Pesti Hírlap, 1902. október (24. évfolyam, 269-299. szám)
1902-10-01 / 269. szám
A Jeruzsálemszent sírnál pár hó előtt előfordult eseményeknél, midőn a lépcsők söprése miatt az orthodox urak kegyetlenül megagyabugyálták a szerzeteseket. Sipkánál abból támadt a viszály, hogy az oroszok sértetlenül fenn akarván tartani az ünnep orosz jellegét, a cár orosz papokra bízta a fölszentelést. Ez megdöbbentette az egész Balkánra áhítozó bolgár szívet s keserű szemrehányásokkal illette Ferdinánd fejedelmet, mint aki nem mer síkraszállni a bolgár prestige mellett s nagyon is alázatos magatartást tanúsít szemben az oroszokkal. Brambulov szelleme jelentkezett. A bolgár papság is zúgolódni kezdett, s így attól lehetett tartani, hogy orosz-bolgár politikai flirtelés helyett újabb ostrom fenyegeti a Sipka-szorost. Pétervárról érkezett távirat azután aként oldotta meg a viszályt, hogy a bolgár fejedelmet fölkérték, bízná meg a sztára-zagorai bolgár metropolitát, Methudot, az egyházi szertartásokban való résztvehetés végett érintkezésbe lépni a Sipkához rendelt orosz főpappal. Ez azután megengedte, hogy Methud néhány bolgár pap segédkezése mellett az emléktemplom mellék kijáratainak pitvarát fölszentelje. A templom főoltárának s egész belsőjének fölszentelését az orosz papok végezték. Hogy a nagy álmokat álmodozó bolgárok a pitvarral megelégedtek-e, azt mi nem tudhatjuk, de nem is vagyunk rá nagyon kiváncsiak. Fővárosi ügyek Negyedmilliós bevétel-többlet az iskoláknál. Az új költségvetés előmunkálatai alkalmából mutatja ki az iskolaügyi ügyosztály, hogy negyedmillió koronával emelkedik a fővárosi iskolák évi rendes bevétele, anélkül, hogy egyúttal a kiadások is emelkednének. Ebből az összegből 100.000 koronát ad a tanügyi kormány és ígérete szerint adni fog a jövő évben is és minden esztendőben. A többi másfélszázezer korona bevétel-többlet az új tandíjszabályzat alapján folyik be a főváros kasszájába. Ami az állam százezer koronáját illeti, ez biztos alapját teszi egy még nagyobb iskolai szubvenciónak, amennyiben a tanügyi ügyosztály annak idején olyan tanulmánynyal vívta ki ezt a kezdőösszeget, mely országos szempontok szerint világította meg a tanügyi kormánynak mostoha eljárását a fővárosi iskolák iránt. Meg nem cáfolt számítással 600.000 korona iskolai segélyre van joga a fővárosnak s legújabban is, mikor a már megkapott 100.000 koronát megköszönte a kormánynak, ismételve hangoztatta, hogy számos polgári iskolája még mindig minden állami segély nélkül terheli meg a főváros költségvetését. Ami a fölemelt tandíjakból kikerült 150.000 korona bevétel-többletet illeti, úgy látjuk, hogy ez az összeg is csak kezdőösszeg, amely egynéhány év múlva, vagy már a most folyó iskolaév végéig is nagy változásnak lesz alávetve. Ennek bizonyítása céljából lássuk, hogy miből áll elő ez a több bevétel. Az elemi iskolák ebből az összegből csak 18.100 koronát szolgáltatnak, ami annyit jelent, hogy az elemi iskolák dolgán semmit sem változtatott az új tandíjszabályzat. Néhány ezer nyilatkozatot ugyan még felül kell bírálnia az elöljáróságnak, jól tudjuk azonban, hogy egyéb dolga is van az elüljáróságnak, mintsem hogy százszámra vizsgálgassa és nyomozza, hogy ki tud, ki nem tud fizetni a kisiskolás gyermekéért 10—10 koronát. Már a polgári iskolák 80,840 koronával szolgáltatnak többet az új tandíjszabályzat szerint. Nevezetes azonban, hogy e mellett az egész tandíjmentesek száma 3914-ről 5394-re emelkedett. Megjegyzendő azonban, hogy a tandíjmenteseknek ez a nagy száma épen nem érezheti magát biztonságban, mert ezeknek egy jelentős számú állami hivatalnok gyermeke, akiknek még csak föltételesen engedték el a tandíját. Másik nagyobb részük nemleges adóbizonylat alapján szintén csak föltételesen jutottak a kedvezményhez, amit elveszítenek akkor, ha az elöljáróság nyomozása szerint valahol mégis fizetnek adót. Végül a 80.840 korona bevétel-többlet sincs még a város pénztárába, hanem ennek csak első negyedévi részlete. Hogy a többi háromnegyedrésznyi iskolapénz miképen fog befolyni és hány tanulót kell majd a szabályzat szerint még talán kiutasítani is az iskolából, azt előre nem lehet mondani, de a fővárosi családos középosztály fizetőképességét ismerve, nem lehetetlen, hol lesz olyan negyed, ahol még a tavalyi bevételnél is kevesebb lesz a polgári iskolák hozadéka. A többi magasabb iskolák tandíjbevétele 58.940 koronával emelkedik és egyúttal 240-ről 782-re emelkedik az egyes tandíjmentesek száma, amely számban persze szintén benne vannak a föltételesen tandíjmentesek. Kérdés már most, hogy örüljünk-e vagy nem ennek a bevétel-többletnek. Mindenesetre el kell ismernünk, hogy a fővárosi tanügyi ügyosztály emberfölötti munkát végez, mikor szinte reggeltől estig permanenciában van és nemcsak az iskolák belső értékét növeli szervező munkájával, hanem ezenfelül egyetlen év alatt negyedmillió bevétel-többletet srófol ki ebből a nem produktív közigazgatási ágból. Ha a tanács többi ügyosztályai, kivált a produktív közigazgatási ágak hasonló sikerrel tudnának takarékoskodni, az így előálló milliókkal legalább ideiglenesen rendezhetnék a háztartást. Ezzel a tanügyi negyedmillióval azonban ne rendezzék a többi közigazgatási ágaknak egyikét sem. Nem szabad rákaparni a pénzügyek embereit arra, hogy az iskolán megtakarított morzsákkal táplálják a közigazgatási rémerdő fenevadjait. Az igénytelen hamupipőke jussán ne járjon a mostoha testvér bálozni és a gazdasszony megtakarított konyhapénzét nem kell elkártyázni. Ha verítékes munkával és körültekintő szorgalommal szerzett az iskolaügy negyedmilliót, fordítsák ezt az összeget a fővárosi iskolák régi nagy szükségleteinek fedezésére. Szüntessék meg azzal a félnapos iskoláztatást. Nyissák meg ezzel a pénzzel az ismétlő leány-? iskolákat, ezernyi leányinasunk erkölcsének és szellemi életének némi módon való táplálására. Szereljék föl az elemi iskolákat, meg az iparostanonc-iskolákat, hogy már valahára ne csak szóból, de a szeme utján is táplálkozzék a fővárosi gyermek lelke. — A hordárok érdekében. A hordárok folytonosan panaszkodnak amiatt, hogy teljesen ki vannak szolgáltatva a vállalkozóknak. Vállalkozó kaphat csak hordár-számot, amit aztán a szegény embereknek drága pénzért adnak el. Rudnay Béla főkapitány belátta, hogy ez a panasz jogosult és kérte a fővárost, hogy újabb szabályrendelettel segítsen a helyzeten. A tanács most ki is dolgozott egy ilyen szabályrendeletet, amely kimondja, hogy vállalkozóknak, egyleteknek hordár-igazolvány a jövőben ki nem adható. — A segédfoggalmazók. Mint minden ügy a városnál, hosszas vajúdás után végre dűlőre jut a segédfogalmazók ügye is. A tanács két esztendővel ezelőtt javasolta, hogy az ügyosztályokban szüntessék meg a napidíjas rendszert, a kezelési teendőket bízzák a fogalmazói gyakornokokra és szervezzenek 12 segédfogalmazó állást, hogy a 600 frtos gyakornok és az 1000+350 frtos másodosztályú fogalmazó között legyen egy átmeneti állás 800+ 300 írt fizetéssel. A tervezetet a belügyminiszter nem hagyta jóvá, azt vetvén ellene, hogy fölösleges módon terheli a költségvetést az új szervezet. S az új állások szervezése elaludt mostanáig, amíg a tanács rájött, hogy a miniszternek nincs igaza. Nincs pedig azért, mert az új szervezet, ha megszüntetik a napidíjas állásokat, 7500 koronával kerül kevesebbe évenkint, mint a mai rendszer. E fölfogás alapján a tanács a legközelebbi közgyűlés elé viszi a tárgyat.• Új villamos vonal. A farkasréti temetőbe vezető új villamos vasuti vonal, mely a budai közúti vonalból ágazik el, már csaknem teljesen elkészült, úgy, hogy a vonalat október végén átadják a forgalomnak, s így mindszentek és halottak napján a közönség már igénybe veheti az új vonalat. — Az iskolaszéki választások. Az igazolóválasztmány október hó 11-én ülést tart és megállapítja az iskolaszéki választások határnapját. A választás minden valószínűség szerint október 21-én lesz. Az igazoló választmány okt. 11-én a szavazatszedő küldöttséget is megalakítja. — Iparosok segítése. Az Albrecht-Hidegarde-alap kezelő bizottsága most hetvenhét szegény iparosnak kamatnélküli kölcsönt szavazott meg. A kölcsönösszegek 80—200 K. közt váltakoznak és öszszesen 1180 K-t tesznek ki. — Nagy csatorna-ápítás. A Kelenföldön épült új katonai ruharaktárhoz a Lenke-uton,Promontori-uton és Bertalan-utcán át a Dunáig uj csatornát ■ —---------T"1 —* épitenek és erre a munkára most nyilvános árleitást hirdetnek. — A Kossuth-mauzóleum környéke. A tanács most elrendelte, hogy a kerepesi-uti köztemet* 30., 31. és 32. számú sirhelytábláit, amely a Kossuth-mauzóleum környékén vannak, ürítsék ki. A tanács az érdekelteket külön is értesíteni fogja, hogy az említett parcellákban nyugvó holtaik elvitele iránt, mikor és mennyi idő alatt kell intézkedniök. — A tűzoltóság szaporítása. A tűzoltóság azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a tűzoltóság létszámát csak 1903-ban szaporítsák, mert az idén erre már nincsen pénzügyi fedezet. , — Színház-vizsgálatok. Az állandó színházvizsgáló-bizottság október hó 7-én, kedden szemléli meg az Operaházat, Nemzeti színházat, Népszínházat és Magyar színházat, vajon a tűzbiztonság dolgában megfelelők-e a berendezések. — Az adókivató-bizottságok elhelyezése. Minthogy a főváros tulajdonában levő házakban nincs elegendő helyiség az adókivető-bizottságok elhelyezésére, ilyeneket magánházakban kellett fölvenni. A költségvetésben erre a célra előirányzott összeg azonban kevés volt s 1300 korona túlkiadás mutatkozott. A tanács most azt javasolja a közgyűlésnek, hogy ezt az összeget az 1901. évben elért háztartási fölöslegből szavazza meg. PESTI HI E HP 1902. október 1., szerda. A koholt nyelvemlékek. Király Pál úr tegnap levelet írt nekem arról, hogy miként kívánja a Karacsay-codex ügyében tőlem javasolt döntőbíróságot megalkotni. Minthogy nem tudtam, magánlevél-e a Király Pál úr levele vagy a nyilvánosságnak szánt közlés, melyet jogoid van kinyomtatni és megjegyzésekkel kísérni, kérdést intéztem Kiirály Pál úrhoz ez iránt. Azt a választ kaptam, hogy ő egészen az én discretiomra bízza, hogy magánlevélnek kívánom-e tekinteni sorait vagy sem; de ő, mikor azokat írta, csakugyan nem gondolt arra, hogy az a néhány sor a nyilvánosság elé kerüljön. Érthető, hogy én ezek után a Király Pál úr föltételeit nem közöltem. De az — úgy vélem — nem érthető, hogy Király Pál úr e föltételeket ma reggel maga közölte egy lapban. Így: „Általában nyelvészeti érveket szegeznek a codex régisége ellen, holott itt csak a nalaeografaca dönthet, az lévén itt a legelső és legfontosabb kérdés, hogy a codex újabbkori ármányos koholmány-e, vagy pedig hitelesen . Ő nevezi-e magát a címlapján 1617-ből származónak. Ha a származásnak csak valószínű idejét is megállapítjuk,akkor teheti vizsgálat s feszegetés" tárgyává a nyelvész a szövegek nyelvi anyagát. Én mondom és állítom, hogy a codex a XVII. század első feléből való kézirat; csalhatatlanul igazolják ezt a rovás-irás nem ismerői előtt is azok a latinbetűs irású s a szövegekre vonatkozó bejegyzések, melyek a codexben tizenöt helyen láthatók. De ha a kételkedőknek s tagadóknak az én palaeográfiai jártasságom nem elég , ám terjeszszük a kéziratokat egy palaeográfusokból összeállítandó bíróság elé. Ha ez a bíróság nemzetközi lesz, annál jobb. Rovásirású códexeink ügye van olyan fontos, mint az elpörölt határszéli tengerszem. Hívjon tehát össze vagy a közoktatásügyi kormány, vagy az Akadémia, vagy akár az Otthon egy ilyen bíróságot s az mondjon döntő ítéletet.“ - -E közlés után nem vétek a discretio ellen, ha közre adom Király Pál úr velem közlött és a fentiekkel egyező feltételeit, s azt a javaslatát, hogy a Karacsay-kodex keletkezése korának megállapítására illetékes bíróság üljön össsze, legkisebb ellenvetés nélkül helyeslem. Ha más lapokban megjelent felszólalásaimat figyelmére méltatta, észrevehette, hogy ugyanezt magam is kívánom , és sürgetem. De hogy ezt abíróságot én válogassam és hívjam össze, az már csak azért sem volna helyes, mert részrehajló lehetnék. Hanem abba a legnagyobb készséggelegyezem bele, hogy Vagy a közoktatásügyi miniszter, vagy az Akadémia, vagy akár az Otthon bírjon össze esetleg nemzetközi bíróságot, de azt is palaeographusokból, mert ebben a dologban csak palaeographusok dönthetnek.* E nyilatkozatra az a válaszom, hogy a Somogyi Antal-féle koholmányok dolga nem a palaeographia, hanem a nyelvtörténet-kutatás körébe tartozik. Az 1873-ban közzé tett Régi magyar énekek gyártott volta épp abból tűnt ki, hogy e kabarék csakúgy hemzseg a nyelvújítás szavaitól és azoktól a szó-monstrumoktól, amelyeket maga Somogyi Antal faragott és ki is nyomatott 1844-ben és 1871-ben. Ami a régi szókat és archaismusokat illeti: nincs közöttük egy sem, amelyet meg ne lehetne találni a koholmány kiadása előtt közkézen forgó nyelvemlék-kiadványokban.