Pesti Hírlap, 1903. június (25. évfolyam, 163-176. szám)

1903-06-16 / 163. szám

Budapest 1903. XXV. évf. 163. (8152.) szám. Kedd, junius 16. Előfizetési árak: Egész évre.... 28 k. —­­ Félévre................14 „ — , Negyedévre ... 7 „ — , Egy hóra..... 2 „ 40 „ Egyes szám ára 8 f. Vidéken 10 l. Megjelenik minden nap, finnep és vasárnap után is. BssbsíbbesLi "­­ Szerkesztőség­: Budapest, váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény int­­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. A szerelmes király. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Arról a szegény kis királyról, akit egy csomó vadrác éjnek idején céltáblául használt, s akinek elhízásnak indult testét ki tudja hány revolvergolyó járta keresztül, a történetírók nem sok jót fognak mondani. Nem állítják példány­képül a diplomaták, a politikusok és a hősök elé, amint cselekedeteinek emléke sem lesz érc­nél maradandóbb. Eszét,­­józanságát, modorát nem magasztalják, különösen pedig nem­ azok, akik a boncolásáról szóló jegyzőkönyvet meg­bízhatónak tartják, készpénznek véve azt az állítást, hogy félig-meddig máris az őrültek közé tartozott. Az utolsó Obrenovics uralkodásának az őt áldozatul követelő forradalmon kívül aligha lesz más kimagasló eseménye s a korlátolt elméjű, de zsarnokságra hajló uralkodók sorában kap helyet, azzal a megjegyzéssel, hogy egy erős, m­agyr­a vágyó asszony kezében könnyen átgyúr­­ható viaszbaba volt és hogy még tragédiáját sem maga idézte elő. Ám ha a történetírók, a tudósok s az or­vosok kicsinylőleg fognak is nyilatkozni a szel­lemileg törpe kis királyról: a lányok, a fiatal urak és mindazok, akik szerelmesek, alighanem oltárt emelnek neki sziveikben és igazi hőssé teszik. És a poéták és a regényírók is foglal­koznak ezzel a szegény királylyal, noha sem szép, sem hóditó, sem vitéz nem volt. Ami hiányzott belőle, azt a szerelmesek érző szivű világa mind megbocsátja neki és csak azt az A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal. ...■■fg-------l»—tt Az utód. Széll Kálmán, mint miniszterelnök, ma már halott. Csak napok kérdése, hogy mikor lesz eltemetve és mi azt hiszszük, hogy nem is va­lami fényesen. Miután pedig a halottakról vagy semmit vagy csak jót illik mondani, ez idő sze­rint igyekszünk róla lehetőleg semmit sem mondani, egyebek mellett azért is, mert jót mondani róla nem lehet. Négy és fél évi kormányzata és annak folyamán tanúsított tehetetlensége és mindenek fölött egész rendszerének az őszinteséget nél­külöző volta teljesen összekuszálta közéletünket. Fölzavarta politikánk békéjét és egymással el­lentétbe helyezte az ország társadalmi osztá­lyait s a felekezeteket és megnövelte a nemze­tiségi veszélyes aspirációkat. Ma már halott és most, míg temetése elő­készítésével foglalkoznak az arra illetékes kö­rök, addig illetékes és nem illetékes tényezők utódját próbálják keresni és jelölni. Mi már nem egyszer mondtuk el nézetünket a kibonta­kozásra nézve. Nézeteink ma sem változtak meg. Elítéltük az obstrukciót, ezen parlamenti forradalmat, mint parlamenti eszközt, elítéljük elvben ma is. Nem helyeseljük, mint­­ olyan kisebbségi fegyvert, mely a többség jogosult akarata érvényesülésének meg nem engedett eszközökkel veszi el lehetőségét. Mindazáltal a megadott körülmények közt, midőn a kormány meg nem engedett botor taktikája idézte elő az államgépezet kormányzati kerekeinek teljes fennakadását, akkor ha nem is helyeseltük, de meg tudtuk érteni azt, hogy az ellenzék is meg nem engedett eszközök alkalmazásához nyúlt. Óhajtottuk és reméltük, hogy a teljesen össze­kuszált helyzetből egy nagy krízis, — hogy ne mondjuk katasztrófa — könnyebben, biztosab­ban fog kivezetni, mint az állapotok foltozása, még személyi változások mellett is. Nézetünk volt és marad, hogy a jelen kormány­nyal, a jelen képviselőházzal a megzavart egyen­súlyt helyre­állítani nem lehet. Ma is azt tart­juk, hogy az ellentéteket fölidéző előterjeszté­sek és törvényjavaslatok visszavonásával lehetővé kell tenni, hogy a költségvetés és egy néhány sürgősen és föltétlenül elintézendő oly törvény­javaslat letárgyalása után, melyek a felizgatott kedélyeket kedvezően nyugtatják meg, az ország­gyűlést fel kell oszlatni és új választásokat el­rendelni. Az új választások rendén mi új egész­séges pártalakulást is remélünk és reméljük, hogy új országgyűlésen a képviselőház tár­gyalásai is visszanyerik kívánatos, a közérdek­nek is megfelelő nyugodt rendjüket, így tartottuk helyesnek a megoldást, igy reméltük, igy óhajtottuk azt. Sajnos úgy látszik, legalább az utolsó napokban nyert híreink úgy mutatják, hogy olyan tényezők, kik eljárni hí­vatottak és kik a koronának tanácsot adhatnak, a megoldásnak nem ezen utait keresik. Halljuk, hogy gróf Csáky és gróf Apponyi házelnökök és gróf Szapáry Gyula tárnokmester a koroná­hoz hivattak meg kétségtelenül a helyzetre vo­natkozó nézeteik előadására. Nem ismerjük ez urak véleményét, de kérjük és óva intjük őket, keressék és tanácsolják az ellentéteket kiegyen­lítő módozatok igénybevételét. Úgy, amiként a helyzet ma áll, az ellenzékkel szemben a meg­torló és megtörő eszközök alkalmazása nem in­dokolt, nem jogosult és célra vezetni sem fog. S ejjufett­ jegyzi meg, hogy szeretett és szerelme tárgyáért meg tudott halni. Azt sem róják föl bűneül, hogy nem annyira hódító, mint inkább hódított volt és az sem ront semmit emlékeze­tén, hogy az ideálja félig-meddig az anyja le­hetett volna. Minden kicsinységen és minden nagyságon felül áll az, hogy igazán, hűségesen, halálosan szeretett és hogy az elmúlás pillana­tában is arra függesztette elhomályosuló szemét, akiért hevesen égő szive dobogott. A lány, aki szeretni kezd , a lány, aki már nagyon szeret­i az asszon­y, aki szivén érzi dobogni kedvese szivét, mind arról fog ál­modozni, hogy úgy legyen szeretve, mint egy­kor. Drága királyné volt. Óhaj, erős, vágyó óhaj lesz az, hogy­ úgy, annyi hűséggel és olyan ki­tartóan szeressék őket, amint az a szegény kis király szerette az ő asszonyát, akiért meg tu­dott halni. Azok, akik rímekben dolgoznak; azok, akik történelmeket írnak és azok, akik nagy fantáziájuk segítségével tetszetős regényeket al­kotnak, sok, igen sok szerelmes hősről megem­lékeztek és megemlékeznek, de aligha írtak és írnak megindítóbb és szívhez szólóbb történe­tet, mint amilyet Sándor végig élt. A könyvek hősei rendszerint hatalmasak, hódítók, férfiasak, de szerelmükben sohasem oly egyszerűen ne­mesek, mint az a kis király volt, aki csak szeretett és aki azután szerelme miatt meghalt. Az a legendás lovag, aki ideáljának zseb­kendője után az oroszlán ketrecbe ugrott; az a másik szerelmes hős, aki égő zsarátnokok közé rohant kedvese után és az a harmadik és negyedik, aki mind szerelemről és fél-Nem tesznek jó szolgálatot a hazának, nem a koronának, kik a mai percben az erélyes küz­delem késhegyig menő harcát akarják. Meg volt annak is a maga ideje. Mi úgy tartjuk, hogy nem jó szolgálatot tettek alkot­mányos életünk jövőjének azok­, kik az ex-lex állapotba jutott Bánffy-kormány kezét 1899-ben megfogva, a paktumos útra lépni tanácsolták a koronának. Élet-halálra menő harc annak ide­jén, ha az akkori intézőknek kétségtelenül nyakába került is volna, végeredményképen tisz­tázta volna a helyzetet és korlátolva a kisebb­ség igényeit, érvényre juttatta volna a többség akaratának jogosultságát. Ma már erről beszélni, erre gondolni nem szabad. Négy és fél év óta sokat változtak a viszonyok. A kiegyenlítések és kialkuvások rendszere polgárjogot nyert országgyűlési tárgyalásunk keretében. E rend­szerrel ma ridegen szakítani nem lehet, szakítani nem szabad. Hosszú időkön keresztül körül­tekintően és tapintatosan vezetett kormányzat és képviselőházi tár­gyalás biztosíthatja csak és az is csak egy későbbi jövőben a szükséges egyensúly helyreállítását. Tartunk tőle, hogy nem jó szolgálatot tesznek a köznek azok, akik gróf Tisza Istvánt jelölve Széll Kálmán leg­közelebbi utódjául, ezzel m­ár kiadják a jelszót a parlamenti élet-halálharc folytatására. Nem szeretnők, ha akadna államférfi, ki a koronánál gróf Tisza István érdekében emelne szót. Ma nyugodt, körültekintő, szürke színezetű államférfiú meghívása biztosíthatja csak a parla­menti béke helyreállítását. Gróf Tisza István neve már magában egy programm és ez az életre, halálra szóló harcot és ennek következtében a kibontakozás lehetetlenségét jelenti. Gróf Tisza fias bátorságról tett bizonyságot, egytől-egyig elhomályosul a belgrádi gyilkosok áldozata mellett, aki póz nélkül, ötlet nélkül, de nagy és igaz szerelemben égve várta és fogadta az elmúlást azért, aki mindene volt. Sok, sok esztendő fog elsuhanni a világ, az emberek és a szerelmesek fölött, de a balga, szerelmes király emléke megmarad, hogy min­den igaz szerelmes szívnek példaadás legyen. A múló esztendők leszedik róla mindazt, ami pró­zai volt benne és leörlik mindazt, aminek a poézishez semmi köze sincs és igy nem marad más belőle meg, mint a szerelem, amely esz­ményi színben a költészet határain belül mutatja magát. És szoborban és képben örökítik meg lángoló szívű művészek az utolsó, a legutolsó jelenetet, amely költői gondolatnak is bájos és könyet facsaró. És ez a legutolsó jelenet teszi mindörökké halhatatlanná a hűségesen szerető kis király groteszk alakját mindazok előtt, akik szerelemben akarnak üdvözülni. A rövidlátó, az elhízott, az épen nem festői király ott áll a felesége mellett rokokó öltözék helyett pongyolában. Előtte marcona, fegyveres alakok sorakoznak, kezükben revol­vert szorongatva. A szomszéd termekben lövé­sek zaja hallatszik és minden arról tesz bizony­ságot, hogy ott garázdálkodik a halál, újabb ál­dozatokra éhesen. Kint, a szabad téren ordítás rázza meg a levegőt s xígy tetszik, mintha ösz­­szedülni ak­arna az egész világ. És ekkor meg­kezdődik az alku a szerelmes király és a gyil­kosok között. A vezér, aki fenyegetően beszél, követelésekkel áll elő. Követeli tőle, hogy mond­jon le arról, akit szeret. Ha lemond, megmarad

Next