Pesti Hírlap, 1903. március (25. évfolyam, 74-89. szám)
1903-03-16 / 74. szám
2 PESTI HÍRLAP - 1903. március 16., hétfő. ---------------------------------------------------------------- --------— ■ --------------- „. ..................... ................a----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------,.......... , ■ - -- ■ ■ - ---------------------------- Kálnoky külügyminisztert, mert a magyar politikával szemben ellenséges állást foglalt el. Bánffy alatt kell szárnyra Ausztriában is, a külföldön is az a szálló ige : Magyarország viszi a nagy szót a monarchiában. Bezzeg Széli alatt az ellenkezője terjed szét a világon. Ma már nem számítunk! Az ellenzék obstrukcióját Széli tehetetlensége idézte föl; ez obstrukció az ország anyagi, mint nemzetiségi helyzetét tekintve jogosult és ha az ellenzék férfias kitartással bír, eredményre fog vezetni. Széli, aki ezzel szemben sem újoncokat nem kap, sem a civillista fölemelését, sem az osztrákkal való kiegyezést keresztül nem viheti , vagy megbukik, vagy kompromisszumot kénytelen kötni és az ellenzék követeléseinek engedményeket tenni. Mert az országgyűlést nem meri föloszlatni, miután az általa kivánt új terhek őt már a választásnál megbuktatnák. Politikai körökben már emlegetik Széll bukását és találgatják leendő örökösét. Bárki jöjjön helyébe, a hadsereg tekintetében változásnak kell beállania. A magyar hadsereg Magyarországé; ezt sem nyelvében, sem érzelmeiben magyar hazájától elvonni nem szabad; magyar katonát idegen szellemben nevelni tiltva van; idegen célok, idegen érdekek szolgálatába csak a magyar törvényhozás engedelmével szabad állítani. Meg nem engedhető, hogy mikor a magyar fiú fölveszi a katonai egyenruhát, akkor megszűnjék nemzetének része lenni és tagja legyen egy testületnek, mely sem érzelmeinél, sem hagyományainál fogva — nem magyar. Bosbach Péter. Belpolitikai fairek. lölni a néppártnak a politikai helyzettel szemben történő állásfoglalását. Ezt a nyilatkozatot az uralkodónak legutóbbi kijelentései folytán tartják szükségesnek, mert a néppárt mindenképen arra törekszik, hogy a dinasztiánál megbízhatónak mutatkozzék. A katonai javaslatok ellen Baja Szentistvánon — mint tudósítónk táviratozza — vasárnap tartották meg a katonai javaslatok ellen tiltakozó népgyűlést. A gyűlésen Pozsgay Miklós és Reich Aladár képviselők beszéltek, s a jelenlevők száma meghaladta a kétezerét. Határozati javaslatot fogadtak el. Debrecenben a március 15-ike alkalmával rendezett nemzeti ünnep keretében a függetlenségi párt által egybehívott népgyűlés volt a városház udvarán, amelyen mintegy 3000 ember vett részt. A gyűlést Márton Imre ügyvéd nyitotta meg. Bakonyi Samu orsz. képviselő hosszabb beszédet mondott a katonai javaslatok ellen. A népgyűlés elhatározta, hogy Debrecen város közgyűlésének tiltakozó javaslatát és feliratát megköszöni a közgyűlési tagoknak, de pótlásul kívánja a nemzeti hadsereg szervezését és ebben az ügyben újabb feliratot küld népes küldöttség által, amelyet Thaly Kálmán fog vezetni, a képviselőház elnökének. Délután tüntető körmenet volt, de rendzavarás nem történt. A nagyváradi függetlenségi párt vasárnap délután a Szent László téren népgyűlést tartott, melyen vagy 2000 ember jelenlétében Barabás Béla képviselő március 15-ikét méltatta. Egyidőben a nagy piactéren a szociáldemokraták a katonai javaslatok ellen tiltakozó népgyűlést tartottak. Mindkét gyűlés rendzavarás nélkül folyt le. Pécsett — mint tudósítónk jelenti — vasárnap délután a szociáldemokraták és a függetlenségi pártiak egy töredéke népgyűlést tartott a katonai javaslatok ellen. A népgyűlés határozati javaslatot fogadott el és rendben szétoszlott. Később nagy tömeg gyűlt össze Erreth képviselő házánál. A rendőrség a tüntetőket szét akarta oszlatni, de ezek kőzáporral fogadták őket. A kivonult katonaság szétoszlatta a tüntetőket és helyreállította a rendet. A magyar nemzetiségi politika és az állami tisztviselők. B. Bánffy Dezső a Magyar Köztelet legújabb számában e cím alatt ír érdekes értekezést, melyből kiveszszük a következőket: Az „egységes magyar nemzeti állam“ érdekéből mindenütt és mindenben érvényesülni kellett „nemzeti gondolatinak meg lehet követelni és meg kell követelni az államtól, hogy alkalmazottai elhelyezésénél, azok beosztásánál figyelemmel legyen azok nemzetiségére is. Vajon egy kellően minősített román avagy tót, szerb és szász járásbíró avagy pénzügyigazgató nem tesz-e jobb szolgálatot az államnak, ha nem Lugoson, Turóc-Szt.Mártonban, Becskereken vagy Besztercén nyer alkalmazást, hanem Székesfehérvárott, avagy Szegeden ? Sőt vajon az illető alkalmazott nem szabadabban, függetlenebből és feszélyezettlenebbül szolgálhatja-e idegen helyen az állami érdekeket, mint otthonában, ahol nemzetiségi és társadalmi békék feszélyezik "! Avagy egy nemzetiségi tanfelügyelő nem jobban és függetlenebből szolgálhatja-e az egységes nyelvű „magyar nemzeti állam“ gondolnak, a kis családra, akit nem láttak már hajnal óta. Az egyik egy rézgombot talált munka közben, azt tapogatja a zsebében, hogy megvan-e. Hogy meg fog ennek a kisebbik cseléde örülni. Egy pillanatra el is mosolyodik, olyan jól esik neki az a gondolat. De azután körülnéz, hogy nem látta-e valaki. Mert még mondanak rá valamit, hogy csak úgy semmiért, magába nevetgél. Ezalatt az országúton elérnek oda, ahol az út kétfelé szakad. Ott egy csapat leszáll s mind egyszerre kezdi rá: — Köszönjük a kee szives égit. Mire az ráfelel: ■ — Nincs mit, jó szívvel tettem. — No, isten áldja, mondják ezek. — Isten áldja ! Ezzel indulnak együtt haza felé. A hold egész világossá teszi az utat. Egyik csillag a másik után lopódzik az égre. A tájra méla csend borul. Egy-egy halvány mécses világa kiszűrődő az útra és összekeveredik a hold ezüstös lényével. Ezalatt a munkások is haza értek. Az ajtók előtt kezet fognak egymással, egyszerűen, de igaz szívvel. S azután megy mindenki lepihenni, mert holnap együtt kelnek ők ketten. A szántó-vető ember és a nap, érdekeit, ha különben a népoktatás iránt egész lelkesedéssel teljesíti hivatását, Esztergomban, mint talán Fogarason ? Kellő szétosztás, vagy ha úgy tetszik, szétszórás mellett nyerhet az állam kellően minősített, megbízható tisztviselőket és emellett gondoskodható, hogy az állam szolgálatát kereső középosztály társadalmi egybeolvadása fokozottan előre haladjon és eszköze legyen azon társadalmi egybeolvadásnak, mely hivatva kell, hogy legyen azon egységes magyar középosztály megalakulására, melynek megalakulása nélkül „egységes magyar nemzeti állam“-ot létrehozni nem lehet. Természetesen ezen állami akció mellett más mellékkövetelések is vannak, — hogy csak egyesekre rámutassunk —a föltétlen szükséges törvényhatóságoknál, mindenek felett vármegyéknél az állami közigazgatás behozatala, így lehetvén csak a nemzetiségi vármegyéket alkalmas magyar állami tisztviselőkkel ellátni és sok esetben nem mindenütt megnyugvással alkalmazható nemzetiségi egyéneket teljes megnyugvással, nekik idegen vidékeken alkalmazni. Szükséges a városok és községek állami rendezésével elsősorban a jegyzők — ha mindjárt azok az új, szervezetben bővebb hatáskör mellett új elnevezést is nyernek, — egységes állami szervezése, minek következménye lesz aztán, alkalmas, nekik megfelelő helyen való alkalmaztatásuk, szükségszerű áthelyeztetésük. El nem maradhat kivétel nélkül az, hogy minden vármegye székhelyén, hol az állami alkalmazottak legnagyobb számban vannak elhelyezve, középiskolák ne állíttassanak föl. Tartozik az állam gondoskodni arról, hogy alkalmazottai — a jövő nemzedékre való tekintettel — gyermekeiket kellő és nemzeti irányban vezetett kiképzésben részesítsék és ne legyenek kitéve annak, mint az most van, hogy sok esetben idegen nemzetiségi nyelven, nem hazafias irányban vezetve, lássák felnőni, sok esetben el is nemzetiesíttetni; ezt nem csak mondjuk, példákkal is tudnók bizonyítani. Ennyit legalább követelnünk kell addig is, míg — aminek előbb-utóbb bekövetlkeznie szükséges — a középiskolai oktatás államosítható lesz. Ha a felbuzduló „nemzeti gondolat“ kényszerhatása alatt az állam a följebb elmondottak értelmében jár el és ennek következtében a kellő minősítéssel bíró nemzetiségi egyének közvetlen jutnak kenyérhez és az állami alkalmazások kellő mérvben való előnyeihez, kenyerüket állami alkalmaztatásban keresvén meg, kétségtelenül tekintélyes számban fog apadni a művelt proletáriusok száma, kik ma szerzett minősítésüknek megfelelő állásokat nem kapva, kenyerüket mint ügyvédek, mint nemzetiségi pénzintézetek vezetői keresik meg s részben nemzetellenes neveltetésük, részben a helyzet kényszerénél fogva, a létért való küzdelemben, talán nem is mindig készakarva, nemzetiségi izgatókká, az „egységes magyar nemzeti állam“ megalakulásának elleneseivé válnak. Kellő körültekintés, kellő elosztás, kellő számban való alkalmazás mellett kell kenyeret adni azoknak, kik erre minősítve vannak, ez esetben, kétségtelenül ritkább esetben kell és lesz alkalom a nemzet- és államellenes irányzatokért a büntető törvénykönyv vonatkozó szabályainak nem szívesen igénybe veendő alkalmazásához nyúlni. Ez úton az egységes magyar nemzeti társadalom megalakulásának nyújtunk előnyöket, ez után szaporítjuk úgy, mint a múltban, a nemesi előjogok nyújtásával a magyar nemesi középosztályt, az egységes magyar nemzeti társadalmat, melyre az egynyelvű „egységes magyar nemzeti állam“ érdekéből feltétlen szükségünk van. A képviselőhöz hétfőn délelőtt tíz órakor tartandó ülésére ki van tűzve az újonclétszám fölemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása és szólásra fel vannak jegyezve. Bolgár Ferenc, Uray Imre és Nessi Pál Valószínű azonban, hogy a napirend tárgyalására nem kerül sor, mert a függetlenségi párt amiatt, hogy Széll Kálmán a márciusi ünepélyekre való tekintettel nem egyezett bele a hétfői szünetbe, ezt az ülést napirend előtti felszólalásokkal és interpellációkkal tölti el. A néppárt állásfoglalása. Hír szerint a közelebbi napokban gróf Zichy János, a néppárt elnöke, fel fog szólalni és meg fogja jetikét, megnő. És magában sopánkodik, hogy ugyan nem jön-e rekkenő meleg majd akkor, amikor már megérett a gabona. Már szinte látja, hogy fullad meg a szem és még a hideg is kirázza erre a gondolatra. De azután megnyugszik, mert hisz a múlt évben is megsegítette az Isten. Még el is adhatott belőle Szabó Bálintnak. Hátha az idén még több lesz az áldás. De kellene is, mert azóta egy családdal több van odahaza. , Ilyen munkában, gondolatok közt telik el a nap. Ezalatt pedig lassan kint bealkonyul. Ésamint a nap eltűnik az égről, bizony érezni, hogy messze van még a nyár. A levegő egyszerre úgy lehűl, hogy még a munkában levők is megérzik. Fordulnak is még egyet-kettőt, azután a dűlőnél kimennek az útra és indulnak azafelé. Azok, akik gyalogosan vannak, fölkéredzkednek egy szekérre s csendesen diskurálgatva elülnek egymás mellett. — „Bizony hűvös az idő,“ szól az egyik. —• „És azért is van, hogy nem tud eső lenni, pedig kéne, mert kemény a löd és a búza sem tud serdülni,“ véli a másik. A többiek csak a fejükkel bólintgatnak rá, hogy úgy van lesz az. Azután nem esik hazáig egy szó sem. Aki pipázik, az megnyomkodja a dohányt, rácsettenti a kupakot a pipára és a tóga közé szorítja. Azután mindnyájan hazai Peragrinus. Március tizenötödike. Magyarország és a főváros, közönség© mintha ébredezne az évek óta tapasztalt tespedésből, Így történhetett meg, hogy a közelmúltban már jobbadán csak az iskolák ünnepévé töpörödött március tizenötödikét igaz hazafias lelkesedéssel ülte meg úgy a főváros, mint a vidék közönsége. Újabb katonai terhekkel akarnak agyonnyomni bennünket, semmibe se véve a nemzeti nyelvet és a nemzeti zászlót, annál erőteljesebben nyilvánult meg a nemzeti érzület március tizenötödikén. A főváros köz- és magánépületei kevés kivétellel lobogódíszt öltöttek, a parlament büszke palotája is, az összes klubhelyiségek s az állami és községi iskolaépületek egyaránt és ünnepelte lelkesen minden magyar hazafi a szabadsajtó feltámadásának emléknapját. Az egyetemi ifjak ünnepe. Minden részletében méltóságteljes és impozáns módon ülte meg az egyetemi ifjúság a nagy napot. A Vigadó termei elegáns és előkelő ,úri közönséggel teltek meg az ott rendezett matinééra. Az ifjúság az egyetem zászlaja alatt vonult a