetésben erre a célra előirányzott összeg azon­ban kevés volt s 1300 korona túlkiadás mutatkozott. A tanács most azt javasolja a közgyűlésnek, hogy ezt az összeget az 1901. évben elért háztartási fölösleg­ből szavazza meg. PESTI HI E H­P 1902. október 1., szerda. A koholt nyelvemlékek. Király Pál úr tegnap levelet írt nekem arról, hogy miként kívánja a Karacsay-codex ügyében tőlem javasolt döntő­bíróságot megal­kotni. Minthogy nem tudtam, magánlevél-e a Király Pál úr levele vagy a nyilvánosságnak szánt közlés, melyet jogoid van kinyomtatni és megjegyzésekkel kísérni, kérdést intéztem Ki­i­rály Pál úrhoz ez iránt. Azt a választ kaptam, hogy ő egészen az én discretiomra bízza, hogy magánlevélnek kívánom-e tekinteni sorait vagy sem; de ő, mikor azokat írta, csakugyan nem gondolt arra, hogy az a néhány sor a nyilvá­nosság elé kerüljön. Érthető, hogy én ezek után a Király Pál úr föltételeit nem­ közöltem. De az — úgy vélem — nem érthető,­ hogy Király Pál úr e föltételeket ma reggel maga közölte egy lapban. Így:­­ „Általában nyelvészeti érveket szegeznek a codex régisége ellen, holott itt csak a nalaeografaca dönthet, az lévén itt a legelső és legfontosabb kér­dés, hogy a codex újabbkori ármányos koholmány-e, vagy pedig hitelesen . Ő nevezi-e magát a címlapján 1617-ből származónak. Ha a származásnak csak va­lószínű idejét is megállapítjuk,akkor teheti vizsgá­lat s feszegetés" tárgyává a nyelvész a szövegek nyelvi anyagát. Én mondom és állítom, hogy a co­dex a XVII. század első feléből való kézirat; csal­hatatlanul igazolják ezt a rovás-irás nem ismerői előtt is azok a latinbetű­s irású s a szövegekre vo­natkozó bejegyzések, melyek a codexben tizenöt he­lyen láthatók. De ha a kételkedőknek s tagadóknak az én palaeográfiai jártasságom nem elég , ám terjesz­­szük a kéziratokat egy palaeográfusokból összeállítandó bíróság elé. Ha ez a bíróság nemzetközi lesz, annál jobb. Rovás­irású códexeink ügye van olyan fontos, mint az elpörölt határszéli tengerszem. Hívjon tehát össze vagy a közoktatásügyi kormány, vagy az Aka­démia, vagy­ akár az Otthon egy ilyen bíróságot s az mondjon döntő ítéletet.“ - -E közlés után nem vétek a discretio ellen, ha közre adom Király Pál úr velem közlött és a fentiekkel egyező feltételeit, s azt a javaslatát, hogy a Karacsay-kodex ke­letkezése korának megállapítására illetékes bíróság üljön össsze, legkisebb ellenvetés nélkül helyeslem. Ha más lapokban megjelent felszólalásaimat figyelmére méltatta, észrevehette, hogy ugyanezt magam is kívánom , és­­ sürgetem. De hogy ezt a­­bíróságot én válogassam és hívjam össze, az már csak azért sem volna helyes, mert részrehajló lehetnék. Hanem abba a legnagyobb készséggel­­egyezem bele, hogy Vagy a közoktatásügyi miniszter, vagy az Akadémia, vagy akár az Otthon bí­rjon össze esetleg nemzetközi bíróságot, de azt is palaeographusokból, mert ebben a dologban csak palaeographusok dönthetnek.* E nyilatkozatra az a válaszom, hogy a Somogyi Antal-f­éle koholmányok dolga nem a palaeographia, hanem a nyelvtörténet-kutatás körébe tartozik. Az 1873-ban közzé tett Régi magyar énekek gyártott volta épp abból tűnt ki, hogy e kabarék csakúgy­­ hemzseg a­ nyelv­újítás szavaitól és azoktól a szó-monstrumok­tól, amelyeket maga Somogyi Antal faragott és ki is nyomatott 1844-ben és 1871-ben. Ami a régi szókat és archaismusokat illeti: nincs kö­zöttük egy sem, amelyet meg ne lehetne találni a­ koholmány kiadása előtt közkézen forgó nyelv­emlék-kiadványokban.

Next